Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-08 / 46. szám
XXXIY. évfolyam. Szatmár, 1SG2. vasárnap junius hó 8. SZAMOS. Vegyes tartalmú íap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A; SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyílttér sora 20 fillér. Az uzsora. Társadalmunk egyik legveszélyesebb rákfenéje az uzsora. Titkos betegség és mint ilyen annál veszélyesebb, mert mire kiderül a baj oka, már számos áldozata van. Az uzsora annyi leleménynyel és annyi furfang- gal dolgozik, hogy bízvást elmondhatjuk, hogy az ismeretes fogásai és módjai csak csak kisebbik hányadát képezik a még ismeretlen eseteknek. Az uzsora ügyben nem rég öszszehivott értekezlet az uzsora számos válfajával ismertette meg a közönséget. Már ezekből is láthattuk, mily rettenetes eszközökkel nyúl bele az erkölcsi és anyagi javakba. Folytonosan újabb és újabb formában jelentkezik ugyannyira, hogy legtöbb esetben még büntető törvénykönyvünk sújtó kezét is elkerüli. A tapasztalás már megmutatta, hogy az érvényben levő s az 1883. évi XXV. t.-czikkbe igtatott uzsoratörvény nem elég hatásos. Ennek körében csupán a pénzkölcsön után szedett aránytalan nagy kamatot vonták be. Holott az uzsora fogalmát minden „kétoldalú“ jogügyletre ki kellene terjeszteni. Akkor senki sem bújhatna ki a törvény szigora alól. A most divó uzsoraügyletek egyik legveszedelmesebb válfaja az áru- és gabona-uzsora. Hihetetlen az eseteknek száma, melyben szegény népünk ez által szenved. Különösen az ország északi és északkeleti részeiben van ijesztő módon elterjedve. Sok helyütt még a takarékpénztárak is államilag szentesített fészkei az uzsorának, a kis kamatra felvett összegeket, — horribilis kezelési költségeket számítva — nagy kamatra adják ki a földmivelő népnek. S miután a visszafizetésre készpénzzel csak a legritkább esetekben rendelkezik, dobra kerül háza és marhája, — neki magának csak a koldusbot marad és az ily elkeseredett ember még szerencsésnek mondható, ha kivándorolhat az országból. Azért nem lebe.* megtagadni a kormánytól a jóhiszeműséget, midőn a szegény ügyefogyott nép sorsán fogyasztási és hitel- szövetkezetekkel kívánt segíteni. A rutén akczió, ha ebben sokan egy felekezet ellen irányuló tendencziát is véltek látni, — igazában csak a véletlennek tulajdonítható ez a körülmény, mert többnyire galicziai zsidók a baj okozói. Mentési kísérlet volt. És a szegény rutén nép megérdemelte a kormány gyámolitását. A szabad kereskedelem érdekeit ez különben is oly kevéssé érintette, hogy az ily eljárás csak egyesek vétkes boldogulását védelmezi az évtizedek nyomorával fizetett szegény nép ellenében. Károlyi Sándor gróf érdeme, hogy ez a nagyfontoságu kérdés megvitatás alá került. Beszédében bejelentette, hogy a gazdaszövetség az anyagot átteszi az igazságügyminiszterhez, hol bizonyára értékesíteni fogják. Reméljük, hogy ezzel, ha nem is szüntetik meg végkép az uzsorát, de az eset- ről-esetre való szigorú büntetés által mégis csökkenteni fogják a már-már veszélyekkel fenyegető kórt. Az iskolai kirándulás, mint a testi és szellemi nevelés hatalmas eszköze. A szatmármegyei általános tanitó-egyesület szatmári körének 1902. május hó 28-án tartott gyűlésén előadta: Nyisztor Endre. (Folytatás.) Jár a gyermek egyedül is a szabadban, sőt ki is rándul néhány ad magával, de az ő Esti hangulat. Édes szivem, ne gyújtsd meg még a lámpát. Csak hadd boruljon ránk a félhomály, Nem érezzük, — csak látjuk barna árnyát. S van benne hangulat, van benne báj, Van benne dallam: elhangzott akkordok, Miket az estnek szárnya összehordott, Lágyan, puhán újból felcsengenek. S a visszhanggal szivünk is megremeg. Oly jó: kettecskén itt a kályha mellett A tüzbe nézve némán, hangtalan. A csöndet nem zavarja egy lehellet . . . S e néma csendnek mégis hangja van! Megértjük egymást igy is, kéz — a kézbe ... S az esthomály mindkettőnket beczózve Körülölel, csöndesen ránk borul . . . És mi — a tüzet nézzük szótlanul. Nézd : édes szivem, látod azt a lángot, Mely most lobbant fel busán egymagán ? — Az ón vagyok . . . S a másikat is látod ? Az ott te vagy, te édes barna lány ! . . . Nézd : lázasan egymás felé sietnek ! . . . Már, együtt vannak . . . Osszeölelkeznek . . . — 0, szól süvölt a kályhába s legott A két láng szétszakítva hal meg ott. . . . Egymásra nézünk s egymást meg se látjuk : A vak sötét orczáükra árnyat önt. Egymás kezét keressük s nem találjuk. Csönd van. Üres, nyomasztó, lomha csönd, A csöndben sirva feljajong a kétség . . . Sötét van. Bus, vigasztalan sötétség . . . Borús árnyak futkosnak rémesen. „Gyújtsd meg a lámpát, gyújtsd meg édesem !“ Földes Imre. Esküvőre . . . Szőke leány! lelkem üdvössége, szelíd virág bujtogató illata, rólad szól a dal. Lrzek hatalmasan, győzedelmesen: ha szárnyra kelhetnének gondolataim te rólad, ha röptűk volna érzéseimnek te felőled, száguldó J lippenéssel lopódznának azok be kebledbe, gondolat világodba, vérré változnának véredben, sóhajjá sóhajaidban, könyekké folynának át könyeidben és te boldog megrettenéssel vennéd észre, vájjon miért is nyitja meg a virág a kelyhét, ha a hajnali napsugár azt felcsókolja, miért is reszket meg a virág kéjesen himbá- lódzva, ha zephyr átfut rajta. . . . Lelkem, agyam már-már nem bírja el a mi élőt, duzzasztó, feszítő erőt hordanak magukban a betűk. Kitárul keblem, hogy özönöljék ki onnan, nyílik szivem, hogy vad rohammal szórja szét kincseit és én nem is tu- J dóm, hol kezdjem, hogy is szóljak hozzád. Álljunk meg egymás előtt, most még j leányka, nem szemlesütve, szem-szembe, kéz- j kézbe ; nem ! mert első érintése kezednek engem mélységes örvénybe vinne, miből nincs szabadulás! — arczunk nyugodtan, néked nincs okod pirulni; álljunk egymás előtt mint elszánt felek, lihegő lólekzetem téged bírni hirdet, a te forró leheleted lázadás az elrablás gondolata ellen — ne félj leány! beszéljünk hi- ! deg nyugalommal, hűvös öntudattal arról a mai : napodról. Ugy-e igy volt azon a napon ? Meleg, hízelgő sugarak törnek alá a menyből és sietnek téged felkeresni a sok ember közül, kik körülfognak, talán azért, hogy ne szabadulhass tőlük, ha te is igy akarnád. És visznek be egy nagy czifra épületbe, a hol az élet legnagyobb igazságtalanságai történnek meg — a templomba. Elszorul a lélekzet, a kutató, csillogó szemek feléd lövelik sugarukat, a mint haladsz az embersorfalak között. Látlak téged — ismerek egy virágot. Vakító fehér az egész alkata, karcsú, lenge, a fehérsége bűbájos, ha a halandó sokáig nézi, izzó, csábitó melegség árad ki belőle, szerelmes lesz belé, valami könyörtelenül űzi leszakítani, bírni ezt a virágot: csak a kehely Tényleg csak INGÜK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjM- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. ...................................................................................................................3K. — Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké____________________________________ szit sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenraháza ti «zikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ----------------
