Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-01 / 44. szám
XXXIV, évfelyam. Szafmár, 1902. vasárnap június hó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza S. sz. Mindennemű dijak ’^zatmaron, a lep kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltet-nek Nyiittér sora 20 fillér. A kaszinói választáshoz. Tagadhatlan, hogy a kaszinói érintkezés társadalmi életünk egy jelentőségtelje- sebb mozzanatát képezi. Egy czélirányos alapokon, kellQ| körültekintéssel, tapintatos érzékkel vezetetflcaS'zinó, sok jó eszmének volt már üdvös forrása. Ezért nem kicsiny- lendő a kaszinók létjogosultsága és semmi esetre sem ítélendő meg az úgy, mintha ott csak a szórakozásnak volna tanyája, Egy vidéki városnak az intelligencziá- ját, társadalmi tevékenységét, a kaszinói élet után szokták megitélni és rendesen társadalmi életünk minden nevezeteseb mozzanata a kaszinóba el-eljárogató szellemi irányításától függ. Városunkban a társadalmi gyülekezéseknek, — ha nem mondjuk is hogy sok, — de mindenesetre elég helye és alkalma van úgy, hogy a kaszinók látogatóit képező közönség megoszlása immár érezhetővé vált. Azért tapasztaljuk tehát, hogy minden kaszinó, kör, egyesület vagy társaság azon igyekszik, hogy helyiségeinek alkalmas volta, csinossága, kényelmes berendezése, a szellemi és testi szórakozásoknak minden kigondolható módjával igyekeznek tagjaiknak számát nemcsak megtartani, hanem azt lehetőleg növelni is. A helybeli társaskör, mint a mely ta gadhatatlanui első helyen áll társadalmi életünk intézményei között, a mai napon tartja tisztújító közgyűlését. Ez a nap forduló pontot képezhet a társaskör életében, mert ha a sajnos elhalálozások, városunkból történt eltávozások és egyéb körülmények folytán megüresedett választmányi-tagságokra olyan férfiakat választunk be, akiknek érzékük j van egy kaszinónak czélirányos vezetéséhez, j úgy társaskörünk íélvirágzása csak a legrövidebb idők kérdése lehet. A társaskör anyagi érdekeinek megóvása, városunk intelligens közönségének összetartása, a kaszinói életnek helyes irányba való terelése érdekében, arra kérjük a mai napon választásra összegyűlő m. t. tag urakat, hogy a megüresedett, vagy a megüresedendő tisztikar és választmányi tagságokra olyan férfiakat ajánljanak, a kiknek helyes, és tapintatos érzékűk van egy kaszinó vezetéséhez, a kik a kor Tdvánalmait felfogni, a kor kivánaimaival érezni tudnak és azoknak kiviteléhez kellő erély és kellő szivóság ; felett rendelkeznek. A körnek alapjában véve megfelelő helyisége van, a kaszinói élet fejlesztéséhez megfelelő szellemi erők felett rendelkezünk, csak tőlünk függ, hogy észszerű és a mai kornak megfelelő gondolkozás mellett mind ama hiányokat pótoljuk, a melyeket észre nem venni most már lehetetlen és mi meg vagyunk arról győződve, hogy ha megfelelő férfiakat állítunk illetékes helyre, úgy a kaszinónk anyagi, társadalmi és szellemi ereje oly polezra fog emelkedni, mint a milyet Szatmár városa és annak a korral haladni kívánó intelligens közönsége méltán megkívánhat. Úgy legyen! ó. Báró Yécsey József temetése. Hajnáoskeői és vócsei báró Vécsey József v. b. t. tanácsos temetése f. évi május 30-án fényes szertartás mellett folyt le Sárközön a Vécsey család ősi fészkében. A temetést Meszlényi Gyula püspök végezte a kanonoki kar és a vidéki papság közreműködésével. A ravatal a kegyúri templomban volt felállítva. Számos koszorú borította a koporsót és 1 a templom falait. A gyászünnepélyen résztvett Szatmárvár- megye, Szatmár város törvényhatósága, a főúri világ több tagja, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, a Széchényi Társulat, a Kölcsey- kör, a család rokonsága és a vármegye számos előkelősége. A szertartás végeztével a gyászmenet végtelen sora a temetőbe vonult, a hol a családi sírboltnál a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület nevében Domahidy Sándor egyesületi A búzavirág. — Irta: Szilágyi Ivor. — Délfelé járt már az idő. Cserjési Imre, a földesur még mindig künn kószált a birtokán. Nagy szalmakalapjával, fehér, könnyű vászon kabátban, melyen egy bosszú, térdig érő gallér lógott, különös látvány volt. Kezében egy folyópartjáról hozott füzfaágat tartott. Avval legyingetett maga körül. Nagyon el volt mó- lyedve gondolataiba, a poros országúton haladva a hajlongó, dús kalászok mentén. Hirtelen megfordult, felriasztotta ábrándozásából egy derült, csengő, gyermekes ka czagás. Hiába erőltette meg szemeit, emberalakot nem látott sehol. Hát honnan jött az a hang ? Eigj'elni kezdett. Pár pillanat múlva nem messze tőle, az aranysárga kalásztengerben, egy pajkos leány- arcz tűnt elő. Amint a szél szétválasztotta az ide-oda hullámzó buzafejeket, Cserjési észrevette, hogy a piros pozsgás arcznak folytatása is van. Egy kék ruhácska, mety a most fejlődő üde, fiatal testet takarta. Mikor a lányka megpillantotta a férfi szúrós tekintetét, elkomolyodott. Szinte félni kezdett tőle. A világért sem tudott volna most nevetni. Cserjési egy ugrással átvetette magát az árkon és udvariasan köszöntötte az ismeretlen, de szép valakit. Pillanatnyi zavarából kibontakozott már ekkorra a a leányka is és mosolyogva köszönt vissza a férfiúnak. Aztán ismét elnevette magát. Mintha száz, meg száz kis madár csiripelne egyszerre, úgy tűnt fel Cserjesinek. Olyan kedvesen, szeretetreméltóan gúnyos volt az a hang. — Bocsásson meg neveletlenségemért, de maga olyan furcsán néz ki, hogy nem állhattam meg nevetés nélkül. Most meg a földbirtokos zavarodott meg annyira, hogy ennél többet nem tudott mondani : — Úgy gondolja! ? — Ez még rövid feleletnek is elég ügyetlen volt. A leány, mintha ezt nem is hallotta volna, tovább beszélt: — Tegnap, mikor kastélyunk előtt elko- csizott, megkérdeztem, hogy kicsoda maga? Nem szükséges, hogy bemutatkozzék, én ímár ismerem. Épen jó, hogy találkoztunk, mert már félni kezdtem ezen az ismeretlen helyen. Azt hiszem — eltévedtem. Tudja, olyan unalmas a nevelönőm társalgása, megszöktem előle. Ugy-e ez még a papa birtoka ? Nagyon furcsa az, ha valakinek folyton azt mondják, hogy gazdag, hogy sok földje van, aztán mégis ott tartják a zárdában és mikor rövid időre hazatér, azt sem tudja, hogy tulajdonképen meddig is terjed az a sokat emlegetett birtok. Most magának, mint jó szomszédnak, kötelessége engem útbaigazítani. Az ebédtől is elkéstem már, alighanem jó szidást kapok otthon, mert a papa nagyon szigorú ember ám! Cserjési Imre csak hallgatta, nézte ezt a leányt, a kinél szebbet még sohasem látott. Igazat beszéltek a falusiak, mikor azt hiresz- telék, hogy aki a Szentesy Béla leányát meglátja, még a saját nevét is elfelejti, nem hogy másról is tudna gondolkozni. Hej, ha az a szép kisasszony parancsolná, a világ végére is elmennének a kedvéért. Képzelhető, Cserjési milyen szives örömest ajánlkozott rá, hogy elkíséri a közeli tanyára, ott befogat és ha a kisasszony megengedi, hát utitársul szegődik a bazakocsizás alkalmával. A leányka aztán elmondta, mennyire meg fog atyja örvendeni, ha a szomszédját ismét a házában fogadhatja, mert amint odahaza hallotta, Cserjési már régen nem látogatta meg a Szentesy kastélyát. — Mondja csak . . . talán haragszik maga a papára!? — Dehogy haragszom, dehogy haragszom! — felelt a kérdezett. Pedig hát nem épen úgy állt a dolog. Tényleg csak INGLÍKJOZSE aatí «zikkeket és katonai fölszereléseket. F ti és angol gyártmányú gyanju- szi felöltőinket, és öltönyeinket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai szövetből készült legjobb szabású tavaszi Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyearahá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) -- ■ ------—
