Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-04 / 36. szám
XXXIV. évítlyafB. Szaímár, 1902. vasárnap májas íió 4. 36 SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. a:szatmármegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. : vWrV i Előfizetési ári Egész érre 8 kor. — Félérre 4 kor. — Negyedérr* 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK. Készpénzfizetés mellett a legjut&nyosabb árban közöltataek Nyilttér sora 20 fillér. Ä „Pannónia“ szálló. Május elsején volt a Pannónia szálló megnyitása. Közönségünk legnagyobb része csak ekkor vette közelebbről szeműgyre ezen most már teljesen készen álló épületet, belső berendezésével együtt. Méltán beszéltek róla a meglepetés, a megelégedés hangján, mert bátran kimondhatjuk, hogy ez a műépitmény úgy konczepcziójánál, mint kivitelénél fogva szinte egyedül uralkodik az összes vidéki városok szállói felett. Nagyobbat, költségesebbet találhatunk másutt is, de az egységes, kifejező stilszerüség és a modern berendezkedés szempontjából sikerültebbet aligha. Ez a szálló a sablonos tömbépitkezések felest első pillanatra is magasan kiemelkedik. Az aeszthelika szempontjából nagyon fontos kellék az, hogy az anyag, a tárgy, külsőképen is kifejezze azt a czélt, a mit elérni akar, külső benyomásával is éreztesse azt a hangulatot, mit fölébreszteni akar. A Pannónia építményében nincs semmi vaskos- ság, semmi nehézkesség; a szemlelőre gyakorolt hatása nem az arányok nagyságára s nem a masszív erő symbolumára támaszkodik Nincs agyonstilizálva az ornamentika sokféle sablonos diszitményével; a felületesebb Ízlésre számitó hatásvadászat jeleivel sem találkozunk. Ellenkezőleg könnyedségével derűit nyíltságával vonzó, barátságos benyomást tesz a szemlélőre. Egy szóval előttünk áll az előkelő vigadni szerető köny- nyü vérlejtésü ember és a nyilt barátságos vendéglátó házigazda joviális temperamentuma. Más szóval: a vigadó és szálló. A tervezők ezt a finoman átérzett czélt a külső diszités ornamentikájában is jó érzékkel tudták kifejezésre juttatni. A fönnebb említett konczepcziót esztétikailag is következetesen tudták kiképezni. A renaissance Stil módjára a részleteket a klasszikus építészetből kölcsönözték, de ezeket szabadon alakították át, úgy hogy az egyéniség ön állóságát is megőrizték Az általános stilke- ret megőrzése mellett a seczessióból mellőztek a túlzásokat s csak annyi motívumot használtak fel, a mennyi a divathoz elkerül- hetlenűl szükséges s úgy a külső, mint belső képzésben egész határozottan vonul végig az a tendenczia, h gy a magyar motívumaink is, a mennyire lehetséges, móltó helyet találjanak. S mily jól esik ez a magyar szemnek! Az egyszerű, barátságos tulipándiszités, az építmény homlokán majolikából, a belső díszítésnél különböző megfelelő anyagból, mind kellemesen sejtetik velünk azt az eljövendő időt, mikor a magyar müvészlélek meg fogja találni a maga geniéjét, hogy a magyar műépitészeti silt megteremtse. Az épület külsején észrevehető köny- nyed finom ízlés jeleivel találkozunk a belső diszités motívumaiban is. A belső helyiségek is úgy elhelyezésükkel, mint díszítményeikkel épen úgy kifejezik rendeltetésük czélját, mint a milyen kifogástalanul felelnek meg a hygiénikus követelményeknek. Mind világosak, jól szellőztethetők s a központi fűtés rendszerével hőmérsékletük tetszés szerint szabályozható. Rendeltetéséhez képest természetesen legimpozánsabb hatással emelkedik ki a lanczterem. a maga szépen konczipiált osz- opdiszitményeivel s az ezekhez művésziesen simuló karzatépitményeivel Stíljében a Vígszínház könnyed bájára emlékeztet, melyben az ember már első belépéskor otthonosan, jól érzi magát. Itt sincs semmi erőltetett, semmi túlzott s ezzel a művészet komolysága is kellemesen vegyül bele a diszkó hatásba. Más szóval ez az, a mit igazi elegancziának szoktunk nevezni. Az épület e jellemvonásainak teljesen megfelel a belső bútorzat is, melylyel Márkusz Márton bérlő az egyes helyiségeket jó Ízléssel s nagy áldozattal látta el. Ügy egészben, mint részleteiben méltán bir e műépitmény a látványosság jelleÄ z á 1 a r c z. Irta: Lukács Pál. Magasztos ideálok lebegtek szeme előtt — az emberszeretet, az emberiség felvilágosítása — a tiszta igazság. Ezért dolgozott és tanult szakadatlanul, kora reggeltől késő estig, még álmában is ezen járt az esze. Ilyenkor azt álmodta, hogy egy végtelen nagy sötétségben ö vezette a tévelygő emberiséget, mert csak neki volt lámpása, a mivel megvilágította a végtelen sötétség egyrészét. Tudós volt, kit nem szeret senki, kit nem becsül senki, kit csak mindig ütnek, bántanak azok, kik árnyékát sem közelitik meg, kinek fárasztó testet-lelket ölő munkáját nem veszi tekintetbe senki, a kinek a nagy munkásság mellett is küz deni kell a hétköznapi kenyérért, holott működése több hasznot hoz az emberiségnek, mint akárhány olyan emberé, kit a közvélemény ok nélkül kapott fel és akit tejbe-vajba iürösztenek. De ő még sem csüggedt. Esténkint, amikor fáradtan tette le a tollat kezéből, hátradőlt székében, elgondolkodott életéről, működéséről, képzeletében messze túl járt a hétköznapi emberi gondolkodásán, érezte, hogy ő nagyra van teremtve, érezte, hogy mily magassan áll embertársai felett. Ennek tudatában boldogan szenderült el székében, az ablakon beszűrődő holdsugár pedig dicsfénynyel vette körül fejét. Ilyenkor lassan kinyílt az ajtó és egy bájos női alak surrant be rajta. Testét lenge görög ruha fedte, olyan, amilyent az olympusi istenek hordtak akkor, a mikor még lent jártak a földön a boldogtalan emberiség között, olyan ruha, a melyen átérezni lehet a női test örökszép idomait, a melyről ma még csak úgy lehet fogalmunk, ha megnézzük valamelyik antik görög szobrász müvét. És ez a nő még szebb volt. Szebb volt annál, mint valaha szobrász vagy festő alkotott és a melyet valaha költő megénekelt, mert egész lénye mindene isteni volt. A szobát pedig csakhamar megtöltötte a testéből kiáradó lágy ambrózia illat, a mely még mélyebb álomba ringatta a tudóst. Azután leült a tudóssal szemben a pamlagra és elkezdett hozzá beszélni. Szájából csörgedező patakként áradt a szó, beszélt magas ideálokról, fvbsolut igazságokról, szépről, jóról, mindenről a miért az ember küzd; beszélt az emberek korlátoltságáról, balitéleteiről, elfogultságáról, egyszóval mindenről, a mi a tudóst érdekelte. És ez átszellemült, kipirult arczczal hallgatta az édesebbnél édesebben hangzó igéket; érezte, hogy ezt csak ö érti; érezte nagyságát, hivatását, érezte, hogy ő van hivatva felvilágosítani tévelygő embertársait és mindinkább felébredt benne a vágy, tudni mindent, amit csak ember tudhat. _____A nő pedig csak beszélt tovább, mindinkább szenve délyesebben, mindinkább igézőbben még soká. Mikor pedig az első napsugár besütött az ablakon, épp oly titokzatosan, mint jött, eltűnt. így ment ez napról-napra, hétről-hétre, a tudós csak dolgozott fáradhatatlanul, minden este megjelent bájos hölgye és buzdította további munkálkodásra. Egy este éppen aludt a tudós, mikor ismét megjelent ismeretlen barátnője. Leült vele szemközt a szokott helyre, de ma már nem volt oly bájos, mint rendesen, nem volt oly kedves, mint máskor, arczán mosoly helyett szomorúság ült, úgy látszott, mintha egész lénye megváltozott volna. Szomorúan szólt kegyeltjéhez : — Utolszór látogatlak meg ma, utolszor buzdítalak ma munkára. Az én missióm befejeződött. Itt az ideje, hogy tudományodat érvényesítsd, itt az ideje, hogy tudásodat az emberiség javára fordítsad. Előre mondom, nehéz munkád lesz. Az emberek semmibe sem fognak venni, szavad el fog hangzani a messze pusztaságba. A kik megfognak érteni, azok hallgatni fognak. A kik nem fognak megérteni, azok ütni fognak. Légy erős ! Azzal homlokon csókolta barátját és eltűnt. A reggeli napsugár már munkánál találta a tudóst. Utoljára összegezte tudományát és kilépett az utczára, de a nagy ijedtségtől majd hanyatt esett. Kint az utezán óriás tömeg állt, miliő meg miliő ember, a meddig a szem ellátott, mind feTényleg csak zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be Szövetből készült legjobb szabású Hol papi öltönyök és reverendák a, legszebb kivitelben készülnek, szit sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruha. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■— ........ha zai és angol gyártmányú gyapjú- tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. rlálr a les-szebb kivitelben készülnek. — Ké-
