Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-01 / 35. szám
természetesen szállításra szorul. Ha feltesz- szük, hogy a piaczra kerülő feleslegnek csak fele szállittatik vasúton, akkor is 3000 vag- gon teheráru szállítást kell évenkint e vasútnak teljesítenie csak a kivitelnél. A behoza tál teherárukban szintén jelentékeny leend, ha csupán az épület és tűzifa-anyagokat tekintjük is, nem számítva egy virágzó és népes vidéknek sok minden egyéb szükségletét A helyi személyi-íorgalomra nézve csak azt jegyzem meg, hogy e vasút 55 ezer lakosnak személyforgalmát lesz hivatva szolgálni és hogy ez 50 kim. vonalon három népes és jelentős vásárral biró hely fekszik u. m. Szatmár, Csenger és Mátészalka, mely helyeken évenkint 24 országos vásár esik Ezen tényekre való tekintettel mondottam azt, hogye tervezett vasút ftnancziá- liter fényesen be log válni, ha csak tisztán a helyi érdeket szolgálja is. A helyi forgalom mellett az átmeneti forgalom is jelentékeny leend. Erről meggyőzhet bennünket azon körülmény, hogy a sürü népességű Szabolcsvármegyének direkt vasúti összeköttetése Szatmár megyével ez idő szerint nincsen, csak a megye széléig M.-Szalkáig ; mert itt a vasút nyugat-keleti irányban zsákutczába jut. Szabolcs vármegye forgalmát Szatmármegyével ez idő szerint csak nagy kerülőkkel lehet lebonyolítani; vagy észak felé Bereg és Ugocsa vármegyéken keresztül, vagy dél leié Hajdú és Bihar megyén át. E sajnos állapot e két szomszéd népes vármegye egymásközti forgalmát nagyban akadályozza. Mintegy kínálja tehát magát, hogy Nyíregyházától M.-Szalkáig kelet-nyugati irányban s a Szatmártól Nagy-Bányáig ugyanezen irányban húzódó s együtt 150 kilométer hoszu vasútvonalnak szatmár—m,-szálkái kiépítetlen középrésze is mielőbb kiépíttessék. És akkor nyerünk egy 200 kim. hosszú vasútvonalat, mely vármegyénket közepén és egész hosszában metszené keresztül s a helyi már általam jelzett nagy és fontos érdekek mellett két népes, együtt 600 ezer lakossal biró vármegyének a személy- és teheráru forgalmát bonyolítaná le. Lehetetlennek tartom, hogy Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai ily nagy és fontos érdekek előtt szemet hunyjanak s e szerencsés órában született vasúti terv megvalósítását szivük melegével Kornélkának Daloltam én szerelemről sok leánynak . .. íme most bevallom néked, Nótájukat, hogyha kértek — Eldaloltam valahányat. Eldaloltam valahányat olyan szépen, Hogy amint a nóta mondja: „Nem leszek asszony bolondja“ Mégis azzá lettem épen. Mégis azzá lettem épen, s olyan korban, Mikor a nők szive vágyát, S megfejtésre várt talányát — Ki találni még nem tudtam . . . Kitalálni még nem tudtam s baj volt nékem, Mért a dalt nem kezdtem ezen — Hogy: „ez legyen, legyen, legyen, Legyen az én feleségem . . Dalolok most szerelemről olyan szépen, Neked — kinek szive hiszem, Hogy az igaz üdvre viszen — Te légy az én feleségem I Lénárd Ede. ne pártolnák ! Lehetetlennek tartom, hogy kikicsinyes önérdek vagy féltékenykedés do mináljon ott, hol e tervezett vasút kiépítésének ügye tanácskozás tárgyává log té tetni! Lehetetlennek tartom, hogy e vasút kiépítése elé, mely nemcsak, a nagy teherrel megrótt ecsedi-láp vidékének, hanem a mint kimutattam az egész vármegyének közgazdasági, ipari es kulturális érdekei; van hivatva szolgálni — akadály görditles sék csak azért, mert ez a vasul Szatmár város érdekeit is szolgálná!? Ellenkezőleg azt reméljük, tevékeny és sok akaraterővel rendelkező alispánunk az első lesz azok között, kik a vármegye e nagy érdekéért sorompóba szállanak s mindent megteszen arra nézve, hogy az elismerés pálmáját nemcsak e vármegyétől, hanem Szatmár szab. kir. város intelligens közönségétől is kiérdemelje! Bizalommal nézünk tehát a közelebbi vármegyei közgyűlés elé! Egyébiránt nekem szilárd hitem, hogy ezen tervbe vett vasút minden esetleges gáncs daczára ki fog épülni és pedig aránylag rövid idő alatt, mert ezt egy nagy hatalom — a közérdek pártfogolja. Tyúkod, 1902 ápril hó. Gönczy Sándor. A korteskedés túlzásai. A „Szatmár és Vidékéinek legutóbbi számában megütközéssel olvastuk azt a vezérczik- ket, mely a polgármesterválasztás kérdéséről szólván az eddig mindenik lapban megtartott objektiv álláspontot a legszélsőbb személyeskedés mezejére terelte. Az ilyen forrásból merített fegyverek oly kicsinyesek s annyira magukon hordják a személyi gyűlölet jellegét, hogy a pártatlan szemlélőt nem is szükséges a támadás kizárólag^ személyi tendentiájáról meggyőzni. Senki sem érezheti magát feljogosítva ugyanis, hogy bárkinek is teljesen magántermészetű és senkire sem tartozó magánügyeibe a közügy örve alatt vakmerőén beavatkozzék. Egyóbképen egy város vezetésére a Pap Géza képességét hallgatagon csak elismeri az, ki ennek ellenébe a néhai Pap János örököseinek adóhátralékait hslyezi az ellenmérlegbe. A mennyiben ä fenforgó közkérdéssel a Pap Géza egyéni rátermettsége és egyéb képességei összefüggésben vannak, annyiban e kérdéshez hozzászólunk, de a közügygyei semmi összefüggésben nem álló, engesztelhetlen ellenszenvtől sugallt és a teljes elkeseredés jellegét magánviselő támadásokra reflektálni a jó Ízlés sei ellenkezőnek tartjuk. Mi elvi álláspontot foglaltunk el kezdettől fogva, semmi személyes motívumoknak tért nem engedtünk ; a közérdeket tartottuk szem előtt, azt tartjuk ma is s ezt tartjuk ezután is Egyébként a szobán forgó czikkre a tárgyilagosság szempontjából a választ a legkom- petensebb ember hasonló szellemben adta meg Veréczy Antal táblabiró ugyanis — tehát maga az ellenfél jelöltje — a nevezett czikk elolvasása után a legnagyobb indignáczióval jelentette ki illetékes helyen, hogy nem csak nem ért egyet a Pap Gézát támadó czikk tartalmával, hanem annak hangját, eljárását és tenden- cziáját a leghatározottabban elitéli. Azt hiszszük, hogy e tény magában véve is annyira jellemző, hogy a Pap Géza személyi megtámadtatása terén ez is fölöslegessé tesz minden hosszabb szó'vitát. HÍRROVAT. * Vezérőrnagyi kinevezések. Őfelsége a király V u k o v i c s János és Ludmann Gyula nemrég városunkban állomásozott honvédezredes, dandárparancsnokokat cs. és kir. vezérőrnagyokká nevezte ki. * Bérmálás. Meszlényi Gyula szatmári egyházmegyés püspök, ki 1892-ben bérmált Márama- rosban, az idén ismét elmegy Máramarosba, hogy a bérmálást ez alkalommal a hivek közt végézze. A főpásztor május hó végén érkezik s majd 3 hétig marad Máramarosban, hogy az összes megyebeli r. kath. plébániákat meglátogassa. Valószínűleg csak a titkárja s még egy káptalani tag lesz ott a püspök kíséretében. * A közpénzek elhelyezésére vonatkozólag a városi közgyűlés határozata legközelebb megjelent. E szerint a bizottsági közgyűlés a megejtett, névszerinti szavazással, mely szerint igennel szavaztak: Kovács Leó, Reiter Béla, dr. Török István, Balogh József, dr. Biró Elemér, Bölönyi László, Boronkai József, dr. Pechtel János, Félegyházi Ferencz, Komka Alajos, Mátray Lajos, Morgenthál Antal, Os- váth Elemér, Páskuj Imre, Tankóczi József, Veréczy Antal, Virág Audrás, Kőrösmezei Antal, dr. Jéger Kálmán és Raab Sándor; nemmel szavazott: Bartha Kálmán, Seres Istváu, Deb- reczeni Károly, vagyis 20 igen szavazattal, 3 nem szavazat ellenéhen elhatározta, hogy úgy a városi közpénztárt illető, mint a városi árvaszék kezelése alá tartozó pénzek az alaptőke és tartalékalap mérvéhez képest és annak arányában a Szatmári takarékpénztárba, a Szatmári kereskedelmi és iparbankba, a Népbankba, a Szatmármegyei takarékpénztárba, a Termény és hitelbankba, valamint a Gazdasági és iparbankba lesznek elhelyezendők. A városi tanácsot pedig utasítja a közgyűlés, hogy óvnegyedenkint, esetleg a pénztárvizsgálat alkalmával vizsgálja meg, bogy a pénzek elhelyezése ezen határozatnak megfelelően történt-e ? * A közkórházi bizottság által kifejezett kívánalomra és a mérnöki hivatalnak a villamvi- lágitási szakbizottság által is támogatott előterjesztésére a városi tanács elhatározta, hogy a népbank részvénytársaság által a közkórház részére gyűjtött s hatósági letétben kezelt 794 K 30 fillérből a közkórházat villamvilágitásra berendezi. Tekintettel továbbá azon emberbaráti czélokra, melyeket a közkórház szolgál, az áramfogyasztási dijakat már az apáczazárda által is élvezett kedvezmény szerint az ügyrend értelmében 15% engedménynyel mérsékli. * Az esküdtek alaplaj stromát eg y b eá 11 it6 s a polgármester elnöklete alatt működő összeíró bizottságba a városi közgyűlés Morgenthál Antal, Lirteczky Endre, Félegyházi Ferencz, Komka Alajos, Boronkai József és Wallon Ede bizottsági tagokat s Vári Antal aljegyzőt kiküldte. A bizottság működését közelebb fogja megkezdeni. * Gyászhir. Dr. Tan 6 dí Mártonná, szül. Deutsch Bella e hó 27-én örök álomra hunyta le szemeit. Halála igazi közrészvétet keltett városunkban, mert a megboldogult azok közé tartozott, kik szivjóságukkal, finoman érző lelkületűkkel nemcsak a minta családanya szerepében töltötték be nemesen hivatásukat, hanem a jótékonyság gyakorlásával is szeretetve kötelezték embertársaikat. A megboldogult elmúlását hosszú szenvedés előzte meg, melyet, mintha csak a maga számára akart volna megőrizni, mindvégig nagy lélekkel tudott hordozni. A társaság, melyben egyre ritkábban, de legutóbbi időkig részt vett, alig sejtett valamit szenvedéseiről, mert megjelenésével mindig a kedély felderítésére törekedett. Kedden, a temetés napján képviseletileg fejezte ki a nőegyesület részvétét s helyezte el egyik legbuzgóbb tagjának koporsójára koszorúját. Délután 4 óra előtt már alig tudott beférni az udvarra a temetésen megjelent nagyszámú közönség sár. kath. szertartás szerint történt beszentelés után a menet hosszú sora kisérte ezen áldott emlékű nőt végső útjára. — A család a következő gyászjelentést adta ki: „Dr. Tanódi Márton és gyermekei Endre, Anna és Ágnes mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják a drága feleségnek és anyának, Dr. Tanódi Mártonná, szül. Deutsch Bellának, élete 42-ik, boldog házasságának 22-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 27-én d. u. 5 és fél órakor történt elhunytat. Temetése a róm. kath. egyház szertartása szerint ápr. 29-én d. u. 4 órakor történt meg. Áldott legyen emléke! * Honvéd-helyőrségünknél május hó 1-én M e 1 e ghy Ágoston II. oszt. százados I. osztályúvá és Sáfrán Géza főhadnagy II. osztályú századossá lépett elő. * Helyreigazítás. A „Szatmár“ czimü lapban megjelent azon közleményre, hogy a városi tisztviselői kart Pap Géza h. polgármester hívta össze és pressionáita, kijelentem, hogy a tisztikart, tiszttársaimmal történt előleges megbeszélés folytán én hívtam össze a közgyűlési terembe s azon az összes hivatalfőnökök és a tisztikar nagy része részt vett. Az értekezlet
