Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)

1902-04-24 / 33. szám

találva, azt a szakbizottság indokainál fogva elfogadásra ajánlja. A bemutatott mérleget, melyben az előző évinél 100649 K 41 fillér vagyonszaporulat mutatkozik, elfogadja és megállapítja. A cselekvő hátralékban mutatkozó föld, legelő, házbér és egyéb tartozások behaj­tására a tanács figyelmét felhívja. Minthogy a számadás szerint a szegé­nyek ellátására 1901. évben az előirányza­ton felül 4410 K 43 fillérrel több adatott ki, a szegényügy rendezése iránt a bízott ságot és a tanácsot felhívni véleményezi. A magyar jelzálog hitelbanknál lévő 3,020119 K 79 f kölcsönből felmondható 2,487,074 K 03 í összegnek konvertálására vonatkozó javaslatot a szak bízót' ság elfo­gadja, arra az diőt alkalmasnak találva, ez iránti lépesek megtételére a tanácsot meg­bízni javasolja Az összes alapok számadásait megvizs­gálva a szakbizottság, azokat helyeseknek ta­lálva, elfogadásra ajánlja. Ez alkalommal az erdőalap kezeléséről, annak mikénti állásáról és eddigi felhaszná­lásáról a beterjesztett kimutatásnak tüzetes tárgyalása után, az azzal kapcsolatban lévő „Cselekvő és szenvedő állás“ (7. és 8. sz. kimutarásban), valamint a XVI. számú mér­legben az erdő-alapból építkezésekre és egyéb befektetésekre kölcsönvett összegekre nézve a főszámvevő javaslatának elfogadása mellett a szakbizottság erre vonatkozó vé­leményét a következőkben nyilvánítja: Az erdő-alapnak eddigi külön álló va­gyonként való kezelését megszüntetni véli az erdőalapból eddig törvényhatósági intéz­kedés folytán a kormányhatóság jóváhagyá­sával különböző építkezésekre- és beruházá­sokra felhasznált 690511 koronát és az ez­után felhasználandó s a kijelölt czélokra meg­állapított 223.831 K 85 fillért, mint uj köl­csönből az erdőalapnak visszatérítésére elő­irt összegeket törölni véleményezi, mert az ezekre felveendő kölcsönnél, a legkedvezőbb feltételek mellett is a papirveszteségre, iníer- kaláris kiadás, biztosíték és illetékekre mint­egy'’ 108.977 K költséget kellene számítani; az ily ülőn visszafizetett erdőalap ellenben {jelenleg csak 4% kamatra lenne elhelyezhető. Mivel az erdő-alap úgy is e város tu­lajdona, az építkezésre és befektetésekre for­dított összegek pedig a leltárakban, mint törzsvagyon, felvéve vannak, ez okokból az erdő-alapnak teljesen uj kölcsönből való megtérítését, ily gyümölcsöztetését és a szá­madásban teherként való kitüntetését a szak- bizottság előnyösnek nem találván, az erdő­alap ily módú külön kezelését megszüntetni, a cselekvő és szenvedő hátralékban megté­rítésére előirt öss egeket, valamint a mér­legben az erdő-alap javára előirt összegeket törölni és ez iránt külön felterjesztés meg­tételét javasolja. Minthogy a beterjesztett összas száma­dásokat a szakbizottság helyeseknek találja, azokat elfogadásra ajánlja, a felelős száma­dók részére a felment vény megadását véie- j ményczi. A tanács tegnapelőtt tartott ülésében foglalkozván a gazdasági szakbizottság ja­vaslatával, azt minden tekintetben elfogadta és a zárószámadást a közgyűléshez elloga- dásra ajánlja. A mérleg adatai a következők: I. Cselekvő állás. Ingatlanok, vámok és jöve­dékek értéke .................7,919.218 K 93 f. In góságok értéke.............. 98 159 „ 67 „ Közpapi rok, alapok és köt­vények . ......................... 2,122.902 „ 29 „ Cs elekvő követelés ... 1,090.266 „ 66 „ Közpénztári készlet 1901. év végén........................ 45 „ 59 „ Ös szesen: 11,230 593 K 14 f. II. Szenvedő állás. A közpénztár tartozása a jelzálogbanknak, alapoknak és letétnek ... 2,911.372 K 03 f Szenvedő hátralék .... 878.383 „ 13 „ Tiszta vagyonérték .... 7,440 837 „ 98 „ Összesen: 11,230.593 K 14 f. A viüamvilágitási alap nyereség- és vcszteség-száiniájából kiemeljük, hogy ez alapnak a múlt évi veszt sége mindössze 5540 K. 26 í, ami az előző évek 15 20.000 Valami uton-módon belénk, emberekbe is bebotlott a tavaszi szól, s legalább én belőlem hajtogatja kifelé a téli keserűséget, a mi a jám­bor falusi embernél egész garmadára gyűlik, de a mit önök, városiak színházban, dalestélyen, táncz- mulatságon egymásnak, a szerkesztő urak az egész tisztelt publikumnak apródonként beadogatnak ; s igy a derengő-borongó tavaszi napokra önöknek csak a kikelettel megjövő hangulatok rímbe fog- dosása marad, mi pedig csakúgy olvadozunk a téli keserűségtől. Kesergésünk árja a redakcióba foly. Fürödjenek meg benne, kedves Szerkesztő ur! Tudom, úgyis hideg még a „Szamos“ vize. De nem az, a melylyel önök minket — szerkesztői üzeneteikben leöntögetnek, mert az mindig elég forró, hanem az, amelyik Erdélyből jön a Tisza felé. Szinte látom, hogy felragyog a Szerkesztő ur, no meg a szedőgyerek arcza a boszuságtól, mikor a hosszú téli hallgatás után ime benyitok hozzájuk! Szerkesztő urban felforr az epe, hogy me­gint feltálalok valami patent ostobaságot, a mit, ha kiadni nem is, de elolvasni muszáj minden jó- nevelésü szerkesztőnek, különösen a magamfajta festék-fogyasztójával szemben. A szedőgyereket is bízvást elönti a ludméreg, ákombákomos írásomat, ha meglátja. Mert nem kis dolog ám végig betűzni olyan tárcza-féle Írásos takarmányt, a minő kedves lapjukra nézve ez az én levelem, a mit a saját termelője is nem egy­szer csak frissében tud elolvasni. Ne méltatlankodjanak, kérem szeretettel ! Szerkesztő ur nyugodjék meg ama kijelentésem­ben, hogy voltaképen nem akarok én Írni semmit. Aminek nyilvános bizonyságaként — előre gondo­lom — oda fogja írni levelem végére a szerkesz­tői kritikát: bicska, de nyél nélkül; a pengéje tudja Isten hol készül?! Különben maradjon meg közöttünk a czimboraság, ha kirukkolok vele, hogy közölnek ám önök Szerkesztő urak, nem egyszer oly dolgokat is, aminők nekünk csak boszuságot okoznak. Miért ne Írhatnánk hát mi is aféléket, amiken önök gerjednek haragra? A végső igazság­szolgáltatás úgyis egyre megy : önök elolvassák a mi bolondgombáinkat s mi az önökét. S szent a béke! A szedögyerek pedig csak ne lázongjon. Elő­ször is azért, mert más redakcióba is csak ákom­bákomos Írást küldök s igy kartársi kötelessége a múló dühöngésből kivenni részét; másodszor és főként azért, mert néha sajtóhibát is szokott szedni Írásom után. Mentsége lehet, hogy a ko- rektor ur, a sajtóhibák öregapja talán rövidlátó ! ? Ez a téli keserűségből az első pilula. A má­sodikba az iskolaügyet göngyölitém ! Valamikor — igy falu helyen — leütöttek a tanterem földjébe nehány karót, de megtermettet ám ; tetejébe fek­tettek egymás mellé két szál nehéz deszkát, hogy könnyen le ne verje a pulya! Aztán végig állot­tak a csemeték két oldalt hosszában. A mester megtömte a kozmást s ütötte a taktust a nádvesz- szővel, hol a levegőben, bol a nebuló hátán: egy fel, kettő le! S egy pár év múlva úgy olvasott a kölyök, mint a parancsolat. Már tudniillik, amelyik iskolába járt. Arra, a melyik nem járt, az ördög sem ügyelt! Ma, mint a szüzgulyát, számba vesszük az iskolába kerülendő gyermeksereget. Summa sum­marum X . . . Építünk iskolát, amelyben jusson K veszteségeivel szemben Örvendetes ered­mény. A zárószámadás Novák Lajos főszám­vevőnek fáradságos, szép és gondos müve. Polgármester választás előtt. Bár a harezot az ellenzék megindította az egész vonalon a többség jelöltje ellen, meg va­gyunk győződve, hogy a közfelfogás, higgadtan mérlegelő közgondolkozás Pap Gézán kívül másnak a jelölését egyenesen kizárja. — A ro­kon és ellenszenv által ily nagy fontossága kér­désben senkinek sem szabad magát vezettetnie, mert aki ezt cselekszi, az rósz tanácsadóra hallgat s elfogulva a közjavak ellen tör. — Itt arra a kérdésre kell felelnie a választónak, ki­nek van igénye erre az állásra, jogos-e ez az igény, ni czimen s képes e az illető a város ügyeit a megkezdett fejlődés utján tovább jól vezetni, ismeri e hivatása mivoltát, annak ezer szálait, a testületbe, melybe lép, számithat-e támoga­tásra feltétlenül, ami nem utolsó kérdés, mert nincs oly fő, aki segítő társak nélkül, vagy ellenséges állásfoglalásukkal szemben sikeres munkára képes legyen. Igénye, kipróbált képessége, tudása, támo­gatása pedig ma Pap Gézának van, ki egész munkás eletét máig a városnak s a város közü­gyeinek szentelte — ambíciója volt a várost a haladás, fejlődés utjáu előre vinni, a fejlődés minden eszközével ellátni. Fáradhatatlanul dol­gozott Hármán Mihály lyal együtt az uj éra megteremtésén és valóban nincs olyan közintéz­ményünk, melyből a maga oroszlánrészét ki ne vette volna. És ezek az érdemek oly nyilván­valók, hogy ellenségeinek is el kell ismerniök azokat. Hogy mindenki előtt rokonszenves nem lehet személye, arról ő nem tehet, a tetszés és nem tetszés elvégre is Ízlés doiga. De ezen alapon akarni elbírálni értékét egy kiváló közigazgatási tehetségekkel biró, munkás s eredményekre rámutatni tudó, a köz­érdekeket szolgáló tisztviselőnek. — ezen ala­pon akarni őt m ltán kiérdemelt jutalmától megfosztani — a kinek egyéb előhaladása nincs, mert abban a szűk körben élnie és halnia kell, benne többeket, kik az előléptetésre régen vár­nak, a haladásban megakasztani, -- néma köz­érdek szolgálata és nem helyeselhető eljárás. Sőt tovább megyünk. Egyéni ellenszenv hatása alatt .a többség jelöltje ellen úgy folytatni a harezot, hogy a személyes támadás terére lé­pünk s mig a magunk jelöltjét kiemeljük, a mi- j hez jogunk van, addig a másikat megdobáljuk, j lehúzzuk és a következendőkkel megfenyeget­| egy gyermekre ennyi köbméter levegő, annyi köb- I méter világosság; különben neki bokrosodik a j körorvos és végünk van kulturpolitikailag ... A I tankötelessé lett népségnek erővel megvétetjük a tankönyvet; akkor is, ha nem akar ; akkor is, ha nem képes tanulni! . . . A felsőbb tanintézetekből kimustráljuk az oda nem valókat. A népiskola, az más schlág! Annak a hat éves kölyöknek muszáj ám tanulni, ha olyan buta is, mint a bükkfa ág! Az a kamasz fiú pusztuljon, hisz abból már lehet suszter inas! Feneketlen bölcseség; én nem érem fel észszel! . . . Van azonban a mi ískolaügyünknek sok más fonáksága is. E helyütt nem bíbelődöm velük; hiszen az egész dolog szaklapokba való volna ! J Csendes tavaszi elmélkedésem s levélírásom köz­ben csupán az az egy dolog motoszkál a fejem- j ben, hogy minket, papokat, a felekezeti iskola­székek hivatalból elnökeit, mint egyházi ható­ságaink képviselőit, a kullusz-miniszterium bizo­nyos rendeletével, illetve lörvényczikk alapján megtett polgári tisztviselőknek I Minden más polgári tisztségre, még a falusi bíróságra is inkompatibilisek vagyunk; csak épen erre az egyre kompatibilisek ? ! Furcsa ; nagyon furcsa ! Érti a manó I ? Most már ide azzal a szerkesztő kritikával 1 Papírkosár? Nyomdafesték??*) Nekem már mindegy! Kiöntöttem téli kese­rűségemet. Ne haragudjék érte, kedves Szerkesztő ur; áldja meg a jó ég! *) Mennél többször, annál szívesebben látja : a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents