Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)
1902-04-24 / 33. szám
találva, azt a szakbizottság indokainál fogva elfogadásra ajánlja. A bemutatott mérleget, melyben az előző évinél 100649 K 41 fillér vagyonszaporulat mutatkozik, elfogadja és megállapítja. A cselekvő hátralékban mutatkozó föld, legelő, házbér és egyéb tartozások behajtására a tanács figyelmét felhívja. Minthogy a számadás szerint a szegények ellátására 1901. évben az előirányzaton felül 4410 K 43 fillérrel több adatott ki, a szegényügy rendezése iránt a bízott ságot és a tanácsot felhívni véleményezi. A magyar jelzálog hitelbanknál lévő 3,020119 K 79 f kölcsönből felmondható 2,487,074 K 03 í összegnek konvertálására vonatkozó javaslatot a szak bízót' ság elfogadja, arra az diőt alkalmasnak találva, ez iránti lépesek megtételére a tanácsot megbízni javasolja Az összes alapok számadásait megvizsgálva a szakbizottság, azokat helyeseknek találva, elfogadásra ajánlja. Ez alkalommal az erdőalap kezeléséről, annak mikénti állásáról és eddigi felhasználásáról a beterjesztett kimutatásnak tüzetes tárgyalása után, az azzal kapcsolatban lévő „Cselekvő és szenvedő állás“ (7. és 8. sz. kimutarásban), valamint a XVI. számú mérlegben az erdő-alapból építkezésekre és egyéb befektetésekre kölcsönvett összegekre nézve a főszámvevő javaslatának elfogadása mellett a szakbizottság erre vonatkozó véleményét a következőkben nyilvánítja: Az erdő-alapnak eddigi külön álló vagyonként való kezelését megszüntetni véli az erdőalapból eddig törvényhatósági intézkedés folytán a kormányhatóság jóváhagyásával különböző építkezésekre- és beruházásokra felhasznált 690511 koronát és az ezután felhasználandó s a kijelölt czélokra megállapított 223.831 K 85 fillért, mint uj kölcsönből az erdőalapnak visszatérítésére előirt összegeket törölni véleményezi, mert az ezekre felveendő kölcsönnél, a legkedvezőbb feltételek mellett is a papirveszteségre, iníer- kaláris kiadás, biztosíték és illetékekre mintegy'’ 108.977 K költséget kellene számítani; az ily ülőn visszafizetett erdőalap ellenben {jelenleg csak 4% kamatra lenne elhelyezhető. Mivel az erdő-alap úgy is e város tulajdona, az építkezésre és befektetésekre fordított összegek pedig a leltárakban, mint törzsvagyon, felvéve vannak, ez okokból az erdő-alapnak teljesen uj kölcsönből való megtérítését, ily gyümölcsöztetését és a számadásban teherként való kitüntetését a szak- bizottság előnyösnek nem találván, az erdőalap ily módú külön kezelését megszüntetni, a cselekvő és szenvedő hátralékban megtérítésére előirt öss egeket, valamint a mérlegben az erdő-alap javára előirt összegeket törölni és ez iránt külön felterjesztés megtételét javasolja. Minthogy a beterjesztett összas számadásokat a szakbizottság helyeseknek találja, azokat elfogadásra ajánlja, a felelős számadók részére a felment vény megadását véie- j ményczi. A tanács tegnapelőtt tartott ülésében foglalkozván a gazdasági szakbizottság javaslatával, azt minden tekintetben elfogadta és a zárószámadást a közgyűléshez elloga- dásra ajánlja. A mérleg adatai a következők: I. Cselekvő állás. Ingatlanok, vámok és jövedékek értéke .................7,919.218 K 93 f. In góságok értéke.............. 98 159 „ 67 „ Közpapi rok, alapok és kötvények . ......................... 2,122.902 „ 29 „ Cs elekvő követelés ... 1,090.266 „ 66 „ Közpénztári készlet 1901. év végén........................ 45 „ 59 „ Ös szesen: 11,230 593 K 14 f. II. Szenvedő állás. A közpénztár tartozása a jelzálogbanknak, alapoknak és letétnek ... 2,911.372 K 03 f Szenvedő hátralék .... 878.383 „ 13 „ Tiszta vagyonérték .... 7,440 837 „ 98 „ Összesen: 11,230.593 K 14 f. A viüamvilágitási alap nyereség- és vcszteség-száiniájából kiemeljük, hogy ez alapnak a múlt évi veszt sége mindössze 5540 K. 26 í, ami az előző évek 15 20.000 Valami uton-módon belénk, emberekbe is bebotlott a tavaszi szól, s legalább én belőlem hajtogatja kifelé a téli keserűséget, a mi a jámbor falusi embernél egész garmadára gyűlik, de a mit önök, városiak színházban, dalestélyen, táncz- mulatságon egymásnak, a szerkesztő urak az egész tisztelt publikumnak apródonként beadogatnak ; s igy a derengő-borongó tavaszi napokra önöknek csak a kikelettel megjövő hangulatok rímbe fog- dosása marad, mi pedig csakúgy olvadozunk a téli keserűségtől. Kesergésünk árja a redakcióba foly. Fürödjenek meg benne, kedves Szerkesztő ur! Tudom, úgyis hideg még a „Szamos“ vize. De nem az, a melylyel önök minket — szerkesztői üzeneteikben leöntögetnek, mert az mindig elég forró, hanem az, amelyik Erdélyből jön a Tisza felé. Szinte látom, hogy felragyog a Szerkesztő ur, no meg a szedőgyerek arcza a boszuságtól, mikor a hosszú téli hallgatás után ime benyitok hozzájuk! Szerkesztő urban felforr az epe, hogy megint feltálalok valami patent ostobaságot, a mit, ha kiadni nem is, de elolvasni muszáj minden jó- nevelésü szerkesztőnek, különösen a magamfajta festék-fogyasztójával szemben. A szedőgyereket is bízvást elönti a ludméreg, ákombákomos írásomat, ha meglátja. Mert nem kis dolog ám végig betűzni olyan tárcza-féle Írásos takarmányt, a minő kedves lapjukra nézve ez az én levelem, a mit a saját termelője is nem egyszer csak frissében tud elolvasni. Ne méltatlankodjanak, kérem szeretettel ! Szerkesztő ur nyugodjék meg ama kijelentésemben, hogy voltaképen nem akarok én Írni semmit. Aminek nyilvános bizonyságaként — előre gondolom — oda fogja írni levelem végére a szerkesztői kritikát: bicska, de nyél nélkül; a pengéje tudja Isten hol készül?! Különben maradjon meg közöttünk a czimboraság, ha kirukkolok vele, hogy közölnek ám önök Szerkesztő urak, nem egyszer oly dolgokat is, aminők nekünk csak boszuságot okoznak. Miért ne Írhatnánk hát mi is aféléket, amiken önök gerjednek haragra? A végső igazságszolgáltatás úgyis egyre megy : önök elolvassák a mi bolondgombáinkat s mi az önökét. S szent a béke! A szedögyerek pedig csak ne lázongjon. Először is azért, mert más redakcióba is csak ákombákomos Írást küldök s igy kartársi kötelessége a múló dühöngésből kivenni részét; másodszor és főként azért, mert néha sajtóhibát is szokott szedni Írásom után. Mentsége lehet, hogy a ko- rektor ur, a sajtóhibák öregapja talán rövidlátó ! ? Ez a téli keserűségből az első pilula. A másodikba az iskolaügyet göngyölitém ! Valamikor — igy falu helyen — leütöttek a tanterem földjébe nehány karót, de megtermettet ám ; tetejébe fektettek egymás mellé két szál nehéz deszkát, hogy könnyen le ne verje a pulya! Aztán végig állottak a csemeték két oldalt hosszában. A mester megtömte a kozmást s ütötte a taktust a nádvesz- szővel, hol a levegőben, bol a nebuló hátán: egy fel, kettő le! S egy pár év múlva úgy olvasott a kölyök, mint a parancsolat. Már tudniillik, amelyik iskolába járt. Arra, a melyik nem járt, az ördög sem ügyelt! Ma, mint a szüzgulyát, számba vesszük az iskolába kerülendő gyermeksereget. Summa summarum X . . . Építünk iskolát, amelyben jusson K veszteségeivel szemben Örvendetes eredmény. A zárószámadás Novák Lajos főszámvevőnek fáradságos, szép és gondos müve. Polgármester választás előtt. Bár a harezot az ellenzék megindította az egész vonalon a többség jelöltje ellen, meg vagyunk győződve, hogy a közfelfogás, higgadtan mérlegelő közgondolkozás Pap Gézán kívül másnak a jelölését egyenesen kizárja. — A rokon és ellenszenv által ily nagy fontossága kérdésben senkinek sem szabad magát vezettetnie, mert aki ezt cselekszi, az rósz tanácsadóra hallgat s elfogulva a közjavak ellen tör. — Itt arra a kérdésre kell felelnie a választónak, kinek van igénye erre az állásra, jogos-e ez az igény, ni czimen s képes e az illető a város ügyeit a megkezdett fejlődés utján tovább jól vezetni, ismeri e hivatása mivoltát, annak ezer szálait, a testületbe, melybe lép, számithat-e támogatásra feltétlenül, ami nem utolsó kérdés, mert nincs oly fő, aki segítő társak nélkül, vagy ellenséges állásfoglalásukkal szemben sikeres munkára képes legyen. Igénye, kipróbált képessége, tudása, támogatása pedig ma Pap Gézának van, ki egész munkás eletét máig a városnak s a város közügyeinek szentelte — ambíciója volt a várost a haladás, fejlődés utjáu előre vinni, a fejlődés minden eszközével ellátni. Fáradhatatlanul dolgozott Hármán Mihály lyal együtt az uj éra megteremtésén és valóban nincs olyan közintézményünk, melyből a maga oroszlánrészét ki ne vette volna. És ezek az érdemek oly nyilvánvalók, hogy ellenségeinek is el kell ismerniök azokat. Hogy mindenki előtt rokonszenves nem lehet személye, arról ő nem tehet, a tetszés és nem tetszés elvégre is Ízlés doiga. De ezen alapon akarni elbírálni értékét egy kiváló közigazgatási tehetségekkel biró, munkás s eredményekre rámutatni tudó, a közérdekeket szolgáló tisztviselőnek. — ezen alapon akarni őt m ltán kiérdemelt jutalmától megfosztani — a kinek egyéb előhaladása nincs, mert abban a szűk körben élnie és halnia kell, benne többeket, kik az előléptetésre régen várnak, a haladásban megakasztani, -- néma közérdek szolgálata és nem helyeselhető eljárás. Sőt tovább megyünk. Egyéni ellenszenv hatása alatt .a többség jelöltje ellen úgy folytatni a harezot, hogy a személyes támadás terére lépünk s mig a magunk jelöltjét kiemeljük, a mi- j hez jogunk van, addig a másikat megdobáljuk, j lehúzzuk és a következendőkkel megfenyeget| egy gyermekre ennyi köbméter levegő, annyi köb- I méter világosság; különben neki bokrosodik a j körorvos és végünk van kulturpolitikailag ... A I tankötelessé lett népségnek erővel megvétetjük a tankönyvet; akkor is, ha nem akar ; akkor is, ha nem képes tanulni! . . . A felsőbb tanintézetekből kimustráljuk az oda nem valókat. A népiskola, az más schlág! Annak a hat éves kölyöknek muszáj ám tanulni, ha olyan buta is, mint a bükkfa ág! Az a kamasz fiú pusztuljon, hisz abból már lehet suszter inas! Feneketlen bölcseség; én nem érem fel észszel! . . . Van azonban a mi ískolaügyünknek sok más fonáksága is. E helyütt nem bíbelődöm velük; hiszen az egész dolog szaklapokba való volna ! J Csendes tavaszi elmélkedésem s levélírásom közben csupán az az egy dolog motoszkál a fejem- j ben, hogy minket, papokat, a felekezeti iskolaszékek hivatalból elnökeit, mint egyházi hatóságaink képviselőit, a kullusz-miniszterium bizonyos rendeletével, illetve lörvényczikk alapján megtett polgári tisztviselőknek I Minden más polgári tisztségre, még a falusi bíróságra is inkompatibilisek vagyunk; csak épen erre az egyre kompatibilisek ? ! Furcsa ; nagyon furcsa ! Érti a manó I ? Most már ide azzal a szerkesztő kritikával 1 Papírkosár? Nyomdafesték??*) Nekem már mindegy! Kiöntöttem téli keserűségemet. Ne haragudjék érte, kedves Szerkesztő ur; áldja meg a jó ég! *) Mennél többször, annál szívesebben látja : a Szerk.
