Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)

1902-03-30 / 26. szám

Márton s. lelkész, másodnapon délelőtt és délután Inczédi mondja az istenitisztelet alatt az egyházi beszédet. * Lorántffy Zsuzsanna egyesület 1902 évi ápr. 2-án este fél 8 órakor a színházban es­télyt rendez, a rendezőség mindent elkövetett arra, hogy a legjobb erőket kapja meg az estély szereplőinek. A szereplők egy része olyan, kiket először látunk színpadon, de ezeknek eddig el­ismert ügyessége és kiválóságok feltétlen és minden várakozást felülmúló sikert fog biztosí­tani. A szereplők másik része olyan, kiket lát­tunk mint műkedvelőket színpadunkon, s mind annyiszor a legkiválóbban megállották helyeiket s mindannyiszor a közönség ama óhajjal távo­zott színházunkból, hogy minél hamarabb ismét lássa kitűnő műkedvelőinket. Az estélyre a város és megye intelligentiája készül és igy a legfé­nyesebb siker biztosítva van. A részletes műsor a következő: 1. „Elvennélek én, csak adnának.“ Férfikar Erkel Ferencztöl. Előadja a férfi dal egylet. 2. „Ajánlott levél.“ Vígjáték 1 felvonás­ban. Irta : Labiche. Személyek : Hortense, fiatal özvegy Baranyay Mariska k. a. Francine, komorna Nagy Leona k. a. Fougasson amerikai dr. Ko máromy Zoltán ur. De Courvalin Hektor, állam­ügyész Veréczy Ernő ur. 3. „Magán ének.“ Előadja Haypál Benő ur, zongorán kiséri dr. Bö szörményi Emil ur. 4. „Alkalmi költemény. • Irta Szabolcska Mihály. Szavalja Maróthy Mariska k.a. 5. „Katonásan.“ Vígjáték 1 felvonásban. Irta Andreanszky Jenő. Személyek : Gárday Albert, ny. huszárőrnagy Glück Ferencz ur, Jolán, ózv. Berendy Gyuláné,: Domokos Mariska k. a. O'ga Maróthy Mariska k. a. unokahugai. Lengey Emil, miniszteri titkár Csomay Győző ur Hu szár Elemér hirlapiró Németh József ur. Gyuri inas Gárdaynál Kürthy József ur. 6. „Szabad előadás.“ Tartja Eötvös Károly orszgg3T. képvi selő ur. 7. „Lorántffy Zsuzsánna a hazai tudo­mánynak áldozik.“ Alkalmi élőkép, mely alatt a vegyeskar énekel. * Dr. Schlauch Lőrincz bíboros márczius 27-én töltötte be életének 78-ik évét. A magas kora daczára még mindig friss erőben levő fő­pásztort születése napján tiszteletteljesen ünne pelték a nagyváradiak és kiterjedt egyházme gyéjének hívei. * Szentpály Jenő. Mint telefon utján a a család köréből értesülünk, Szentpály Jenő, a halmi kerület volt országgyűlési képviselője, a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ ismert tagja, a halmi ev. ref. egyház főgondnoka Ab­báziában e hó 27 én hirtelen elhunyt. A boldo­gult földi tetemei vasúton Halmiba fognak elszál- littatni. Szentpály Jenő 1836. évben született, 1860. évben Ugocsa vármegye aljegyzőnek vá­lasztotta, a halmii kerület 1869. évben küldte Deák-párti programmal először, — nagy Küzde lemmel a balközépi Ráthonyi Ákos — ellen kép­viselőnek, utána még háromszor egyhangú vá­lasztás utján képviselte kerületét. Az országgyűlé­sen, közlekedési- és közoktatási-ügyekben jelen­tékeny tevékenységet fejtett ki. A műegyetem az ő indítványára hozatott át Budáról és ny'erte jelenlegi szervezetét. Ezért a műegyetemi pol- j gárok fáklyászenóvel tisztelték meg. 1878. év­ben kataszteri igazgató lett és ezen minőség- ben szolgált 1897. évig, a midőn a halmi-i ke­rület ismét országgyűlési képviselővé válasz­totta. A legutolsó választáson Fogarassy Zsig- | monddal szemben kisebbségben mrradt, de pe­1 ticzót adtak a választás ellen. Erős szervezetű ember volt, ki nem ismert fáradságot. Most ' beteg feleségével kívánta tölteni a husvóii ün­nepeket, azért utazott le Abbáziába, hol várat­lanul érte a halál. Sokat veszitett benne az ugocsai közélet, melynek évtizedek óta irányitó tagja volt. Gyermekei nem maradtak. Halálát özvegye, Buday Hermin és testvére Szentpály István Ugocsamegye volt alispánja révén í Kölcsey, Horthy, Pétéi ffy, Kozányi család gyá szolja. * Az idei hadgyakorlatokat, melyekben 6 hadtest fog részt venni, a székely határon, Bukovina és Dél-Magy'aror»zág közt tartják au gusztus és szeptember havában meg. A buda­pesti, temesvári és nagyszebeni hadtesteket Se gesvár, Gyulafebérvér és Nagy-Szeben közt von­ják össze. Az ellentábor a kassai, przemysli és lembergi hadtestekből fog állani és Szatmár s M.-Sziget között csoportosul. A király augusz­tus 27 tői szeptember 3 ig fog a főhadiszálláson tartózkodni, melynek helye azonban még eddig kiválasztva nincs. * Eötvös Károly ovszággy. képviselő a leg- t.őzsgyökeresebb magyar iró ápr. 2-án délután a 2 órai gyorsvonattal érkezik városunkba, hogy a „Lorántffy Zsuzsánna“ egyesület nagy esté­lyén szabad előadást tartson. A kiváló férfiú fogadására az említett egylet nagy küldöttsége fog a pályaudvaron megjelenni s reméljük, hogy a fogadás ünnepiesebbó tételére Szatmár iroda­lom pártoló közönsége tömegesen fog a vasúti pályaudvaron megjelenni annyival is inkább, mert Eötvös előadása egész irodalmi eseménye lesz városunknak. * A fősorozás városunk részéről ápr. 2-ik és 3-ik napján a gubás ipartársulat házában fog megtartatni. * Választás. A tiszántúli ev. ref. egyház­kerület közelebb világi tanácsbirókul gróf Tisza Istvánt és Puky Gyulát választotta meg. * Meghívó függetlenségi pártgyülésre. Tisztelt párttag ur! Az általános képviselővá­lasztások és a tisztujitás lezajlása óta előábott helyzeu szükségessé teszi, hogy pártunk a me­gyei rendes tavaszi közg\ülést megelőzőleg ha­tározzon, állapítsa meg a leendő indítványokat, jelölje ki, kiket biz meg a felszólalásokkal, pár­tunk álláspontjának megvédésével a májusi gyű­lésen. Ez okból f. év április 9 én d. e. 10 óra­[ kor Szatmáron, a Károlyiház fogadóban párt- 1 gyűlést hívok egybe és felkérem párttag urat, hogy okvetlenül vegyen részt gyűlésünkön és ; kövessen el mindent, hogy a rendkívül fontos ' tárgyiakra való tekintetből pártunknak, — ha ! csak lehet — minden tagja jelen legyen. Tájé- ! kozás végett tudatom, hogy eddig a következő j indítványok és ügyek lesznek gyűlésünkön tár­gyalva : 1. Battyhány arczkép tárgyában újabb indítvány. 2. Az 1848. XX. t.-cz. tárgyában f teendő indítvány'. 3. Több megye átiratának tár­gyalása II. Rákóczy Ferencz ellen hozott t.-cz. megváltoztatása ügyében. 4. Indítvány fegymlmi vizsgálat elrendelése iránt Papp Kálmán várme­gyei várnagy ellen. Hazafias üdvözlettel Buda­pest, 1902. márcz. 25. Luby Géza m. pártelnök. * Kinevezések. A vallás és közokt. mi­niszter Szabó István nagybányai állami fő­gimnáziumi helyettes tanárt a IX. fizetési osz­tály 2-ik fokozatába rendes tanárrá, Öcs vár Rezső helybeli kir. kath. főgimn. helyettes tanárt pedig ugyanazon rangban ideiglenes rendes tanárrá nevezte ki. A szép húsvéti ajándékhoz gratulálunk. * Szemle. Lencz Győző ezredes, ezred­parancsnok f. hó 24-én a nagy-károlyi honvéd­zászlóaljnál az altisztképző-iskola felett szemlét tartott. * Esküvő. C s i c s Lajos nagykárolyi kir. aljárásbiro holnap tartja esküvőjét Boss in Gizella kisasszcny'nya1, Bossin József gyógy­szerész bájos leányával. A kis fülemilének, aki hangversenyeinken oly' sokszor csattogott, sok boldogságot kívánunk frigyéhez! * A Csóka-féle színházi ruha- és könyvtár bírói árverése márczius 26 ra volt kitűzve, azon­ban kellő számban árverezők nem jelentkezvén, az eljárást felfüggesztették. 6 Eljegyzés Fehér Endre kir. kát. mér­nök Munkácsról ma jegyzi el Haeffner Mar­git kisasszonyt, özv. Haeffner Zsigmoudné kedves leányát. * A szatmári kerületi betegsenélyző pénz­tár e hó 23-án tartotta meg a városháza kis­termében évi rendes közgyűlését, melyen a szép számban megjelent tagokon kívül jelenvolt az elsőfokú iparhatóság képviseletében Taukóczi Gyula h. főkapitány is. Elnök az ülést meg­nyitja s Dr. Fejes István egyesületi titkárt fel­kéri, hogy az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentését, a zárszámadást és mérleget s a többi statisztikai adatokat olvassa fel, melynek meg­történte után a közgyűlés azokat egyhangúlag el­fogadta s úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottságnak a felmentvényt megadta. A tárgy- sorozat második főpontja a tisztujitás volt, mely közfelkiáltás utján egyhangúlag a következőleg ejtetett meg: igazgatósági tagokul megválasz­tattak : a.) munkaadók részéről Litteczky Endre nyomdatulajdonos, Morgenthál Antal kocsigyártó, Bölönyi László mészáros, Szentiványi Károly Danvers megnézte a borítékot. Gzimeres pe­csét volt rajta. Feltörte, elolvasta. Arcza egy pil­lanatra elhalványult. Aztán felkiáltott: — Sacrebleu! Ez érdekes. Párbajra hívtak ki. Az urak köréje csoportosultak. — Kicsoda ? — Nem tudom elolvasni az aláírást. A levé­len nemesi czimer van. Császári katonatiszt szin­tén. Azt írja, hogy Kassán, a kormányzó estélyén megsértettem és ha Danvers grófok vére folyik ereimben, elégtételt fogok adni. Ma este 11 órára a tiszanáményi ócska toronyhoz szól a rendezvous. Ott addig fogunk lövöldözni egymásra, mig egyi­künk ott marad. A tisztek szörnyüködtek. — De hát, ki az az ember ? — Nem tudom. Arra sem emlékszem, hogy valakit megsértettem volna. De ez az ő dolga. Kihívott! Állok elébe. János a lovamat! Arcza csodálatos tűzben égett. Hires volt kalandos párbajairól és arról, hogy soha egy ki­hívást sem utasított vissza. Á vincennesi erdőben egy délután halálra szúrta Páris három leghíresebb bajvivóját. A Manzaneres partján agyonlőtt egy királyi herczeget. Rómában halálra ítélték párbajok miatt, de a pápa feloldotta a büntetés alól. Ve­rekedett már sokszor kicsinyes semmiségért, szép asszony mosolyáért, eldobott rózsáért! Most ^ is megfogja állani helyét. A tisztek lebeszélték. Messze van innen Ti- szanáinény, legalább négy óra lóval. Nem ér oda úgysem 11 órára. Denvers felkapcsolta fehér tiszti köpenyét. — Vedd magadhoz pisztolyaimat — mondá szolgájának — és nyergeid föl a lovakat, velem fogsz jönni. Köszöntötte bajtársait, kezet fogott velük, aztán eltávozott. Öreg este lett, mikor a tiszanáményi torony­hoz értek. Félelmetes ütjük volt. Félig kiszáradt mocsarak, elhagyott temetők mellett vágtattak el, a hűvös szél folyton a nyomukban volt. A felhők mögül előbukkant olykor a telehold kísérteties arcza. Danversnek eszébe jutott, hogy ez lesz a tizenharmadik párbaja és babonás érzés vett rajta erőt. Valami bus sejtelem azt súgta neki, hogy ez lesz az utolsó párbaja ! Mikor a torony közelébe értek, a szolga egy fáklyát gyújtott és átnyújtotta az urának. Éjjeli pisztolypárbajoknál az voft a szokás, hogy a felek fáklyafény mellett lövöldöztek egymásra. Mesziről, vagy 60 lépés távolságról, szintén látszott egy másik fáklyának a fénye. A gróf balkezében tartva a fáklyát, előreha­jolva a nyeregben, kilőtte a pisztolyát. Pár pillanat múlva arról a helyről, hol a fény csillámlott, megjött a válasz. A golyók nem találtak. Danvers újra lőtt, az ellenfele is. Megint semmi eredmény. Tizenkétszer lőttek igy egymásra. Danverst elhagyta a türelme. A szolgájához lovagolt, megtöltette vele az összes pisztolyait. Aztán messzire lobogtatva a fáklyát, hogy az el­lenfelének jó czélpontul szolgáljon, magasra ki­emelkedett a nyeregből. Újra lőtt, megjött a válasz is, de megint nem talált egyik sem. Valami negyedóráig lövöldöztek igy egymásra. Az őszi szél gúnyosan kaczagott, zúgott. Lova idegesen kapálta a lábával a földet. A fák sejtel­mesen bólogattak sötét lombkoronájukkal. Danversnek a fejébe szállott a vér. Nem volt félénk ember. Volt benne egy pár csöpp abból a szilaj vérből, a mely Oroszlánszívű Richard ereit lobogtatta. Elhatározta, hogy egyenesen neki lovagol az ellenfelének! Megtudja, hogy ördög-e, vagy kisér­tet, a kivel szemben áll. A szolgája messziről követte. Nagy meglepetés érte őket. A mit fáklyafénynek néztek, az nem volt más, mint egy égő s már félig kialvó pásztortűz. Átutazó vándorlegények melegedhettek mellette. De hát ki volt az, a ki a lövésre válaszolt ? Danvers újra kilőtte pisztolyát. Hallatszott megint egy másik lövés is. Danvers elkiáltotta magát. — Ki az! Erre is megjött a felelet. — Ki az!

Next

/
Thumbnails
Contents