Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-20 / 23. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök márczius hó 20. 23 ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMBGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmar^i, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Újra a kivándorlásról. A felvetett kérdés annyira fontos úgy nemzetgazdasági, mint szocziális szempontból is, hogy soha sem lehet eléggé tárgyalni nyilvánosan s soha sem lehet a napirendről levenni, mig valamely formában megoldást nem nyer, vagy legalább szabályozva nem lesz. Hogy a kivándorlás mily veszedelmeket rejt magában úgy a földmivelésűnkre, mint magokra a kivándorlókra is, az olvasó előtt szükségtelen íejtegetni. Azonban nem felesleges, sőt nagyon hasznos és kívánatos munka az, midőn az intelligens elemek nem kiméivé fáradságot, azon szomorú tapasztalatokat, melyeket e kérdésről olvasva, nap nap után szereznek, nem átalják a nép tudomására is juttatni. Százszorta többet érő munka ez, mint azon kis idő és kényelem feláldozás, mit e czélra fordítunk. A tudatlan nép felizgatott fantáziája nem lát maga előtt távolságot, fáradságot a veszedelmeknek száz meg száz fajtáját, csak egy ideális képet: az ó-kori Ígéret földjét Khanaánt, akarom mondani Amerikát az ő csillogó, csengő dollárjaival. Lám, lám mennyire magán viseli a legutolsó ember is korunk betegségét: az anyagiasságot, vagy magyarán: pénzvágyat. Egyiket sem vonta Amerika az ő kalá- J szos mezőivel, egyiket sem Amerikának di- j rekt vagy indirekt-termő szőlőfürtjei, de még a tenger mormolása sem, melyben a partokról lehet — mint mondják — nagyszerűen gyönyörködni. Hanem egyedül és egyedül : a pénz birása, a meggazdagodási vágy. Ezen lelki gyötrelem, mert ez lelki beteg ség, amint alább ki fogom mutatni, nemcsak egyeseket, hanem tömegeket is megszáll Valósággal bolonddá teszi az embert. Kész évekre rabszolgává szegődni, kész gyötrel- meket kiállani s talán még a pokol tüzén is átmenni, csak Amerikát láthassa s dollárjait zörgethesse. Ma e vidék köznépe annyira rabja e szenvedélynek, hogy ha repülhetne, alig maradna ,egy-egy községben ép kéz-lábu ember. Példa erre: hogy csak a múlt hetekben egy igen derék és tekintélyes földbirtokosunk erélyes utánjárása folytán mintegy ötszáz munkás ember ábrándult ki Amerika iránti szerelméből. Csak az a kár, hogy a keritők is nem részesülhettek a megérd :melt s ezzel járó elporolásban. Mint már előbb is említettem, ha az értelmiség az ügy élére áll, a neki vadult juhnyájból egy némelyiket nem korlátozhatja ugyan attól, hogy bele ne ugorjék az örvénybe, de magát a tömeget mégis léken tarthatja — s megmentheti önmaga és családja számára. I Hogy a kivándorlási vágy lelkibetegség, kitűnik a kővetkezőkből: Én érintkezésbe léptem több kivándor- j lőtt családjával s a magam szempontjaiból informácziókat szereztem több kivándorolni készülő egyéntől is Mindenütt azt a felele- i tét nyertem: „Lássa az ur, megnehezedett az élet, akármennyit dolgozunk, nem tudunk kettőt kettőre tenni, vagyis nem tudunk egy kicsit jobb módúak lenni!“ Ez az általános felelet. A mellékes okokra, melyek között bizony vannak szép számmal olyanok is, melyek teljes méltánylást érdemelnek, nem térek ki, annal is inkább, mivel semmiféle sérelmet nem ismerhetek el mint olyat, mely miatt valaki kénytelen legyen faluját es hazáját itt hagyni. Én szerintem az egyedüli ok, mely miatt az ember a föld fenekére is leszáll, a megélhetés és ruházkodás. A gyomor parancsol — s minden ember fölött basásko- dik. De vájjon olyan viszonyok között élünk-e, hogy a szegény embernek még táplálékra sem jut? 6-7 forintos búza, 4 — 5 forintos máié, 80 1 20 -L50 krajezáros nyári napszám m'-llett még mindig lehet — a magával tehetetlenen kívül — éhes ember? Hát hála Istennek most már éhes ember nincs. Vagy ha van. az rest, aki megérdemli, hogy éhezzék. Éhes emberek, nyomorúság Zsarátnok,*) Uj hangra vágyom. Rég meguntalak Utszéli nóták, elcsépelt dalok, Ezerszer is elbiígott sóhajok Panasztok többé már meg nem ragad. Uj dalra vágyom. Szirti sast nekem Egekre töröt, szilajt, féktelent, Ki bátran szeli át a végtelent, S korlátlan ur a messzi tereken. Csip-csup poéták, szürke verebek Elnyűtt vonóval, kopott húrokon, Meddig tengődtök még egy dallamon, Meddig pengettek még egy éneket? Alattunk forr, alattunk reug a föld És vészszel terhes minden pillanat, Egy szó, s ezer ököl fegyvert ragad Egy szikra még s a fergeteg kitört. Ott lent a bányák gyilkos éjjelén Szövőszék mellett, kohók lángjinál Haragvó arczczal, tettre készen áll Ezernyi rongyos eltiprott szegény, Kenyérért ordít az éhes tömeg És ezrek ajkán rémes jaj fakad *) Szilágyi Ferencz, márczius hö végén megjelenő „Zsarátnok“ czimíl kötetéből. És mindenütt csak gyűlölet, — harag Villámló égbolt, sötét feltegek. S ti csak daloltok csókot, csillagot, Szerelmi mámort, szőttök rimbe, dalba S vékonyka hangon, mitől se riadva Csipogjátok az ócska dallamot, Szilágyi Ferencz. Yan-e asszony a menyországban? — Irta: Sziebenburger Károly. — Szép. holdvilágos estén az én egyetlen kis I leányom czimbalmán fülbemászó magyar népdalo- J kát játszott; oldalbordám, a „Sárkány Katám“ j pedig utána dúdolgatta: „Föltekintek a csillagos szép égre!“ . . . — Hejh! — mondok neki — édes anyjuk, de kegyetlen is vagy irántam, nem jobb volna már igy nótázni: „Letekintek a csillagos szép égből“ ... de ti nők, itt az Alföldön — kevés kivétellel —- igazán oly kétségbeejtőleg egészségesek vagytok, hogy az emberfia soh’se. maradhat özvegy ! — Ha én egyszer a menyországban leszek, akkor te rósz csont! rád sem nézek — vágott vissza a — mama! — Nem ám, mert oda asszony be nem juthat! — Mit, tán nők nincsenek a menyországban ? — Még az kellene csak! — kötődöm én az j oldalbordával — még papok Sincsenek 1 — Hogy hogy? — Hát csak úgy, hogy a jó múltkor is, a midőn onnan a Füzfás-utczából Kardos néne eldobd a kanalat s a mennyország kapuján kopogj tat vala, a jó Péter bácsi jelentést tett a menynek uránál, hogy a Füzfás részből bebocsáttatást kérnek, de miután a jámbor némber gyónás nélkül [ mula ki az árnyékvilágból, hát az a parancs hangzott, hogy a néne csak zónázzék vissza, hisz Baross, ki itt a menybeli granadai kapu előtt vasúti billetákat lukaszt, gondoskodjék már eleve, hogy ne legyék méregdrága az ut. Nagy sóhajjal sza- bódik az idáig jutott nénike, hogy nagy a homok innen odáig, oszt a Kukacz uraság bukfenczes uradalmán is át kell menni. — Eredj hát Péter szógám, keress egy papot, hogy gyóntassa meg a kapun kivül! Naplementig szaladgált Péter, de végre is csak azzal téré meg, hogy az egész menyországban nem talált — papot! . . . — No látod, ágostai hitvatlással hozzám lán- czolt kedves oldalbordám, ha már pap sincs, hogyan volna akkor asszonyi állat oda főn? — Mese, lári-fári az egész, ez mit sem bizonyít. — Nem, jó! mondok még egyet. Tavaly, mikor Pista szomszéd nyelves-kedves feleségét Tényleg csak zati czikkeket UK JÓZSEF katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron iart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ===^=================
