Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-16 / 22. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap márczius íio 16. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. V ■> Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ‘••zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Si tacuisses . . . — Válasz Klein J. urnák. — Minden kereskedelmi iskolában kötelezőig tanítják a nemzetgazdaságtant. Én talán nem azét, mert kötelezett volt, de bizonyos sejtelemtől űzve, nem elégedtem meg a jó Matlekovicscsal, de szétnéztem Schmit, Roscher, Kautz, Földes urak munkái között is. Oleum et operám perdidi! Más is tud annyit, mint én, sőt egy kis jóakaratu lecsepüléssel kisül az is, hogy én nyomtatásban olyanokat mondtam, a melyek alkalmasok Pliniustól — Klein Jenőig, minden közgazdasági iró tudományának halomba döntésére! Attól kell tartanom, hogy Klein ur czikke megingatta az én stanisli dédovói állásomat — kereskedői tanoncziskola, — hol én nagyra volnék hivatott! De drágának találom ezúttal nem csupán az időt, de a tintát is, tehát lehető gyorsan szeretnék végezni. Előre bocsátom, hogy nem tartom szükségesnek a védekezést s egyetlen jottát sem fogok visszavonni a múltkori czikkemből. Nem mondtam, hogy minden pénzintézet városunkban az egyéni hiúságnak köszöni alapját; de ha a czikkiró nem éri be jelen válaszommal, egyiknek-másiknak hajlandó vagyok a történetét elmesélni. Állitom, hogy igenis a felszaporodott pénzintézetek nem hogy leszorították volna a kamatlábat, de megdrágították a pénzt. S ha Klein ur egy kicsit több gonddal olvasta volna a czikke,, láthatta volna belőle, hogy épen azokat mondtam el a concurren- tiára vonatkozólag, a miket ő, sőt példával illusztrálva; de valamivel előbb, mint ő! Állítom, hogy igenis volt betét-hajsza a piaczon! Állitom, hogy akadtak balekek, a kik kisebb kamatlábú kölcsönüket magasabb kamatlábúra konvertálták. S ha Klein ur kívánja, hajlandó vagyok minden állításomat concrét esetekkel bizonyítani! Intézetet s személyeket fogok megnevezni. Leszámitoiási jegyzéket produkálni arra nézve, hogy hol mennyire segített egyik-másik pénzintézet a köznyomoru- ságon! Majd bebizonyítom, hogy milyen volt hatása a concurrentiának! Különben magára dupláz Klein ur a concurrentia emlegetésével. Ugyan tessék megnevezni nem városun than, de öt vármegyében egy pénzintézetet, hol olcsóbb a váltókamat, mint a szatmári takarékpénztárnál s hol a betevők állandóan kevesebb kamatlábat élveznek, mint a többinél! A mit czikkiró nemzetgazdasági elméHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. létként felállit a kereslet és kinálat viszonyára, azt állítottam én is, nem ma s nem mostanában, de akkor midőn czikkiró ur talán a beszéd-értelemgyakorlatnál tartott! A mint azonban az utolsó közleményemben megírtam: más a theoria és más a praxis. Az alapszabályok gyárilag készülnek általában; minden szépet jót Ígérünk bennük. A kérdés azonban az, hogy hol, mennyiben viszik át az életre a nyomtatott betűt. A hitelre szorulókat senki sem kötelezheti arra, hogy hol vegyen pénzt; azonban olykor a hitelkeresőket is szokták íogdosni — erre is tudok példát! S épen ebből látszik, hogy nem mindenkinek van magához való esze! Hogy a nagyobb beiétkamatlábbai kecsegtető intézetek bele nem fulladnak a pénzeikbe, ez meg arra mutat, hogy a publikumnak van magához való esze! s nem csupán a pillanatra gondol s nem csak azt nézi, hogy minél több kamatot kapjon tőkéje után; de azt is, hogy legbiztosabban helyezze el s legkönnyebben jusson hozzá, ha a szükség úgy kívánja! Ha nem igy volna, akkor a Pesti hazai első takarékpénztárnak volna a legkevesebb s a t.-újlaki, vagy nem tudom melyiknek legtöbb betétje ! Aztán oda... Aztán oda, minden, de minden: A vidám, derűs ifjúság . . . Nézd itt: ez is a tűnő évek Mély árka . . . röptűkben vonák. Mondjam tovább . . .? Szőke, dús hajfürtöm megritkult S közötte az ősz, de mennyi?! Bizonjr nekem is van már múltam A min lehet merengeni, Merengeni. Aztán oda egész nagy raja A gyönyörű szép eszméknek, A melyek, — ha rögökön át is — Folyvást előre vivéuek, Hevitének. Mit mondjak még? Egy sereg szép leány Mindig csak bácsinak nevez . . . Hát nincs okom. hogy sírni vágyjam ? Te néked mind nem elég ez ? Nem elég ez ?! . . . (Nagyrábé, 1902.) F. Varga Lajos. Báthory Gábor. (Történeti színmű 4 szakaszban. Irta: Majdik Árpád. Szin- rekerült a szatmári színházban f. hó 11-én.) Színpadi világításban érdekes korrajzot mutatott be Erdély történelméből Majdik Árpád fenti darabjában. A kegyetlen és ledér természetű nagy fejedelemnek életét s korának egyes megkapóbb mozzanatait igyekezett irodalmilag értékesíteni. Ha szerzőt nem tartanók komoly és figyelemre méltó tehetségnek s csak azt néznők, hogy ő városunk szülötte, helyi szerző stb. úgy mindjárt agyba-főbe dicsérnők. De meggyőződésünk az, hogy Majdik Árpád valamikor jelentékeny termelő erő lehet s igy kötelességünk, hogy rámutassunk müvének fogyatkozásaira és hibáira, persze jó tulajdonságait is kiemelve. Szerző színműnek nevezi darabját, pedig „haláleset miatt“ bátran tragédiának czimezhette volna. Mi azt mondjuk, hogy egyik se. Az egész egy históriai korrajz, melynek nincs semmi kon- czepcziója, nincs kidomborított cselekvénye, hanem párbeszédekbe van gyúrva benne egy csomó tankönyv izü históriai esemény. Természetes ennélfogva, hogy drámai értelemben vett tartalma sincsen ; maga a darab, mint ilyen, a tartalom, kezdve az első betűtől az utolsóig. De még igy sem egészen összefüggő és kerekded,' hanem egyes kiszakított részek mesterkélt és erőltetett módon vannak egymás mellé állítva. A darabról tehát csak általánosságban fogunk beszélni s egyes alakjait fogjuk szernügyre venni. Egységet és folytonosságot hiába keresünk, emelkedést absolute nem találunk. A személyek nincsenek megtestesítve, nem fellépésükkel, nem egyéniségükkel beszélnek. Egyik ember jellemzi a másikat. Egyik állít a másikról valami jót vagy roszat. Kölcsönösen elreczitálják egymásról való véleke- kedésüket. Báthory Gábor, a darab főhőse, egy fokozatosan ellaposodó alak. A második felvonásban éri el erejének maximumát, a mikor Kornisné önagy- ságát kocsis módjára összetapogatja s az otthonába hazatérő, s a fejedelem láttára „meghökkent“ Kornist agyon löveti. Mások beszédéből tudjuk meg, hogy később foglalkozásszerűen rendezgeti a gyilkosságokat, maga Báthory közönbös és ártatlan dolgokról beszél; a darabban nem karakter, nem jellemen fölépített személy ; szerző csupán történelmi vonatkoztatásokkal takarózik. Nagyban fölhasználja szerző a színpadi fogásokat. A férjétől megfosztott Kornisnét egy kis vízióval látja el, azután a történelmi hűség kedvéért elküldi egy kolostorba kijózanodni. Két alak összekerül, dühösen kardot ránt egymásra, másik két jóindulatú alak visszatartja őket és ők szépen hüvelybe dugják a kardot; ezzel egy hatásos szcéna van lebonyolítva. Ponyvaszerü alak Hidv ; ez a diák állítólag borzasztó vágást kap a fejére ; tisztességes ember ilyenkor nem elégszik meg azzal, hogy lefordul a székről; tisztességes ember ilyenkor legalább is meghal. De ez, a ki a darab elején majdnem úgy fest, mint a wakefieldi lelkész, az utolsó félvonásban úgy állit be, mint Robinson Kruzoé, rongyosan és vadul elszakáll. - sodva, hogy azután elsüsse a darab befejezését Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ..
