Szamos, 1902. március (34. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-02 / 18. szám
Szatmár, IS02, vasárnap márczius hó 2. 18 ik száro. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ö f i *" e t é s i ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákoczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér S0T3 20 fillér. A 6%-os kamatláb. Megmozdult a kamatláb. Megkezdte az Osztrák-Magyar bank a leszállítást. Rohannak utánna még a vidéki pénzintézetek is. A részvényesek összedugott fejjel aggodalmasan suttognak, vájjon lesz-e ez évről és milyen osztalék ? A betét-kamatokat is leszállították. Rósz idők járnak. „Biz Isten, mai világban nem érdemes már tőkepénzesnek lenni!“ Természetes, hogy most már az adósságra szorult nagy tömeg örvend Ha a betevők kamatlábát a pénzintézetek csodálatos szolidáris egyértelműséggel lezállitják, bizonyára a kölcsön is olcsóbb lesz és az adósok örvendező hangon fogják ujjongani: „Biz’ Isten, mai világban csak adósnak érdemes lenni!“ ügy látszik, mindez igaz, mert ime meg is jelenik a hirdetési oldalon: „az x-i részvény takarékpénztár 1000 koronán felüli kölcsönt 6%-os kamatra ád.“ Dehát miért csak az 1000 koronán felüli kölcsönt ? Ehhez van egy pár szavunk! A pénz olcsóbbodása a jelen viszonyok között nem öröm. Természetes következménye ez az általános közgazdasági pangásnak. Ennek az aggasztó gazdasági válságnak ki adja meg legjobban az árát? Ki érzi ennek nyomasztó voltát legjobban? Felelet : a kis ember. A kis gazda, a kis iparos, a kis kereskedő. Azok, a kik pénzügyileg nincsenek több évre berendezkedve. Jó, ha évről-évre vannak. Ezeket a legkisebb válság súlyosan érinti és semmi sem segíthet rajta, csak a kölcsön, — legalább pillanatnyira, — az olcsó kölcsön. A nemzet egyik erős föntartó eleme, a földes-uri osztály tönkre ment. A másik épp oly lényeges elem, — a kis gazda és iparos osztály, — most van tönkremenőben. Ki segít ezeken ? Az állam egyedül kevés erre. Segítségére kell siessen a társadalom is. Főképen siessenek segítségére a pénzintézetek is a jutányos kölcsön adásával. íme meg is jelent az első fecske. A 6°/o-os kamatláb hirdetése ezt jelenti. Igen, de az a baj, hogy csak 1000 koronán felüli kölcsönnél adja a kedvezményt, azon alól j azonban nem. Ez pedig hiba. Ezzel nem segítünk azokon a kicsiny embereken, a kik csak kisebb kölcsönöket vehetnek fel és épen vagyoni helyzetüknél fogva is, csak kisebb kölcsönöket kaphatnak. Azokban az igazgatósági jelentésekben, melyeket most a takarékpénztárak az ő közgyűléseikhez terjesztenek, ott áll a hivatkozás arra is, hogy az igazgatóság nem csak a nyerészkedést tűzi ki czéljául, hanem a humanitást is. Ez alatt a humanitás alatt nem érthetjük csak a jótékony czélra való adakozásokat, mert azok ugyan elég csekély összegekben szerepelnek. Már pedig, ha az olcsó kamatlábat a pénzintézet bizonyos minimumhoz köti, akkor az a humanitás csak korlátozott. Miért nem mondják ki a pénzintézetek az általános 6%-os kamatlábat a nyújtandó kölcsönöknél tekintet nélkül a kölcsön ösz- szegére ? Hiszen ezáltál sietnének leginkább a kisgazdák és iparosok helyzetének javítására. Azért, mert ezáltal megszaporodnék a kölcsönügyletek száma és azok lebonyolítása végeit szaporítani kellene a munkaerőt? Ugyde e kiadási többlet megtérülne pénzügyileg a nagyobb mérvű tőke elhelyez- tetésben, de egy nagy missziói töltenének be e pénzintézetek a zemzetgazdaság terén, mert igy segítségére sietnének azoknak a kicsiny embereknek, a kiknek megmentése az apró kölcsönök nyújtásával már égető szükség és a kiknek romlása a nemzet romlása is. Szívleljék meg ezt azok, akiket illet, mert igy lesz az a sokat emlegetett „humanitás“ méltóképen gyakorolva. Spectator. Az életből. — Irta: Szilágyi Ivor. — Pernyei József napidijas volt a városnál. Olyan csendes ember. A hivatalában nem sokat törődtek vele. Idősebb ember létére, ö köszönt mindig előre a dijnok uraknak. Ilyenkor mindjárt elpirult, zavarba jött. Sokat ólczelődtek szó- gyenlössógóvei. Régi dolog, hogy, a ki túlságosan szerény, alázatos, azzal szemben a legkisebb is érezteti képzelt fölényét. Hát Pernyeivel is többször esett meg az, hogy nem fogadták a köszöntését. Az öreg ur nem haragudott érte. Olyan jól esett neki, ha ugyszólva észrevétlenül jöhetett be az ajtón és ülhetett le Íróasztalához. Rágyújtott a pipájára, aztán irni kezdett. Másolt. Úgy begyakorolta ő ezt a munkát, hogy már alig kellett odafigyelnie. Sürü egymásutánban sorakoztak a fekete betűk a papiroson és Pernyei gondolatai egészen másutt kalandoztak. Még sem történt hiba az írásban. Asztala az ablak közelében volt. A nyitott ablakon át behallatézott a madarak csicsergése, behatolt a napsugár. Milyen boldog volt ilyenkor az öreg. Ajka körül megelégedett mosoly játszadozott. Fölállt és felsőkabátja zsebéből előkereste a villás reggelire hozott vizes zsemlét, a vékony sonka szeletkével. Aztán kikönyökölt az ablakon a zsemle bélét csipkedve kiszórta a madaraknak. Csak egy egy erősebb ajtó becsapás riasztotta meg mulatságában. Ilyenkor hirtelen ott hagyta az ablakot, az étel maradókot zsebre dugta és irni kezdett tovább szorgalmasan. Attól tartott szegény, hogy egyszer rajta kapja a főnök és akkor aztán elcsapják. Nem lesz kenyere! Hiszen neki már nincsen sok keresni valója, de felesége és két szép leánya, no, meg a kis Jenő!? Mi lenne azokkal?! Ha eszébe jutott az ilyesmi, akkor mindig elkomorodott. A tolla többször megakadt a papíron, pipájában a dohány nem égett elég jól. Néha még az is megesett, hogy egy köny gör dűlt le észrevétlenül az írásra. A tenta összefolyt, a munkát elől kellett kezdeni. Csak nem terjeszthet a főnök ur elé pecsétes, foltos iratot. És Pernyei uj papirt vett elő és újból megírta. Pedig felesége, lányai nem szerették. Majdnem gyűlölték az öreget. Kopott-elnyútt ruhája csakugyan nem illett az ő divatos öltözeteikhez. Igaz, hogy ők ruháikat úgy kéz alatt szerezték be, de hiszen ezt nem tudja senki. Az öreg ur csak olyan megtűrt alak a háznál. Ha nem ő szerezné a háztartás szükségleteinek fedezésére a legnagyobb összeget, aligha tartanák körükben. A leányok már többször vetették szemére, hogy ö rontja el a szerencséjüket. Ő érte kénytelenek idegenek számára dolgozni. Már majdnem belegörbülnek a sok varrásba. Korholták, hogy miért nem öltözködik tisztességesebben, miért olyan ügyetlen, olyan alázatos mindenkivel szemben. Az öreg erre nem tudja válaszul azt mondani, hogy hiszen mindent elvonnak tőle. Még a dohányra való pénzt is csak nagy nehezen kaphatja kezeihez. Nem szólhat semmit, mert hárman kiabálnak egyszerre rá, három felől. Nem is szól. Megtölti pipáját, a lehető leg- nyugodtabban rágyújt, kalapját fejébe huzza és elmegy egy rövid félórára sétálni a közel fekvő ligetbe. Útközben elgondolja, hogy ezen okvetlenül változtatni kell, hogy ö elfogja hagyni őket. Nem is szereti őket többé. Aztán megint eszébe jut, bog/ talán mégis ő a hibás, hogy abból a pénzből, »a mit a vizes zsemlére és a sonka szeletre költ, lehetne idővel egy tisztességesebb ruhát szerezni. Bizony ő a pazarló, ő a hihás. De mikor az a villás reggeli olyan jól esik neki, aztán a pipától sem tudna elválni. Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök Ós reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruh - Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■
