Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-20 / 15. szám
erejéből kielégíteni, saját áldozatkészségükből előteremteni tudták. A kör elnöksége hálás szívvel fogad és hírlap utján nyugtáz minden kegyes adományt. B. G. Színház. Nap és liold vig Operette került színre Szombaton Szalay Vilma jutalomjátékául, majdnem üres ház előtt. Csodálkozunk a vezetőségen, hogy jutalomjátékot tűz ki oly estére, melyen bált tartanak, s ez által rontják a jutalomjátékot. Az előadásról csak jót mondhatunk. Szalay Vilma Monola szerepében igen kedves jelenség volt, szép fülbemászó tiszta, csengő hangjával előadott énekeit állandó taps kísérte, tisztelői a harmadik felvonás elején egy élővirág diszszel lepték meg. Méltó partnere volt Solty Paula Beatrix szerepében ; s a kettőjük által előadott fülemüle-dalt nem egyszer meg kellett ismételniük. Szilágyi mint Kalabázás herczeg igen jó volt s az est sikerében neki is nagy része volt. Jók voltak még: Ráthonyi, Csáky, Mik lossy. Az állandó tapsviharból, mely a jutalmazandót kísérte, a többi szereplőknek is bőven kijutott. I Mária bátyja. Szép számú közönség nézte végig vasárnap este ifj. Bokor Józsefnek pá- lyadijjal jutalmazott énekes népszínművét. A czimszerepe.t játszó Margittay nagyon jól maszkírozta a magyar parasztot s igy különösen felötlött átszellemült játéka és előkelő gesztusai, amelyek egyáltalában nem illenek a népszínmű hőséhez még akkor sem, ha az illető — falu bírája. Annál inkább eltalálták a népies hangot és modort H. Lévay Berta és Szalay Vilma, kik mindketten tűzről pattant menyecskék voltak és nagy tetszést arattak pompásan énekelt népdalaikkal. — Raskó Ernát, a ki csekély szerepében drámai erővel és érzéssel játszott, zajosan tapsolták. Mészáros kedves és ügyes volt, a. karzatnak szánt mókáit ez a tiszteletreméltó testület hálásan fogadta. Dicsérettel kell még megemlékeznünk Rédeyről, Csákjáról és Győréről, akik mindannyian helyesen játszottak. Vihary bámulatos hidegvérrel sütötte el a legtöbb népszinmübeu obiigát mozsárágyukat, nem kis rémületére a gyöngébb idegzetűeknek. Bukow, a székelyek hóhéra több ízben előadott történelmi népszínművet meg nem csappant érdeklődéssel figyelte a zónázó közönség. A jó előadás általában tetszett. Orpheus a pokolban Derék tenoristánk Rédev István jutalomjátékául fényes kiállításban került színre Offenbach örökbecsű operettje. A meglehetősen népes ház tüntető tapssal és egy díszes babérkoszorúval fogadta, a felvonások végén pedig többször liivta a lámpák elé. Sajnáljuk, hogy kis szerepe folytán nem foglalkozhatunk vele bővebben, de mindenesetre ki kell jelentenünk, hogy ügyes fellépésével és kellemes hangjával igy is rászolgált az elismerésre. H. Lévay Berta művészileg énekelte a bájos zeneszámokat ; játékát a közönség állandó tetszése kisérte. Szilágyi director nagyon élvezetessé tette az egész estét. Kitűnő alakításával, találó arczjátékával és pompás humorával folytonos derültségben tartotta a nózökö zönséget. Nemcsak az istenek között volt első hanem az előadásban is ö vezetett. Csáky sokoldalú színész ; népszínműi szereplései után dicsérettel kell kiemelnünk mai játékát, amely lyel mindenki nagyon meg volt elégedve. Mik- lóssy megjelenésén és vaskos tréfáin sokat ka czagtak. A Közvéleménynyel (Ráthonyi Stefi) nem akarunk szembe szállani, de kis szerepét jobban is játszhatta volna. A karra nem lehet ráfogni, hogy megállta helyét, mert valósággal czirkuszi futóversenyt rendezett. Kérnünk kell a társulat leleményes természetű tagjait, hogy a darab rovására rossz viczczeket ne csináljanak ; ettől annyival is inkább elállhattak volna, mert a karzatra csak kevés ember jött kultur- szükségleteit kielégíteni. Jó viczczeket mondhatnak ! HÍRROVAT. * Személyi hir. Dóczy Imre, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület középiskoláinak felügyelője, a helybeli ev. ref. főgimnázium és prot. felsőbb leányiskola látogatása czéljából kedden este városunkba érkezett. * A szatmári ev. ref. egyháztanács f. hó 16-án ülést tartott, melyet Biki Károly' esperes és a távollevő Hérmán Mihály főgondnok helyett dr. Fekete Sámuel, mint ad hoc választott világi elnök vezettek. Az egyháztanács első tárgya a számvizsgáló bizottság előterjesztése volt a múlt évi számadások és az 1902-ik évi költségelőirányzatról. Mindkét előterjesztés beható tárgyalás után elfogadtatott, Reviczky Kálmán, egyházi pénztárosnak a tanács buzgó és a lelkiismeretes fáradozásáért köszönetét szavazott. Második tárgy a néh. dr. Farkas Antal elhalálozása folytán és Puky Gyula Bpestre távozása következében történt lemondása miatt megüresedett két tanácsbiróra megejtendő szavazás volt. Mivel Puky Gyula időközben deb- reczeni főispánná neveztetett ki s igy az az ok, mely miatt lemondott, elenyészett, ez állásra a presbyterium újólag Puky Gyulára adja szavazatát. A második bírói állásra nézve a tanács Luby Géza országgyűlési képviselőre szavazott. Az egyliáz elemi iskoláinak az államhoz való viszonyát megállapító előterjesztés kidolgozó sára a tanács Biki Károly esperes elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek tagjaiul Domahidy Sándor, Borsos Benő és ifj. dr. Farkas Antal választattak. Ugyanezen bizottság feladata lesz egy előterjesztés kid Igozása is arra nézve, .hogy minő eszközök foganatositandók a helybeli ev. ref. felső leányiskolának nóképzővel való kiegészítésére. Egyéb tárgy és inditvány nem lévén, az ülés véget ért. * A főispáni lakást, mely eddig a Deák- téri Gyene- áz emeletén volt elhelyezve, a város f. évi május 1-re felmondta. Ez időn túl a főispán lakása a „Pannónia“ szállóban lesz, a mi bizonyos megtakarítást jelent. * Színi hír. ’Szisbenburger Károly, a szabadkai szinügyi bizottság elnöke, főgimn. tanár, a „Bottyán generális“ szerzője, (a mely darab ellenképe a Herczegh „Ocskay brigadéros“- ának) felkérésre értesítette színtársulatunkat, hogy darabját virágvasárnapig díjtalanul átengedi s egyszersmind tudatja, hogy ha ideje és körülményei engedik, maga is jelen lesz az első előadáson. * Államsegély. A vallás- és közoktatási minisztérium a helybeli kereskedelmi iskola részére az 1901 —902. iskolai évre 1000 K, az ipariskola részére szintén 1000 K államsegélyt utalványozott. * A szatmári Kölcsey-Kör vasárnapi prog- rammjából elmaradt Gönczi Bella k. a. szavalata, mert a kisasszony közbejött családi gyásza miatt nem szavalhatott. A honvéd zenekar két darabot adott- elő. Mindkettő kitőnően volt megválasztva s kifogástalannl előadva Ezúttal dr. Fejes István olvasott fel „Fiú lesz e vagy leány?“ volt a felolvasás czime. A felolvasó egészséges eleven humorát a közönség nagy tetszéssel fogadta s a felovasót lelkesen tapsolta. * A szatmári „Izr. nők filléregylete“ és a „Népkonyha“ szombaton rendezett táuczmu- latsága a Vigadóban minden tekintetben kiválóan sikerült. Kitűnő élvezetet nyújtott a közönségnek az a hangverseny, mely a tánczes- télyt megelőzte s melyre városunk három zeneművészét sikerült megnyernie a buzgó rendező bizottságnak. A zongora, hegedű és gordonka három hivatott művésze: Beukö Miksa, Füredi Henrik és Füredi Samu a Vidor szerenádját oly kifejezően s annyi mélységgel és erővel adták elő, a milyen előadásban csak a legritkább alkalommal részesülünk. Felolvasást Radó Bertalan tartott. Hattyúdalát mondta el a régi Vigadónak s üdvözölte előre is az újat. A vonzó és figyelemmel hallgatott felolvasást mai tározónkban közöljük. Mészáros Alajos, színtársulatunk jeles tagja, pompás vig monológ előádásával keltett állandó derültséget. Végül Füredi Soma remekelt három darabjával gordonkáján. A Popper : Áhitat-a és Mazurkája és Davidoff: Szö- kőkutnál ez. darabjai alig találhattak lelkesebb és finomabb interpretatorra. Úgy a magas in- telligencziáju felfogás, mint a brillians technika szempontjából ez előadást a zenekedvelők méltán tekinthették ünnepi élvezetüknek. A közönség minden egyes szereplőt lelkes tapsaival honorálta. — A gondosan összeválogatott műsor befejezése után megkezdődött a táncz s nem is igen szünetelt világos virradtig. Az öreg Vigadó olyan festői képet nyújtott, a milyent ritkán van alkalmunk látni. A gyönyörűen díszített kényelmes, női öltöző, a honnan megszökött még minden fodrásznő, a hol sohasem volt hova leülni és a hova hűselni ment minden izzadó. ügy tudom, mélyen tisztelt közönség, hogy a közoktatásügyi minisztérium elrendelte minden történelmi nevezetessé'gü épületnek — a mely egyezer csákány és kapa alá kerülhet — a lefo- tografáltatását A „Kölcsey-kör“ múzeumi szakosztályának érdemes elnöke ezen ósdi Vigadónak azon részét jelölte ki leíotografálás alá, a mely az általam már leirt előteremtől balra esik, — mert úgymond — ez a barnás vörösre festett, sütét odú, épen olyan, mint egy középkori lovagvárnak egy oly elhagyatott tanácsterme, a minő manapság már csak igen ritkán látható. A mellette levő kis szoba pedig olyan speczialitás, a milyent kívülünk senki sem tud felmutatni. Itt látható ugyanis az a fülke, a melyben ezen termek felvigyázója évtizedek óta végig aludta az összes bálokat, a nélkül, hogy a zeneszóra, a nagy zajra, a vig hahotákra vagy legalább is a ruhák selymes suhogására, csak egy perezre is felébredt volna. Valamikor régen, mikor még én is fiatal voltam és zártkörű mulatságok rendezésével foglalkozva, szorgalmasan gyűjtögettem társadalmi ellenségeimet, egy Ízben ki akartam bérelni ezen helyiségeket is. Azt a kis történeti nevezetességű fülkét női öltözőnek szántam és ezt közöltem a mellettem álló felügyelő bácsival. Pipáját agyarában félre vágva, imigyen válaszolt: „bál itt csak ! úgy rendeződhetik, ha én itt hálok, mert ez igy vagyon kikötve!“ — s úgy is történt. De essünk túl a búcsún — Isten veled is, hű cerberussá ezen ódon falaknak — az ég áldjon meg, maradj itt minden félszegségeddel, a kultúrának minden ma- radiságával, a jó Ízlés összes hiányaival, itt hagyunk az örök feledésnek, mi megyünk a fényes uj terembe. Az uj terem megnyitásával azonban meg kell változni sok rósz szokásnak, sok hibát kell jóvá tenni és az idők fejlődésével járó kivánalmaknak, a bevett és elfogadott társadalmi szokásoknak tért I kell engedni. Már szinte látom és hallom, a mint Bunkó Vincze és Oláh Feri nap-nap mellett tartják a zene próbákat, hogy az -uj teremben ne azokkal az elavult darabokkal traktálják a közönséget, hanem megfelelve a közönség méltányos és jogos várakozásának, lépést tartsanak a modern, újabb zene minden vívmányával. Természetes, hogy ez a haladás a tisztelt zenekarok vezető urainak egy kis fáradságba fog kerülni, de remélem, hogy ők maguk sem gondolnak arra, hogy abba a fényes terembe olyan szűk repertoirral vonuljanak be, j mint a milyennel most rendelkeznek. Némi átalakulást fog szenvedni hölgyeink toilette kérdése is, már csak azon egyszerű oknál fogva, mert az uj teremben nem ezeken a történeti múltba való csizmadia székeken, nem ezeken a törött, zúzott, minden pillanatban az összeroskadás veszélyének kitett karos lóezákon fogadják majd a férfiak bókjait, hanem puha, bársony zsölféken kényelmesen ülve, legyezőjükkel kezökben, már pedig azt minden nő tudja, vagy legalább is érzi, hogy egészen más foganatja van egy olyan pillantásnak, a mely egy kényelmes zsölle öbléből jön felénk. Egészen más irányt vesz az estélyek úgy nevezett szünórája is. Nem lesz úgy, mint régen volt, hogy 4—5 helyiségben szétszórtan, füstben és fulladó levegőben töltöttük el azt az órát, a melyben ősi szokásként magunkba szíva a lelkesedés lángját, aztán 2—3 órai souppé csárdásban éri el tetőpontját. S nem fogunk gyönyörködhetni fényes báljaink közepette a hagyományos kucséberek alakjaiban sem, a kik már szinte otthonosnak érezték magukat a báli termek sima parkettjén. Lesznek ugyan olyanok is, a kik sajnálni fogják, hogy a szükségtől kényszerítve, nem maguk fognak behozni a konyhából egy kis darabka ételt, hogy hölgyének önfeláldozó magaviseletéről emigy is tanúbizonyságot tegyen, —- de ez az idő nem jő többé vissza, mert értse meg mindenki, a kit illet, hogy: „Tiszta bort, tiszta pohárban, Tiszta ételt, tiszta tálban, Jó levegő és kényelem, Udvariasság és fegyelem.“ ez lesz a jelszó, s hogy ez igy lesz, abban
