Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-09 / 12. szám
egyházak továbbra is fentarthatják iskoláikat, ha akarják s ha van hozzá erejök. Államosításról csak akkor lehet szó, ha vala melyik egyház szerződés szerint átadja iskoláit az államnak s ezzel lemond iskola- íentartási jogáról. A város és az állam között létrejött szerződés egészen más külön ügylet, mely nem érinti jogilag az egyházakat, tehát ebből nem lehet következtetést vonni a felsőbb leányiskola államosítására nézve. Az állam megteheti, hogy ha elemi iskolákat állít, állíthat löl polgári leányisko lát is Szatmáron. Ez esetben majd akkor gondoskodunk lelsőbb ieányiskolánk sorsa felől. Tanitónőképezdét azonban az állam nagyon hosszú ideig nem fog állítani sehol az országban, épen most jelentette ki a miniszter egy körira'ában. Jegyezzük meg még azt is, hogy intézetünk segélyezése iránt megtettük a kellő lépeseket a minisztériumnál, ámde a miniszter ur kijelentette, hogy felekezeti közép leányiskoláknak segélyt nem adhat, mert arra törvényes felhatalmazást csakis a törvényhozás adhatna neki. így állván a dolog, nekünk kötelességünk anyagilag is úgy megszervezni ez intézetet, hogy az az igényeknek minden irányban megfeleljen. És ezt akarjuk is, tesz- szük is Törekvésünkhöz a sajtó jó akaratát kérjük és várjuk. Nincs könnyebb, mint egy intézet jó hírnevére árnyat vetni, mint a taníttató vidéki szüléket földrengéssel ré- mitgetni, de ez nem lehet hivatása a sajtónak, mely szintén a közművelődést szolgálja. Mi egyfelől megteszünk minden lehetőt az intézet erősbitésére, a sajtó másfelől álhitekkel félrevezeti a közönséget és ártani akar egy iskolának, mely nem a hanyatlás, hanem a fokozatos fejlődés utján van s mely népesebb nem volt soha mint épen az utóbbi években. Ha méltánylást nem, de legalább igazságot várunk mindenkitől, főkép a helyi sajtótól. Biki Károly esperes, az intézet ig. tanácsosa. A kisbirtokosok és a kisbirtok hiteléről A kisbirtokos és a kisbirtok hitelét vagy kényelem szeretetből, vagy tudatlanságból, vagy felületes vizsgálódás eredményeképpen igen sokan összezavarják. A nagy közönséget e tekintetben nagyrészt a napilapok közgazdasági rovatvezetői befolyásolják s így elhitették azt, hogy e két fogalom ugyauegy. Ebből a téves hitből keletkeztek és keletkeznek aztán azok a zavaros fogalmak és óriási károk, melyeket ma már mindenki, a ki gondolkozik, nyugodtan megállapithat. Mikor az 1893. évi XXXIII. t.-cz. alapján az Országos Központi Hitelszövetkezetet megalakították, mindenki nagy reményekkel nézett elébe és azok. kik ezt az alkotást agy fogták fel, hogy azt a kisbirtokosok személyes hitele kielégítése forrásául alapították, nem is csalatkozhattak benne, mert erre a czélra kitünően bevált, fejlődésképes, áldás jön a nyomába és tényleg hézagpótló intézménynek bizonyult. Egyetlen egy kifogást lehetne ez alapítás ellen tenni és ez az, hogy már ma is mikor még csak 1500 hitelszövetkezet ügyeit kell a központban adminisztrálni, hitellel ellátni, a központi vezetés egy kissé nehézkes és lassú. Ezen az állapoton, ha még ma Dem is, de nem sokára okvetlen változtatni kell. Csak hozzávetőleges kimutatást teszek és ki fog tűnni, hogy milyen óriásu méretű munka feldolgozása vár az Országos Központra. Ma az 1500 szövetkezet mindenikére át lag számítsunk 300 tagot, ez 450,000 tag ; számítsuk, hogy ezek egyharmada hiteligénynyel lép föl, — ez már — 150,000 hitelügylet teljes lebonyolítása. Jóval nagyobb számban, mint Magyarország akármelyik pénzintézetének ösz- szes ügyei. Igaz, hogy az összeg nem múlja felül az ötven millió koronát, mert nagyrósze ezeknek apró kölcsön ügylet és épen mert kis és nem kerek összegről van szó, a kamat kiszámítása is sokkal nehézkesebb, mint egy nagy pénzintézeté. A fejlődés meghozza a föltétlenül szükséges deczentralizácziót, hogy csakis a legfőbb vezetés maradjon meg a mai Országos Központ kezében. A kisbirtok hitelének kérdésében alig történt valami. A mi történt, az is több kárt, mint hasznot okozott. A kisbirtok hitelének járadék-szerüen kell lennie és a járadék nem múlhatja felül a kisbirtok évi jövedékét. Ha a kisbirtok méltányos hitelét uzsorás kamatra vett pénzzel és nőm járadókszerü kölcsönnel elégítik ki, — a mint ma rendszerint történik — úgy az értelmesebb kisbirtokost, hogy földjét megtarthassa, rablógazdaságra kényszerítik, hogy a föld hozadóka az uzsorás kamatot behozza. Ez azonban előbb-utóbb a föld kimerülésére vezet és bár lassabb tempóban, de mégis a jómódú óz józanul gazdálkodó kisbirtokos kisbirtoka az adósságokba elúszik. Csakhogy ekkor már a hitelező is egy kizsarolt birtokhoz jut, melyet vagy megtart magának, vagy hitelbe eladva becsap vele egy jóhiszemű adósságmentes földmivest, a ki többi birtokának hozadékából törlesztgeti e terhes tartozást és ugynabba a hinárba jut, — ez már igazán ön- önbibájáu kívül — melyből elődje teljes vagyoni romlása árán kimenekült. Mondhatom, szép menekülés. E fenti kép azonban a munkabíró, a föld hozadékát kifosztó föld míves emberesorsát ábrázolja. A hitellel bánni nem tudó ősei nyomán egyszerű eszközökkel gazdálkodó kisebb intelli- gencziáju kisbirtokos kisbirtoka két három óv alatt már a hitelező kezében van. így kerül a földmives birtoka uzsorás kézbe, igy lesz a jó magyar parasztból elzüllött munkás, igy nézzük mindnyájan összetett kézzel, hogy a talajt a | földmives lába .alól ki lehessen vonni és még 1 csodálkozunk, hogy ha az állam törvényei által támogatott módon koldusbotra juttatva, a vándorbotot veszik kezükbe és jobb hazát keresnek. Ütött, a tizenkettedik óra ! Most már vagy tenni kell valamit, v&gy összetett kézzel kell néznünk, hogy turbulens czellengők a városok széleit elfoglalják és a közbiztonságot veszélyeztessék. Támogatnunk kell a kifosztott és nyomorba jutott elemet kivándorlásában, avagy a megindult veszélyes irány elé gátat vetni és gyorsan, de nagyon gyorsan a hatályos orvosszerekkel előállani és a gyógyítást megkezdeni. Az orvosság módjáról is akarok egy pár szót szóllani. A kisbirtokos hitelének fokozottabb mértékben leendő gyakorlására buzdítandó az Országos Központi Hitelszövetkezet és esetleg a kormány vagy országgyűlés által lelszóllitandó, hogy fokozottabb mérvben alapítson hitelszövetkezeteket. Jó vessen, menessen, járasson szakértő tanítókat országszerte ; alapítsa a szövetkezeteket tömegesen; vegye kezelése alá az elzüllésnók indult nagy tömeget és menjse meg még ha zánknak azt az értékes munkaerejét, a mi még ma megmenthető, mert csak akkor tett az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelességó- mindenben eleget, ha e munkát teljes erejóv el kezébe veszi és azt diadalra is viszi. A kisbirtok hitelére még nincsen meg a megfelelő szervezetünk. Annak épen olyan kis egyedek részéről is hozzáfórhetőnek kell lennie, mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. A kölcsön nagyságának értéke relativ, a kölcsönkérő vagyoni viszonyaival áll arányban. Egy dúsgazdag birtokosnak egy pár százezer koronás kölcsön — nem nagy kölcsön; egy száz koronás kölcsöp nekem szintén nem nagy kölcsön, — de egy, két, három holdas kisbir- tokra egy száz koronás kölcsön már elég nagy kölcsön. ügy kell tehát ezt a még nem levő invasta : „Darnó Klára urhölgyet ma vezette oltár elé Mártonfalvi Béla törvszéki biró Szegeden. Egykedvűen szivarozott tovább és igyeke- kezett megnyugtatni lelkének megzavart egyensúlyát. Eh, mit is bánom ón, igazán nem érdé mes érte egy napig sem búsulni. Ebből is világos, hogy soh’se szeretett; de mit is törődöm vele. S aszal hozzá látott, hogy a napi postával jött leveleket átnézze. Mindjárt elsőben egy aranyos szegélyű meghivó ötlött szemébe. Máskor ilyesmit olvasatlanul dobott félre, de most figyelemmel olvasta végig. Kováts Andor házibált rendez. Elmegyek! Igaz, hogy már egy éve, hogy úgy élek, mint valami vén medve, no de, majd csak bele jövök valahogy. Kováts Adél elég csinos leány. Elment és oly jól találta magát az Adél társaságában, hogy egy hót múlva már ismét Kovátsóknál találjuk a bánatos Berkes Dezsőt. Adél nem volt valami csábitó szépség, hanem olyan egyszerű, ártatlan, üde lanyka, minő a főváros légkörében igazán ritkaság. Berkes Dezső sebzett szivét édes melegséggel töltötte el Adél természetes, ifjú bája. A csinos barna lányka teljesen hozzá illett a szőke fürtü, athlóta termetű Berkes Dezsőhöz. A két ifjú szív megérezte együvétartozását s ennek következménye lett egy második hymen- hir Az esküvő megtörtént, s higyjék el, kérem, hogy boldogabb házastársakat ritkán lehet látni, mint ők voltak. De nem csak pár évig, hanem időtlen-időkig tartó boldogság volt az övék, illetve még ma is. Eg3retlen kis fiukban szivüknek minden álma meg volt valósulva. Teltek az évek. A kis Berkes Andor már érettségis ifjú lett s az orvosi pályára lépett. Midőn pedig néhány óv múltán az orvosi tudományok tudorává avatták, a szülők boldogsága tetőpontra hágott és szivük az örömtől majd szótrepedt. Nemsokára dr. Berkes Andort meghívták egy tátraalji kis fürdőbe a szezonra orvosnak. Örömmel el is ment. Már javában folyt a szezon, midőn az unatkozó asszonynépsóg egy szép nyári reggelen a gyógyforrásnál egyébről sem beszélt, mint az uj vendégekről. Vígan ílirteltek s az arra menő szép doktort — mert Berkes Andort úgy nevezték maguk között — ezt a czimet meg is érdemelte szép deli termetéért, érdekes barna arczáért s a még ér- dekesebbb körszakáláért: elfogták egy kis friss- hirre. — Látta már az uj vendégeket, doktorka ? — kérdó tőle egy pergő nyelvű, sápadt asszonyka. — No, mondhatom pompás kis beteg az a szőke szépség. Még a mamája is javakorabeli Azt mondják, törvényszéki elnök a férje. No, doktorka fel a vitorlákat ! Csengő kaczaj kisérte a kis hamis meg- jegy zéseit s az asszonyok vidáman néztek a távozó szép doktor után. Ez a láz azonban kétszeres erővel ragadta magával a fürdőző ifjakat. Valóságos dics-hym- nuszokat zengedeztek az uj vendég tiszteletére s mindegyik esküdözött, hogy bizony még ezután lesz itt csak élet A délutáni sétánál megjelent a két hölgy. Mártonfalvi Béláné és leánya a bájos Vilma volt az uj vendég. A lányka körülbelül tizen- nj’olcz éves lehetett, gyönyörű termete és dús aranyszőke haja, igazán nem mindennapi jelenséggé tették. Arcza olyan volt, mint a tejbe mártott piros rózsa, két nagy türkisz szeme fölért a legragyogóbb drága kincsesei. Nem csoda tehát a nagy érdeklődés személye iránt. A lovagok egész raja vette körül, szívesen vállalkozva a hordár szerepére sétái alkalmával. Berkes Andor, mikor meglátta Vilmát, mintha a szivébe markoltak volna s körülbelül ezeket gondolta: Vagy ez, vagy senki soha ! Vilma pedig, mikor először nyujtá kezét barátságos kézszoritásra, viszont igy gondolkozott : Ez Ő, ez Ö! Ilyen hatás alatt azt hinnék, kedves olvasóim, hogy a bonyodalom rohamosan közeledett a természetes megoldás stádiumába. Csalódnak ! Már három hete, hogy Vilmáék fűrdőztek s a szép doktorral alig találkozott párszor a lányka. Végre sikerült szivük hő vágya. A fiatal emberek kirándulást rendeztek bizonyos csonka sziklához, honnét a kilátás igen szép. Vilmát egy sereg gavallér kisérte a doktor is köztük volt, de nem férkőzhetett sehogysem imádottja közelébe a sok széptevő miatt.
