Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-02 / 10. szám

észlelhető. Különben is a büntetéstől, mint utolsó remediumtól e dologban nem sokat várhatunk; nincs az az Argus-szem, mely kisérhetné azokat az eszközöket, utakat, melyeken a ragály tovahurczolható. Legtöbbet tehet és tegyen is maga a társadalom. Egyik lapszámunkban nagyon ajánlottunk egy kis füzetet: „Miképen óv­juk meg gyermekeinket a fertőző betegsé­gektől?“*) Vajha mennél többen elolvasnák e füzetkét s felvilágosítást nyújtanának en­nek kapcsán azoknak, kik e fontos dolog­ban felvilágositandók. Nagy részben tőlünk függ, hogy a veszedelem lokalizálva legyen s lelkiismeretbeli kötelessége mindenkinek, hogy abban közreműködjék. Legyünk ré­sen mindnyájan a fertőző betegségek csirái e legnagyobb ellenségünkkel szemben! Gazdasági helyzetünkről Jékey Zsigmond, a m.-szálkái kerület orsz. gyűlési képviselője, január 30-án tartott parla­menti beszédében igen élénk és tanulságos ké­pét nyújtja gazdasági helyzetünknek. E beszé­det közérdekű jelentőségénél fogva, szószerint a következőkben közöljük. Tisztelt Ház! Nem könnyű feladat reám nézve, azon kép­viselői kötelességem teljesítése, hogy a törvény hozás termében az ország népe érdekében fel- szóllaljak és szavazatomat röviden megindo­koljam. Érzem feladatom súlyát, mórt nem va­gyok hivatásszerű szónok, s ha mégis felszól- lalok és meghallgattatást kérek és remélek a tisztelt Háztól, teszem ezt azon hitben és tu­datban, hogy a nép érdekében történendő föl - szóllamlásomnak, azok az igazságok fogják megadni a szükséges súlyt, a mezeknek han­goztatása végett az adófizető polgárok képvi­selőiket a törvényhozás termébe küldik. Tisztelt Ház! A ki Magyarország viszo­nyait elfogulatlanul szemléli, annak lehetetlen észre nem venni azt az elszomorító tényt, hogy ebben az országban a nemzetet alkotó minden tényezőnél a gazdasági hanyatlás mily aggasztó mértékben nyilvánul. A kisgazda visszakivánja a jobbágyság korszakát, melyet a 48-iki bölcs és hazafias törvényhozás megszüntetett, azért, hogy a rendi alkotmány helyére, a nemzet összeségének aka­ratára alapított népképviseletet helyezze. A szabaddá lett jobbágyság s az ezzel min­denben egyenlő sorsú más rendű kisbirtokosság a 67-iki kiegyezés által megalkotott uj viszo nyok között éppenséggel nem élvezte az állam * Kapható Szatmáron, Cseplák Sándor üzletében (Ist­ván-tér) 40 fillérért. .... Már szívesen visszafogadná, csak jönne. Ismét keblére ölelné, mint valamikor, újra drága kincsének nevezné, mint azelőtt, nem szégyelné a világ előtt, hogy az ő gyér meke. Örömest megosztaná vele a gymlázatot. Egészen elórzékenyedett. Szórakozottan előkeresi kabátja zsebéből nagy széles, vöröscsikos zsebkendőjét és épen mikor odakint eláll az eső, megeredn9k a köny- nyek mindkét szeméből. Pár perez alatt csűrön viz lesz a kendő. Nem csoda, hisz évek óta visszafojtotta köny- nyeit. Röstelte volna, ha sírni látják. Eájt volna neki ha vigasztalják. De ezután nem rösteli 1 Bátran elmondja mindenkinek, hogy mennyire szereti,, hogy mily eped ve várja megtévedt gyermekét. Közeledő lépteket hall a pitvarból. Hm ! Csak most látja, hogy sirt. Gyorsan kifacsarja a kendőt, kinyitja az ablakot és el­kezdi törülgetni a vizes ablaküveget . . . Ne lássa a világ, hogy azért a sokat meg­átkozott, megtévedt leányért hullottak a köny- nyei, akiért a szive majdnem megreped. gyámolitó kezének jótékonyságát, és magára hagyatva, pusztulásnak indult, s most megunta a reménytelennek látszó küzdelmet, elhagyja a honfi vérrel öntözött hazai földet s- tömegesen kivándorol. A középbirtokos osztály, melyre az állami és egyéb közterheknek ma már elviselhetlen nagy mértéke mellett a társadalmi föladatok terheinek oroszlán része nehezedett, — lehet, hogy részben önhibája miatt is, — de tényleg összeroskadó félben van és az egykor szabad birtokának nagy része, ma már, fájdalom, kö­tött birtokká alakul át. Iparosainkat elpuszitotta az idegen gyár­iparnak magyar pénzen évtizedeken át folyta­tott gyámolitása, mert az osztrák érdekeket szolgáló 34 éves vámpolitika, derék magyar ipa­rosaink nyakára zúdítja a rósz és mégis elég drága osztrák gyártmányokat. Kereskedelmünk nem fejlődhetik, mert a hitel szálait idegenek kezébe helyezte a közös- iigyes politika, tnelylyel szemben hasztalan jaj- dult föl minden alkalommal s legutóbb is in­dokolt feliratban ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van. S ha e szomorú tényekkel szemben azt látjuk, hogy bár az országban minden gazda- sági ágban terjed e pusztulás, az állampénztár mégis fölösleget mutat: s ha azt látjuk, hogy az állampolgárok fölemésztik tőkéjüket és megválni kénytelenek őseik földjétől: az állampénztár pedig évről- j évre növeli a pénztári készleteket: lehet-e józan észszel más következtetésre I jutni, mint arra, hogy adózási viszonyaink igaz­ságtalanok s az állampolgárokra rótt terhek nem állanak arányban az állampolgárok erejé-1 vei, és adózás: Képességeivel. — Nemcsak mi, kiket az elvi álláspont választ el a kormánytól, hanem a kormánynyal egy és ugyanazon állás­ponton levő egyesek és testületek is belátják immár, hogy országunk és népünk súlyos hely­zetét elsősorban a gazdasági függés idézte elő, melyet 67 ben az akkori vezetők kishitűsége létesített, s melyet azóta az egymást fölváltó kormányok felfélé irányuló kedveskedései, tö­rekvése minden áron, még a nemzet anyagi jólétének kárán is, főn tv tani törekedtek. Elhitették, vagy legalább is igyekeztek elhitetni a nemzettel, hogy, a gazdasági közös ség elsősorban az ország földművelő osztályá­nak áll érdekében ; s ime, kell látni mindenki­nek, hogy ez a hitegetés épp oly alaptalan, mint alaptalan az a rémitgetés, melylyel a nem­zetet önállósága visszahóditásától elrémiteni igyekeznek, midőn azt hirdetik, hogy önálló vámterületen a gazda nem lesz képes saját ter­ményeit értékesíteni. Ha ebben a rémitgetésben csak egy pa­rányi igazság lenne, akkor azt kellene látnunk, hogy a közös vámterületen a földműves osztály fölvirágzott, pedig nem szorul bizonyításra, hogy ennek éppen az ellenkezője következett be. Súlyosbítja az állampolgárok helyzetét, hogy az a nagy adózási teher, mely a legkülönbözőbb közvetett és közvetlen utakon és módokon év­ről-évre emelkedik, nem honi intézményeink fejlesztésére fordittatik, mert az adófilléreinkből keletkező milliók a legkülönbözőbb czimeken idegen országba vándorolnak, még pedig jó részben úgy, hogy azok felett nem is az or­szággyűlés, hanem egy olyan alkotásu testület rendelkezik, melyhez hasonló az egész műveli világon nem található. Azt mondják, hogy azok az elviselhetlen áldozatok, melyeket az idegen nyelvű hadse­regre hoz a nemzet, a nagyhatalmú állás ér­dekében nem mellőzhetők, sem pedig le nem I szállíthatók. Ám legyen, hogy ennek az ország- [ nak van szüksége nagy hatalmú állásra, de ak kor első kötelessége minden kormánynak csak! az lehet, hogy a nemzetet, az állampolgárokat tegye erőssé és megelégedetté ; ezeknek boldo­gulását és megélhetését tegye lehetővé, mert osztrák érdekkörök által kiszipolyozott s vagyo- nilag tönkrejutott nemzet, sohasem lehet vaiódi nagyhatalom ! Látom a költségvetésben azt a törekvést, hogy imitt amott egy-egy súlyosabb baj hatását enyhíteni igyekszik a kormány, de a gyógyítás­nak ezen módja nem felel meg a nemzet szük­ségének ; nem a tüneteket, de magát a baj okát kell eltávolitan', mert csak úgy remélhető a teljes gyógyulás. j Minthogy pedig ez a költségvetés ugyan­azon alapokon készült, mint évtizedek óta min­den elődje, s minthogy arról vagyok meggyő­ződve. hogy az állami gazdálkodás ezen módja az adózó polgárok érdekével ellenkezik — a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, — hanem csatlakozom Kossuth Eerencz tiszfelt képviselő társa m által benyújtott határozati javaslathoz. Színház. Katalin czáruő szerda esti harmadik elő* adásáról, mely kevés közönség előtt adatott, csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ez előadás sem maradt az eddigiek mögött. Solty most is fejedelmi szép alak volt s csillogtatta énekmű­vészeiét, H. Lévay Berta pedig méltó kedves partnere volt. A többi szereplők is ismert ala­kításaikban jók voltak. Liliomfi csütörtök esti előadását Mészáros Alajos, e tehetséges fiatal színészünk ünnepévé avatták lelkes barátai és tisztelői jutalomjátéka alkalmából Egyaránt része volt erkölcsi és anyagi sikerekben : szépen telt ház, lelkes, ro­konszenves tüntetés a közönség részéről, babér­koszorú ( Ginyónak“), sőt még egy nehéznek látszó s deprimált szülészeti viszonyaink mel­lett biztató reményekre jogosító öt pecsétes le­vél sem maradt el. — Készséggel regisztráljuk, hogy a közönség szeretetének e megnyilatkozá­sát ambicziózus törekvésével, színpadi képessé­geivel és lelkiismeretes ügybuzgalmával méltán kiérdemelte. Egyébként ez esti eK'adás is igen élvezetes, teljesen összevágó, kerekded volt s az ünnepélyes hangulat keretében az összes szereplők szép alakításaikkal, lelkiismeretes tö­rekvéssel járultak hozzá az est sikeréhez. — Különösen ki kell emelnünk a jutalmazottan kívül Miklóssy, Vihary, Barna Jolán s Halmay Cornélia kifogástalan szereplését. A görög rabszolga péntek este félhelyáru előadásban került színre Réthy Lina vendég­szereplésével, ki ez esti sikerével is teljesen meg lehetett elégedye Noha színpadi mozdu­latai, öltözékei megválasztásában nyilvánuló Ízlése némi kívánni valót hagy is hátra, meg- vesztegetően szépen csengő, lágyan elomló s behízelgő éneke mindent feledtet sgyakori ven­dégszerepléseit szívesen veszszük. Ez est sike­rében osztozkodott vele Szalai Vilma, ki szo­kott módon diszkrét s kedves volt, úgyszintén Ráthonyi Stefi virgoncz, eleven, pajkos táncz- részleteivel, mint írisz. Igen jó volt Csáky is, a ki részéről állandóan fokozódó ügybuzgalmat tapasztalunk. Sp. HÍRROVAT. * Uj valóságos belső titkos tanácsos. Ő felsége a király V ó c s ey József bárót valósá­gos belső titkos tanácsossá nevezte ki. E ki­rályi kegy fényes elismerése a nemes főur ha­zafias érdemeinek. A közélet fáradságot nem ismerő harezosának magas kitüntetése felett városunk és vármegyénk osztatlanul örven­dezik. * Kiss Áron ünnepeltetése. A tiszántúli ev. rét. egyházkei ület köztiszteletben álló ősz püspökét, Kiss Áront, a napokban tartott deb- reczeni egyháztanácsi ülésen lelkesen ünnepel­ték. Az ünneplésre az adott alkalmat, hogy Kiss Áron csaknem hat heti súlyos betegség bői való felgyógyulása után először vett reszt az egyházi ülésen. Az agg püspök meghatottan mondott köszönetét. * A Lorántffy Zsuzsanna egyesület vá­lasztmánya f. hó 29-én délután Biki Károly esperes elnöklete mellett ülést tartott, melyben a választmány elhatározta, hogy a már koráb­ban tervbe vett Lorántffy estélyeket február hó 23-án fogja megkezdeni. Ezen estélyek jelle­gére nézve abban állapodott meg a választ­mány, hogy az estélyekre hitéletünket érdeklő, vonzó felolvasásról, szavalatról, énekről és zené­ről gondoskodik s hogy ezeket belépő dijak nél­kül fogja rendezni. Tekintettel azonban arra a czólra, hogy. ez egyesület a helybeli prot. felső leányiskolát is hivatva van fejleszteni s e czélra anyagi eszközökről is gondoskodni, elhatározta a választmány, hogy márczius hóban egy el­árusító bazárt is fog rendezni, melyre a széle- sebbkörü előkészületeket közelebbről szintén meg fogja tenni. Az estély műsorát, mihelyt az végleg megalakul, közölni fogjuk. * Domahidai Domahidy Ferencz, Szat- márvármegye nyugalmazott főispánjának földi

Next

/
Thumbnails
Contents