Szamos, 1902. február (34. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-02 / 10. szám
észlelhető. Különben is a büntetéstől, mint utolsó remediumtól e dologban nem sokat várhatunk; nincs az az Argus-szem, mely kisérhetné azokat az eszközöket, utakat, melyeken a ragály tovahurczolható. Legtöbbet tehet és tegyen is maga a társadalom. Egyik lapszámunkban nagyon ajánlottunk egy kis füzetet: „Miképen óvjuk meg gyermekeinket a fertőző betegségektől?“*) Vajha mennél többen elolvasnák e füzetkét s felvilágosítást nyújtanának ennek kapcsán azoknak, kik e fontos dologban felvilágositandók. Nagy részben tőlünk függ, hogy a veszedelem lokalizálva legyen s lelkiismeretbeli kötelessége mindenkinek, hogy abban közreműködjék. Legyünk résen mindnyájan a fertőző betegségek csirái e legnagyobb ellenségünkkel szemben! Gazdasági helyzetünkről Jékey Zsigmond, a m.-szálkái kerület orsz. gyűlési képviselője, január 30-án tartott parlamenti beszédében igen élénk és tanulságos képét nyújtja gazdasági helyzetünknek. E beszédet közérdekű jelentőségénél fogva, szószerint a következőkben közöljük. Tisztelt Ház! Nem könnyű feladat reám nézve, azon képviselői kötelességem teljesítése, hogy a törvény hozás termében az ország népe érdekében fel- szóllaljak és szavazatomat röviden megindokoljam. Érzem feladatom súlyát, mórt nem vagyok hivatásszerű szónok, s ha mégis felszól- lalok és meghallgattatást kérek és remélek a tisztelt Háztól, teszem ezt azon hitben és tudatban, hogy a nép érdekében történendő föl - szóllamlásomnak, azok az igazságok fogják megadni a szükséges súlyt, a mezeknek hangoztatása végett az adófizető polgárok képviselőiket a törvényhozás termébe küldik. Tisztelt Ház! A ki Magyarország viszonyait elfogulatlanul szemléli, annak lehetetlen észre nem venni azt az elszomorító tényt, hogy ebben az országban a nemzetet alkotó minden tényezőnél a gazdasági hanyatlás mily aggasztó mértékben nyilvánul. A kisgazda visszakivánja a jobbágyság korszakát, melyet a 48-iki bölcs és hazafias törvényhozás megszüntetett, azért, hogy a rendi alkotmány helyére, a nemzet összeségének akaratára alapított népképviseletet helyezze. A szabaddá lett jobbágyság s az ezzel mindenben egyenlő sorsú más rendű kisbirtokosság a 67-iki kiegyezés által megalkotott uj viszo nyok között éppenséggel nem élvezte az állam * Kapható Szatmáron, Cseplák Sándor üzletében (István-tér) 40 fillérért. .... Már szívesen visszafogadná, csak jönne. Ismét keblére ölelné, mint valamikor, újra drága kincsének nevezné, mint azelőtt, nem szégyelné a világ előtt, hogy az ő gyér meke. Örömest megosztaná vele a gymlázatot. Egészen elórzékenyedett. Szórakozottan előkeresi kabátja zsebéből nagy széles, vöröscsikos zsebkendőjét és épen mikor odakint eláll az eső, megeredn9k a köny- nyek mindkét szeméből. Pár perez alatt csűrön viz lesz a kendő. Nem csoda, hisz évek óta visszafojtotta köny- nyeit. Röstelte volna, ha sírni látják. Eájt volna neki ha vigasztalják. De ezután nem rösteli 1 Bátran elmondja mindenkinek, hogy mennyire szereti,, hogy mily eped ve várja megtévedt gyermekét. Közeledő lépteket hall a pitvarból. Hm ! Csak most látja, hogy sirt. Gyorsan kifacsarja a kendőt, kinyitja az ablakot és elkezdi törülgetni a vizes ablaküveget . . . Ne lássa a világ, hogy azért a sokat megátkozott, megtévedt leányért hullottak a köny- nyei, akiért a szive majdnem megreped. gyámolitó kezének jótékonyságát, és magára hagyatva, pusztulásnak indult, s most megunta a reménytelennek látszó küzdelmet, elhagyja a honfi vérrel öntözött hazai földet s- tömegesen kivándorol. A középbirtokos osztály, melyre az állami és egyéb közterheknek ma már elviselhetlen nagy mértéke mellett a társadalmi föladatok terheinek oroszlán része nehezedett, — lehet, hogy részben önhibája miatt is, — de tényleg összeroskadó félben van és az egykor szabad birtokának nagy része, ma már, fájdalom, kötött birtokká alakul át. Iparosainkat elpuszitotta az idegen gyáriparnak magyar pénzen évtizedeken át folytatott gyámolitása, mert az osztrák érdekeket szolgáló 34 éves vámpolitika, derék magyar iparosaink nyakára zúdítja a rósz és mégis elég drága osztrák gyártmányokat. Kereskedelmünk nem fejlődhetik, mert a hitel szálait idegenek kezébe helyezte a közös- iigyes politika, tnelylyel szemben hasztalan jaj- dult föl minden alkalommal s legutóbb is indokolt feliratban ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van. S ha e szomorú tényekkel szemben azt látjuk, hogy bár az országban minden gazda- sági ágban terjed e pusztulás, az állampénztár mégis fölösleget mutat: s ha azt látjuk, hogy az állampolgárok fölemésztik tőkéjüket és megválni kénytelenek őseik földjétől: az állampénztár pedig évről- j évre növeli a pénztári készleteket: lehet-e józan észszel más következtetésre I jutni, mint arra, hogy adózási viszonyaink igazságtalanok s az állampolgárokra rótt terhek nem állanak arányban az állampolgárok erejé-1 vei, és adózás: Képességeivel. — Nemcsak mi, kiket az elvi álláspont választ el a kormánytól, hanem a kormánynyal egy és ugyanazon állásponton levő egyesek és testületek is belátják immár, hogy országunk és népünk súlyos helyzetét elsősorban a gazdasági függés idézte elő, melyet 67 ben az akkori vezetők kishitűsége létesített, s melyet azóta az egymást fölváltó kormányok felfélé irányuló kedveskedései, törekvése minden áron, még a nemzet anyagi jólétének kárán is, főn tv tani törekedtek. Elhitették, vagy legalább is igyekeztek elhitetni a nemzettel, hogy, a gazdasági közös ség elsősorban az ország földművelő osztályának áll érdekében ; s ime, kell látni mindenkinek, hogy ez a hitegetés épp oly alaptalan, mint alaptalan az a rémitgetés, melylyel a nemzetet önállósága visszahóditásától elrémiteni igyekeznek, midőn azt hirdetik, hogy önálló vámterületen a gazda nem lesz képes saját terményeit értékesíteni. Ha ebben a rémitgetésben csak egy parányi igazság lenne, akkor azt kellene látnunk, hogy a közös vámterületen a földműves osztály fölvirágzott, pedig nem szorul bizonyításra, hogy ennek éppen az ellenkezője következett be. Súlyosbítja az állampolgárok helyzetét, hogy az a nagy adózási teher, mely a legkülönbözőbb közvetett és közvetlen utakon és módokon évről-évre emelkedik, nem honi intézményeink fejlesztésére fordittatik, mert az adófilléreinkből keletkező milliók a legkülönbözőbb czimeken idegen országba vándorolnak, még pedig jó részben úgy, hogy azok felett nem is az országgyűlés, hanem egy olyan alkotásu testület rendelkezik, melyhez hasonló az egész műveli világon nem található. Azt mondják, hogy azok az elviselhetlen áldozatok, melyeket az idegen nyelvű hadseregre hoz a nemzet, a nagyhatalmú állás érdekében nem mellőzhetők, sem pedig le nem I szállíthatók. Ám legyen, hogy ennek az ország- [ nak van szüksége nagy hatalmú állásra, de ak kor első kötelessége minden kormánynak csak! az lehet, hogy a nemzetet, az állampolgárokat tegye erőssé és megelégedetté ; ezeknek boldogulását és megélhetését tegye lehetővé, mert osztrák érdekkörök által kiszipolyozott s vagyo- nilag tönkrejutott nemzet, sohasem lehet vaiódi nagyhatalom ! Látom a költségvetésben azt a törekvést, hogy imitt amott egy-egy súlyosabb baj hatását enyhíteni igyekszik a kormány, de a gyógyításnak ezen módja nem felel meg a nemzet szükségének ; nem a tüneteket, de magát a baj okát kell eltávolitan', mert csak úgy remélhető a teljes gyógyulás. j Minthogy pedig ez a költségvetés ugyanazon alapokon készült, mint évtizedek óta minden elődje, s minthogy arról vagyok meggyőződve. hogy az állami gazdálkodás ezen módja az adózó polgárok érdekével ellenkezik — a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, — hanem csatlakozom Kossuth Eerencz tiszfelt képviselő társa m által benyújtott határozati javaslathoz. Színház. Katalin czáruő szerda esti harmadik elő* adásáról, mely kevés közönség előtt adatott, csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ez előadás sem maradt az eddigiek mögött. Solty most is fejedelmi szép alak volt s csillogtatta énekművészeiét, H. Lévay Berta pedig méltó kedves partnere volt. A többi szereplők is ismert alakításaikban jók voltak. Liliomfi csütörtök esti előadását Mészáros Alajos, e tehetséges fiatal színészünk ünnepévé avatták lelkes barátai és tisztelői jutalomjátéka alkalmából Egyaránt része volt erkölcsi és anyagi sikerekben : szépen telt ház, lelkes, rokonszenves tüntetés a közönség részéről, babérkoszorú ( Ginyónak“), sőt még egy nehéznek látszó s deprimált szülészeti viszonyaink mellett biztató reményekre jogosító öt pecsétes levél sem maradt el. — Készséggel regisztráljuk, hogy a közönség szeretetének e megnyilatkozását ambicziózus törekvésével, színpadi képességeivel és lelkiismeretes ügybuzgalmával méltán kiérdemelte. Egyébként ez esti eK'adás is igen élvezetes, teljesen összevágó, kerekded volt s az ünnepélyes hangulat keretében az összes szereplők szép alakításaikkal, lelkiismeretes törekvéssel járultak hozzá az est sikeréhez. — Különösen ki kell emelnünk a jutalmazottan kívül Miklóssy, Vihary, Barna Jolán s Halmay Cornélia kifogástalan szereplését. A görög rabszolga péntek este félhelyáru előadásban került színre Réthy Lina vendégszereplésével, ki ez esti sikerével is teljesen meg lehetett elégedye Noha színpadi mozdulatai, öltözékei megválasztásában nyilvánuló Ízlése némi kívánni valót hagy is hátra, meg- vesztegetően szépen csengő, lágyan elomló s behízelgő éneke mindent feledtet sgyakori vendégszerepléseit szívesen veszszük. Ez est sikerében osztozkodott vele Szalai Vilma, ki szokott módon diszkrét s kedves volt, úgyszintén Ráthonyi Stefi virgoncz, eleven, pajkos táncz- részleteivel, mint írisz. Igen jó volt Csáky is, a ki részéről állandóan fokozódó ügybuzgalmat tapasztalunk. Sp. HÍRROVAT. * Uj valóságos belső titkos tanácsos. Ő felsége a király V ó c s ey József bárót valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. E királyi kegy fényes elismerése a nemes főur hazafias érdemeinek. A közélet fáradságot nem ismerő harezosának magas kitüntetése felett városunk és vármegyénk osztatlanul örvendezik. * Kiss Áron ünnepeltetése. A tiszántúli ev. rét. egyházkei ület köztiszteletben álló ősz püspökét, Kiss Áront, a napokban tartott deb- reczeni egyháztanácsi ülésen lelkesen ünnepelték. Az ünneplésre az adott alkalmat, hogy Kiss Áron csaknem hat heti súlyos betegség bői való felgyógyulása után először vett reszt az egyházi ülésen. Az agg püspök meghatottan mondott köszönetét. * A Lorántffy Zsuzsanna egyesület választmánya f. hó 29-én délután Biki Károly esperes elnöklete mellett ülést tartott, melyben a választmány elhatározta, hogy a már korábban tervbe vett Lorántffy estélyeket február hó 23-án fogja megkezdeni. Ezen estélyek jellegére nézve abban állapodott meg a választmány, hogy az estélyekre hitéletünket érdeklő, vonzó felolvasásról, szavalatról, énekről és zenéről gondoskodik s hogy ezeket belépő dijak nélkül fogja rendezni. Tekintettel azonban arra a czólra, hogy. ez egyesület a helybeli prot. felső leányiskolát is hivatva van fejleszteni s e czélra anyagi eszközökről is gondoskodni, elhatározta a választmány, hogy márczius hóban egy elárusító bazárt is fog rendezni, melyre a széle- sebbkörü előkészületeket közelebbről szintén meg fogja tenni. Az estély műsorát, mihelyt az végleg megalakul, közölni fogjuk. * Domahidai Domahidy Ferencz, Szat- márvármegye nyugalmazott főispánjának földi
