Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-06 / 2. szám

a legtöbb olyan, ki maga semmi mesterséghez nem ért, de nagy raktárt tart oly árukból, melyet alvállalkozók utján szerez meg a kisiparosok tói. Hasonlókép a háziiparban : eleinte a nép szívesen fogadta a közéje letelepült kereskedőt, ki megszabadította attól, hogy házalnia kelljen, miglen abból nagy ipari vállalkozó lévén, előlegek segélyével teljesen lenyűgözte az egész falvak lakosságát.

A kereskedelem ellensége lesz tehát az iparnak, ha a megrendelőtől elzárja. S különösen káros állapotok mutatkoznak e tekintetben hazánkban, a hol a közvetítői munkásság határzozottan tultengésben szenved.

Mai állapotaink között ellenségéül tekinti a kisipar az államkormányt is, mely a gyáriparnak folyton-folyvást kedvezményeket nyújt, pedig egy modern államban szükséges a gyáripar fellendítése s a gyáriparnak nyújtott kedvezmények korántsem oly óriásiak, mint a minőknek az elkeseredett kisiparos képzeli. Nálunk a javulást mindenki a kormány intézkedéseitől várja, holott a kisipar terén az állam egyedüli feladata: a kisiparos önálló társadalmi tevékenységének előmozdítása.

Az ipari foglalkozás átalakulásának következményei a következők :

1. A régi kézműipar zárt elárusító pi- aczával a nagyobb forgalmú helyeken teljesen megszűnt, de a falvakban annál jobban emelkedik a kisipar, ha az iparosnak kereskedelmi érzéke is van.

2. A kisiparos megfelelő tőke és értelmiség nélkül javító vagy alkalmi munkára szorul s e mellett kénytelen az összes vi- lágíorgalom versenyét számba venni.

3. az ipari tevékenység köre ellenben uj árunemek, uj iparágak létesítése által tágul; javul a helyzet annyiban, hogy az iparos segédszereit s a félig kikészített árukat készen kapja.

A kisiparosok helyzete ebből kifolyólag nem mutat pusztulást. A pangás gyökeres okai nem a külső körülményekben, hanem az iparosokban rejlik. A mai iparosnak kereskedőnek is kell lennie, s nem szabad magát teljesen átengednie a közvetítő kereskedelemnek.

Elmond a szerző egy érdekes esetet,

egy geniális alföldi fazekas esetét, a ki f®P- bontatlan hagyja a német és angol megret®- deléseket. így vesz el annyi székely ezermester, annyi remeklő tót faragó és annyi éleseszü magyar föltaláló, mert megannyi élhetetlen és gyámoltalan volt!

Három dolog segít a kisiparos helyzetén : ki kell bővíteni az iparoktatást. Emelni kell az iparosok közéletét ipari ünnepelj versenyek által.

Második lontos teendő : kereskedelmi szellemet önteni az iparos ifjúságba !

Az iparosnak eleven eszü, minden iránti érdeklődő egyénnek kell lennie Jó lenne,, ha az iparos ifjak egy két évet gyárbani vagy kereskedésben tölthetnének.

Végül pótolhatlanok a szövetkezetek. A hitelszövetkezetek áldásos munkája hazánkban nem egy helyen károssá fajult; szolidabb alapokra kell fektetni a hitelnyújtást. S nagy súly fektetendő a termelőszövetkezetekre, melyek a kisiparosnak a termelést és értékesítést nagyban megkönnyítik. A külföldön nem egy szövetkezet p. o. villamerőt bocsát tagjai rendelkezésére.

A kisiparos helyzete csakugyan ráz- kódtatásnak van kitéve, de kevésbé a nagy- j ipar és kereskedelem versenye és az állam- [ kormánytól létesített szervezet miatt, mint inkább azért, mert a magyar iparosok zöme nem eléggé érett, hogy a megváltozott viszonyok között a harczot öntudatosan meg- küzdje.

A közigazgatás egyszerűsítése.

A m. kir. minisztérium az 1901. évi decz. 13-án tartott minisztertanácsi ülésében hozott határozata folytán a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló Í901. évi XX. t-ez. 1 — 12. §-ai- nak életbeléptetése és végrehajtása tárgyában 4600. sz. kibocsátott rendeletét az összes törvényhatóságoknak megküldötte.

Ezen rendelet szerint az idézett szakaszok f. év. január hó 1-ón léptek életbe, a melyek a közigazgatási ügyekben használható jogorvoslatok nemeinek és módozatainak rövid szabályozását tartalmazzák, s kiterjednek az összes bárminő természetű közigazgatási ügyekre, kivéve az adó- és illeték-ügyieket, továbbá a köz- igazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó kihá- gási ügyeket.

A rendeletből közöljük a következőket:

A jogoi -voslatoknak a törvényben foglalt szabályozása — öszhangban az egész törvény czéljából — lehető világosságra és egyszerűségre-tőreksz. ik. E czél elérésének egyik eszköze a közigí tzgatási ügyekben használható jogorvoslatok sza batos, egymástól szigorúan elhatárolt megkülönböztetése, továbbá a közigazgatási intézkedés lek fajainak megjelölése következetes, határozott terminológia megállapítása. Mig a7j eddigi törvények a felebbvitell egyes nemeit igen különböze* elnevezések alatt említik, még pedig gya.kran a nélkül, hogy e különböző elnevezések jogosultsága igazolható s az általa megjelölt falebfeviteli alakoknak egymással szemben elfoglaít helye szabatosan meghatározható- lenne, addig a most életbelépő szabályozás a felebbviteLnek három, egymástól előtérő, sajátos nemét különbözteti meg: a feleb- íjbezóst, a felülvizsgálati kérelmet és a folyamodást

Felebbezéssel lehet élni az elsőfokú és az | elsőfokúval egybe nem hangzó másodfokú határozat ellen, felülvizsgálati kérelemnek van helye az elsőfokúval egybehangzó másodfokú határozat ellen, végül felfbfyanaodá s használható- akkor, mikor az elsőfokú; hatóság; a felebbezóst vagy a felülvizsgálati kérelmet 1 hivatalból visz- szautasitotta vagy az igazolásnak helyt nem- adott. E három jogorvoslati es ízközt nevezi a törvény közös névvel féleb-bvitel nek. Ezek mellésorakozik rendkívüli; jogorvoslati eszközként az. ujrafelvétel.

Közigazgatási ügyekben felebbez é s sei - lehet élni :

1. Az elsőfokú halíározat elleni, kivéve,, ha ; az illető határozat a fennálló szabályok szerint í végérvényes;

2. az elsőfokúval érdemben egybe nemi hangzó másodfokú- határozat ellen..

Harmadfokú határozat elleni felek részéről semmi körül meny ek között nincs helye felébbe- zésnek.

Az elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat ellen felebbezósnek rendlsze- rint szintén nincs helye. Az elsőfokúval érdiemben egybahangzó- határozat a»z,. mely amazzal a rendelkezés tekintetében megegyez. Csupán az indokokbau való eltérés nemi ad jogot a féleb bezósre; ellenben a rendelkezésekben mutatkozó bármely eltérés — igy például; az eljárási költségek eltérő megállapítása is — a feíebbezésre alapul szolgálhat.

Az alól a korlátozás alól, mely az- elsőfokúval érdemben egybehangzó másodfokú határozat, ellen a fellebezóst kizárja, esápán & közetkeaő ügyek vannak kivéve :

a) a vármegyei és városi törvényhatóságok bizottságainak azok a másodfokú határozatai, melyek a községek és rendezettanácsu városok, illetőleg a törvényhatósági városok: javadalmait.

Éljenek a magyar gazdák És a testvér erdélyiek.****)

Éljenek a szőrgubások —

A matolcsi céhbeliek !

Lénárd István.

A Lu ez a sz ék.

Németből: L. Ö.

I.

Az őszi szól megsárgult tölgyfaleveleket tépeget az ágakról, bár a nap sugarai még mindig forrón sütik a zöld legelőt.

Az erdő szólón egy pásztor kunyhó állott, attól néhány lépésnyire nj'ugtalanul feküdt Jóska a gulyás bojtár, ki fokosával hadonászva űzte magáról a szúnyogokat, mely művelet közben, a mellette levő lompos kutyáját ütötte meg, mire az keserves vonításba tört ki.

Bosszúságában felugrott a bojtár, valószínűleg, bogy a vonitó kutyát megbüntesse, a melyet ő végre is csak akaratlanul ütött meg az elébb.

Ugatás közben meztelen karját egy tövis bokor megsértette és a karczolt sebből piros vér serkedezett; a vér bíbor szinti volt és oly forró, a milyen csak egy lángolóan szerető fiatal ember ereiben lüktethet.

Alig félóra járásra a Bakonytól, fónylett a falu templomának tornya. Közepén a falunak a pap lakott; a felső végén a pásztor nép ; az

**♦*) Itt szokták a gyapjút beszerezni.

alsón pedig „a gonosz szelektől“ leginkább védve a czigányok tanyáztak.

Itt lakott volna tulajdonkópen a köz- j ség gulyása, a bemutatott bojtár gazdája. Ez a gulyás bár előrehaladott korban volt, lábainak használatában azonban még nem testi gyengesége, hanem a tekintetes vármegye akadályozta. Ugyanis körülbelül egy év előtt történt, hogy a rátóti vásárban egy tehenet loptak el, a melyet a tolvaj — a nyomok után ítélve — a czigányok előtt ölt le, nyers bőrét pedig a gulyás kamrájában találták meg a nyomozó pandúrok. Ez okból volt a gulyás a gyanúsított czigány- nyal a megyeházba zárva; bűnösségük mellett szólt az a körülmény is, hogy a vásárban együtt látták őket járkálni.

Az öreg gulyást nem annyira a saját sorsa, mint inkább az bántotta, hogy szeretett egyetlen gyermekét, a szép Sárikát, gonosz mostohája kezei közt kénytelen kagyni, kinek körmei közül nem ritkán ütlegek segítségével ragadta ki a szegényt. Tudta, hogy a leány szereti a bojtárt, a mi az öregnek sehogy sem vált ínyére. A válás pillanatában azonban nagy megnyugvására szolgált az a tudat, hogy sze- gény gyermeke elhagyatottságában hathatós védelemre talál szükség esetén az erőteljes fiúban.

Senki sem örvendett akkor annyira az esetnek, mint a mostoha anya, ki az öreg ott- honlótóhen «"'-szór kénytelen volt bősz haragját fékez..'

Vágyakozással tekintett a bojtái a falu

felső vége irányába, a hol gazdájának a háza állott. Egyszerre, mintha föld alól bujt volna ki, Miska czigányt látta maga előtt, bal lába rongyokkal volt vastagon körülcsavarva, a miből biztonsággal azt lehetett következtetni, hogy bilincs vau rajta, a mely feltételezést megerősíteni látszott azon körülmény is, hogy ezen lábát erősen húzta maga után.

— Hát honnan hozza kend apostol lovait ? — kórdó tőle a bojtár.

— Éppen a megyeházából hozom őket, mert a patkókat, a miket ott rájuk vertek, nem tudták megszokni, — válaszolt egykedvűen a czigány.

—1 Hogy jutott kend az erdőbe, hisz erre nem vezet ut a falu felé? — kórdó a bojtár.

— Hagyjad csak, barátocskám, ha az ember az egyenes utat akarja követni, torony irányában kell, hogy menjen.

— ügy látszik, hogy nem nagyon marasztalták a megyeházban — incselkedett tovább a bojtár, mire a czigány az ő különös modorával azt válaszolta, hogy :

0 engem nagyon is marasztaltak, — ott is, ha békében hagynak ülni; hanem még 50 botot is ígértek ráadásul.

— No, ez egy kicsit sok, ilyen sovány embernek! — mondja a bojtál-.

— Persze sovány, hogy is ne lennék sovány, mikor a duttyiba naponként csak egyszer adtak ennem, attól aztán annyira korogott a gyomrom, hogy a saját szavamat se hallottam tőle.