Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-23 / 7. szám
XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. csütörtök január l?ó 23, 7-ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. ■— Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. hanem abból a közállapotunkat mindenesetre érdeklő jelenségből kitolvólag, hogy általában a hazárd-játszás nemcsak kávéházainkban van elterjedve, hanem kaszinóinkba is beférkőzött. A kávéházakkal igen erélyesen s nagyon helyesen elbánik a főkapitány, a kaszinók azonban nálunk is, másutt is, még mindig nagy Széchenyink emlékének égisze alatt zárthelyiségek, társadalmi intézmények. De éppen azért, mert ilyenek, köze van hozzájuk a társadalomnak, közelebbről pedig a családnak, az anyagi exisztencziának, s így joga és kötelessége meglátni és megtudni, mi történik azokban. A társadalomnak intézményszerü alkotása pedig legkevésbé sem lehet olyan, nem szabad olyannak lennie, hogy annak firmája és a szórakoztató játék védelme alatt nagyobb összegű pénzszerzés vagy vesztés eshetőségei történjenek. Az élet, a nyerészkedő játékok következményei gyanánt nagyon tág és szomorú prespektiváját nyújtja az emberi megtévedésnek. Ha a nyerészkedő játékszenvedély bármely körben állandó táplálékot nyer, köny- nyen keritője lehet a becsületnek, a tisztességes pénzszerzés eszközeinek Ezek a tapasztalatok oly általánosan ismeretesek, hogy illusztrálásukra fölösleges is több szót vesztegetni. De éppen azért, mert az életben a mértéknélküli haszonvágynak közismert következményei, önként hivják fel a társadalom figyelmét magukra. Jól tudjuk, hogy ahhoz csekély kis ereje ügyesség-e, vagy szerencse? A minap a főkapitányi hivatal följelentette egyik helybeli kávéház tulajdonosát a kir. ügyészségnél a miatt, hogy helyiségében az u. n. „Tivoli”-t játszák, mit hazárdjátéknak talált. Az ügyészség, mivel a játéknak ez a fajtája nem részesült még abban a szerencsében, hogy hivatalosan a hazárd vagy nem hazárd játékok csoportja szerint minősíttessék, három tagból álló szakértő bizottságot küldött ki, hogy e kérdést elbírálják. Mivel pedig a törvény valamely játékot akkor minősít szerencsejátéknak, ha abban a nyerés vagy vesztés nem a játszó ügyességétől, hanem kizárólag a véletlentől függ, ennek elbírálásában a szakértők eljárása annak eldöntésére irányult, hogy a Tivoli játékdeszkáján elhelyezett gödrök közül a játékos valamelyik esetről-esetre megjelölt gödörbe tizszer egymásután be tudja e lökni a golyót, avagy nem Ha tizszer belöki, akkor megállapítottnak tekintendő, hogy e játékhoz igenis köze lehet az ügyességnek s igy nem szerencsejáték; ellenben ha csak kilenczszer tudta belelökni, akkor az illető tulajdonos, mint a kinek helyiségében hazárdjáték foly, két hóig terjedhető elzárással és 600 korona pénzbírsággal büntethető. A ki e játékot csak egyszer is látta, mindjárt tisztában lehet azzal, hogy a meghatározásnak ez a módja teljesen illuzórius. Mert elvégre nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy egy igen gyakorlott játékos tizszer egymásután a kijelölt gödörbe löki a golyót, de ehhez már igazán éppen annyi köze van a szerencsének, mint az ügyességnek A szakértői vélemény pedig a siker alapján az egyik tényezőt, a szerencsét teljesen elveti s az ügyesség szempontjából birálja el a játékot Ehhez képest aztán ismét vigan gurulhat a golyó s nem kell remegnie a rendőrség szemeitől. Ellenben, ha a golyó ma- kacskodik, mint a hogy a jelen esetben a szakértők előtt is történt, akkor a Tivoli szerencsejáték, s az ügyészség a tulajdonost és játékosokat megbünteti. Hogy azonban a meghatározásnak ez a módja igen tökéletlen, az nyilvánvaló. A Tivoli, eltekintve attól, hogy nagyobb esélyekkel van összekötve, lényegében a tekejátékhoz hasonlít ható s az ügyesség és szerencse épugy támogatják egymást s a játék époly érdekkeltő ennél is, mint amannál. Ártatlanságából csak az vetkőztetheti ki, a mi minden játékot lealacsonyíthat: ha a haszonvágy, a kapzsiság felülkerekedik, ha a játék maga csak alárendelt eszköze lesz az említett hajlamoknak. A Tivoli is akkor válik hazárdjátékká, mikor 5 —10 perez alatt 20—40 — 60 koronát, — ut figura do- cet, — könnyen lehet nyerni vagy veszteni. Ez már többé nem játék, — hanem nyíltan kimondva: utazás a más zsebére. Mindezeket pedig nem a Tivoli-játék iránti különös érdeklődésből mondottuk el, Irta: Hevesi Iván. A hó sűrű pelyhekben hullott alá. Lassan, méltóságteljesen. És az utcza csendes volt. Csendesen tűrte, hogy a hó ünnepi ruhába öltöztesse. Olyan ünnepélyes, olyan csendes volt minden, mintha valakit temetnének. Valóban temetés volt. A sűrű hópelyhek temették el az őszt. Alig telt bele egy óra és már vastag hóréteg bontotta az utczákat. Szép fehér csillogó hóréteg . . . . , . Méltó szemfedele az ősznek. Még sirásója is akadt . . , A zöld leveleitől megfosztott lombok közt a fagyos szél zokogott. A hópelyhek pedig lassan, méltóságteljesen, ünnepélyesen ereszkedtek alá . . . Es az utcza csendes volt . . . nagyon csendes volt . . . A báró kisasszony ablakából gyönyörködött e felség-s látványban. De ő rajta nem tudott erőt venni ez a melankolikus hangulat. O boldog volt, hisz itt vau megint a várva- várt tél ... a jég ... a bál . . . és . . . És ezeken a mulatságokon bizonyos, persze bizonyos, hogy találkozni fog azzal a — Megrezzent, hogy rágondolt. És a bárókisasszony boldogan nézte a sürü hópelyheket, a melyekkel most már a szól kezdett el játszani és a melyek szeszélyes tánezot járva hullottak alá. A lelkében is igy kavarogtak a gondolatok, mint ezek a bohókásan kergetőző hópihék. Sejthette-e, hogy azalatt, míg odakűnn a hópelyhek az őszt temetik, odabenn a másik szobában az apja az ő tulajdon édes apja az ö boldogságát akarja eltemetni. . . , Csak akkor riadt fel boldog ábrándozásából, mikor a szomszéd szobaajtó csendesen megnyílott és apja tiszteletteljesen bocsájtotta előre vendégét Tessék, kedves gróf ur! Egy halk sikoly volt a bárókisasszony rémületének önkénytelen megnyilatkozása .... és arcza, mely még az imént a boldogságtól sugárzott, olyan fehér lett, mint azok a hópihék ottan az ablak párkányán. Igen, hiszen ez az a gróf, kiről azt mondja az apja, hogy feleségűi veszi és neki feleségévé kell lennie .............kell! .... A gróf gazdag és fényes rangja van. És neki tetszik ez a szép fiatal bárókisasszöny. akinek a tekintete olyan mint az őzé ... Az öreg báró egyedül hagyta a fiatalokat. A gróf közelebb lép a bárókisasszonyhoz, aki didereg, aki reszket, mint az ablak előtt álló kis fenyőfa, amelyet a szél ide-oda rázogat. A gróf odamegy a bárókisasszonyhoz, megfogja jéghideg kezét és a szemébe néz. És a szelíd tekintetű őzszemekben köny- csepp csillog. Agróf megrendültén nézi a könyes szemeket. Kisasszony, bocsásson meg szokatlan eljárásomért és ne idegenkedjék tőlem. Igaz, őszinte vonzalommal közeledem önhöz és csak egy czólom lesz az életben, hogy önt boldoggá tegyem . . . Becsületszavamra Ígérem . , . No, ne feljen tőlem, meglátja boldoggá teszem . . . És a sápadt arczu bárókisasszöny nem szólott semmit sem . . . Csak nézte, nézte, mint kavarja a viharrá fajult szól a szelíd fehér hópelyheket. * * * * A tánezterem tele volt jókedvvel, tele volt mámorral. A czigányzene úgy rószegitett, mint a gyöngyöző pezsgő. Az egész tánezterem pezsgett a jökedvtől. A fehérarczu bárókisasszony arcza is kipirult. Kék szemei ragyogtak ... És szerelmesen nézett tánezosára. Arra a másikra, a kiről annyit ábrándozott ... Akire csak most mert gondolni, amióta csak másnak szánták.
