Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-19 / 6. szám

képezi az is, hogy a nép könnyen hivő, könnyen íélrevezethető. Ez igaz. Csakhogy a mint a fentiekből látjuk, a nép nem aka­rat nélküli pária, a könnyen hivőség nála bizonyos korlátok között mozog. És ha köny- nyen hivő a nép, az épen nem baj, csak ez a kedvező állapot ne egyesek, hanem az ál­talános népjólét és nemzeti érdekek istápo- lására használtassék ki. íme szives olvasó, az elmondottakból kitűnik, hogy a nép bizalmatlanságának sarkkövét nem az képezi, hogy nem sírunk vagy nem tánczolunk együtt a néppel, ha­nem azért bizalmatlan irántunk a nép, mert emberi méltóságának hitében ingatjuk meg. Nem kívánja a nép, hogy vele vigadjunk akkor, a mikor az alkoholban temetett bá­nata felett ujjong — de még akkor sem, a mikor a gólya a házfedelére száll. Ember Sánior. Színház. Szép Heléna, Offenbach hírneves, régi ope­rettjét láttuk szerdán félig telt ház előtt, szép össz- hangzatos előadásban. Ez est sikere is H. Lévay Berta igen kedves, szeretetreméltó alakításához fűződik, aki állandóan ébrentartotta az érdek­lődést és OffeDbach bájos zenéje legkisebb rész­letének szépségeit is könnyedén érvényre jut­tatta. Főleg a második felvonás belépő áriája és az ezzel kapcsolatos szerelmi duett volt bájos, csak azt sajnáljuk, hogy partnere — Rédey — nem tudott a kellő keretbe illeszkedni. Ha már hanganyagának fogyatékossága (noha ez este a szokottnál tartalmasabb volt) ez énekrészlet szépségeit nem is engedi teljesen érvényre jutni, legalább a partnere finom halk modulá- czióit nem kellett volna indokolatlanul tulhar- sognia. E szerepben Solty Paula jobban érvé­nyesült volna s szívesebben is láttuk volna benne. Miklóssy igen jó Menelaus volt, a ki tréfás bohóságaival nem egy derült perczet szerzett a közönségnek. A többi szereplők egyi- két-másikát érheti ugyan kifogás, az összjáték azonban jó volt. A pálinka, Zola dramatizált regénye ke­rült színre csütörtökön, habár nem nagy, de intelligens közönség előtt Margittay jutalomjá- tékául. Ez alkalommal készséggel regisztráljuk, hogy a közönség osztatlanul megnyilatkozó sze­retető a jutalmazottal szemben teljesen indokolt volt, a ki egyike színtársulatunk legszimpati­kusabb, legtörekvőbb és mindenekfölött legszor­galmasabb és exponáltabb tagjainak. Ez este is teljesen igazolta várakozásunkat, a melyet ne­héz, fizikumot ’rontó, s nagy előtanulmányt, férje minden mozdulatát megfigyelte. Hallotta, a mint fölakarta akasztani télikabátját, de mert nem találta meg a fogast és a kabát a földre esett, csúnyán elkáromkodta magát. Undor fogta el az asszonyt. És szinte sajnálta már, hogy egyátalában törődik még ezzel az emberrel. Az előszobából ágy gyufa hangos sercze- nése hallatszott. Az ajtó üvegtábláján keresz­tül látni lehetett a láng többszöri fellobbanását. — Szivarra gyújtott — gondolta az asz- szony — és van benne annyi pimaszság, hogy szivarozva mer bejönni a hálószobába. Annyi tekintettel sincs a feleségére, hogy nem átallja hálószobájának levegőjét szivarfüsttel meg­rontani. Minden részében megrázkódott a határta­lan gyűlölet hatása alatt. Úgy érezte, hogy da­rabokra tudná tépni ezt az állatot. Mert nem tekintette már embernek, hanem ösztöneit kö­vető állatnak. Szikrázó szemekkel állt ott, szem­ben az ajtóval és a szenvedélyes vadász türel­metlenségével lesett rá. Végre hallatszott Dömény Eerencz cso­szogó lépteinek lármája. Természetes egyszerű­séggel nyitotta be a hálószoba ajtaját, mint az olyan ember, a ki egyátalában semmire sem gondol. Eleinte nem is látta a sötétben álló asszonyt. Csak akkor vette észre, mikor bele­ütődött. Meglepetve állt meg, mert egjmtalán nem gondolt rá, annál kevésbbé várta, hogy ébren lesz. mélységes reálizmust igénylő szerepéhez fűztünk. Az állandó érdeklődést felkelteni és jelenésről jele­nésre fokozni tudta ; a közönség nem is fukar­kodott tetszésnyilvánításaival s különösen döntő volt a darab sikerére az, hogy e tetszés nem­hogy csökkent volna, de mindinkább fokozó­dott, a mihez egyébként úgy az általános össz- játék, mint minden egyes szereplő kitűnő jó alakítása és diszpozicziója is nagyban hozzá­járult. Margittay „delirium tremens“-jelenete ngy reáli-iztikum, mint előadási művészet tekinteté­ben egy teljesen befejezett komoly művész ala­pos előtanulmányon nyugvó lelkiismeretes ala­kítását mutatta be oly bravourral, hogy bármely elsőrangú színpadon is sikerrel megállhatott volna. Különösen szép, finoman részletezett s kitünően kidolgozott alakítást nyújtott Raskó Erna is Gervaise szerepében, mellette pedig Barna Jolán emelkedett ki az általános keret­ből a bosszúálló, intrikus Yirginie bájos egy­szerűséggel és művészi érzékkel megjátszott szerepében. Teljes elismeréssel kell adóznunk továbbá Mészáros, Miklóssy, Rédei és Vihary kitűnő maszkjáért is, a melyekkel az életből vett, valódi hús és vérből való — nem úgyne­vezett „színpadi“ — alakokat mutattak be a közönségnek. Általában kedves, ügyes volt az est minden egyes szereplője s csak sajnálni tud­juk, hogy e kitűnő előadást csak oly kevesen élvezhették. A bor Gárdonyi hamar hiressé vált pa­raszt életképe ötödszöri előadásában is zsúfolá­sig telt házat vonzott. Az előadás rendezése, az egyes szereplők alakítása és öszjátéka min­taszerűen jó volt. Margittay Baracs Imréje, Győré Mihály bácsija, Rédei Durbints sógora, Mészáros Matyija mindmegannyi kitünően kidol­gozott kabinet alakítás. Kiválóan jó volt Raskó Erna, mint Baracs Imréné, Halmay Cornelia öreg Baracsné, Barna Jolán a Szúnyog Rozi bájos szerepében és Ráthonyi Stefi a nyelvelő Eszter szép, természetes alakításában. Sok ily kerekded, művészi magaslaton álló előadást szeretnénk látni, akkor bizonyára a közönség méltánylása sem maradna el. Sp. Nyílt válasz. Böszörményi Emil és társai nyílt leve­let intéztek hozzám, melyre feleletem a kö­vetkező : 1. A lapbizottság, a N Szatmármegyei Politikai Hírlap B. számában olvasható kije­lentés szerint a lap felett előleges censurát nem gyakorol, hanem havonként tartott ösz- szejövetelei alkalmával mondja el véleményét a lapra vonatkozólag; 2. egy hírlapnál csak a szerkesztő ve­heti át a felelősséget az egyes czikkekért és kifejezésekért, de mindaddig, mig a szerkesztő Az asszony csak nézett, nézett szikrázó szemekkel, dühös pillantásokat vetve a sötét alakra, de e pillantások hatását inkább ö maga érezte, mert Dömény Ferencz nem láthatta. Szólni azonban nem birr«, annyira elfogta a gyűlölet és az undor. A mint Dömény Ferencz tudatára ébredt a helyzetnek, azonnal felülkerekedett benne a veleszületett gonoszság és a zsarnok tempó. Metsző, bántó hangon szólt : — Hát te miért nem horkolsz ? Vagy ta­lán én rám lestél ? Az asszony meghátrált. Érezte, hogy ez a döntő pillanat Mondani akart valamit, de aztán megijedt a következményektől. Eszébe jutott Margit, és ismét megszállta az önfeláldozó gon­dolkodás édes érzete. Egy pillanat alatt czik- kázott át agyán a gondolat, hogy a legcseké­lyebb szavára is kidobhatná őt a férje, meit úgyis csak szabadulni akar már tőle. És aztán minden kitudódik. Botrány7 lesz belőle. És akkor vége mindennek, vége a Margit jövőjének, bol­dogságának. Vagy ugyan ki venné nőül egy ilyen botrány hősnőjének a nővérét ? Tudta, hogy az dönt, a mit most mond. És határozott. — Rossz álmom volt, — szólt — nyugta­lanul aludtam, azért keltem fel. És elhaló, gyönge hangon tette hozzá : — Mindjárt visszafekszem .... a lapbizottság által elmondott Bírálatot a ma­gáévá teszi s azok szerint igyekszik lapját szerkeszteni, a lapbizottság nem jogosult működését megtagadni annyival kevésbbé, mert az csakis a lap politikai: irányára vo­natkozhatni, azt azonban senki sem veheti rósz néven, hogy aki a közéletben szerepeli, bírálatnak van kitéve azon feltétellel, hogy az illető magán (családi és vagyoni) viszo­nyai e bírálat keretébe nem vonhatók. 3. Miután én a lapszerkesztőjénél ezen felfogásomat eddig elfogadottnak találtam s az elkövetett tévedések helyrehozását tapasz­taltam, nem tartom a magam részéről indo­koltnak, hogy a lapbizottságbőll kilépjek. Nagv-Károly, 1902. jan. 12. Nagy László. HÍRROVAT. Az; utolsó negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisitelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. i! Személyi Mr. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán, hivatalos ügyeinek elintézése után szer­dán reggel visszautazott Budapestre. * Előadás a német vámtarifáról. Hiero- uymi Károly képviselőnk a pesti Loyd társaság meghívására szép és előkelő közönség előtt, a német vámtarifáról és annak hatásáról Magyar- országon tartott nagyérdekü előadást. A két óráig tartó előadás, mely csak kivonatát képez!' e tárgyban való dolgozatának, külön füzetben is megjelent. Fejtegetése oda eonclndál, hogy a német vámtarifa, ha úgy lesz felállítva, a mint tervbe van véve, áruczikkeink közül csak az állatokat és a lisztet sújtja érzékenyebben. A német kormány ezen intézi .dósét, mint fényes példát tárja elénk arra nézve, hogy mint védje meg egy nemzet komoly munkával gazdasági érdekeit. * A Kölcsey-kör irodalmi szakosztálya pénteken délután igen szép érdeklődés mellett tartotta meg ülését, melynek egyéb tárgyai közt legérdekesebb volt az u n. szabad lycaeu- mok tartásának eszméje. Beható megvitatás után a szakosztály kimondotta, hogy a kör ezentúl nemcsak a tisztán szórakoztató elemet veszi fel a kultiválása körébe, hanem a komo­lyabb elemet is, azaz felolvasó estélyeket fog rendezni, melyeken egyes tudományos kérdések népszerű fejtegetését tűzi ki czéljául. Ezzel mindenesetre közelebb jut a kör ahhoz a czél- jához, mit rendeltetése magasabb szempontjá­ból ez utón tud megvalósitani. * Az állami elemi iskolák helyeit január 15 éu Baumgarten Izidor vallás- és közoktatás- ügyi miuiszteri főmérnök, Herman Mihály pol­gármester, dr. Vajay Károly tiszti főügyész, Erdélyi István főmérnök, Pethö György gazda­sági tanácsos, Antal Dániel és dr. Tanódy Már­ton bizottsági tagok kiszemelték s ahol kellett, a vételt is megkötötték. I. A központi iskola a Rákóczy-utcza. 23. és 25 számú (ev. ref. egy­házi és Magos-féle)telkeu épül 12 osztálylyal. ATI. iskola a Kinizsy-utcza 45., 47. és 49. számú (Mező-, Fekete- és Kenyeres-féle) telken 8 osztálylyal. E telkek ára 15.300 K. Területük 1479 négyszögöl. A III. iskola a németi ref. egyház Wesselényi-utczai telkének középső ré­szén 12 osztálylyal. A IV. iskola a Battyhány-, Zrínyi-, Petőfi , és Báthory-utczák környékére esik 8 osztálylyal. Telkéül a Háromutcza-köz, 2. számú Erdei Sándorné féle telek van meg­vevő, de csak feltételesen. Minden telepen az igazgató éls szolga benn fog lakni. A négy is­kola együtt 40 osztályt foglal magában. * Tanári ebéd. A helybeli jezsuita atyák ma, Jézus nevenapján hagyományos vendégsze­rető házukhoz ebédre hívták meg a kir. kath. főgimnázium tanári karát. Raskó Erna, színtársulatunk tehetséges, általánosan kedvelt drámai szendéje, folyó hó 23-án (csütörtökön) tartja jutalomjátékát, mely alkalommal a „Vasgyáros“, Ohnet hírne­ves s városunkban már régóta nem látott drá­mája kerül szinre, — Claire szerepében a ju- talmazandóval. Fölöslegesnek tartjuk a közfi­gyelmet ez estére fölhívni, úgy is bizonyosnak tekintjük, hogy müpártoló közönségünk ez es­tét föl fogja ha: m- rra, hogy Raskó iránti szeretetét méltóan kiiejezésre juttassa.

Next

/
Thumbnails
Contents