Szamos, 1902. január (34. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-02 / 1. szám
/\ /V'T / íj c j XXXIV, évfolyam,_____________Szatmár, 1802. csütörtök január hó 2. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-ufcza 9. sz. \ Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. El Amerikába! ii. Mielőtt dolgomhoz látnék, felemlítem, hogy Brémában az „F. Missler“ kivándorlási czég az, mely nemcsak irodájában tart magukról megfeledkezett magyarokat, hanem úgy látszik, hogy bent az országban is vannak ágensei s a mellett a tpíakodás- nak egy bizonyos nemével, következetesen még mindig igyekszik népbolonditókat szerezni. A felvidéken már befejezte romboló munkáját. Ott nincs szükség többé a népet ámítani, mert az megy mint a birka a veszedelembe, „Missler'4 és még ki tudja hány ily külföldi vállalat nagy örömére. Hogy az ily külföldi vállalatok arczát- lanságát az olvasó közönség is megismerje, felemlítem, hogy p. o. ez a „F. Missler“ czég a „Magyar iskola egyesületnek“ 500 j koronát adományozott, ezzel íenhangon dicsekszik, s azt hiszi, hogy ezáltal mintegy szabadalmat váltott magának a magyarok ámítására a kivándorlásra. Most e vidékre vetette hálóját. Itt a nép még érintetlen, nem szipolyozhatta ki a1 még lei nem költött kivándorlási vágyát. Csak addig fáj az ily lelketlenek feje, mig e vágyat felébresztik, azután megy minden magától. íme egy oly körülmény, melyet szabadjára hagyva, nagyban előmozdítja a kivándorlást. Mig ellenben: ha hatóság és egyesek is résen vannak s felvilágosítjuk a népet az ily lelketlenek üzelmeiről és arról, hogy értök a csábítóknak fejenkint 10 korona judás-pénz jár p. o. F. Misslertől, bizony meggondolják a dolgot s nem ülnek fel a csábításnak. Ennyit egyelőre a Missler-féle bankár és szállitóczégek, valamint azok ügynökeiről. Az Amerikába kivánkozókka! szemben, — ha már odáig jutottak — mindazonáltal sokat tehetünk. A nevelés és tanítással ezeknél elkéstünk ugyan, de nem késtünk el egyébbel. Mint emlitém, az Amerikába kivándorlók nagy része anyagilag bukott egyének. Ezek megijednek a jövőtől s nem bíznak két kezük erejében, hogy ezek segítségével munkaviszonyaink között szegénységre jutott családjukat fenntarthassák. Mi a teendő ezekkel szemben ? Az: hogy az ilyen egyéneknek s kivált ha önhibájukon kívül estek i a bajba — útmutatást kell adni Hány és hány urasági cselédi állás van, hol a szorgalmas cselédnek úri fölga van. A családtő s családtagok kilejletteou része, mind alkalmazást nyerhet Beszélik, hogy régebben a cseléd-conventio talán tartalmasabb volt. Lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy azon cselédtartó gazda, ki (elhasználja a kinálko- zás fokozottabb mértékét és a cselédbért leszállítja, sem magának, sem pedig a társadalomnak nem csinál hasznot. Éppen igy állunk a mezei munkásokkal és felesekkel szemben is. Vannak körülmények, hogy a munkaadó a saját jövedelme fokozása czéljából a munkást kényekedve szerint megterhelheti. De jusson eszébe; hogy az illetőnek is élni és ruházkodni azonkívül közterheket is fizetni kell. Az okszerű munkaadó humánusan egyezteti össze a I kölcsönös érdekeket. A megváltozott viszonyokkal szemben ne engedje, hogy a munkás, akire elvégre folytonosan szüksége van, huzza a rövidebbet, hanem értelmiségénél ! fogva úgy rendezze be a gazdasági viszonyait, hogy a kgcske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon Az ember, a ki a szorgalmas gazdát figyeli, észreveszi rajta nagy munkaidőben az izgatottságot, melylyel igyekszik Isten áldását betakarítani. És ha nincs elegendő munkaerő ? Isten ments! Amely munkaadó ezen körülményekre nincsen tekintettel, nem számol saját gazdasága jövőjével s előmozdítja az Amerikába való kivánkozást. A szorgalmasak között vannak szorgalmasabbak is, természetes, hogy ezek külön elismerést is érdemelnek. Az élhetetlenek, a gyáva napiopók nem érdemelnek szót. Az ördög sem sajnálná, ha el is kallódnának, de ezek nem is mennek sehová A kivándorlási kedv elenyésztetésére nagy befolyással van, ha az egyén egy vagy más tekintetben anyagilag is le van kötve szülőföldjéhez. Az ősei iránti kegyelet, a szülőföldhöz való ragaszkodás úgy látszik nem elég. Egyéb módot kell keresnünk, hogy a napszámos is érdekelve legyen. E czélra hatalmas eszköznek látom a munkássegitő pénztárt. A ki egy kis támaszt lát a jöA Bakacs (Bakoch) család utódai. A Bakacs név eléggé ismeretes Magyarország történetében. A ki ezt ismeri, tudja, hogy az ország katolikusainak mintegy négyszáz évvel ezelőtt, volt egy nagy nevezetességű herczegprimása, Erdődy Bakacs (mások szerint Bakócz) Tamás, a ki egy régi nemes magy7ar család ivadéka volt. Eredetét az Árpádházi királyok koráig viszi fel, s a melyből fórfiágon az Erdődy grófok, női ágon pedig a Pálffy grófok származnak. Első ősök Erdőd volt s ennek fia Miklós, kecskési várnagy' 1316 körül. Ez idő tájban a Bakacs család vagyonilag hanyatlani és nemessége homályosodni kezdett, mígnem egyszázad múltán Bakacs Tamás eszteigomi érsek és bi- bornok által ismét emelkedni kezdett. Bakacs Tamás Szatmár vármegyéből, Erdődről származik, a hol édesatyja egyszerű kézműves volt. Bakacs Tamás 1440 körűi született Erdődön. Öt testvére volt, a kik közül bátyja, Bálint titeli prépost, kezdte emelni a Bakacs családot, s az ö pártfogása alatt nevelkedett s lett pappá Tamás, ki e pályán Mátyás király udvarába jutva, gyorsan haladt előre. így 1486 ban, mint királyi titkár, győri püspökké, 1490-ben II. Ulászló megkoronáztatása után kanczeilárrá, 1497-ben egri püspökké lön ; ugyanezen évben Hippolyt bibornokot cserére bírva, esztergomi érseki méltóságra emelkedett. Majd 1500-ban bibornokká s 1507-ben pedig konstantinápolyi pátriárchává neveztetett ki. 1513 ban közel volt hozzá, bogy a pápai székbe emeltessék. Szóval Erdődi Bakacs Tamás ez idő tájban a legbefolyásosabb és az ország föurai között legvagyonosabb volt. Roppant vagyonát az Ulászlótól nyert kiváltság alapján vérrokonai közt osztotta fel. Testvérei közül Péter és Simon elhagyván a Bakacs nevet, a hangzatosabb és tekintélyesebb elönevüket, az Erdődy nevet vették fel ; s igy Péter a máig is virágzó Erdődy grófok törzsatyja lön. Nővére Erdődy Bakacs Klára Pálffy Pálhoz ment férjhez, a ki igy a Pálffy grófok ősanyja lett. A Pálffyak ezen összeköttetésüknél fogva jutottak az Erdődi előnóv és a Bakácsok ősi czimeréhez. A czimer egy vért, kék udvarral, a melyben fólkerókből egy szarvas emelkedik ki. A javadalmak legnagyobb része is e családok birtokába került; igy történhetett meg, bogy a Bakacs Tamás többi testvéiei és rokonai, a kiknek sem a történelemben szerep nem jutott, sem a javadalmakat megőrizni képesek nem voltak, elhagyatva s a sors által ide s tova hányatva, elszegényedtek Egy ideig azt hitték, hogy az Erdődi Ba kacs család egészen kihalt, de ezen föltevést megczáfolta a Máramarosrdegye bérczei közé vonult s elruténosodott Erdődi Bakacs család, a kiknek több száz éves okmányaik igazolják, hogy valójában a régi Erdődi Bakacs család ivadékai. Ezen elrutbénosodott máramarosi Bakacs család egyik ifjú tagja, Vaszary Kolos herczeg- primás ur O Eminencziája pártfogása alatt tanul jelenleg a helybeli róm. katb. főgimnáziumban, a ki hivatva lenne eme nevezetes régi magyar családnak feledésbe ment ősi nimbusát megújítani. Ha e régi nemes család fiatal nemzedékének sikerülni fog e feladat, úgy azt e család a herczegprimás Ö Eminencziájának kö szönbeti, ki talán ősi elődjének, Bakacs Tamásnak oly sok oldalú nemes tulajdonai által buzdíthatva, veszi pártfogásába ezen egyetlen élő Bakacs családnak fiatal tagját. Mint fentebb is említve volt, a Bakacs családról ama bit uralkodott, hogy kihalt. Ez nagyon természetes dolog, hisz egy elszegényedett s a begyek közé menekült család létezéséről, bármily régi nemes legyen is az, leg’öbb - szőr csakis valami véletlen körülmény folytán szerzünk tudomást. így történt ez esetben is. Ugyanis a nyári szünidők alatt egy turista tanító Máramaros regényes vidékein turistáskodva, egy egészen ruthén községbe tért be. Az ottani postamesternél tett látogatást a turista. Itt feltűnt neki egy mezitlábos, de intelligensebb ar- czu ruthén gyerek, ki mint kis levélhordó, elég jó magyarsággal olvasta a levél czimeket. A