Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)
1901-10-06 / 80. szám
kis faluban összegyűltek az igaz természet ba rátái, kik tiszta törekvéssel és lelkes szeretettel jelszavul tűzték ki művészetükben a teimé- szet igaz érzését, az őszinteséget. Megfestették a mezőt, erdőt és azt a népet, mely a főidet munkálja, úgy mint azt a szemökkel látták és szivökkel érezték. Ott hagyták az akadémiai szobák dohos levegőjét összes sablonjaival, s a tiszta igazi természetet azzal az igazi őszinte- séggel festették meg. a mint azt ők látták és érezték. Ebben a kis faluban festegetö művész-társaság jelszavai, iránya, törekvése az igazság fegyvereinek hatalmas súlyánál fogva lavina szerűen magával ragadta egész Európát, s ez a művészi mozgalom még ma is tart Az a hatalmas hullámzás, mely néhány évtizeddel ezelőtt Barbizonból indult meg, Magyarországon is éreztette hatását. * * * Messze külföldön hires a magyar czigány- zene. A külföldi világvárosok gyönyörködve hallgatják azokat a szívhez szóló, szívből kimarkolt dallamokat, a miket a magyar czigány ki tud csalni hegedűjéből. Az igazi magyar típus. az alföldi „betyár,“ el sem képzelhető a czigány zenéje nélkül, a mely mellett olyan érzéssel tud sirva-vigadni, a miről a németnek, vagy más nemzetiségnek a verkliszó, vagy trombita rotyogás mellett halvány fogalma sincs. — T. gadhatatian, hogy a magyar embernek van fogékonysága a művészi érzés iránt. A ki a szívhez szóló magyar czigány muzsikában olyan odaadással tud gyönyörködni és mellette olyan érzéssel tud sirva-vigadni, lehetetlen, hogy a műveszi szép iránt általában fogékonysággal ne bírjon. Hiszen nemcsak a zenében nyilvánul meg ez a specziális, egyszerű és mégis olyan mély érzésű karaktere a magyar népnek, hanem az igazi ntagyar költészet is olyan, mintha a magyar zene érzése szólalna meg benne. Petőfi halhatatlan költeményei örök bizonyságot tesznek erről. Az a körülmény, hogy a magyar festészet mindezideig határozott nemzeti jelleget produkálni írem tudott, semmi esetre sem bizonyít a mellett, hogy a magyar festőművészet a jövőben nem fejlődhetik erős nemzeti karakterűvé. Hiszen még ideje sem volt a magyar fesztó- szetnek annyira kifejlődnie, hogy nemzeti karaktere individuális erővel megnyilvánulhasson. Hiszen a magyar festészet mindezideig csak külföldről ide átplántált növény volt, melynek * * * * S * 7 egy rég óta tapasztalt hiányt akarnak pótolni. A vállalat fentebb kifej ,ett érveink legeklatán- sabb bizonyságát fogja adni. Yajha példát vennének majd az ország más vidékein e hasznos, czélszerü és nagy hiányt pótló vállalattól. Hogy azonban ez megtörténjék, az automobilizmusnak már említett ellenségeit, a tudatlanokat is meg kell győzni, de meg kell őket nyerni is az uj közlekedési ág barátjaiul. S mi erre a legjobb eszköz? Tanítsunk! Tanítva, oktatva híveket nyerünk az ügynek. De hogyan tanítsunk ? Erre példát adnak a francziák. Egyetlen nemzetnek sincs oly kiterjedt automobil-irodalma, mint a francziának. Nemcsak a szakembereknek, hanem a laikusoknak is Írnak szakmunkákat. Könnyöd stílusban, érdekesen, meg- kapóan, mintha mesét mondanának, ismertetik az automobilt. Könyvtárra menő munkákban, de leginkább a sajtóban ismertetnek és tanítanak s tanításuk telve van a francziával született szellemességgel. A közönség pedig mohón szívja magába mindazt, a mit olvas s később már keresi az automobil hireket. Hogy mennyi hive van már Francziaor- szágban az automobilizmusnak, arról ez alkalommal nem szándékom bővebben Írni, csak annyit említek fel, hogy a franczia automobil- gyárak száma százakra tehető. Utón útfélen hangoztatják, hogy az automobilizmusé a jövő ! S ez nem frázis. De hogy nálunk se maradjon frázis, szerezzünk híveket az automobilizmusnak ; oktassunk, tanítsunk ! 7 1 « gyökerei most kezdenek megerősödni, a magyar földből nyert életnedv keringése most indult meg igazán, s hogy mivé fejlődik, azt csak a jövő mutathatja meg. Sok, nagyon sok jeles művésztehetség lépett a festőművészi pályára, de arról szó sem lehetett, hogy kiképeztetését itthon szerezze meg. Ezért eleintén Bécsbe mentek tanulni, hol azonban csak akadémikus sablonokat sajátíthattak el, de az individuális tehetség, mely nem tűri a kaptafát, ki nem fejlődhetett. Ezelőtt egy két évtized óta a magyar fiuk Becs helyett mindinkább Münchent és Párist látogatták és e két világvárost választották ki művészi tanulmányaik színhelyéül. Innen kéz dődik tulajdonképen az egészséges magyar kép zőmijvészeti élét, itt vert gyökeret a magyar fiuk igazi művészi tudása. Munkácsy Mihályt tekintették mintáké pükuek, az ő világraszóló hatalmas talentuma lebegett előttük vezércsillagként. Münchenben és Párisban ezelőtt 15 ével tömörült a piktor- fiatalság s rövid idő alatt kiemelkedett közülök Hollósy Simon hatalmas talentuma. Körébe cső portosult a fiatal piktorvilág és pedig a nem csupán magyarok, hanem a szó szoros értelmében véve a világ minden részéből Párizsba és Münchenbe tódult festőifjuság. Ezelőtt mintegy 15 évvel ily körülmények közt alakult meg Münchenben a Holósy-iskola. Mindjárt kezdetben nagy sikerek kisérték az egészséges irányban megindult festőiskolát, melynek törekvése és jelszava az volt, hogy az igazságnak érvénye sülni kell a művészetben. Nem sablonok után indult a művészet, hanem ellenkezőleg: nincs más mester a festészetben, mint az igazi természet. Ha attól eltérünk: hazudunk. Ha mefigyel jük őt és hallgatunk rá: megtaláljuk az egyedül igazi, művészi szépet. Hosszadalmas vclna a Holósy-iskolának Münchenben töltött éveit ismertetni. Ez a művészet történetének feladata. Most csak arról szólunk, hogy ezelőtt vagy hat évvel a Hollósy- iskola tagjai közös erővel elhatározták, hogy eljönnek Magyarországra s itt a magyar földön igyekeznek minden erejűkből a magyar képzőművészet fejlesztésének munkájából a maguk részét a tőlük telhető minden erővel kivenni. Hosszabb vita tárgyát képezte az, hogy Magyarországnak melyik részén telepedjenek le nyári tanulmány czéljából. (Mert télen az iskola mindig Münchenben működött.) Végre Nagybánya javára dőlt el a koczka (talán mert két nagybányai piktor : Réti és Thorma is közöttük volt,) és azóta minden óv fakadó májusán megjelenik Nagybányán a festő-had a fecskékkel együtt, s ott maradnak addig, mig a fecskék ismét el nem távoznak. Nagybánya közönsége nagy lelkesedéssel fogadta őket és fo gadja őket azóta évről-évre. Eleintén egy csűrből rögtönöztek a Széchényi liget Jókai dombján műtermet, abban és annak festői szép környékén pingáltak a festők, szétszórva. Kiki azr. festette, a mi szivét legjobban megtagadta. HollósSy, a mester, időkö- zönkint meglátogatta szétkóborolt tanítványait, s a félig kész munkát birálgatta, korrigálta, tanácsot, útbaigazítást adott. És ez az iskola magával vonzotta évről évre a világ minden nemzetiségének nehány festőnövendékót. Körül-belül 60—70 festő látogatja évenkint a Hollósy-iskolát. Minden évben eljön Nagybányára a magyar fiukkal együtt több német, orosz, lengyel, spanyol, török, osztrák, franczia, amerikai stb. nemzetiségű piktor és piktorina. Azokról a művészekről, a kik ebből az iskolából kikerültek, teljesen felesleges bármit mondanunk. Tökéletesen elég, ha közülök néhányat felemlítünk: Réti István, Thorma János, Csók István, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Horthy Béla stb. Maguk a nevek beszélnek. Kötelességünknek tartottuk azonban a nagybányai festőiskolát, ezt a magyar Barbisont a fenti néhány sorban megismertetni. Menjen el mindenki a városháza nagytermében levő tár latra, s ott megláthatja ennek az iskolának és ebből az iskolából kikerült művészeknek alkotásait. A nagybányai festők kiállításának megnyitása. Kedves ünnepély folyt le f. hó 4 ón d. e. 10 órakor a városháza nagytermében. Ekkor nyílt meg ugyanis a nagybányai festőkolónia szatmáii kiállítása A megnyitás eredetileg úgy volt tervezve, hogy az egész egyszerűen, minden ünnepélyesség mellőzésével fog lefolyni, azonban az intelligens közönséget a megnyitás hire nagyobb számban összehozta a városháza nagytermében. A helybeli sajtó képviselőin kívül ott láttuk Hármán Miháty polgármestert diszma- gyarban, Gaiba Lajor. törvényszéki elnököt szintén diszmagyarban és ezenkívül nagyobb számú előkelő férfi és hölgyközönséget. Pont 10 órakor dr. Rózsaffy Dezső, a Hollósy iskola tagja, a művészek és az iskola képviseletében a következő beszédet intézte Hármán Mihály polgármesterhez : Nagyságos Polgármester Ur! Mélyen tisztelt Uraim és Hölgyeim 1 Nekem jutott az a kitüntető feladat, hogy a Hollósy mester nevében, a ki ez idő szerint — sajnos — g3renkélkedik s igy a személyes megjelenésben akadályozva van, valamint a többi mesterek nevében, a kik szívesek voltak az iskola kiállításához társul csatlakozni, hogy részvételük által mintegy a fiatalok törekvését approbálják, a miért nekik ezúttal is őszinte és szívből jövő köszönetét mondok — a kiállítást megnyissam. Uraim és Hölgyeim! Késő őszszel, ha megindulnak a vándor madarak más tájakra uj tanyát keresni, — költözésük közben kiszemelnek maguknak egv-egy nyugvó pontot, hol rövid időre pihenőt tartanak. így vagyunk mi is. Ha ránk borul a lombhullató ősz, nagy és nemes czólok messze elszólitanak a hazai rögöktől. Mint valami vándor fecske raj, vonulunk nyugatra, melegebb régiók felé, oda, hol a művészet világitó napja derűs fónynyel ragyog s nem jelenünk meg csak kora tavaszszal, mikor a kalász érni kezd . . . De utazásunk közben megállapodtunk itt, az Önök vendégszerető körében s e tisztes csarnok, melynek őszült falai között máskor a város vagy megjm politikai és adminisztratív kérdései foglalkoztatják az elméket, ma és nehány napon a művészetnek adott hajlékot. Vajha minél többen látogatnák ezt a kiállítást ! Igaz, hogy ezúttal csak Ízelítőt hoztunk abból a művészetből, a mely ott terem a kéklő nagybányai hegyek aljábau, a mely — s ezt büszkén valljuk — egyedüli és másutt alig miveit ebben az országban, mert törekvése tiszta és önzetlen, eszméje nemes, czélja szorgalmas, szilárd, becsületes és kitartó ; de eljönnek máskor is, többször és gazdagabban képviselve. Ezt a kiállítást úgy móltóztassanak tekinteni, mint egy barátságos ismerkedést, melynek szálai kihatnak a jövőre. Vagyok bátor fölkérni az igen tisztelt polgármester urat a tárlat megnyitására. Rózsafy talpraesett lendületes beszéde szemmel láthatólag kellemesen hatott a jelenvoltakra. Utána Hérmán Mihály polgármester vette át a szót s a következő beszédben válaszolt : Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Városunk közönsége, mint a nemzeti közművelődésnek hazánk északkeleti részén zászlóvivője, nagy örömmel üdvözli a nagybányai festő művészeket, ebből az alkalomból, hogy szívesek voltak városunkat megtisztelni azzal, hogy művészi alkotásaikat és az iskola festményeit itt állították ki. Kívánom, hogy ezt a kiállítást kellő erkölcsi és anyagi siker kísérje s legyen az a nagybányai festők hazafias törekvésének előmozdítója ! Ezzel a kiállítást megnjdtottnak jelentem ki. A közönség éljenzéssel fogadta a polgár- mester beszédét. A délelőtt folyamán a nagyközönség tömegesen látogatta a kiállítást. Hieronymi képviselő a megnyitás napján szintén hosszabb ideig gyönyörködött a kiállított képekben. Az őszi és téli idényre a legfinomabb gyapjúszövet újdonságok JÄ. KJ J I KJ § 5zatmár, Deáktér.
