Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)
1901-10-20 / 84. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap október hó 20. 84-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. lusi népet ok'assa erre az iparágra, mert minden tényező felismerte ennek a czikknek nagyszerű forgalomképességét. Nálunk épp az ellenkezője történik, mert nem ismerik fel, hogy első sorban a kis- és középiparososztályt kell támogatni, mert tudvalevő, hogy ott, a hol erős kis- és középkereskedő osztály nem létezik, ott a nagy ipar sem virágozhat, mert rendszerint úgy kell annak lenni hogy a nagyipar kifelé gravitáljon és arra szolgáljon, hogy külföldi tőkét hozzon az országba; sajnos, itt a beföldi szükséglet kielégítésére történnek a betelepetitések, ez pedig előbb vagy utóbb ilyen vállalatokra nézve úgyis a csődöt jelenti. Annak a körülménynek, hogy a kisiparos fönkremenését mesterségesen előidézik, még az a következménye van hogy napról- napra fogy a jó segédmunkások száma, ta- noncz már alig jelentkezik, a gyárakban tanult áegédek sem elegendő ízléssel, sem pedig kellő szakértelemmel nem bírván, jobb munkásokat kereső gyárak külföldről lesznek kénytelenek munkásokat importálni, a mi bizony kiszámithatlan kárral fog járni úgy az országra, mint magukra a gyárakra is. Meg vagyok győződve, hogy a hol a kis- és középiparost kellően nein támogatják, ott a gyáriparnak is aláássák a talajt, mert az Egy fontos iparág fellendítése. Az, aki a legutóbbi ülésszakban lefolyt képviselőházi vitákat és a kereskedelmi miniszternek e vitákban elfoglalt álláspontját figyelemmel kisérte, első pillanatban azt a benyomást nyerte, mintha a kis- és középiparosnak a tönkremenés elől nem volna menekvése. A magam részéről nem úgy fogom fel a helyzetet, sőt mondhatom, hogy az ily álláspont egyenesen veszélyes volna és pedig veszélyes azért, mert nem is szabadna azzal a gondolattal foglalkozni, hogy egy életképes szervezetet tönkremenni engedjünk, ha tekintetbe vesszük, hogy például csak a czipőanyagból Ausztriából évente 19 millió korona értékű bevitelünk van. Tizenkilencz millió érték ! Igazán megdöbbentő még gondolatnak is és önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy miért kell annak igy lennie. Indokolva van első sorban fejtegetni, hogy mily okból özönlik annyi tömérdek czipőanyag az országba, holott itt jobb és csinosabb áru készül, mint például Bécsben vagy Csehországban, eltekintve az olcsóságot. Megadhatom a feleletet és pedig röviden’összeíoglalva: Ott sok a pénz, nálunk pedig nagy a szegénység. Hogy mit jelent ez utolsó mondatom, azt minden ember, a ki a kereskedelemhez és a forgalomhoz kis érzékkel bir, rögtön felismeri; tehát nem ott fogja keresni a baj orvoslását, a hol a telső körök, t. i. kizáró- I lag szubvenczionált gyárak betelepítésében, hanem a kis- és középiparosok felsegélyezésében is. Nem tagadhatom, hogy mi a férczmun- kákkal Csehországgal szemben nem vagyunk versenyképesek, de annál inkább kellene azoknak segélyt és módot nyújtani, kik az ízlésesebb export czipőáruk előállításával foglalkoznak, mert ha ezeknek anyagilag erős kifejtő erőt kölcsönöznénk, ezáltal a kisebb iparos is foglalkozást találna nálunk és ezeknek a megélhetési módjuk jövőre biztosítva lenne: Ez alkalommal nem lesz hiábavaló fáradság felemlíteni, hogy miképpen fejlődött Bécsben és Csehországban ez az iparág oly fokra, hogy még a tengerentúli országokba is tömérdek sok czipőanyag szálittatik. Kezdetben Bécsben keletkezett ez iparághoz való ragaszkodás oly mértékben, hogy a legelső pénzes emberek támogatták; úgynevezett exportőrök keletkeztek, kik a közvetítéssel foglalkoztak és máig is foglalkoznak vele; később a központi kormány szakembereket küldött ki Csehországba, hogy a faA magyar nóta.*) Magyar nóta hangja mellett Zokog, sir a magyar nemzet Évszázadok óta. Nincs is oly dal semmi tájon, Sehol széles e világon, Mint a magyar nóta! Zokog a húr, sir a vonó, Búfelejtő muzsikaszó Könnyek ébresztője . . . Mintha benne megszólalna Bus sziveknek bus fájdalma, Egész temetője . . . Tán a czigány szárazfája Készült siró, készült árva Szomorufüzfából — Vagy a magyar szive való A mennybeli Mindenható Szive — bánatából . . . Battlay Geyza. *) Szerzőnek a karácsonyi könyvpiaczon megjelenő verskötetéből. Mese az életből. — Irta : Dömötör István. — Olyan volt, mint . sok tizenhét esztendős leány . . . Nem volt épen közönséges, de nem is tartozott a kivételek közé. Vig, bolondos Ila — igy hivták általánosan. A nónikók pedig azt mondották rá: fiú | veszett el benne ! Nem rég hagyta ott az iskolát s igy — noha ő már nagy leánynak tartotta magát — még sok volt benne a gyerekes. De a mellett, hogy a fiukkal bolondozott s úgy mutatta, mintha egyiket sem venné semmibe, néha-néha, magányos óráiban gondolt egyre : a mit ilyen korban a leányok olyan szép, | rózsaszínű fátyolba tudnak beburkolni. Gondolt arra, a mit regényekben nem egy- j szer olvasott, a miről barátnői úgy, titokban ; mesélgettek, a mit ő még nem érzett, de már ! sejttette vele a leányálom. S erre gondolt olykor örömmel, olykor félve. Mert ő is csak olyan volt, mint sok tizenhét esztendős leány . . . nyezetben, melyben ők élni szoktak, nem is oly alakban, mely egy pillanat alatt elvarázsol, csupán egy szőke szakállu, szerény viseletű férfi képében. Kovács Kálmánnak hivták. Tanárjelölt volt s szegény fiú lóvén, Iláéknál kapott lecz- keórát. Mert Ha öcscse — bár még csak első gimuázista volt — máris megpumpolta az apját házitanitóra, S a házitanitó pontosan jött, pontosan ment. Ilát ritkán látta . . . Pedig Ila érdeklődött Kovács iránt s bár titkolni akarta önmaga előtt, boszankodott rajta, hogy ez a fiatal ember még csak nem is keres alkalmat, hogy vele beszélgethessen. De mikor úgy találkoztak, akkor érezte Ila a fiatal ember erős tekintetét s ez zavarta. Úgy érezte, mintha ezt nem bírná ki- állam . . . * * * Ez egyhangúság eltartott egy pár hópapig. Géza értesítője jól sikerült s az apa, a tanácsos ur Ha jelenlétében megveregette az ifjú ember vállát s meglepte karácsonpú ajándékkal. S a házitanitó érezte, hogy arcza e pillanatban elpirult ; az Iláé is. Egy ízben, mikor jött, Géza már nem volt otthon ; anyjával ment valahová. Ila egyedül volt honn. Csengettek. Kovács jött. Ila hallotta, a mint a szobaleánytól kérdi : — A méltóságos asszony nincs itthon ? A mesebeli királyfi eljött . . . Nem volt ugyan abban a káprázatos körkat szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhá- raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett felszereltetnek. Szatmár, Deák-tér, Városház-épület. Tényleg csak IILIK JÓZSEF
