Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-29 / 78. szám
van továbbá némi lisztkivitelünk is; az állategészségügyi rendelkezések határai és korlátái között kivitelünk élő állatokban. Nyers terményeink értékesítésénél tehát legnagyobb részt Ausztriára vagyunk utalva. A gabonávám, mely 1887. óta nálunk is érvényben van és mely búzára, leginkább számottevő terményünkre, 1 frt 80 krt tesz métermázsánként, a mi piaczainkon a búza árát csak csekély összeggel, távolról sem a vám teljes mértékével emelte. Nem is lehet olyan országban, minő Magyarország, melynek állandóan feleslege van mezőgazdasági terményekben, mely ennélfogva évről-évre kiviteli felesleget kénytelen elhelyezni, a gabonavámoknak az az áremelő hatása, a minővel azok tényleg bírnak olyan országokban, mint Németország, mely év- rül-évre jelentékeny gabonamennyiséget kénytelen bevinni saját mezőgazdasága által nem fedezett szükségleteinek kielégítésére. Az 1887-ben életbe léptetett gabonavámok azonban együtt jártak a közös vámterület ipari védvámjaival, melyek megdrágítják azokat az ipari czikkeket, melyeket fogyasztunk, de nem termelünk. A mezőgazdasági terményeket, melyeket mi termelünk, olcsóbban vagyunk tehát kénytelenek eladni, az ipari czikkeket pedig, melyeket fogyasztunk, drágábban vagyunk kénytelenek vásárolni. A Németország részéről tervezett vámemelések még inkább megnehezítik a helyzetet,1 Abból vajmi kevés, valószínűleg semmi hasznunk sem lesz, ha a gabonavámoknak Német- j ország részéről tervezett felemelésére saját ga- | bonavámjaink felemelésével felelünk; mert j már a mostani gabonavámok is kizárják a külföldi gabonát a közös vámterületből. A gabonavámok felemelésével tehát semmit sem nyerünk. Ha pedig a német gabonavámok emelésével szemb en retorsioképen a beviteli vámokat ipari { czikkekre emeljük, ezzel az ipari czikkek azon nagy mennyiségére való tekintettel, melyet j Ausztriából hozunk be és melyek az ipari vámok emelése esetére árban emelkedni fognak, a magyar fogyasztókat károsítjuk. Megromlott tehát gazdasági helyzetünk aj tengeren túli államok versenye és az általános j kereskedelmi politikai irány következtében. A gazdasági helyzet ezen kedvezőtlen voltának tujajdonitható, hogy az ország közvéleményében az önálló vámterület eszméje mindinkább tért hódit; sokan úgy gondolkodnak,! hogy miután az ország gazdasági helyzete az Ausztriával való gazdasági kapcsolat idején romlott, ezen romlást ezen kapcsolatnak tulajdonítják és ezért követelik az önálló vámterületet. Mások az önálló vámterületet mezőgazda-; Ságunkra végzetesnek tartják. Gondolatmenetük az, hogy ha Magyaroszág önnállő vámterületet alkot, ezt főleg azért teszi, hogy az ipar fejlődését előmozdítsa és_ ezen czélból ipari védvá- mokat fog életbe léptetni, a mi Ausztria iparának szükségszerűen károsodásával fog járni. Valószínű tehát, hogy Ausztria magát saját mező- gazdasága érdekében és talán retorsió képen! gabonavámokkal fogja elzárni; ebben az esetben pedig a magyar mezőgazdasági terményeknek j Ausztriában való értékesítése a mainál sokkal kedvezőtlenebbé válnék. Ilyen kishitűségnek nem szabad tért engednünk. Az önálló vámterület mezőgazdaságunk szempontjából előnyös nem lenne, de nem lenne végzetes. Ausztria ugyanis évről-évre jelentékeny! mennyiségű kenyér-termény behozatalára van utalva, mert saját termése szükségletét nem fedezi. Ez a helyzet arra az esetre sem változnék, | ha Magyarországgal való kapcsolata megszűnnék. Hogy vájjon ebben az esetben a mainál olcsóbb áron kellene e búzánkat eladni, kizárólag attól függ, vajon mekkora Magyarország termé- sének fölöslege. Azokban az években, midőn I ezen fölösleg Ausztria szükségletét meg nem haladná, búzaáraink minden előrelátás szerint nem lennének rosszabbak a maiaknál. Ha ellenben buzafölöslegünk Ausztria szükségletét meghaladná, helyzetünk a mainál rosszabb lenne. Másfelől az önálló vámterület magában j nem alakítaná át Magyaroszágot iparos állammá, sőt magyar ipart itt csak hosszú idő múlva teremtene. Ipar alapítására nemcsak pusztán a tőke szükséges; a tőketulajdonosának személyes közreműködése is megkivántatik. Csak az az ; ipar fog hazánkban gyökeret verni, melynek j tulajdonosa a haza polgára. Távol áll tőlem, hogy azokat a törekvéseket, melyek idegen iparágak teremtésére irányulnak és melyek a kereskedelmi miniszter czéltudatos intézkedései folytán már is szép eredményeket mutatnak fel, kícsinyeljem; de kifejezést kell adnom azon meggyőződésemnek, hogy ma még nem jött meg az ideje annak, hogy Magyarország iparos állammá alakuljon át. Azokban az államokban is, a melyek ma a szó szoros értelmében ipari államok, az ipar csak akkor indult fejlődésnek, midőn a mezőgazdaság a virágzásnak magas fokát érte el. Anglia mezőgazdasága a tökély igen magas fokára jutott, a mikor Angliában gyáripar fejlődött. Hasonló jelenségeket látunk Francziaországban, nemkülönben Németországban is. Ennek a jelenségnek nézetem szerint magyarázata az, hogy mindaddig, mig a mezőgazdaság nagy tőkebefektetéseket igényel, mig a mezőgazdaságnak nagy kielégítetlen hitelszükségletei vannak, a rendelkezésre álló tőkék a mezőgazdaságban keresnek befektetést, mert rendszerint nagyobb biztonságot és állandóbb jövedelmezőséget találnak ott, mint a gyáripar terén. A mi mezőgazdaságunknak azonban, ha ki- veszszük a nagy uradalmakat, a melyeknek nagy része olyan magas fokú mintagazdaságot folytat, hogy a külföld is méltán megcsodálja, nagy a tőke-és hiteligénye, úgy, hogy minden képződő tőkét felszívni képes. Ott a hol a mezőgazda még olyan drága kölcsönöket is igénybe vesz, mint nálunk, néni lehet elvárni, hogy a tőkék iparvállalatokba helyezkedjenek el; és ez a magyarázata annak, a mit minden pénzintézet, mely ipari vállalatok létesítésével foglalkozik, tapasztal, hogy t. i. iparvállalatok részvényeit Magyarországon elhelyezni nem lehet. Ha tehát ma a gazdasági kapcsolatot Ausztriával megszakítjuk, koczkáztatjuk azt, hogy a magyar mezőgazda nyersterményeit még nehezebben, még bizonytalanabbul tudná értékesíteni, mint ma; magyar gyáripar azonban, melynek gyökere az országban van, melynek haszna a haza polgárait gazdagítaná, mégis csak hosszú idő múlva az országnak tökékben való gyarapodásával lépést tartva fejlődnék. Azokat a gyáralapitásokat pedig, melyek kétségtelenül keletkeznének, azon az áron érnék el, hogy a magyar mezőgazdaságnak helyzetét a mostaninál is súlyosabbá tennék. Ezek az önálló vámterületnek esélyei a mezőgazdasági és ipari termelő szempontjából. A fogyasztó közönség mindenesetre roszabb helyzetbe jutna; mert az ipari termékek megdrágulnának, mert hisz e nélkül az önálló vámterületnek hatása nem lenne; csakis azzal segíti elő az önálló vámterület az ipar fejlődését, ha az ipari czikkeknek magasabb árakat és ezzel az azokat .előállító iparosoknak nagyobb jövedelmet biztosit. Végre nem hagyható figyelmen kívül, hogy az oly sok ideig fenállott gazdasági kapcsolatnak felbontása megrázkódásokkal járna. Az átmenet idejére hitelviszonyainknak megzavarása és az ezzel szükségszerűen járó károsodások megelőzése czéljából nagyon körültekintő intézkedéseket kellene tennünk. Ismétlem azonban, hogy a most előadottakból nem következik az, hogy én Ausztriával való vámszövetségnek minden áron való fentar- tása mellett vagyok. Az Ausztriával való gazdasági kapcsolat megítélésénél kizárólag az a szempont a döntő, vájjon ez a kapcsolat az elérhető feltételek mellett vagy pedig gazdasági önállóságunk előnyösebb a hazára nézve; s ón abban az esetben, ha a vámközösség csak olyan terhes feltételek mellett lenne fentartható, hogy az önálló vámterületre való átmenetei minden azzal járó esélyek daczára, reánk nézve előnyösebb, a gazdasági különválás mellett foglalnék állást. Azt a felfogást óhajtanám terjeszteni, hogy az önálló vámterület nem panacea mostani bajainkban; hanem egy gondosan megfontolandó lépés, mely az országtól nagy erőfeszítéseket igényel; és csak gondos előkészítés mellett valósítható meg úgy, hogy az átmenet nagy károsodások nélkül legyen eszközölhető. Gazdasági érdekeink előmozdítására nem tartom alkalmas eszköznek azokat a rendszabályokat sem, melyek a gazdasági szabad mozgást korlátozzák és rendszabályozzák. Egyike azoknak a rendszabályoknak, melyektől az agráriusok a mezőgazdasági helyzet javulását várják, a fedezetlen határidő üzletnek eltörlése vagy legalább rendszabályozása. Azt tartom, úgy járnak az agráriusok ezzel a követelésükkel, mint jártak az őrlésforgalom megszüntetésével, melytől a mezőgazdaság helyzetének javulását várták: ma már meggyőződtek arról, hogy a malmokat károsították ezen követelésük kierőszakolosával, s ezzel károsították a mezőgazdasági érdekeket is. A határidő üzlet alkalmas eszköz az árak szabályozására, és mint ilyen jogosult. Vannak azonban káros kinövései is nálunk, s ilyennek tartom azt, hogy mezőgazdák, hivatalnokok, szóval nem kereskedők tisztán játék czéljából vesznek kötéseket. Másutt a kereskedők testületi szelleme tudta ezen elfajulást megakadályozni, amennyiben a kereskedő azt a társukat, a ki illetéktelen egyéneknek ád el kötéseket, maguk elítélnék, mint, a ki nem szolid kereskedelmi üzleteket köt, hanem maga is játékra vetemedik. Meglehet nálunk találni a módját annak, hogy a határidő üzletnek ez a káros kinövése meg- szüntettessék a nélkül, hogy maga a jogosult és hasznos intézmény támadtatnék meg. A kamatláb megszabását vagy korlátozását czélzó törvényes intézkedéseket sem tartom czélravezetőnek. Mert a pénz árát, mely a kamatlábban nyert kifejezést, nem lehet törvények utján meghatározni. Épen olyan hiú kísérlet, mint az, a ki a búza árának törvényes árát akarná megszabni. A kamatláb a rendkelkezésre álló, elhelyezést kereső tőkék és kielégítést kereső hitelszükségletektől függ. A hol kevés a tőke és sok a kielégítést kereső hiteligény, ott a kamatláb magas, bármely intézkedéseket tegyen is a törvényhozás. Ez természetesen ki nem zárja azt, hogy a csalárd üzelmek megfe- nyitésére szigorú törvények hozassanak; de ezek büntetőjogi természetűek és nem tartoznak a gazdasági intézkedések közé. Attól félek, hogy ismétléseket mondok, ha még egyszer visszatérek arra, hogy hazánk mai kedvezőtlen gazdasági helyzetét a tengeren túli tartományok és Oroszország versenye okozza. Az amerikai búza behozatala okozta Európában a búza árának hanyatlását, és az ellen mi, J értem Magyarországot, a gabonavámokban or- I voslást nem találunk; most a mint azt már em- I litém, Magyarország gabonanemüekkel exportáló állam; már pedig a gabonavámok hatása csak i oly országokban érvényesülhet, a melyekbe gabonát bevisznek. Annak oka pedig, hogy az amerikai búza i eljut Európának azon államaiba, melyek gabona szükségletüket azelőtt búza, gabona feleslegeinkből fedezték, a szállítási eszközök nagymérvű J fejlesztésében keresendő. 1867. után a nemzet nagy erőfeszítéssel rövid idő alatt nagy vasúthálózatot teremtett. A vasút hálózat azon nagy arányú fejlesztésével az országunk olyan vidékeiről, melyek addig a világpiacztól távolságuk folytán el voltak zárva, a termények oda voltak szállíthatók, a hol állandó gabona szükséglet van. Ezen piaczokra egész a 80-as évekig nem tudott eljutni az amerikai búza, mert szállítása oly sokha került, hogy a mi búzánkkal versenyezni nem tudott; de nem jutott el az orosz, román és szerb búza sem, mer ezen országoknak vasutjaik nem is voltak. Fölényünk volt tehát a szállítás olcsósága és lehetősége tekintetében, azok fölött, kik Európának búzával való ellátásában később versenytársainkká váltak. A 80-as évek óta azonban a velünk versenyző államok közlekedési eszközeiket bámulatos módon fejlesztették; és miután a tenger is rendelkező- . síikre áll, bennünket az olcsó szállítás dolgában messze túlszárnyaltak. A 80-as években eljuthatott még az amerikai búza Angliába, de hogy saját fogyasztási területünkön is versenyezhessen velünk, lehetetlennek látszott. Ma a búza szállítása kerül Chikagóbol tehát Amerika szivéből, Prágába vagyis Csehországba mely főfogyasztónk 155 kr.-ba mig Gvomától Prágába 169 kr.-ba és Szatmártól Prágába 192 kr.-ba. Ma tehát legfőbb fogyasztási piaczunkra daczára annak, hogy a távolság sokszorta nagyobb, az amerikai búza olcsóbban jut el, mint a magyar alföldről. A szállítás ezen olcsó voltát Amerika vizi utainak köszöni. Chikagótől New-Yorkig a tavakon és csatornán, New-Yorktól az európai kikötőig Hamburgig, Rotterdámig tengeren, onnan Prágáig az Elbán történik a szállítás; tehát mindenütt vizen. Hogy versenyképesek legyünk nem elég már vasút hálózatunk; olcsóbb közlekedési eszközöket, a csatornákat kell fejlesztenünk. Hazai
