Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-26 / 77. szám
Vigadó legtöbb figyelmet érdemel az asztalos munkás vállalkozók itt kötelességüknek eleget is tettek, Ígéretükhöz képest minden módon oda törekedlek, hogy ha lehet (?) helybeli iparosok szolgáltatnák a munkát. Nem lehetett, nincs kivel fogózni, a helybeli asztalos csak tárgyalási médiumnak lehet jó, de vállalat teljesítésre nem. Tárgyaltak is unos untig, hogy a rövidre szabott határidő mesterséges kurtítással még lehetetlennebbé tegye az asztalosok vállalkozását. Mindegy; vállalkoztak; a helyi asztalosok csoportosítással megerősített csapatát nem riasztotta visz- sza még a garanczia utóbb erősen szorongatott kérdése sem, mert a garanczia nyújtás tekintetében sem lehetett kifogást tenni. Mi lett a nagy tárgyalás eredménye, —majd Thék ur és egy miskolczi asztalos mester ide szállított munkái fogják megadni a választ, melyeket az ellenőrző szakközegeknek figyelmébe ajánlunk. Egyetlen egy iparág sincs talán, mely annyi jó kifogástalan munkás kezet tüntetne fel, mint az asztalosVpar s tétlen szemlélőjének kell lenni, hogy mikép vándorol be hozzánk — a nélkülözők nagy csoportja mellett - az idegen gyártmány, melyet külömb iából ott sem állítalak elő, mint azt itt tehették. Tárgyalásra hivattak szobafestőink is, de mert e nagy munkánál 100—150 írttal drágább ajánlatot tettek, megszakadt minden további tárgyalás, s most egy szolnoki mázoló fogja ecsetjét tündököltetni. mig Horváth és Dingkreve — ezek a vidéki városokban talán páratlanul álló festők — tollat fosztanak. De hagyjuk, feledjük, hogy egy és más dolgokban helyiekhez még felhívást sem intéztek, hagyjuk, hogy a parkett munkákat kiadták a Lamarche czégnek a nélkül, hogy valakit helyben felhívtak volna, elégedjünk meg most az eddigiekkel s addig is mig szemlélődésünket tovább folytatjuk s megfigyeléseinket tovább közöljük, elmélkedjünk a felett, hogy mit is mulasztottunk el, a helyi ipar pártolására a Vigadó építésénél, vállalatba adásánál s mit tegyünk jövőre a helyi ipar pártolására, s a milyen előzékeny volt a vállalkozó czég felszólalásaink teljesítésében, legyünk olyan előzékenyek a munka kivitelének ellenőrzésében s az ő kérésének mikor többen vonultak fel Szatmárról egyetlenegy úttal, mint most egész éven ! Igaz, nem mulatságból. * * * Az 1703-ik esztendő Szatmár történetében a leggyászosabb. II. Rákóczi Ferencz szabadságzászlói a város körül lengedeztek, mig a várban gróf Lő- wenburg kapitányoskodott a német katonák felett. Knrucz és labancz farkas szemet nézett egymással. A németii polgárok szive hamar tüzet fogott a szabadság jelszóra s meghódolt Rákóczinak, a miért biráját (még akkor külön birája volt Németinek) s a tanácsbelieket a német várkapitány fogságra vetette s augusztus 16-án este 6 órakor kihirdette Németi utczáin, hogy 6 óra múlva a várost felégetteti. Pontban éjfélkor kivonultak a német katonák tüzcsóvákkal, felgyújtottak minden épületet s reggelre fekete üszők és hamu jelölte a város helyét. Alig telt el egy hónap, megérkezett Rákóczi seregével s mivel a szatmáriak nem hódoltak meg neki (hátuk mellett állott a német a várban) szeptember 28-án felgyújtotta s elégette Szatmárt úgy, hogy egykori feljegyzés szerint egyetlen tyúkól sem maradt meg. Ha az öreg Bagaméri István szenátor be nem falazza a város becsesebb iratait, pénzeit s az egyház klenodiumait, bizonyára azok is elpusztulnak. Leégett a templom is. Debreczeni Ember Pál (leghíresebb a szatteljesitésében. Adjunk példát az idegen vállalkozóknak, hogy e város közönsége nagy súlyt fektet a helyi ipar támogatására, s kinek budapesti s egyéb összeköttetései ezt nem engedik, az vállalkozó szellemét csak Budapesten érvényesítse s a helybeli vállalatokat hagyja azoknak, kik e városért élnek, annak jó es balsorsában osztozkodnak. Búsuló. Magyar fegyver a magyar búza ellen. Egy gyártmányunk van, a melyről hivalkodás nélkül elmondhatjuk, hogy annál jobb nincs a kerek világon: a magyar búzából készült magyar liszt. Gazdasági existentiánk létalapja a föld földünk legértékesebb terménye a búza. Ha ke vés terem belőle az baj, mert a hiányt megérzi nem csak a gazda, hanem megérzi az iparos, kereskedő, orvos egyaránt. Ha a kis termésnek rósz ára van, az még nagyobb baj. mert a csekély felesleget felemészti az adó meg a kamat; — ellenben jó termés és tűrhető árak mellett jut belőle a mesterembernek, botosnak, doktornak és fiskálisnak is Minden tényezőnek tehát oda kellene törekedni, hogy mentői többet termeljünk és a fe- | lesleget mentöl jobban értékesítsük Hogy Ausztria mindent elkövet gazdasági leigázásunkra ezen nem csodálkozunk, hozzá szoktunk 300 esztendő alatt. Hogy Csehország irtó háborút indít lisztünk ellen, azérc mi hordhatjuk a prágai keztyüt és a kassai helyett ehetjük a prágai sonkát; de hogy saját malmaink szövetkezzenek buz'a áraink leszorítására, ez mégis felháborító! Arról van szó ugyanis, hogy a fővárosi malmok kezdeményezésére az egész magyar malom-iparra kiterjedőleg kartell létesittesit- j tessék az üzem redukcziója czéljából. Felületesen nézve ez egészen ártatlan do- j lógnak és tisztán a malmok belügyének látszik, | hatásában és eredményében azonban egyenesen a termelők ellen irányul; mert ha a kartelt ilyen alakban létrehozniok sikerül, akkorábból szűk-1 ségképen a liszt árak emelkedése és a búza árak esíse következik. ' Ez állítás látszólag abszurdumnak tetszhe- tik, de a valóságban kétségtelenül igy kell az j eredménynek alakulnia, mert a kartellbe lépett malmok együttesen kötelezik magukat, hogy he • | tenkónt ennyi és ennyi métermázsa helyett csak | ennyit (mondjuk felét) őrölnek : ezen őrlési csökkentés folytán a liszt mennyiség leapad és elő | áll az áruval szembe a „kereslet,“ mely körülmény az árak emelkedését vonja maga után. A csökkentett őrlési forgalom mellett kevesebb bumári papok közül) bölcs belátással azt ajánlotta híveinek, hogy ne bízzák magokat se labanczra se kuruczra, hanem vonuljanak fel a hegj're. Ez volt az egyedüli menedékhely. Útra kelt a hajléktalanná lett Szatmár ösz- szes lakossága s azon kevés holmival, mit meg menthetett, felvándorolt Szatmárhegyre. A mostani viszonyokat ismerve, azt kép zelnők, hogy pl. Nánássy Miklós, akkori főbíró, családjával együtt felhuzódott tágas lakába, hol még másoknak is menedéket nyújthatott; valamint a többi jómódú polgároknak is fedeles hajlékaik voltak a hegyen . . . pedig hát még akkor Szatmárhegyen a szatmáriaknak épenséggel nem volt semmiféle épülőtök, hanem mint fel van jegyezve, két évig kunyhókban nyomorogtak. Mily nagy Ínségben voltak, mutatja az, hogy felköltözéskor 400 frtot vettek fel költsön szerény 10 százalék kamatra Preczner János Kristóftól. Ugj7, látszik, sokan beletalálták magokat újabb helyzetűkbe s nem akartak haza menni évek níulva sem, .annyira, hogy 1706-ban 12 frt büntetés szabatott azon tanácsbeli személyekre, kik vissza nem térnek; ez pedig nagy birság volt, mert egy telket Szatmáron 16 frtért adott a város jövevényeknek is. Kedves patriótáim ! Bizony jobb idők járnak ma. Fényes villák emelkednek a régi kunyhók helyén, szól a zene, hangzik a dal, cseng a pohár ... ki emlékeznék a régi siralmas gyászra ? Berey József. zára van a malmoknak szüksége és igy az eladásra szánt búzánál előáll a „kínálat“, mely szükségképen a búza árának esését vonja maga után. Uj'en mesterséges utón aztán elérik azt, hogy olcsó búzából drága lisztet készítenek. Már az i» nagy bűne volt malmaink egy- részének, hogy a román búza őrlésével a magyar lisztet diszkreditálták; méltó betetőzése volna kapzsiságuknak, ha kartelljükkel megadnák a magyar gazdáknak a kegyelemdöfést. A gazdasági egyesületek közös akcziójára volna szükség, hogy a közelgő veszélyre a kormányt és a gazda közönséget figyelmeztessék. Szatmáron is — Magj'arország északkeletének ezen fennen hirdetett „emporiumában“ — ideje volna már ezen a téren tenni valamit, vagy egy raktári hitelszövetkezet, vagy egy közraktárszerü intézmény létrehozásával, hol a termelő beraktározott terménye ellenébe raktár jegyet (war- rantot) kapna, melyet egy élelmes pénzintézet olcsó kamat mellett leszámítolna, hogy ilyen kisegítő eszközök mellett a termelők nyugodtan bevárhatnák a termény árak kedvezőbb alakulását és hogy idők múltán a vevővel egyenrangú tényezővé válhassanak. Valkovics. A vasárnapi lóverseny. Derült szép idő kedvezett a vasárnapi lóversenynek, mely habár a képviselő választási mozgalmak miat* * a rendesnél kevesebb nézőre tarthatott is ezúttal számot, érdekes meglepetéseivel egy kellemesen izgalmas délutánt szerzett a sport e neme iránt érdeklődő közönségnek. A verseny már délután fél 2 órakor vette kezdetét a mezőgazdák eredeti, egj^szerü futamával, melyen 5 lovas vett részt. A nagyobb dijakat ezidén is Udvari község vitte el. A 120 korona első dijat Darabán Simon, a 60 korona második dijat Barazsu Péter mindkettő Udvari lakos nyerte, mig a 3-ik dijat Laky Lajos szatmári lakos. Il-ik futamot képező sikversenyre Doma- hidy István Myllerjungja lovagolva Ónody tiszt- helyettes által, Liptay Béla Pattogója, lovagolva Szemere Kálmán százados által és gr. Merveldt százados Vezórje, Alarkovics főhadnagy által lovagolva álltak starthoz. A szépen fejlődött versenyben Pattogó njmrte két hosszal a 800 ' korona dijat, Vezér kitört, mig a Myllerjung a tétek bánatok összegét: 120 koronát nyerte. A III. futam, a tenyészverseny volt a földm. miniszter 1000 koronás dijával, melyből a 2-ik- nak beérkező lovat 20!) korona illette. Iudultak: Buday József Katija, lov. Ujfalussy Géza; bér. Kovács Jenő Mirzája, lov. bér. Kovács Sándor; Kovásznay Zsigmoud százados Vándorja, lov. Ónody tiszthelyettes és Szeőke Ödön Babámja, lovagolta Kállay Szabolcs. Indulás után kitört a Vándor, a finisch előtt Myrsa. így könnyen első lett a Babám, második a Kati. A IV. futamon az idegenek akadályversenyén, melynek 900 koronás diját a lovaregyle- tek adták, Liptay Béla Ártatlan II-je jov. Szemere Kálmán és Merveldt Max gr. Teretvárja, lov. Marko vies f hadnagy indult, de ezek is bejelentették kiegyezésüket, a miért totalisateur nem is működhetett. A két lovas nyugodtan ügetve járta körül a kitűzött pályát, mi a néző- közönségre boszantó benyomást tett, a mely érzelmének hangos kifejezést is adott Tagadhatatlan, hogy a verseny szabályok értelmében joguk volt a lovasoknak ez eljáráshoz, de tekintetbe véve, hogy a vidéki közönséget az ilyen verseny nem elégíti ki, a vidéki bublikum érdeklődésének fentartása érdekében csak a versenyügynek tettek volna szolgálatot, ha legalább is vadász galoppban járják körül a pályát. Ennyi figyelmet elvárt közönségünk épp azoktól a versenyzőktől, a kik pályánkról évenként 1600 koronát visznek el. A hölgyek dijáért, mely 400 korona ért. remek ezüst serleg első és 100 kor. ért. ezüst táleza 2-ik díjból állott, 4 ló lovagolt u. m. Do- mahidy István Reménye, lov. Ujfalussy Géza ; b. Kovács Jenő Viharja, lov. b. Kovács Sándor ; Nagy Lajos százados Vilmája, lov. Szemere Kálmán, végre Szeőke Ödön Babámja, lov. Kállay Szabolcs. E verseny volt alegérdekesebb ; a 'négy ló közül 3 futotta körül a pályát, mert Remény kitört; erős küzdelem fejlődött a Vilma és Vihar között, mig végre Vihar egy fejjel győzött. A verseny ellen neki lovaglás czimen óvást ! emeltek, de az intézöség ennek helyt nem adott.
