Szamos, 1901. szeptember (33. évfolyam, 70-78. szám)
1901-09-08 / 72. szám
XXXIII. évfolyam Szatmár, 1901. vasárnap szeptember hó 8. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ' zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Kisiparosaink érdeke. A mindegyre nagyobb tért hódító gyáripar, mely a gőzgépeket és a villamosság hatalmas gépeit fogadta szolgálatba, hogy versenyre kelve az ember kézi munkájával magának a győzelmet biztosítsa, napról- napra nehezebbé teszi a megélhetést az ország számra nézve egyik legnépesebb társadalmi osztályára, a kisiparos osztályra nézve. Mind gyakrabban hallható a panasz, hogy a kisiparosok elszegényednek és nyomorognak, mert a fogyasztó közönség szükségleteit a minőségre nézve sokkal silányabb, de a kisipari termékeknél valamivel olcsóbb gyári árukkal fedezi. Virágzó üzletekről, melyek a szorgalmas munkának a tisztességes megélhetést biztosítsák, csak alig beszélhetünk, mert az a néhány jómódú iparos, a ki még-itt-ott szerte az országban elvétve található, legtöbbnyire a véletlen szerencsének köszönheti, kogy kívül esett a gyáriparnak mindeneket megsemmisítő versenyköréből. Az általános helyzet azonban az, hogy az önálló kereseti iparágot űző kisiparosok száma sokkal nagyobb arányban pusztul és fogy, a milyen arányban az illető szakmában a gyári munkások száma emelkedik. Városunkban még rosszabb a helyzet más városokkal összehasonlítva annyiban, hogy egyes virágzó iparágak mivelői, mint a milyen a timáripar volt, — megfelelő gyárak hiányában ilyen helyeken sem nyernek alkalmazást. Ez pedig tisztán nemzetgazdasági szempontból is felette veszedelmes jelenség, mert városunk önálló jómódú iparosainak pusztulásával megbillen a helyes arány mérlege, mely a nagy és kisvagyonu polgárok megélhetését kölcsönösen biztosítja és csakhamar bekövetkezik a két keze munkája után élő munkás népnek teljes szegényedése s beáll a társadalmi csőd. Érthető tehát a kisiparosnak ama elhatározása, melynek követlmzményeképen nem régiben több ipartestület lelterjesztést intézett a kereskedelemüpy, miniszterhez, kérve, hogy a kormány a kisiparosokat támogassa. Elmondja a felterjesztés, hogy mig a kisiparosok érdekében alig történik valami, addig a gyárak mindenféle kedvezményben részesülnek s igy az amúgy is súlyos helyzetben levő kisipart a gyári ipar egészen elnyomja. Erre a felterjesztésre közelebbről hosz- szabb leiratban válaszolt a miniszter s midőn biztosítja az ipartestületeket arról, hogy mint edd'g, ezután is mindent meg fog tenni a kisiparosok megvédésére és fejlesztése érérdekében, hogy némi tájékoztatással szolgáljon azokról az intézkedésekről, melyek legutóbb a kisipar fellendítése érdekében tö- téntek, részletes adatokkal bizonyltja a kormány eddigi ténykedéseit. Első sorban is a kisiparosok szövetkezéséről szól, - mint a mi legbiztosabb orvoslás a gyáripar és általában a nagyipar versenyével s felemlíti, hogy a kereskedelmi minisztérium támogatása mellett 46 ilyen kisipari szövetkezet keletkezett, melyek létesítéséhez a kormány 207 300 korona államsegély engedélyezésével járult. Egyes ipartelepek és kisiparosok a mult 1900-ik évben mintegy 210.000 korona értékű szerszámot és technikai eszközöket kaptak, ezenfelül ugyancsak a muic évben 82.060 korona államsegélyt utalványozott ki a miniszter a hozzáforduló kisiparosoknak, hogy szakismereteiket a külföldön gyarapítsák és ott az egyes iparágak újabb haladását tanulmányozhassák. Végül felemlíti, hogy a szakoktatás fejlesztését és terjedését is hathatós Bor mellett. Szent-Gellert hegy oldaláb an Van egy régi csárda, Ott ülök én iddogálva, A kalapom félre vagyon vágva . . . Egy-két pohár jó bor mellett Olyan szép az élet, Itt e zugban, iddogálva Nem látok mást, csak ragyogó képet . Elfelejtem minden bajom, S vig vagyok, mint régen, A mikor még — gyerek voltam, S gondtalanul futkostam a réten . . . Régi idők! Vidám idők! Szép gyermeki évek, Hej! de gyorsan tovaszálltok . . . S többé vissza miéit is nem tértek?! Vén korcsmáros ! ide azzal A gondüző borral, Mert, ha iszom, bírok én csak Kibékülni e rósz, czudar korral ! Üdvözöllek téged óh bor ! Köszönetem néked ! Csak igy, a mig idogállok Ér valamit ez a rongyos élet . Hulló csillag. Augusztusi éjszakában Nézem a sok csillagot. . . Minden olyan mozdulatlan Köröttein, mint a — halott. . . Csupán az égboltozaton Hullnak, szállnak csillagok, Maguk után hagyva hosszú És ragyogó szallagot. . . Pillanatra . . . aztán minden Mozdulatlan lesz megint, Közel. .. távol ... itt lenn és fönt, Merre a szem eltekint. Hulló csillag képe vagy te Soknak itt a földgolyón : Kiválsz, aztán sötétbe tűnsz, Ragyogtál bár — lángolón . . . Szécskay György. Leánynézőben. — Irta: Szilágyi Ferencz. — A Csillag, meg a Deres nem valami nagy igyekezettel botorkáltak előre a poros országúton. Nem mintha fáradtak lettek volna, hisz egész délelőtt pihentek, meg abrakoltak, hanem, mert valami csudálatosán ravasz portéka volt mindakettö. Attól, hogy milyen kelletlen hangon mormogja gazdájuk el-elvótve a „gyi-te-no-ooh“-t, mindjárt észrevették, hogy az gondolkozik. Már pedig, ha az ember gondolkozik, akkor egyebet nem tesz, mert munkának elég munka már ez is. Sőt sok is. így hát nyugodtak lehetnek, hogy kényelmes lépteiket egy-egy csípős ostorcsettintés nem fogja meggyorsítani, ámbátor az ostor teljes nyugtának megvan megint az a hátrányos oldala is, .hogy az embert, — már mint a lovat — összevissza lepik a marhalegyek, meg a bögölyök, meg az egyéb komisz portékák. No de hát nincs is világon az az örvendetes állapot, a melynek roszabbik oldala ne volna. Bilodi Kis István uram 'tehát gondolkozott. Gondolkozott pedig eképen valahogy: — Két éve már annak, hogy kijöttem a katonasorból, meg átvettem az édesapám örökségét, a Morgót. Hát aztán földnek elég jó is a tanya földje ; azt senkise mondhassa, hogy nem jó, — dolgozni is, megdolgozom eleget — és még sincs foganatja semmi. Nincs pedig azért, mert mig a háznál vagyok, a tanyán lopnak meg, ha meg odakinn vagyok, a házam pusztítják ki. Jó magam nem bírok azzal a sok béressel, meg napszámossal. Meg kell házasodni. Házas embernek egészen más a sora. Van, a ki vigyázzon neki a portékájára mig dolgozik, meg aztán, ha el is vész valami, könnyebb azt Az egyedül ismert, kellemes izü, természetes hashajtó szer a Ferencz József keserű viz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világhiöllitáson 10 aranyéremmel tüntették ki s egy háztartásban sem szabadni hiányozni.
