Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-25 / 68. szám
XXXIII. évfolyam Szatmár, 1901. vasárnap augusztus hó 25. ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. < Ú Előfizetési ár:- : A Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. A széttagolt társadalom. Ne áltassuk többé magunkat. Valljuk be nyíltan, hogy fejletlen társadalmunkban felette hatalmas az osztályuralom. Azok, kik tele torokkal hirdetik a demokratizmust, örömmel fűzik karjukat valamelyik kopott mágnás hóna alá és kevély íejbólintással fogadják a szegény munkásember alázatos köszöntését. A meglevő társadalmi egység álczája alatt a gyűlöletes osztálygőg lappang. Ez tagolja részekre ma is a magyar társadalmat, ez gátolta évszázadok óta annak egybeíorradását. A kishi tüség, kaján irigység, bizalmatlanság az alacsonyabb származásúak iránt késleltette a a műveltség terjedését; ezért maradtunk mérhetetlen távolságban a Nyugat többi államai mögött. Mert bármerre tekintsünk, vagy forgassuk a világtörténelem lapjait, egyértelmüleg arra„a meggyőződésre jutunk, hogy valamelyik társadalom csak akkor volt igazán nagy és hatalmas, mikor rétegei között a különbségek elenyésztek. Mikor nem a születés előkelősége vagy a tőke gyarapodása biztosította az egyén számára a szeilemi és anyagi jólétet, hanem a tehetség kibonthatta szárnyait a tudomány bármely ágiban, a gyakorlati életben, tág teret nyitottak neki. Mikor a társadalmi válaszfalakat nem erősíteni, hanem rombolni törekedtek az emberek s a különbségeket nem kiélezni igyekeztek : akkor virult a társadalom. Ha vált- ság ütött ki, mely alapjában rázkódtatta meg a társadalmat, megroppant, de ki bírta. És csak azért birta ki, mert elemei ösz- szetartottak. Számos példát idézhetünk a történelemből állításunk bizonyítására. Megbukott a társadalom, ha valamely nagy igazságtalanság, a vezető elemek gazságának kiderítése nyilvánvalóvá lett; megbukott mindannyiszor a társadalom, ha különböző rétegei széthúztak, mert ilyenkor rendszerint valamelyik társadalmi osztály bitorolta a maga számára a tényleges hatalmat, de kibírta, kiállotta a végzetes veszedelmet, mikor a rétegek összefogtak. Az általános jólét emelkedik, ha merev társadalmi válaszfalak nincsenek: ellenben csökken a jóllét és mélységesen alá száll, mihelyt a héz - gok, melyek már eltűnni látszottak, — ismét kiszélesednek. A gazdasági tényezők hanyatlása mellett az egyik döntő oka az általános elszegényedésnek Mert a mai társadalom előítéletek talapzatán áll. Nem értéke, miveltsége, szellemi vagy testi ereje, ügyessége szerint becsülik az egyént, hanem származása, vagyoni helyzete szerint. Sőt valamelyik előkelő, az állami életben befolyásos úrral való rokonság, hathatósan vagy épen döntő erővel számit. így van ez beláthatatlan idők óta; a helyzet soha, csak egy pillanatra sem javult. Az ember visszaadta bár a legfőbb jót, mit tőle elvett: a szabadságot, de nem nyújtott neki módot a megélhetés biztosítására. Sőt napjainkban jobban, fokozottabb mértékben összefognak az előkelő családok és nem engedik be alacsonyabb származású pDlgártársaikat a hatalom sánczaiba. Minden eszközt megragadnak erre, feláldozzák önérzetüket és hajlottt derékkal esedeznek a pártfogásért. Hivatalokat tán soha annyi üres, hiányos tudásu emberekkel be nem töltöttek, mint napjainkban. És hogy mindez az általános műveltség rovására történik, az kézenfekvő. Munkában a felületesség és a mi ebből önként következik az életben a képmutatás irányadó, ebhez szabják viselkedésüket az emberek. Gyakorta hangzik fel minden oldalról a panasz hogy pang az erkölcsi élet. Az erkölcsök hézagosak, félszegek, roszul értel— Hogy is hívják azt az embert, aki ellen megyünk? — kérdezte azután a végrehajtó, hogy megpihent. — Kovács Gáspár gyári munkás ideát a gépgyárban. — Na itt se sok dolgunk lesz, — válaszolt a hatóság leggyülöltebb közege, akinek már sok évi tapasztalatai voltak e tekintetben. Szinte tudta, hogy kár a költségekért, mert nem lehet ezen venni egy árva fillért sem. — Ennél még nem jártunk eddig soha — jegyezte meg a becsüs, — hátha lesz valamije. Elindultak a sarokajtó felé, a melyet a házmesterné megjelölt 3 a becsüs a hogy benyitott a szűk, sötét kis konyhába, egy sovány, őszes hajú asszony jött eléjök. — Kovács Gáspár urat keressük — kezdte a szót a végrehajtó s fürkészőleg tekintett szét az egj^szerüen bútorozott konyhában. — Én volnék az kérem alásan — felelt rá egy ötven év körüli férfiú, a kinek fejlett izmos testalkata legott elárulta, hogy nem tétlenségben élte át java férfikorát. — Egy kis végrehajtás van elrendelve ön ellen; fizesse ki, csekély az egész. — Ki is fizetném én kész örömest, kö- nyörgöm alásan, de hát ha most nincs munkám, hát miből fizessek. Nem tagadtam én el soha, hogy nem tartozom vele, de mikor a gyárból már négy hete elbocsájtottak, hát honnan vegyek pénzt. — Hát akkor kénytelen leszek felírni amije van, mert a törvény úgy parancsolja. Ferencz József keserű viz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. miről a négy világrészben nyert 10 arany érem tanúskodik. A Ferencz József kese- rüv Ízből, mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. I kapu előtt rántja meg a kocsis a gyeplőt, ott j aztán megállanak. A végrehajtó, a becsüs, meg egy ügyvédsegéd száll ki belőle. A házmester lakása felé tartanak, ott aztán a becsüs beszól az ajtón : — Ebben a házban lakik Kovács Gáspár gyári munkás ? Rikácsoló, kellemetlen női hang felel reá belülről: — Ebben; a harmadik emeleten az a sa- rokpjtó az övék. A hatóság emberei tudomásul veszik a választ s mennek egyenesen a lépcső felé, mely a harmadik emeletre vezet. Nem szólnak egyetlen szót sem, mig fel nem érnek egészen, mert a végrehajó kövér ember, aztán nehezére esik í lópcsőjárás közben a beszéd. Csak mikor már j felértek s a végrehajtó megáll, hogy kissé pihenjen, szólal meg félénken a becsüs, hogy gazdája szótlan méltatlankodásának kifejezést adjon. — Nem értem, hogy az alperesek mind a harmadik, meg a negyedik emeleten laknak. A végrehajtó még nem tud felelni, mert nagyon elfáradt, de a tekintetéből látszik, hogy egyetért vele, vagyis hát, hogy ő sem érti, hogy a szegény emberek miért húzódnak mind annyira föl az ég felé ? És tökéletesen igaza is van a becsüsnek. Úgy sem fizetik meg ezek a szegény ördögök az árendát a parányi kis padlásszobáért sem, hát miért nem vesznek lakást odalent a földszinten, akkor legalább könnyebb lenne a végrehajtó uruak látogatást tenni náluk. A jó ismerős. — Fővárosi életkép. — Irta: Tóth Béla. Szokása a szegény embernek, hogy leplez- geti, titkolja a nyomorúságot. Röstelli, hogy bár reggeltől estig nehéz munkában izzad, még sem bir annyit keresni, a mennyire neki s családjának szüksége volna. Kiváltképen a végre hajtó látogatásától fél. Nem azért, mintha azt a nehány roskadozó bútordarabot sajnálná, a mi helyett olcsó pénzért másikat vehetne, hanem mert meglátnák a szomszédok, meg az ismerősök, hogy foglalni voltak nála. Csak ha már egyáltalán nem talál módot, hogy a végrehajtást megakadályozza, akkor nyugszik bele. De mégis azon van, hogy minél kevesebben tudjanak róla. Elakarja hitetni a szomszédjával, hogy csak látogatóba volt nála az a két, vagy három ur, a ki délután abból a gummikerekü fiakkerböl kiszállót. Az meg szívesen elhiszi, mert érdekében áll, hogy majd neki is elhigyjék, ha mondja. Mert ismerik már jól azon a vidéken a végrehajtókat. Majdnem* minden nap akad dolga valamelyiknek közöttük, hát hogyne is ismernék. Most is éppen erre tart egyiknek a fogatja. Ott azelőtt a nagy bérház előtt áll meg, a hol a legtöbb szegény ember lakik. Szinte már tudják a lovak is, hogy nem kell tovább meniök, mert a hogy a sarkon befordulnak, egyszerre meglassítják a lépteiket s csak várják, hogy melyik Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, minta már 25 év óta használatban levő
