Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)

1901-08-18 / 66. szám

való, a paraszttal meg akkor íog kezet a földes ur, meg a nagyságos úrrá vedlett • stréber, mikor képviselő akarna lenni. Egy­séges, összetartó munkát teremteni! Dol­gozni ! Ilyenkor, mikor szent István közeledik és mikor látom azt a viaszsárga húsból való ereklyét, mindig ez jut ezembe és olyan sötétesen látnak szemeim. Kedvem volna letérdelni és imádkozni: — Szent István, tekints le ránk és ve­zesd jobb útra ezt a megtévedt nemzetet! Üdvözlő felirat, Báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi minisztert, városunk díszpolgárát a közgyűlés dr. Fechtel János tollából a következő felirat­tal üdvözölte : Nagyméltságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Excellenciád jubiláris ünnepélyének fénye beragyogja az egész magyar hazát s e ritka nap nagy jelentőségét mélyen érezi min­den magyar embei, a ki honunk műve­lődésének, védőerejének s különösen a m. kir. honvédség fejlődésének félszázados történetét ismeri. Hiszen Excellenciád államférfim nagy bölcsesége, mélységes katonai tudása, polgári póldaadó erényei állami életünk minden terén, kimagasló alkotásokkal tették dicsővé azt a pá­lyát, melyet Nagyméltóságod Isten különös kedve­zéséből máig megfutott. Szeretett m. kir. hon­védségünk szervezése, harczképességének a leg­magasabb katonai színvonalra való felemelése olyan elévülhetlen nagy érdemek, melyek már magukban is a nemzeti közelismerés és hála babérkoszorúját fonják Excellenciád homloka köré s halhatatlanná teszik nevét, emlékét. Egyéni nagy és tündöklő tulajdonságai : lángoló hazaszeretete, a veszélyekben halállal, vószszel daczoló bátorsága, vitézsége, nemes jelleme, nemzete iránt szivében törhetlenül élő odaadó ragaszkodása, szt. István koronájához való ren- dithetlen loyalitásu hűsége, mig egyfelől a ma­gyar király legmagasabb változatlan bizalmának, királyi állandó kegyelmének bőséges és bámu­latos forrása, másfelől az Ország osztatlan hó­doló tiszteletének oka. De midőn Király, Haza, az egész magyar nép örömkiáltásokban tör ki s érező szive lel­kesedéssel üdvözli Excellenciádat 50 éves ka­tonai és államférfim pályájának dicsőséges és ragyogó magaslatán ; m dán az ébredő értelmű ifjútól az érett férfiúig és tapasztalatokban el aggott vénekig mindenkinek szive Excellenciád felé dobban: mi Szatmár sz. kir. város törvény- hatósága mindenekfelett ünnepelünk, mert nagy- méltóságod miénk volt ifjúságának reményei­ben, miénk maradt férfiú korában s miénk ma, mint városunk díszpolgára, a jubiláris év or­szágra szóló ünnepnapján. S ha van valaki, a ki leikéből remegett a végzetessé válható betegség nehéz napjaiban ; ha van valaki, a ki a szerencsés felgyógyulás nak leikéből örveudett: akkor az mi vagyunk Szatmár város nagy közönsége, mert bennünket Éxcellenciádhoz a hivatalos kötelékeken kivül a szív gyöngéd érezéseinek meleg indulatai is kapcsolnak. Ezen okok alapján mély tisztelettel járu­lunk Excellenciád színe elé s ragaszkodó hódo­latunk lelkes hangoztatása mellett Nagyméltó- ságodnak még törhetlen egészségben folyó Is­ten bőséges áldásaiban gazdag hosszú életet kí­vánunk. Szatmárnémetiben, 1901. évi augusztus hó 12-én tartott törvényhatósági bizottsági köz­gyűlésből : Hermán Mihály Pap Géza polgármester. főjegyző. Tanítói közgyűlés. A szamosujvári gör. kath. egyházmegyé- í hez tartozó szatmár-ugocsa megyei néptanitó- egyesület f. hó 8-án Nagy-Somkuton tartotta meg évi rendes kögyülésót. A közgyűlést reggel 8 órakor ünnepélyes szent mise előzte meg, melyet Szerb János ottani esperes és H o s s z u János lelkész végeztek. A szent mise után a tanítóság a város­háza tanácstermében gyűlt egybe, hol a gyűlés* fél 10 órakor kezdetét vette. Elnök Lupán Atanász (felső-bányai tanító) lelkes szavakkal j nyitotta meg a gyűlést s rövid, de velős visza- pillantást tett az egyesület 3 évi hasznos mü j kődésére; s végűi bejelenti, hogy a püspöki kor- j mány Szerb János esperest delegálta a gyű- I lés tartamára püspöki biztosul, kit a jelenlévők j nagy éljenzéssel fogadtak. Ezután Lesián János felolvasta (nagy-: bányai tanító) terjedelmes titkári jelentését az egyesület 3 évi működéséről, melyben a választ­mány fontos működése emeltetett ki. Egyes espereti körök azonban még csak a kezdet ne­hézségeivel küzdve, alig adtak életjelt maguk­ról ; mig pedig a többi körről igén szép és si­keres működésről szólt a jelentés. Ezután következett a pénz és könyvtáros sablonszerű jelentése. Majd a bíráló bizottság nevében Lesián János jelenti, hogy ,,A fegyelem fentartása az iskolában“ ezimü kitűzött pályaműre négy munka érkezett be, melyek közül kettő figye­lemre méltó mü volna, de minekutána úgy ezek, mint a másik kettő saját szerzőjük nyilt aláírá­sával voltak ellátva, s igy érdemlegesn bírálat alá nem voltak vehetők, a közgyűlés azokat visszaadni határozta. Ezután több két-két tagból álló vizsgáló- bizottság küldetett ki, részint a pénztár s a könyvtár megvizsgálásására; részint a jelent­kező uj tagok felvételére, tagsági dijak és in­dítványok beszedésére stb. Ezzel a délelőtti tárgysorozat kimerittetett, s aztán a tagok a nagy vendéglő éttermében közebédre gyűltek egybe. Az ebéd folyamán több sikerült és mag­vas toasztok hangzottak el. s többnyire a tanítók, magasztos hivatásáról szóltak. A délutáni tárgysorozat három órakor vette kezdetét, midőn első sorban a kiküldött vegyes bizottságok rövid jelentése vétettek tu­domásul; majd az indítványok során Sir iák Péter patóházai gör. gath. tanító lépett fel in- inditványaival: a) Indítványozza, miszerint a közgyűlés tegyen előterjesztést a püspöki szent székhez, hogy egyes tanítói fegyelmi ügyek tárgyalásánál, a tanítóság az egyesület kebelé­ből választatott két taggal, kik szavazati jog­gal bírjanak, képviseltethesse magát, b) Hogy létesittesék ez egylet kebelében egy temetke­zési társulat, s c) hogy az egyesület lépjen be a Tanítók Háza egyesületébe rendes tagnak. Ezen indítványok közül az első bizonyos módo- sitásssal elfogadtatott, a többi azonban, tekintet­tel az egyesületnek három évi, még ifjú korára, anyagi szempontokból későbbi időre halaszta- tatott. Végül következett a gyűlés egyik legfon­tosabb pontja, a tisztikar és választmány vá­lasztása Ugyanis Lupán János elnök az egész tisztikar és választmány nevében lemond eddigi működéséről s kéri a közgyűlést, hogy egy kor­elnököt választva, ejtse meg az uj tisztikar vá­lasztását. A közgyűlés egyhangúlag N y i s z t o r Hozzá . . . Anyám nevére kereszteltek, S olyan jó is vagy, épp mint anyám. Csupán egyért tartalak roszabbnak, Csupán egyért mondhatlak talán . . . De azért sem — mert jó anyám meg, Hányszor meghúzta a fülemet! így egyitek, mint másikótok, Sohse szerettetek engemet. Anyám mégis jobban szeretett. Mert alighogy kisírtam magam, Ölébe kapott, s összecsókolt, S aztán vigasztalt : „ne sírj fiam !“ De te soha egy csókot sem adsz, S ezzel jobban megversz engemet, Mintha egészen szerteszéjjel Hasitgatnád mindkét fülemet. Lénárd Ede. M Br. Fejérváry Gézánál. A szatmári küldöttség, mely a polgármes­ter vezetése alatt Békéssy Géza, Jaskovics Fe- rencz, dr. Fechtel János b. tagokból állott, — szerdán a d. u. gyorsvonattal indult útnak s> magával vitte azüdvözlő feliratot. Városunk közönsége élénk rokonszeuvvel viseltetett mindig a miniszter személye iránt, ki ifjú kora legszebb és legreményteljesebb ide­jében volt a szatmári helyőrség tagja s kortár­sainak elbeszélése szerint az akkori társadalom kitüntetett kedvenczekép szerepelt mindenütt. Ö maga is később, a mikor a szerencse kiváló ked­vezéséből fényes kariert csinált s miniszterré lett, a szédítő magasban sem feledkezett meg a kedves múltról s azokról a vidám gondtalanság­gal teli évekről, melyeket e város falai között töltött, sőt különös előszeretettel emlegette min­dig a szatmári élet feledhetetlen epizódjait. Gida bácsit, ha küldöttségben, a fogadáso­kon, vagy bárhol megpillantotta, hozzásietett, megölelte, megcsókolta s szeretettel kérdezte meg: Hogy vagy, hogy vannak a kedves szat­máriak! Egyeseknek a hatalom polczán, ha kó- r ésük volt, mindig segített és tőle telhetőleg bőven adott, annyira, hogy sok ifiu a városból eddig is megfutott szép pályáját, boldogulását br. Fejérváry kegyének köszönheti. Ösztöndíj, katonai iskolákba való felvétel, előléptetés, ma­gasabb pályanyitás, áthelyezés tekintetében min­dennemű pártfogásban részesített mindenhit, közérdekeink istápolásában oly sokat tett, hogy jóságos szivességére csak hálával gondolha­tunk. — A legutóbbi fogadásnál sóhajtva em­legette: Vajha még egyszer Önök közé, Szat- márra visszakerülhetnék ! — De rajta is leszek, hogy látogatóba egyszer már le is menjek. — Csak jöjjön, tárt karokkal fogadjuk s tudom, meg nem bánja elhatározását, és ez esetben közzónk nem is tette legutolsó útját. Rokonszenvünk iránta tehát jól megokolt s ha városunk jó barátjáuak ünnepe van, illik, hogy jubiláris nagv örömében szerényen bár, de szívből osztozzunk. Szerényen, mondom, mert mig más vá­rosok impozáns küldöttséggel állottak fel, mi ki­sebb csoporttal tisztelegtünk. Dehát a többiek díszpolgári oklevelet adtak át képviselőjüknek, fő­ispánjuk atyjának, mi pedig már csak régi szeretett polgártársunkat üdvözöltük. Hogy azonban helyes gondolat volt a felutazás, azt a miniszteri ter­mekben uralkodó hangulat s az a lénjmges körül­mény bizonyítja, hogy az Ünnepeltnek látható­lag jól esett a figyelem részünkről s meg va­gyok győződve róla, hogy ezt az udvariassági aktust emlékében meg fogja tartani. A szatmári küldöttség fogadását 3/4 1 órára tűzték ki, de a deputáció már fél 12 re a mi­nisztériumban megjelent s mig a sor rákerült, a tisztelgő küldöttségek szónoklatait halgatta a díszteremben, a hol az ünnepelt fogadott. Igazán érdekes volt az impozáns felvonu­lás, a festői díszruhák, a temérdek rendjel csil­logása, az aggodalmas elhelyezkedés. A minisz­ter pedig egyszerű fekete szalon kabátban, fekete nyakkendővel fogadott, s mellén csak egyetlen kitüntetés: a szolgálati kereszt en miniatűr volt látható. A mellék teremben a vérakozók vagy ér­deklődők zsibongottok, hangosan társalogtak, tréfálkoztak, de azért a díszterembe behalló zaj a fogadó és beszélő minisztert egy cseppet sem zavarta. Katonás, sneidig megjelenése, rugal­mas járása, erős hangja, fáradhatatlansága, vi­dám, derült jó kedve mindenkit meglepett. — Beszélt hosszasan, szónoki hévvel, élénk hang­Teljes menyasszo­nyi kelengyék és háztartási fehérne- müek dús nagy raktára itcszler János Szatmár, Kazinczi-uteza 2. Ajánlja tavaszi és nyári idényre újdonságait, valamint gyapjú, plÜSCh ágy és asztalterítőit, gyapjú és csipkefüggönyöket, futó és nagy szőnyegeket minden versenyt fölülmúló olCSÓ, Szabott árak mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents