Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-08 / 63. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök augusztus hó 8 63-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú láp. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. j HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívó. Egy szatnaármegyei lóversenyegylet alakítása czóljából folyó hó 14-éll, szerdán d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében értekezés fog tartatni, melyre — miután külön meghívók nem küldetnek szét — az Összes érdeklődőket ez utón hívja meg az előkészítő bizottság. A sport-ügy városunkban. A minap megtartott és szépen sikerült kerékpárverseny a testedzés s általában a sport-ügy kérdésében igen örvendetes és tanulságos anyagot nyújtott az elmélkedésre Ha egy város belső fejlődésének, művelődésének tényezőit nézzük, ezek közt bizonyára előkelő helyet foglal el az a körülmény is, hogy ama város közönsége mennyire van áthatva annak az igazságnak tudatától, hogy ép testben ép lélek lakozik. Az idegességnek, ennek az általánosan j terjedő modern járványnak, melyben többé- kevésbé mindnyájan szenvedünk s e részben csak fokozatilag különbözünk egymástól, — leghathatósabb ellenszere a testedzés. A mely társadalom-ezt belátja s a testedzés érdekében czéltudatosan küzd, bizonymára elismerésre méltó jelét adja mélyebb' belátásának s ezzel, — a szó tágabb értelmében — műveltségének is. Így, különösen nyáron át, bő alkalmunk nyilik, hogy összehasonlításokat tegyünk e részben városunk és más városok i e nemű bajiami között. Különösen a hegyvidékeken, hol pedig a természet a tüdőnek annyira fontos táp Jlálékáról, a jó levegőről amúgy is gondoskodott — sürü csoportokat figyelhetünk meg itt is, amott is, a mint a testedzésnek egyik-másik módját kedvteléssel gyakorolják. Ezek közt első helyen állanak a gyalog kirándulások, melyek máig is a testedzésnek kétségtelenül legkiválóbb módjául tekintendők, mikor is a testedzésben egyemeletesen részesül a tüdő, a szív, a testnek minden izrna s legfőbb szabadságot nyer a lélek is. Ilyesmivel nálunk csak a legritkább esetben találkozunk. Igaz, hogy közelebbi kiránduló helyek nemjnyujtják azt a változatosságot, mit a hegyvidékeit, de azért aj testedzésnek, az üdülésnek megfelelő helyei még sem hiányzanak. Itt van a Kőrtvélyes, Sárerdó, a pálfalvai erdő stb., hol időnként egyes családok, társaságok a természet ölén kellő pihenőt lelhetnének, ha le tucmák -küzdeni a távolságtól való félelmüket és a kirándulások iránti közönyösségüket. A szatmárhegyi kirándulásokat a test-, edzés lennebb érintett szempontjából kívánatosnak tartott kirándulások közé nem sorolhatjuk. A vasúton eltöltött ülés után itt rendszerint ismét ülés következik s az egyébképen tiszteietreméltó vendégeskedés ismét nem nyújtja a testedzésnek azt az alakját és módját, melyet a kirándulásoktól szoktunk várni; néha meg talán épen annak ellenkezőjét eredményezi. Ezek volnának a mi fogalmaink szerint a kissé távolabbi kirándulások. De ha nem tekintjük ezeket a nagyobb távolságban eső helyeket, hova a kimenetelt az idő, foglalkozás stb. sokszor korlátozzák: itt van helyben a Kossuth-kert A séta, a tüdő számára, kisebb területe daczára is számbá- jővő üdülőhely. S mit tapasztalunk ? Az egy vasárnap délután kivételével más időben alig találunk ott egy pár embert s esti 8 órától kezdve pedig meg épen oly üres, hogy a pusztához adressált költeményéhez bármely poéta megtelelő hangulatot találhatna. Hiányzik belőlünk, talán azért, mert Fűit Zizeg a lomb még, zeng még a madár, Épúgy, mint egykor századok előtt. S mint egykor régen röpke napsugár Borítja most is a nyíló mezőt. Ma is úgy csillan harmata virágon, Ma is olyan, mint rég volt a világ, De merre tűnt a régi tündér álom, Hová levétek, nympha, faun, dryád. Epugy mosolyognak most is odafenn, Mint egykor, rég a halvány csillagok. S mint egykor régen csöndes éjfélen, A lidérczek lángja most is úgy lobog. Ma is úgy sir a méla esti szellő A parti fűz, a ringó nád között, De merre tűnt a súgó búgó szellő És Pán, a nagy Pán, hova költözött? Üres, kihalt az ős, mohlepte rejtek, Nem tilinkózik benne több Satyr. S hol egykor Viliik, Nymphák énekeltek, A kis liget, ma puszta néma sir, Temetve mélyen, dús sötét rögébe, A képzelet tündöklő szárnyai, Egy régi kor ezer dicső regéje, Egy fényes múlt fönséges álmai. Szilágyi Ferencz. m Bakacsiny. Humoros kaland. — Irta : Potom Áron. — A bosznai hadjáratban egyik holdvilágos éjszakán kicsiny, szűk faluba ért az ezred. Künn a görbe, keskeny utczákon izgatottan várakoz tak a bogárszemü horvát menyecskék és szivük repesett örömében, mikor az erdő szólón harsogott a rézkürt. A derék bunyók kunyhóikba vonultak, gondosan elrejtve a katonák szeme elől köport, hagymát, csutakot. És a pajkos bakák már javában dévajkodtak a lányokkal, mikor capistrángot fújtak. #■ Egyik öreg házaspárnál bárman voltak szállásolva. Köztük Váli Ferencz, a dobos. Bácskai gyerek volt a káplár, járt az alvidé ken s igy tolmácsolva a magyar fiuk barátságos érzelmeit, könnyen megbarátkoztak a háznéppel. Beszéltek nehéz, fáradtságos utjokról és korán, még a gj'anu árnyékát is elhárítva magukról, letakarodtak ők is. Éjféltájban Váli Ferencz felkelte társait. — Fiuk, sült szagot érzek. — Mi-i-t? — törölgetó szeméből az álmot mindkettő. — Sült szagot. — Hol van ? — Nem tudom; majd megkeressük. Hol lopni kell, ott a katona készen áll. Felkutattak nesztelenül minden zugot, mig végre a kemencze odvábán Váli Ferencz rábukkant a ropogós, sült pulykára. Pompásan lakmároztak belőle és a maradókot — a törzs érintetlen maradt — eltették a . . • nagy dobba. A jóllakott ember édes álmát aludták mindhárman, mikor alármot futták. Vasúton utazott tovább az ezred és a templomtérről hó- zegos sorokban vonultak az állomás felé. Ott lábaikhoz rakott fegyverrel várták a vonat érkezését. Mosolyogva mondogatták el egymásnak furfangos tréfáikat, nagyokat kaczagtak zamatos pipaszónál, mikor a falu nagy utczája felől lenkedezve fut egy alak. Az öreg Mirkó volt. — Hol van ezredes ur? Jáj, jaj, — abaj- gott kegyetlenül. — No mi baj ? — kérdő az kemény hangon, miközben zavartalanul sodorta tovább szi- vark áj át . — Jáj nagyságos föezredes ur, ellopták mitilunk sült pulkát. — Micsoda sült pulykát? — Ott volt keméncibe — Ki lopta el ? — Azt nem tudni ipeng ! — Ki volt ennél az embernél ma éjszaka ? Az lépjen elő, — harsogott az ezredes. Előlép a három fin. ______________ Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy az általam bevezetett „£ipam“ ezipőlakkot dobozonként 22 ki»aj ez árjával hozom forgalomba, ezt annyival is inkább ajánlom, mivel a bőrt bogárfényessé teszi s puhítja. Megjegyzem, hogy a „Liparin“ lakk kizárólag csak nálam kapható s hogy azt csupán dobozokban s lezárva lehet beszerezni; szabadon való kimérése tehát a közönség megtévesztése. — Az eredeti „Liparin“ kirakatomban bármikor megtekinthető. A n é. közönség becses pártfogását kérem tisztelettel : Horváth Béla.
