Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-01 / 61. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök augusztus hó 1. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMAfíMEGYEI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákéczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Izatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Üzelmek a piaczi élelmi szerekkel. Szájról-szájra kél a panasz állandóan s hovatovább mind hangosabban a közönség körében, hogy a piaczi élelmi szerek beszerzésénél az egyre szaporodó kufárok élelmessége, sőt vakmerősége már odáig megy, hogy maholnap adófizető közönségünk csak két áron juthat napi élelmi szükségleteihez. A szenzátkodás egyébként már a főforrásnál, a falun kezdődik. A kufárok össze - járják a falukat, hol számukra a szatócsok kis bizományi raktárakat alkotnak. Ide hordja a falu népe, jórészt pálinkahitel, vagy méregdrágán számított más rongy áruk magas ellenértéke fejében a tojást és szárnyasokat. A bizományosoknál meghatározott időkben a kufárok megjelennek, az eredményt átszámolják s aztán szállítják, legtöbbször egyenesen Budapestre. Az ilyen szatócsok a bizományi szívesen teljesítik, mert kettős hasznuk van : egyfelől a rongy áruikon túladnak, — hiszen p. o. egy tűért, miből két fillérért nyolczat is beszerez a szatócs, — falun egy tojást kapnak, s másfelől megkapja a kufártól is a maga perczentjét. A falusi szatócsok pálinkahitelére s ebből folyó váltóüzelmeikre stb. e helyen nem akarunk kiterjeszkedni. A vidéki közönség vezetői sokat tehetnének e jól ismert üzelmek megakadályozására. E helyen csak azért mutatunk rá e körülményre, mert városi piaczi árainkat már ezek az üzelmek is jelentékenyen befolyásolják. Hanem igenis, városi hatóságunknak jogában és kötelességében áll megakadályozni azokat a minden türelmet meghaladó kapzsi eljárásokat, melyek már közel állnak ahhoz, hogy adófizető polgáraink csak „könyök“- kel juthassanak hozzá az élelmi szerekhez, miket közvetlen az egyenes elárusítóktól s igy tisztességes áron akarnak beszerezni. Ily tülekedő vásárlásra még a férfivé- sárlók sem vállalkoznak; annál kevésbé asz- szonyaink, kik rendszerint napi élelmünket beszerzik. Az említett kufárok egymás közt az ilyen fajta versenyt megszokták a beszerzésnél s ezenkívül a vásárvám-kötelezettsé- get nyíltan kijátszák anélkül, hogy ezért illő megtorlásban részesülnének. Már kora hajnalban lesben állanak a sorompók előtti utakon s vadásznak főkép a szárnyasokra, tojásra és más élelmi szerekre. A jó falusiak kezéből aztán ezeket úgy csikarják ki tömegesen, a mint akarják, esküdözvén „becsületükre“ és minden szentekre, hogy annál az árnál a piaczon sem kapnak többet. A falusiak jóhiszeműségét : rövidesen kijátszák s a tömeges áruszámi- I tásnál, ha lehet, becsapják. Csak hazafelé ballagtában veszi észre a jóhiszemű eladó, a mint ismét fölveti a számolást, hogy bizony egyenként, páronként eladva nem annnyit kellett volna az árujáért kapnia. Ezek a többnyire nadrágos kofák lesznek aztán piaczunkon a helyzet urai. Ezek egymás közt csakhamar néhány szóban megcsinálják a kartellt s jó közönségünknek az élélmet, kellve-kelletlen, szabott árakon kell megvásárolnia. Épen igy vagyunk a gyümölcscsel és zöldségfélékkel is. Idestova oda jutunk, hogy e kufárok mintegy bérbe veszik ki a piczot s olyan állapotot kell tapasztalnunk, mint drága fürdőhelyeken, hol a kapzsi részvényesek gondosan eltávolítják a nyers élelem elárusítóit, hogy a közönség a monopolizáló vendéglősök határtalan zsebmetszéseinek legyen kiszolgáltatva. Az igazságtalanság nemcsak a vásári vámkötelezettség kijátszásában rejlik, haném abban is, hogy a városi közönségnek jogigényei nem érvényesülhetnek. Mi, itt a városon mindenféle czimen súlyos adóval vagyunk megróva, melynek fejében a városi élet előnyeit óhajtanok élDelejes álom. — Irta: Dévai Imre. — A városban egy hires hipnotizáló tanár produkálta magát a közönség előtt és mindenki csak bámulatos mutatványairól beszólt. A tár salgásnak főthemáját a delejes álom csodatettei képezték és két párt küzdött a maga igazáért. Az egyik vakon hitt a hipnotismus mysteriu- mában, a másik a skepsis gúnyáját öltötte magára. A kétkedők táborának vezére Halassy Gyurka, a vidék legszemrevalóbb ifja volt, mig az ellentábort, Dr. Szentimrey, a külföldről visszatért jeles ideggyógyász vezette. A két párt gyakran vívott heves csatákat és majd az egyik, majd a másik tábor érvei felé hajladozott a győzelem pálmája. Halassy Gyurka vőlegénye volt Siklóssy Margitnak, a megye legszebb, legvagyonosabb leányának, ki után hót vármegye aranyifjusága hasztalan versenyzett. Halassy azonban, egy attakkal bevette a győzhetetlennek hitt leány szive erődítményeit. S valóban szép pár is volt a két fiatal. Irigykedve tekintett nem egy gyűlölködő női szem a szerencsés Siklóssy leányra, ki a maga részére tudta hódítani Halassyt. Legjobban fájt az eljegyzés Rubos Olgának, a nyúlánk, fekete szemű, örmény leánynak, kiről mindenki tudta, hogy bolondul Halassy Gyurkáért. Mióta nyilvánvaló lett előtte, hogy Halassy reá nézve elveszett, azóta szemlátomást fogyott, fonnyadt, miként a gyökerén megtámadott virág. Mikor Halassynak jó barátai besúgták, hogy miként eped el a szép Rubos Olga az utána való sóvárgásban, egykedvűen vonta vállait, mint a kit legkevósbbé sem érdekel a dolog. * A kaszinóban, mikor a hipnotikus láz a legmagasabb fokán dühöngött, összetalálkozott a két ellentábor vezére, Halassy Gyurka és Dr. Szentimrey Aladár. — Még mindig kétkedel a hipnózis erejében, te hitetlen Tamás? kórdó Szentimrey. — Még mindig, sőt erősebben, mint valaha, — válaszolt Halassy Gyurka. — No, ha ma estére érkezésed van, úgy maradj itt a kaszinóban, és ón terajtad fogom bebizonyítani, hogy a delejes álom nem humbug, nem mese, hanem valóság, melyben kétkedni intelligens embernek nem szabad. — Helyes, ma estére rendelkezésedre állok, — mondá nevetve Halassy és sietett a kártyaszobába, mert a tarokk párti már régen várta. Estére senki sem mozdult a kaszinóból, mindenki feszült kíváncsisággal várta a törté- nendőket. Kilencz órakor Szentimrey felállt a kártya asztaltól és,egyszerre abban maradt a játék; mindenfelől az egész társaság Szentimrey köré sereglett. — Kedves barátaim, — kezdé Szentimrey — mielőtt meggyőződtetnólek benneteket arról, hogy a delejes álomban akaratunkat idegen személyekre átvihetjük és kényszerithetjük oly dolgok véghezvitelére, melyek tisztán a mi parancsunkra történnek, felkérlek titeket, fogadjátok becsületszavatokra, hogy mind arról, a mit itt látni és hallani fogtok, egy hónapig senkinek nem szóltok. — Fogadjuk! — zúgott fel kórusban az egész társaság. — Azért kértem pedig tőletek egy hónapi titoktartást, mert arra okvetlen szükségem van, hogy kísérletem sikerüljön. Most pedig kedves Halassy barátom^ ülj erre a zsölyeszékre és szegezd merően szemed e fényes kanál gyúpontjára, E szavaknál kabátja zsebéből egy csillogó ezüst kanálkát vett elő és azt Halassy szemei elé tartotta. Halassy mosolyogva nézett farkasszemet a fehér pontocskával, mely a kanál domború oldaláról rátüzött. Alig egy perez alatt azonban, — mialatt a doktor gyengéden simogatta arczát, homlokán Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, úgy szinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy hat. enj. ház és birtok^eLdjsi, tm-l^esztéses jelzálogkölcsön aZokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg tog róla győződni hogy kiterjedt Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Kolb Mór.
