Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)

1901-07-07 / 54. szám

XXXIII. évfolyam.

Szalmár, 1901. vasárnap julius hó 7.

54'HCszí

SZAMOS.

Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL:

HIRDETÉSEK:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor

Rákóczy-utcza 9. sz.

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek

Egyes szám éra 20 fillér.

Nemzeti és vallásos nevelés.

A mit a gyermek szülőjétől utravalóul kap: a nevelést, viseli azt egész élete során. Rendesen ez ad irányt életének s kitűzi neki a czélt, a mely földi pályafutása előtt lebeg; halad azon a vágáso i, melyet a szülő megmutatott neki. Ez a szabály csak a tüne- ményszerü lángeszekre nem áll, mert ezek szabály alá egyáltalán nem foghatók. Utat törnek maguknak mindenen.

Ám az általános nevelés iránya, módja és eszközei bizonyára minden értelmes ember biráló figyelmére tarthatnak igényt, mert a nevelés a jövő nemzedék sorsának alapját képezi. Az általános nevelésen épül a közerkölcs, a tevékenység minemüsége, ez a nemzet hatalmának kulcsa.

Mint a közéletben is vannak viharok, melyek tisztítják a levegőt s uj felfogások perspektíváját nyitják meg előttünk: úgy a nevelés terén is akadnak forradalmak, melyek kíméletlenül elsöprik az elavult s rosz- nak bizonyult elméletet s uj tanoknák szereznek érvényt. Gondoljunk csak arra a leiforgatásra, melyet Pestalozzi elmélete idézett elő! Pestalozzi az egész régi nevelési elmélettel szakított s fellépésének idejét a régi és modern nevelés időszakainak határmesgyéjéül lehet tekinteni.

Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Nagyon a részletekbe kellene bocsátkozni, hogy a két nevelési rendszer közt összehasonlításokat tehessünk. De a felületes összehasonlításnál is könnyen felfedezzük a közös alapot: a vallásosságod. Mert a vallásosság minden . nevelési rendszer erkölcsi támasza. A zsenge gyermek ártatlan fogékony lelkét csak a hit nemesitő hatalmával lehet és szabad elősegíteni azokra a küzdelmekre, melyek reá később várakoznak. Legyen a szülő fellogása a vallásról bárminő is, be kell látnia, hogy a lelket mással, mint egy lölöttünk álló hatalom gondolatával nem lehet edzeni s nem lehet egyensúlyban tartani akkor, midőn minden földi hatalomtól elhagyatottnak érezzük magunkat.

Ha az élet elkopíatja a hitet, a mit mindenkor sajnálni lehet, az ifjúságban nem szabad azt miveletlenül hagyni. A csalatko- zások hatása ritkán szokott elmaradni s kártékonyságuk különösen a hit rovására mutatkozik. De a gyermek kedélyét ne méte- lyezzük meg azzal, hogy az élethez való bizalomtól megíoszszuk őket. Ellenkezőleg adjunk neki támaszt, hogy az élet küzdelmeit s kérésén megállhassa, hogy szembe szállhasson veszélyeivel és soha se veszítse el azt az erkölcsi alapot, mely az ő és az egész társadalom létfeltéte ! Ez az erkölcsi alap a hitben és a tudásban rejlik.

Nyilttér sora 20 fillér.

Szerencsésen összeforraszlani kell tehát az ideális és reális felfogásokat a gyermekben. Módot kell neki adni, hogy kenyerét megkereshesse, de a mellett lelkét se hagyja istápolatlanul. Utóbbi tekintetben a milyen szükséges a vallás, époly nélkülözhetetlen a hazaszeretet. A ki Istenét, hazáját nem szereti, annak sivár a lelke s bármennyire is meg legyen áldva földi javakkal, igazi lélekemelő örömet nem talál, a megelégedettséget csak hitből ismeri, egész élete haszontalan marad. A reális, mely immár érvénybe lépett, helyes. Az emberek szaporodásával nőttek a megélhetési gondok s kénytelenkelletlen föl kellett legyverkeznünk azzal a tudással s leleményességei, azokkal az ügyességekkel, melyek az élet íentartásához ma már múlhatatlanul szükségesek. De roszul értelmezi az élet realizmusát, a ki érette az ideális eszméket sutba dobja.

Az az ember fensőbbségéről feledkezik meg, aki csak munkában s élvezetekben keresi életczéiját. Aránylag kevés az ily felfogású ember, — sajnos is lenne, ha sok volna. Mert akkor hiányoznék az együttélés feltétele. Az önzés lépne önkényü hatalmába s könyörtelenül el kellene veszniök a gyengéknek, kik az erősebbek támogatásara vannak utalva, soha inkább, mint épen napjainkban.

Ki boldogabb?

Ki boldogabb ? A nagy király,

Kit milliók remegnek ?

Vagy az, kit milliók között Nehányan hőn szeretnek ?

Ki boldogabb ? Az agg, ki már Nem vár több uj tavaszra ?

Vagy az, kinek rózsás ábránd Ma még a lét tavaszsza ?

Ki boldogabb ? Örök talány — Megfejtni még se vágyom ;

Te értsd meg csak szivem szavát Egyetlen gyöngyvirágom !

Tóth Béla.

Jób, a pattantyús.

— Irta: földes Imre. —

Közönséges fazekas volt Székelyudvarhe- lyen. Égette az agyagot, formázta a cserépedényeket.

Jöttek azután- a legendás idők, a midőn felfordult a zilág sora. Jöttek a daliás évek, a midőn a Hadak útja lekanyarodott az ég pere mérői, hogy a földön folytassa tovább fényes futását. — „Veszélyben a haza“, ez hangzott mindenütt. Eljutott a riadó Székelyudvarhelyig is. Jób, a fazekas egy nap kapta magát és földF erencz József keserű viz-et ajánlják. A Ferenc József keserüviz már 25 év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányozni.

Kapható Lővinger Józsefnél.

höz vágta a fazekakat, összetörte félig kész cserépedényeit, beáll tüzérnek Gábor Áron jobb keze volt az öreg Jób. Úgy lőtt az ágyukból, mintha teljes világéletében azt tanulta volna.

Hol sajátította el ezt a tudományt ? Erre csak az képes választ adni, ki meg,tudja magyarázni, hogy az. egyszerű műveltségű Gábor I Áron honnan szedte az ágyuöntés zsenialitását. J

A magyarok Istene járt itt, leszállt az ég-1 J bői, hogy visszavarázsolja Rákóczy fönséges korszakát.

Pattantyús lett az öreg Jób, később föpat- j ! tantyus. Bem apó seregében. Tömzsi emberke volt, okos, furfangos székely arczczal. Névtelen J hős volt ő is, mint annyi más, áhítattal foglal-1 I juk imáinkba emlékezetét, mint annyi másét .. .

*

Három napi folytonos menetelés után meg- | pihent a tábor. Három napon át nyomult előre, | folyton előre Bem apó. Ellenség sehol. Mintha a föld alá bújtak volna. A harmadik nap esté jón pihenést adott a vezér. Néhány perez alatt ütöttek tábort. Aztán csönd lett, hosszú- csönd. A nehéz három nap fáradtsága rögtön álomba nyomta a katonákat.

Jób, a pattantyús fejét az ágyú hideg cső vére hajtotta. Jó vánkos volv. az 1 Haj, de éke seket tudott álmodni rajta az öreg székely máskor. És most ? Mintha az ágyú sírna. Zugás hallatszik hosszú csövéből, ha ráhajtja a fejét.

— Hé komé! Mi bajod? — kérdi az öreg Jób az ágyútól, mintha élő emberhez beszélne.

Megcsóválja a fejét. Aztán körülnéz. Mind halványabb vonalban látszik az előőrsök sora. Magas a domb, uralja a tájat, de az öreg nem vesz észre semmi különöset. És mégis ! . . . Ha a fejét az ágyúra hajtja, mintha mének dobogását, rohanó lovasság robogását hallaná !

És az ágyú úgy sir, szinte beléje rázkódik.

S a táborban csönd, hosszú csönd.

Jób, a pattantyús kihúzza a kardját, maga mellé fekteti és belebámul az éjszakába. Múltak a perczek, ólomlábon haladtak tova az órák. Az öreg mereven néz egyenes irányban, a tábor csendes és az ágyú sir, zokog folyton.

Jóbnak egyszerre úgy tetszik, mintha már szabad füllel is hallaná azt a folyton közeledő robogást, elhalóan, csöndben. Még sem lehet . . . Hiszen az előőrsök nyugodtan, lehorgasztott fővel állanak az őrtüzek mellett. Vagy talán bóbiskolnak ? Elaludtak a fáradtságtól?

Job fölkel és megtölti az ágyút.

— Most vigyáz komé — és szeretetteljesen simogatja meg az érzéketlen hideg csövet.

Aztán néz előre, egyenesen, mereven, folyton. A távolban mintha lovas csapat bontakoznék ki a sötétségből . . . Egyre közelebb jönnek. . . És az előőrsök alusznak

— Éjjeli támadás — susogja az öreg székely, aztán czélozni kezd.

— Hajrá komé! — Mintha véressugaru nap kelne fel a sötét éjszaka égboltján, úgy csap ki a vérvörös láng az ágyú torkából.

A modern therapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan