Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-21 / 58. szám
XXXIII, évfolyam Szatmár, 1901. vasárnap julius hó 21. 58-ik szám. SZAMOS. \ • • Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdásági egyesület hivatalos közlönye. Í_i Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Magyar kultúra. Nemzetek erőssége, országok hatalma mindig a nép kultúrájától, a nép műveltségétől iügg, abban leli támaszát. Minél jobban kifejlődött kultúrával, minél nagyobb műveltséggel bir valamely nemzet, annál hivatot- tabb arra, hogy szerepet játszék a világ szinpadán. Már Lessing, a hires bölcsész mondotta: „A kultúra fokmérője a nemzetek életképességének.“ B valóban, ez állítása az igazat mondja, mert miként a pulzus, az ütőér verése az emberitest normális állapotát mutatja, úgy határozza meg a kultúra is, hogy bizonyos nemzet a fejlődés minő stádiumában van. Sokat kutattak, sokat számítottak már e téren és a statisztikák, melyek az országok műveltségi állapotát mutatják ki, a leghívebb tükröt tárják elénk az illető ország fejlődéséről is. Ha Magyarország kulturstatisztikáját figyelemmel szemléljük, úgy nem a legkielé- gitőbb eredményeket fogjuk tapasztalni. Mert mig Németországban irni-olvasni tudók száma 88%-ot tesz ki, Francziaországban pedig 8l-8°/0-ot, addig nálunk irni és olvasni a lakosságnak csak 58-6%-a tud. De ez az eredmény is azt mutatja,- hogy óriási léptekkel haladunk felfelé a kultúra lépcsőin, mert ha csak a 30 év előtti statisztikával hasonlítjuk is össze, már akkor is szemünkbe ötlik az az óriási számbeli külömbség a két adat között. Az 1870-iki kimutatás szerint Magyarországon az irni-olvasni tudók száma 32'3%-ot tett ki. Mint látjuk, 30 év alatt a szaporulat 26'3%. Ez örvendetes eredmény természetszerű következménye volt a közoktatásügy reformálásának. Nagyon rendezetlen viszonyok uralkodtak csak ezelőtt 35 évvel is Magyar- ország tanügye terén. De ezt nem kell csodálnunk, mert az 1848 év előtti állapotok önként kizárták annak a lehetőségét, hogy a jobbágy gyermekeit iskoláztassa. A hübér, függő viszony, melyben a jobbágyok uraságaikkal szemben állottak, munkára s nem iskoláztatásra kényszerité a paraszt gyermekeit. így egyedül a nemesek kiváltsága volt a tanulás, hozzá vehetjük még a városi polgárságot is, kik közül nem egy világhírű tudós ke rüh ki Magyarország dicsőségére. Magában a „Corpus Juris “-ban rejlett a fő ok tehát, hogy hazánk kultúrája nem tarthatott lépést a többi nemzetekével. Ehhez járult még a török hódoltság, mely a magyar mivelődésnek még szikráját is kiölte. A törvény világosan kimondtaa, hogy diplomás hivatalt viselt ember csak nemes lehet Egyedül a papi pálya állott nyitva a jobbágyság előtt is, de itt is csak a kisebb minősítésig vihették. 1848-ban felszabadult apómép és megkapta mindazon jogokat, melyeket addig a nemesei: kiváltságkép gyakoroltak. A 48-as eseményeket követő idők azonban nem voltak kedvezők a magyar kultúra fejlődésére. A kiegyezés idejével veszi kezdetét hazánk mivelődésének mélyebb alapokra való lekte- tése; a tankötelezettségről szóló törvény már kényszeríti a szülőket, hogy gyermekeiket iskoláztassák. Ezzel aztán megindult az a folyamat, melynek végső czélja az, hogy ne legyen egy állampolgára sem e hazának, ki irni-olvasni nem tudna, mert ez első feltétele a művelődésnek ; e nélkül kultúrára szert tenni nem lehet. Kulturális haladásunk rohamossága mellet bizonyít hírlapjaink óriási számbeli növekedése, mert 30 év alatt 117-ről több, mint 1000-re szaporodott. Mivelődésünk egyéb nyilvánulásait festészetünkben, irodalmunkban, szinmüvészetünkben és zenénkben tapasztalhatjuk, mely téreken nem egy világhírű nevet mutat fel hazánk kultúrtörténete. Ha a számok tehát más országokkal való összehasonlítás alkalmából nem is állják ki a versenyt, de a fejlődés rohamossága tulszáriyal minden nemzetet. És ebben van A papraarasztásról. Az óvári értekezletre szánt, de fel nem olvasott tárczaezikk. — Irta : Gulya György. — Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy tárczaczikkem, illetve felolvasásom tárgyában a rendes ehablonstól eltérjek, mert azt hiszem, hogy mint lelkipásztor nem is tennék helyesen, ha a mai kor tárczairóit követve, olyan modorban, mint a hogy a legtöbb napilap tár- czaiirója teszi, a szerelemről, mondhatom az érzéki szerelemről beszélnék. Minden jóizlésü ember undorral fordul el, midőn látja, hogy ezen élvhajhászó korban azok a tározairók kezdenek sokak előtt kedveitekké lenni, a kik folyvást a házasságtöróst választják thémául. Meg is látszik ezen Írók romboló hatása a családi és társadalmi életben. Nem arról fogok tehát beszélni, hogy a sáppadtarczu ifjú szerelmes miként sétál el naponként epekedve titkos imádottja ablaka előtt, sem arról, hogy a fess katonatiszti uniformis miként babonázza meg egyik-másik bájos kisasszonyka szivét; arról még kevésbé, hogy a magát hűnek hazudó feleség miként csalja meg titokban a létért küzdő férjét, vagy a csapodár férj, vadászás örve alatt, a hozzá ragaszkodó feleségét; hiszen erről annyiszor, de annyiszor Írtak már, hogy a szülőknek nagyon vigyázniok kell, vájjon egyik-másik uj|ágot oda adhatják-e serdült leán}mik vagy fiaik kezébe. Én tudva azt, hogy a jelenlevők nagy részt az Áron családjából valók, de meg azt gondolva, hogy talán nem lesz érdektelen a világiak előtt sem, ha a papmarasztásról beszélek, ezt választottam mostani felolvasásom tárgyául. A papmarasztás csaknem egyidejű a refor- máczióval és egész az 1791-ben Budán tartott ref. zsinatig, sőt még tovább is szokásban volt a magyar ev. ref. egyházban. Miben állott a papmarasztás kezdetben? Abban, hogy a gyülekezet presbyteruma karácsony után való napokban vagy éppen uj év első napján megjelent', a tiszteletes tudós lelkipásztor tanuló szobájábau. s a gyülekezet nevében kijelentette, hogy megtartják-e a papot a következő esztendőre vagy pedig elbocsátják, mint a gazda a cselédjét, a község a csordását vagy kondását. Ez a szabadság igen sok helyen és gyülekezetben szabadossággá fajult. Nem egyszer volt reá eset, hogy mert egyik-másik szeszélyes hívőnek csekély ok miatt nem tetszett a pap, lett légyen bármily tudós, müveit, tiszta erkölcsű életet élő, tólviz idején kellett ott hagyni gyülekezetét a nagy csa- ládu lelkipásztornak s keresni uj othont. Hogy mennyire visszaélt némely szabados gyülekezet a papmarasztás jogával, igazolja a nép nyelvén még ma is forgó „papmarasztó fütykös“ elnevezés. A részleges és egyetemes zsinatok már régen szabályozni igyekeztek a lelkipásztorokat annyira lealázó és annyi méltánytalanság forrásául szolgáló papmarasztást. így a Géléi Katona István által szerkesztett és Szatmárnémetiben 1646-ban tartott zsinaton elfogadott Kánonok közt a 19-ik az esperes felügyelete alá rendeli a papmarasztást, midőn igy szól: „Minden eklézsiának prédikátora vagy maga személyesen predikáczió után, vagy más által, vagy pedig levélben, mint azon eklézsiának régi szokása kívánja, — jókor jelentse meg, hogy az ő esztendejének vége közelgőt ha azok az az ő szent szolgálatát továbbra is kívánni fogják és őtet becsületesen más esztendőre is újra meghívják és neki tulajdon magának kedve lószen a megmaradásra : úgy a maga eklézsiájában továbbra is megmaradhat. Ha pedig ellenben az ö hallgatói megelégedvén az ő szent szolgálatjával, ő róla lemondanak : úgy ő maga Esperestjének hirével más hallgatókhoz, kik elfogadják és hívják, magát szabadon lekötelezheti és az esperest is az ő törvényes meghivattatását nem tartozik megakadályozni, hanem, ha valami nagy botránkozásnak és az eklezsia kárának elfordi- tása végett.“ A budai zsinat már úgy intézkedik a papmarasztást illetőleg, hogy az ne minden évben ismótelödjók, hanem minden harmadik évben ujittassék meg. Nevezett zsinat a papmarasztást már a tractus ellenőrzése alá rendeli, midőn a A ki egészségére vigyáz, igyék F erencz József keserű viz-et, melyet 25 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy mi lle- niumi éretumel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél.
