Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-04 / 53. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csötörtök július hó 4. 53-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és- KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak : zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívó. A Szatmarmegyei Gazdasági Egyesület gy'Mcsészeti- és Kertészeti-szaHosztálya f. hó 10-én, szerdán d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében ülést tart, melyre a szakosztály összes tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1901. jüli. 3. Dr. Fekete Sámuel, a szakoszt. elnöke. Tárgyak: 1. Lemondás folytán megürült előadói tiszt betöltése. 2. Az Aradvármegyei Gazdasági Egyesület átiratának tárgyalása a borfogyasztási adók leszállítása tárgyában. 3. Rendezendő gyümölcs és kertészeti kiállítás tervezete. Egy felső kereskedelmi iskola terve Szatmáron. Egy régen érzett szükség pótlásáról, egy sokszor emlegetett terv megvalósításáról tár gyált vasárnap egy tekintélyes számú értekezlet, azzal az élénk érdeklődéssel, a mely a terv megvalósítására nézve komoly reményeket nyújt. Az értekezletet Jékei Károly alkapitány hivta egybe s egy {elsőbb kereskedelmi iskola szükségének, életképességének s tervezetének körvonalait ifj. Jékei Károly terjesztette elő egy tölhivásban, melyet közérdekű voltánál íogva teljes szövegében itt közlünk : Tisztelt uraim ! Mint a .Szamos“ ez. helyi lap múlt csütörtöki számában megjelent felhívásból s a ki bocsájtott maghivókból tudni méltóztatnak, e gyűlés illetve értekezlet czélját az képezi, hogy egy felső kereskedelmi iskolának felállitásí módozatait itt közösen megbeszéljük. Tudomásom van arról, hogy egy ily iskolának létesítése érdekében városunkban évek óta lelkes agitáczió folyik, amely azonban végeredményül nehány lelkes hangon megirott hírlapi közleményt adott csupán. A gyűlést összehívó igen tisztelt elnöklő urnák sem lehetett más czélja, hogy mindazokat, a kik ez ideát előszeretettel plántálgatják, összehozza, hogy ezek ne csak akarják, ne csak czikkezzenek, de ha valamelyes módon lehetséges volna: azt az intézetet létesítsék is. Azt hiszem, talán fölösleges is különösen ecsetelnem a kereskedelmi iskolák, akadémiák fontosságát. Nem uj intézmény. Elég régi, sok helyen van már. Kiforrva magát számtalan példa áll előttünk. Csakis arra terjeszkedem ki, hogy minő előny lesz ifjúságunkra, városunkra nézve egy ilyen intézet létesítése. Méltóztatnak tudni, hogy ahelyi kétfőgimná- zium túlzsúfolt. Nem tartom természetes fejlődésnek azt, a mikor ifjúságunk kizárólag egyoldalú pálya felé tör. Értve ezalatt azt, hogy tisztán a tudományos és a hivatalnoki pályára igyekezik. Sokkal inkább van szükségünk erős középosztályra ma, mint valaha; — és ne tessenek «zt gondolni, hogy a középosztályt kizárólag az úgynevezett „laieiner“-osziá\y képezi. Jobban szeretném, ha erősebb iparos és keres kedő osztályunk lenne. Keresve azt az okot, amely az ifjúságnak a hivatalokba való tolulását eredményezi, én, t. uraim ! úgy gondolom, helyes nyomokon járok, amikor ezt az ifjúság onállási és akaraterejének hiányában keresem, amit viszont a mai nevelési rendszer idéz elő, mely nem neveli az ifjút az életnek, nem neveli önállónak. Ebben találom én fel annak az okát, hogy az életbe kilépett „érett“ ifjúban nincs elég érettség, nein tud a maga lábán megállani, nem képes ellenv.- állani a bukás felé sodró örvénynek. Méltóztassanak csak visszaemlékezni egy nehány elmultesztendő eseményeire, meg aztán a minap itt történt esetre. A bir rövid ! Egy liu szekundát kapott s mert félt szülője haragjától, eldobta magától egész reményteljes életét! Mi volt az oka tettének ? A gyengeség! Gyenge volt, mert félt, mert nem érezte magában az akaraterőt, hogy megküzdjön önönmagával. Uraim! ne proletárokat sóié gyönge embereket ! neveljünk a társadalomnak ! Erős ifjak kellenek a hazának; önálló, erós akaratereju ifjúság fogja csak boldogítani annyit szenvedett hazánkat Ne nézzük tehát szótlanul,_hogyan öli meg maga-magát az ifjúság, hogyan pusztul iparunk, kereskedelmünk. Mentsük meg az ifjúságnak legalább egy részét az iparnak, a kereskedelemnek s ezzel aztán tegyük erőssé közóposztályun kát. Az első jelszó : neveljünk müveit iparost, értelmes kereskedőt. Jó gazdáink vannak, az Őstermelés első foglalkozásunk, agrár állam vagyunk. Ámde őstermelés ipar és kereskedelem nélkül mit sem ér. Az anyagot a nyers terményt fel kell dolgozni és pedig versenyképesen, miveit iparosok által. De még ez sem elég Az iparos nem dolgozliatik a raktára számára, forgó tőkére, pénzre van szüksége, hogy az elkészített ipartermékeken túladhasson. Ámde, főleg a kis iparos nem rendelkezik forgó tökével meg aztán az iparosnak dolgoznia kell ; az nem ér rá vevők után járni. Hiszen manapság még a jó bor sem kél el cégér nélkül. Szükség van tehát az iparos és fogyasztó közönség között olyan közvetítőre, aki megismervén mindkét fél szükségletét, a helyes irányba terelje a fogyasztót, mig az iparnak megfelelő piaczot kell teremtsen. Ez a kereskedő. Ne mól- tóztassanak uraim! jó kereskedő alatt azt érteni, a ki megvesz egy lovat 100 írtért és eladja kettőért. Nem ebben rejlik a kereskedő tevékenysége és korántsem kicsinylendö hasznos munkássága s kereskedőnek képzett intelligens értelmes embernek kell lennie, jól átható tekintettel, aki ismeri a fogyaiztó igényeit, ismeri a gyárak s a kisipar termékeit s főleg szerencsés kézzel ki tudja választani a megfelelő időt és alkalmas piaczot számára. Ilyen kereskedőket nevelni, ez a kereskedelmi felsőbb iskola első hivatása. De végeredményben mégsem teljesen ez. A nagyobb forgalmú kereskedelem számára irodák kellenek, az óriási értékeket képviselő árukat biztosítani kell, szállítani és mert eme kereskedelmet lebonyolítani egyesek alig képesek, szövetkezetek, pénzintézetek létesülnek financzirozá- sukra. Száz és száz szála függ így össze a kereskedelemnek, ahol a munka végzésére ezer és ezer kéz szükséges. Az ilyen intézetek, vállalatok, gyárak, (ide értve a m. kir. postát, az államvasutakat s a számvevőségi hivatalokat is), vezetésére, írásbeli munkák végzésére hivatalj noki. tisztviselő személyzet szükséges és a felsőbb kereskedelmi iskola sikeres elvégzése után eme helyeken kibocsájtott ifjú mindig talál busás jövedelmű állásokra. Mint tudni méltóztatnak, a kereskedelmi felsőbb iskolába, — mely intézetek legtöbbjer mint például a debreczeni is, akadémia elneve- ! zést kapott, — négy középiskola sikeres elvégzése után lehet fellépni. A végüépesitést három esztendő alatt lehet elérni. Érettségi bizonyítványa alapján egyéves önkéntes katonai szolgálat teljesíthető. Hogy minő előnyökkel jár a felső keres- I kedelmi iskolának elvégzése azok számára, akik nem akarnak tudományos, nyelvészeti, bölcseleti pályákra lépni, de más hiányában kényszerülve vannak a gimnáziumot végig járni, — úgy hiszem, — önök előtt t. uraim ! nem ismeretlenek. Hányán vannak, akik gyermekeiket nem ! akarták „heamter“-nek nevelni, de kényszerülve | voltak reá, mert nem állott módjukban reális pályára neveltetni. Hiszen Debreczen és Nagy- j várad messze feküsznek tőlünk, mindkettőnek megvan a maga természetes köre, amelyikből a | kereskedelmi felsőbb iskolák növendékeiket nye- 1 rik. Méltóztassanak csak megnézni a debreczeni akadémia körét. Ötvenen felül adott növendéket eddig az intézetnek Szolnok, Szilágy. .Májra-, maros, Zemplén, százan felül Szatmár, Bihar és Szepes vármegye. Kétszázan felül Szabolcs és Hajduvármegyók, mig Debreczen magában ötszázan felül adott növendéket az intézetnek. Méltóztassanak már most eme vidék természetes központjául Szatmári venni fel. Ung, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Máramaros, Bihar egy része, Szilágy, Szolnok-Doboka, Besz- terczenzszód vármegyékben nem lévén egy ily intézet sem, e nagy .kiterjedésű rész ifjúsága természetszerűleg fog Szatmárra sietni. Mert ha a szepesi illetve késmárki intézet az alig 6-ra tehető északi vármegyékből elégséges növendéket, a három megyére tehető homonnai iskola közel száz növendéket képes felvenni, akkor a szatmári kereskedelmi iskola a körülötte fekvő tíz szabad vármegyéből minimális számítással 120 növendéket okvetlenül fog kapni. Méltóztassanak csak figyelembe venni azon szülő helyzetét, aki rá van kényszerítve arra, hogy fiának minél előbb diplomát adjon a kezébe, nem küldi el az a fiát Zala, Sopron és Pozsony vármegyék legnyugatibb részéről is, nem kiméivé semmi áldozatot, csakhogy fiának exszisztencziáját biztosítsa ? Hasonlítsuk csak össze a kereskedelmi iskolát végzettek és például a jogi pályákon levők helyzetét. Aki a kereskedelmi iskola három éves tanfolyamát elvégezte, 100—120 korona kezdő fizetéssel alkalmazást nyerhet bármely nagyobb intézetnél s alig tiz-tizenkét esztendő alatt minden pro- tekezió nélkül 5—6000 kor. javadalmazást érhet el. Mig ellenben aki a nyolez gimnáziumot kijárta, a jogot 4 éven át szorgalmasan hallgatta s legalább három erős vizsgálatot tett le, kineveztetik ideiglenes minőségű tiszteletbeli joggyakornoknak, vagy közigazgatási szolgálatot teljesítő fogalmazó gyakornoknak. S aztán nehány még erősebb vizsgálat után 1600 kor. fizetéssel aljegyzővé, vagy tiszteletbeli czimzetes miniszteri segódfogalmazóvá neveztetik ki. S keresni kellene azt, aki 28—30 éves korában eme pályákon hat ezer koronás fizetést élvez. S aztán tízezer jogász van. Hány minisztérium kellene, hogy ezt a tömeget elhelyezze ! Egy nem itt megjelent statisztikai folyó-
