Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)
1901-06-27 / 51. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök junius íio 27. 51 -ik szám. S Z A MOS. i; 381-VÍ 2-8 V' * *í :: v fi Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. -— Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek EgyßS Szám ára 20 fillér. I Mindennemű dijak f- zatmaron, a iap kiadóhivatalában fizetendők, j Nyilttér SOTa 20 fillér. Aratás előtt. A búzavirág kéklik a gabonaföldek szélén, a pipacs meg bontogatja bíboros leveleit — s az esti szél suttogása ringó, hullámzó tengert varázsol az ország aranykalászos rónáira, de neháiy nap múlva már csak kopár tarló jelzi mindezek helyét. Péter-Pál napkor országszerte megindul az aratás, pengő éles kaszák hullatják rendre a gabona sorait s vig dalolással rakja keresztbe a nép munkás gyermeke egy évi fáradozása jutalmát, az aczélos búzát, a nagyszemü rozsot. A földmivelésügyi minisztérium a napokban adta ki az évi jelentését, mely szerint az idén csak közepes termésre lehet kilátásunk és egy millió métermázsával kevesebbre, mint tavaly. A jelentés e része nem örvendetes, de annál elszomorítóbb az a megjegyzés, mely szerint feltűnő jelenség, hogy mig a nagy- birtokosok nyeresége évről-évre növekszik, a kisbirtokok jövedelme a legjobb esetben stagnál és még többször, — ha csekély mértékben is, — de hanyatlik. Nem akarjuk e jelenség részletesebb fejtegetésével azt bizonyítani, hogy pár exel- lence löldmivelő hazánkat mesterséges utón ipari állammá kellene fejleszteni. Az ipari munkálatoknál épugy váltakozhatnak ínséges esztendők a jövedelmezőkkel, mint az agrár államokban, sőt ott még a biztosítás sem terjedhet ki—tüzesetek kivételével — egyéb elemi csapásokra. Gabonára szükség mindig van, addig mig az amerikai piacz nem teszi versenyével tönkre az itteni terményeket, — a mi ellen azonban a most keletkező európai véd- vámszövetség hathatós fegyver lesz, de pár évtized múlva oly ipar: túltermelés várható, hogy — a hosszú ideig tartó pangás számtalan existencziát log tönkretenni. Egyetlen remediuina a mai viszonyoknak az, hogy a földmunkálatokat ■ beherje- sebekké kell tenni. Miért hajt a nagy birtok aránylag nagyobb jövedelmet? Egyedül azért, mert na-j gyobb tőkebefektetésse1 dolgozván moderneb bül űzheti a gazdálkodást, jobb és tisztább vetőmagvakat vehet s végül jó és fontos munkát végző gépeket szerezhet be. Igaz ugyan, hogy a nagy tőkebefektetés igen problemetikus értékű tanács, ameny- [ nyiben ezt csak ott -.-hét. elfogadni a hol egyátalán van befektetni való tőke; pedig kisgazdáinknak épen az a legfőbb baja, hogy gyengébben mondva, — állandó pénzszük- I ségletben szenvednek. Igen, de hisz épen e czél szolgálatában: válik be különösen Németországban a szövet- J kezeli eszme, melyet a 70-es években pendített meg először Raifíaisen és melynek eredménye ma már 30.000 szövetkezet és ennek nyomában járó virágzó földmivelés. Egy társulat könnyen visel el oly kiadásokat, melyeket az egyes kisgazdák csak nagy áldozatok árán tudnának megvalósítani. Főelőnye pedig a szövetkezeti mozgalomnak az, hogy íelrázza a gazdaközönség legkonzervatívabb rétegeit is tespedéséből. Mei mihelyt Pál gazda meglátja, hogy Péter szomszédnak mennyi előnyt nyújt a viribus uni- tis elve, már csak büszkeségből is igyekszik tultenni rajta. Vannak azonban az intenzív gazdálkodásnak oly fortélyai is, melyek a szövetkezés nélkül is végrehajthatók. A mai gazda legszívesebben egyedül a gabona vetéssel foglalkozik, lévén ez a földmivelés oly ága, mely minimális munkát igényel. Elvetvén1 a magot aratásig mi gondja sincs vele és ekkor is 2—3 hét alatt learatja, ki is csépeli a termést és ismét pihenhet babérain. Pepecselő munkával bíbelődni nem kenyere a magyar kisgazdának. Pedig a tavaszi hónapokban az aratásig való időt, 50 százaléknyi nyereség mellett méhészettel és selyemhernyó tenyésztéssel tölthetné el, mit az állam is a legmesszebbmenő mértékben subvenczionál. Azután — különösen nagy városok közelében itt van a konyhakertészet, melylyel hazánban vajmi csekély kivétellel egyedül bolgárok foglalkoznak busás jövedelemmel. Vagy például itt a gyümölcsészet, mely ismét a franczia nép jó százalékának adja meg mindennapi kenyerét. Hagyjuk meg a tengerparti államoknak az ő nagyiparukat és ne vágyódjunk idegen A pamutgombolyitás elméletei. Sok mindent, eszeveszettséget, és bölcsességet kiverseltek a poéták, vaskos könyvekben megirtaka tudósok. Szerelmet, gyűlöletet; erényt, bűnt; életet, halált ; virágnyilást, lombhullást; mindent, de mindent, a mi ég és föld között, földön, égen van, sőt még a földalattiakat s égfelettieket is megénekelték s históriába öntötték a nagy elmék; hiszen a poklot s menyországot is kiköltöztették már az emberi szívből föld alá, ég felé! Csak egyről nem énekelt költő, egyről nem irt tudós, nem prédikált pap, mert nem lehet kádencziára szedni, rendszerbe foglalni: „a pamutgombolyitás elméleteit.“ Annak nincs még irodalma, pedig gyakorlati haszna volna bőven. S bizony seregestől lenne hallgatója, ha berendeznék valahol hozzá az ingyenes tanfolyamot, melynek előadó pro- fesssora lehetne bízvást Csernyegi Laczi. Erről az urfiról nem zengett még az ének, mióta lant és duda szól. Én állítom most neki az első emléket, melynél — tudom — maradandóbbat emelnek majd titkos tanítványai. Akik, hogy ezrével lesznek, ide a kezed édes feleségem, fogadjunk egy pár hitvesi csókban. Akármelyikünk vesztsen is, Isten neki ! * * * Nagy vagyon maradt Csernyegi Laczira, mikor Csernyegi György, az édes atyja, valami jeltévedt vadászgolyóuak áldozata lett. Volta- képen nem is tívedt el az a golyó, neki szánta, í a ki küldötte, a Csernyegi Laczi szépséges mamájának valamelyik titkos udvarlója. A titkos udvarlót a sok között nem lelte a világ, a 'törvény meg nem is kereste. Hiszen szó-beszéd volt, még a szél is fújta, hogy az egész temesvári törvényszék titkos udvarlója volt a prima donnából lett kegyelmes asszonynak, a kit Csernyegi György, a kétszeresen bukott minisz tereluök hűséges hitvesének fogadott. Maralt s ment minden a maga rendjén, csak épen a vagyon haszonélvezetéről mondott le a szépséges kegyelmes asszony, a minek fejében a Csern}mgi Laczi gyámja, valami ve szedelmes német nevű törvényszéki biró, a gyanúnak bölcsen szárnyát szegé. így került Csernyegi Laczi árvaságra, nagy örökségbe, meg az uj gyámja házába, a hol aztán a tiz éves gyermek előtt gondosan elzárták a múltak kisértő árnyait, s csak any- nyit tudott, hogy édes atyja-anyja meghalt, messze ment. Elég is volt az neki; azaz hogy elég lett volna, ha valamivel több tudományt akaszthattak volna reá a professorai, annyit legalább, a mennyivel, egy kétszeresen bukott miniszterelnök milliomos fia elmondhatta volna szégyenérzet nélkül az apai vagyonról: ez az enyém ! Törődött is vele Csernyegi Laczi, hogy volna mit szégyenlenie! Tudta, hogy a világ a Bálám szamarát is elfogadja okos embernek, ha minden szál szőréről egy-egy aranytallér ragyog. Hót évi kínlódás után meg is mondotta a nagyságos gyámapának, hogy gyámfia marad szívesen, de étvágyát veszteni a betű miatt semmi kedve. Otthon maradt. Az iskolának még az útját is elfeledte. És itt gondolja meg a szives olvasó is: érdemes és okos dolog-ó az itt-ott tizennyolcz éves gyámfiut oda fogadni a házhoz, a melynél immár tizennégy éven túl lépett a házi kisasszony ? ? * Az élet tavasza minden szépségét kezdette feltüzdelni a Csernyegi Laczi gyámatyja leányának, Erzsikének alakjára. Valamennyi ékességéből adott már mutatóba egy-egy csipetnyit ; még a szivébe is hozott édes sejtelmet a közelgő kikeletről. De a gyermeki öntudatlanság erősen tartotta még szivéhez, leikéhez a maga jussát. S ezen a jusson gombolyit- gatták olykor-olykor a pamutot, ketten: Erzsiké, meg Csernyegi Laczi. Hol összeboutották, hol meg kibogozták; csak épen, hogy az idő teljék vele. És a mama elégedetlenkedett, ha nem is valami nagy igazán, legalább szokásból. Csernyegi Laczi pedig kirukkolt vele,
