Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)
1901-06-23 / 50. szám
XXXIil. évfolyam. Szatmar, 1901. vasárnap junius hű 23, 50 ik witn, SZAMOS. &tí: O £y /> V r'XSZ *-» v Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. HIRDETÉSEK: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ■■ zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A szembekötősdi. X. ur vagy fizetésemelést fog kapni, vagy előléptetést. Én azt hiszem, hogy a gazdám ha nem is gondol arra, hogy elcsapjon, de alighanem eszébe jut: hogy én a drága időt, papirt, tintát, a mi mind az intézeté, haszontalanul pocsékolom, tehát nem hogy több fizetést érdemelnék, de valamit le kellene vonni belőle. Vagy arra gondol, hogy bizonyosan jól megfizetik a kiadók a czikkeket s igy is kevesebb lehet a fizetése, mert kellőleg recompensálva van. Csakhogy én nekem g a v a 11 é r gazdám van, még pedig annyira, hogy urnák szeretné tudni minden hivatalnokát. Úrrá tett engem is — házi úrrá! S amióta ott a legsötétebb Németiben gazdálkodom a magam kis szegénységében, sokat tanultam a természetből — a miről azelőtt azt hittem, hogy tudom. Egy szép kis ajándék-juharfán egy ép oly hernyót találtam, mint a fának a galya. Váljon miért olyan ez? Talán védelmére szolgál ez azon alsó loku lénynek ! Vagy midőn éltem párjával a napi fáradalmak után egy kis sétára megyünk a „lomha löldi békák, szanaszét görögnek“ rövidlátó létemre mindig egy-egy rögnek nézem őket. Ezer meg ezer példáját adja a természet az ő teremtményének az ő védelmükre adott színben, alakban, szarvakban, ormányban agyarban stb. Csak épen az ember volna hát az, ki nem tud védekezni az őt fenyegető veszélyek ellen ? A AT-féle köpenyeg csak olyan fajta védekezés, mint a hernyók egy fajtájánál a háló. Szembetűnővé teszi magát az elrejtőzőt! Azt hiszem, hogy nincs városunk lapjainak olvasói közül _ egy sem, ki engem avval vádolhatna, hogy czikkeim megírásánál a nevem aláírása* rám a fontos, a tárgy pedig csak arra szolgál, hogy becses nevemet legyen minek aláírni! ? , Én azt hiszem, hogy —- a szerkesztők jóakaratából megcsonkítva napot látott czikkem a közönség nagy többségénél azt a hiedeímet keltette fel, hogy én a jól ismert bajok feltárásával nem akartam sem a hivatalos városnak sem az á talam különben igen nagyrabecsült kir. tanfelügyelőnek sem hízelkedni, sem ártalmára lenni! A közérdeket akartam szolgálni csupán s ettől nem fog visszariasztani X a hatványaiban sem! Soha sem szerettem az algebrát, de azért nem viseltettem ellenszenvvel az X-ek iránt. En úgy látom, hogy a fentebb említett pókháló nem rejti annyira az X kilétét, hogy nyomozni kellene az iránt, hogy egy egyszerű hernyó van-e al tta, vagy egy elefánt. Ez a háló inkább olyan homályszerüen fedi az egész czikk lényegét! Nem gyengíti meg egyetlen állításomat sem, csupán nekem juttat egy pár oldalvágást, a mit bizony igen nehéz nekem kipar- rirozni. Lássuk csak! Kit gyanúsítottam én ? Vagy nem úgy tör ént-e a hogyan elmondottam : megvettük a népkerti földeket s kipusztitjuk érette a nagylákat, hogy modernné lehessen tenni! A közgyűlés megszavaz 16 ezer forintot s apránként a 16000 frt a fürdőcske építéssel, a Bábeltorony mintájára elfucsolt kioszkkal s parkozással mennyi híja van ma a 100000 írtnak? Ugyan kérem, mi volt ebben a közérdek ?' Nem szólok önérdekről, pedig a városi közgyűlésen arról is beszéltek. Talán a virtuozitás tekinthető-e annak, hogy a homokbuezkák miatt még maiglan is alig hozzáférhető Kossuth-kertben mesterségesen csináltak egy „füllencsés tavat“ igy gondoskodván arról, hogy ha az ezredösszpontosi- tás miatt a bandát elviszik, legalább béka cantaté legyen minél nagyobb költséggel?! Az óvodánál lényegesnek tartja X ur azt a költséget a mivel többe kerül két egyes egy duplánál s ezen nem botránkozik meg ?! Egy régi czimbora elbeszélése. Múlt hónap egyik zivataros napján szó bámban ülve olvasgatok, s úgy 11 órakor szobám egyik ajtaján kopogtatnak, s belép egy kopottas, de tiszta ruhába öltözött, őszbe vegyült, magas termetű úri ember. — „Jónapot kivánok, régi czimbora, hát hogy vagy ?“ Én valóban e nem várt látogatás és megszólításra elkészülve nem lévén, a jónap viszonzása után elnémultam. Ismeretlen vendégem látva zavart helyzetemet, szelíden szemembe nézve azt mondja: „Ugy-ef megleptelek a „czimbora“ szó megszólítással? Én Szerémy Adolf vagyok, kivel az ötvenes években, mint tanuló évekig egy székbe ültél, s azt hiszem, ha kissé gondolko zol, eszedbe jutok.“ S kissé gondolkozva csakugyan felismertem az én Szerémy czimborámat. Ekkor széket mutatva felhívtam, hogy ilyen régi, 45 éves találkozás után maradjon nálunk ebédre is. O azt megköszönve, kijelentette, hogy nemcsak ebédre, de vacsorára is velem marad, mert azért, hogy velem találkozzék, 30 kim. utat került, de másrészt azt is tudja, hogy velem ez az utolsó találkozása. Még néhány perczig beszélgettünk és ebédhez ültünk, a hol a régi találkozás örömére a kelleténél talán sebesebben üritget ük a poha-1 rat, de láttam, hogy az ón Szerémy czimborám I arcza és hangja kezd megélénkülni, tehát szívesen töltögettem. Ebéd után, mivel odáig sem I a családjáról, sem a lakásáról vagy foglalkozásáról nem szólt semmit, felkértem, mondja el, mi a foglalkozása, hol lakik, van-e családja és hogy vannak ? Eme felhívásomra, Szerémy barátom kissé elkomolyodott, de pár másodpercz alatt magá- j hoz tért s azt mondta: „Vártam, sőt tudtam | barátom, hogy ezt tőlem kérdeni fogod, mert a ! te helyzetedben lévén, ha meglátogatok én is azt kérdeném, már azért is, mert az öt világ részben nincs olyan állam, a melyiknek annyi I járdataposó, munkakerülő, csirkefogó és csalással élő embere volna, mint Magyarországnak, így jogosan felteheti rólam is akárki, hogy azok közzé tartozom. En azonbau, ha élettörténetemet e'ötted röviden elmondom, azt hiszem, nem fogsz azok közzé számítani, és ha leszel szives meghallgatni, ezt úgy adom elő, a hogy volt. Volt feleségem, volt gyermekem; ma egyik sincs. Lakásom egy község volt, ma az egész Magyarország. Ugy-e most azt gondolod, hogy a bor beszél belőlem ? Most hallgasd meg az élettörténetemet.. A hetvenes években Biharmegye egyik népes községének jegyzője lettem, hol pár év múlva megnősültem. Nőm szép, müveit és példányképe volt a jó feleségnek és háziasszonynak. Magam józan életű, szorgalmas, munkás és takarékos ember voltam. Nőm szintén ilyen volt Azokból a forintokból, a miket én krajezáronként összerakosgattam, azokból ő százasokat gyüjtött. Pár évi házasságunk után, eme szorgalmunk mellett Isten egy egózséges leánygyermekkel megajándékozott. Ekkor még boldogabbak voltunk, ugyannyira, hogy ezen boldogságunk megtartatásáért nemcsak reggel és este, — de még délben is imádkoztunk. Tudod-e, kedves barátom, meddig tartott ez a nagy boldogság ? Hat évig. Ekkor szeretett nőmet a tüdö- gyuladás megölte, én a négy éves kis leányommal árván maradtam. Hogy magamat is árvának nevezem, ez azért van, mert a nőm halála félőrültté tett, s csak hetek múlva kezdtem ébredni, hogy nekem élnem kell, mert szegény nőm egyetlenegy kívánsága az volt, hogy árván maradt kis imádott Irmáoska leányunkat az ő anyai szeretetével gondozzam és úgy, hogy az az árvaságot soha ne érezze. így éltem le egy hosszú kínos évet, a mi - nek nagyobb részét az én kedves kis Irmács- kámmal töltöttem. A második évben már volt idő, a mikor a kis gyerekkel órákig játszva feledni is tudtam, elhitetni is magammal, hogy ha őt nekem a gondviselés megtartja, talán még sok örömet érhetek. Ugyde az én reményem is a fejem felett függő Damoklész kardja volt és előjele egy másik reám váró katasztrófának. Kis leányom a hat évet betöltötte, öröm ■' mel vittem az iskolába beíratni, de mikor az iskolát elhagytam, úgy éreztem, mintha mi egy- 1 mástól örökre elváltunk volna és őt többé látni Az egyedül ismert, kellemes izü, természetes hashajtószer a Ferencz József keserüviz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél. miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tüntették ki s egy háztartásban sem szabadna hiányozni.
