Szamos, 1901. június (33. évfolyam, 44-52. szám)
1901-06-02 / 44. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Féltvre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Tornaverseny után. Mintha a régi olympiai játékok ujjultak volna fel, oly gyönyörű látványosságot nyújtott a pünkösdi ünnepek alatt a fővárosban tartott tornaverseny. Hazánk reménysége, a lelkes itjuság szine-java vonult fel a versenyre, hogy testedző küzdelmek árán magának, intézetének, szülővárosának babért és dicsőséget szerezzen. Katonás feszességgel, büszke fejtartással lépdelt el az if|U Magyarország az ország közoktatásügyi minisztere előtt, ki ismét egyikét aratta legszebb és egyúttal legmaradandóbb diadalainak. Mert nincs hasznosabb, nincs nemesi több hatással semmi sem annyira, mint ifjaink testi fejlesztése, hiszen már a római klasszikus kimondta: „Mens sana, in corpore sano,“ egészséges testben lakik az egészséges lélek. _ Ha tehát fontosnak tartjuk gyermekeink lelki műveltségét a lehető legmagasabb fokig . kifejleszteni, úgy nem szabad szem elől j tévesztenünk ez életigazságot és mindenkor kell, hogy fősulyt helyezzünk ifjaink testi kiművelésére is. Az ifjúsági tornaversenyek intézménye már rég bevált, kitűnő módszere a fiatalság testi kiképzésének, mert felkelti bennük az ambicziót a küzdelemre, hogy az ország s iné előtt mutassák be azt, hogy a czéliu- datos számitó testi fejlesztés minő eredmé nyékét érhet el. Már a régi görögök is belátták a versenyek buzdító és nemesitő voltát és épen ezért az olympiai játékok mintegy ünnepként hatottak reájuk. Ezer- és ezer ifjú versenyzett ott is az egyszerű cserfakoszoruért. Nem méltányolhatjuk tehát eléggé Wlas- sics miniszterünk azon intézkedését, a mely- lyel az országos lornaversenyek ötévenkénti ismétlését rendelte el. Szép eszme és a küzdelem varázsát még inkább emeli az az újítás is, hogy a legkiválóbb intézet fehér selyemzászlót nyer jutalmul, mely öt évig a kivívott győzelem dicsőségeként birtokában marad. Öt év után pedig uj küzdelem dönti el azt, vájjon a régi birtokos továbbra is méltó a zászló megőrzésére, avagy uj intézet nyeri el a győzelem e gyönyörű symbolumát. Hazai intézeteink nyilván minden igyekezetükkel oda fognak törekedni, hogy e nemes jelvényt a dicső küzdelemben kiérdemelhessék, mert hiszen az nemcsak az illető intézet diadala lesz, hanem büszkesége a városnak is, mely ez intézetet magáénak vallhatja. Az iskola rendszer azon kopott és elavult rendszere már letűnt, a melylyel az ifiuság testi fejlesztésére a legkevesebb súlyt fektették. Ma már az angol iskola példája hódit, hol az egészséges sportok minden válfaját sikeresen művelik, hol a szellemi tehetség fejlesztésénél az izmokat sem hanyagolják el, hanem mindennek megadják a maga idejében a cselekvés terrénumát, hogy fejleszsze, aczélozza 'az ifiuság testét, lelkét egyaránt. Az erős test könnyebben ellenáll az élet pusztító viharainak, a létfentartás nehéz küzdelmét több fizikai ereje van elviselni, így e módszer létjogosultsága minden kétségen telül áll, mert minden józan embernek be kell látnia azt, hogy a mit a régi klasz- szikus s a modern elsőrangú államok, mint hasznosat kultiválnak, annak hatása nálunk sem maradhat el. A sok idegen áramlat közül, mely hazánk minden oldaláról beözönlik, ez az egyetlen az, melyhez szó nem fér, melyet gáncsolni egyetlen ajk sincs hivatva. Öröm dagasztja hát szivünket arra a fenséges látványra, mit közoktatásügyi miniszterünk buzgalma tudása élénkbe tárt és nem hálálhatjuk meg eléggé neki azt, hogy elszomorodott szivünkbe az uj reménység zsongitó balzsamát csepegtette . azzal, hogy látva hazánk aczélos ifjúságát már nem aggódunk nemzetünk jövője lelett. Yilmának. Azt mondtad lányka, hogy nem ismered A csalódást, a bút, a bánatot. — Nem hittem el ; — sőt biztosan tudom — Az ajk beszélt csak, a szív hallgatott . . . Hisz’ az ember csalódás gyermeke, Kit hitegetve biztat szép jövő . . . S legelőször, — úgy hiszem legalább — Cs. lódik, amint a világra jő. Miért ? . . Miért, vájjon miért szeretlek '? . . S miért szeretsz te eugemet? . . Mikor már úgyis nemsokára Sorsom e tájról elvezet. Igen, megyek ! — Hisz’ éltem átka, Hogy mig ma itt, már holnap ott; Könyes szemekkel nézni hátra, Siratva egy pár szép napot . . . Úgy szeretnék esküdni néked Örök szerelmet — és viszont Hallani kedves ajakodról Hasonló esküt, hogy kimondd . . . De nem! Miért kötnélek én le? Hisz’ oly messze még az idő, Mikor mi egymásé lehetnénk, S ki tudja mit hoz a jövő? . . . Ki tudja nem hoz-e elődbe A sors — bár nem is keresed — Egy másik rokonszenves ifjút, Hizelgőt, nyájast, kedveset . . . S akkor, tudom, hamar feledned Azt a bolondos gyereket, Ki tégedet oly tiszta szívvel. Oly önzetlenül szeretett. S. Kiss István. Ä vén kecske meg a só. — Irta: Tóth Béla. — Hetek óta egyébről sem beszélt a fürdő közönsége, mint az öreg tanácsosról, meg Kom lóssynéról, a szomszéd vármegye alispánjának elvált feleségéről. Voltak, a kik a legauthenti- kusabb forrásból vett értesülés alapján állították, persze csak titokban, de azért mindenki meghallhatta, hogy nemsokára megtartják az eljegyzést is, s a régi szerelmesek végre egymáséi lehetnek. Mert nyilt titok volt, hogy a tanácsos már leánykorában is udvarolt az alispánnónak, de hát egyre csak halogatta a megkérést, igy történt aztán, hogy Komlóssy Bandi, az egyik legmeghittebb barátja csipte el az orra elől. — Mondják, hogy hosszú időbe tellett, mire meg tudott vigasztalódni, de aztán lassanként csak beletörődik az ember, ha elszáll felette az idő, mely a legfájdalmasabban sajgó sebet is behegeszti. Azóta kerek huszonkét esztendő telt el épen. Mindenki azt gondolta, hogy az alispánék a legboldogabb családi életet élik, melyben jelentékeny szerepe jutott az igaz szerelem tündérének is, mikor egyszerre hire futott, hogy Komlóssynó válni akar az urától. És el is váltak rövidesen, pedig már lett volna, a kinek az érdekében el kellett volna titkolniok a családi békótlenkedést. Egyetlen gyermekük a szép Rózsika, már idestova tizenhét esztendős volt, a kit bizoonyára hamarabb férjhez vittek volna, ha az apai háznál marad. De hát a törvény az anyjának Ítélte. — Együtt is laktak azóta, hogy a vármegyeházból kiköltözködtek és a mi az életmódjukat illeti, azon nem találhat senki sem bárminemű kifogásolni valót is. Jó módban, urasan élnek, hisz’ telik az apai örökségből, de azért nem költekeznek mértéken felül Szórakozni is csak egy pár régi ismerős családhoz járnak és nyári üdülőhelyül is ezt a meglehetősen egyszerű fürdőhelyet választották, hogy meg ne szólják őket az ismerősök. De hát mikor az elvált asszonyok rendesen mind annyira érdekesek, hogy szinte lehetetlen figyelmen kivül hagyni őket. Különösen, ha annyi mindenfélét beszélnek róluk, mint Kómlóssynéról. Valóságos regónyhősnőt csináltak belőle. Hire ment, hogy tegnap kora reggel kikocsizott, aztán csak jó későre holdvilágosnál került haza. Máskor meg azt beszélték, hogy I * ^ I ii ■ -at melyet 25 év óta nagy becsben tartanak az egész világon A ki egészségére 1^ I Wl 7 Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy millevigyáz, igyék | Q| Ol lUb I Ul Y líLniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél.
