Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-05 / 36. szám
Ha a magyar hazát megtartani és annak dicsőséget szerezni minden hazafinak szent kötelessége ; ha a magyar nemzet fennmaradása és dicsősége polgárainak hazafiias érzelmétől és műveltségétől függ ; ha a hazafias érzés és műveltség megteremtése, fejlesztése és ébrentartása körül a magyar tanítóságnak elvitázhatla- nul döntő szerepe van : illő, hogy a legszentebb küzdelemre elhívott gárdának minden lépését figyelemmel kisérje, bajaiban támogassa, sikereinek örüljön minden magyar, kinek e sokat szenvedett nemzet szent érdeke szivén fekszik. Ne vegye hát rósz néven, de tulajdonítsa a társadaalom nagyon becsülendő érdeklődésének a tanitói kar, ha fontos munkálkodásának megbecsülése mellett némely fogyatkozásról időnkint megemlékezik a közvélemény egyik hatalmas irányítója, a sajtó; sőt inkább igyekezzék maga úgy tájékoztatni a közönséget, hogy az igazságos és nem megtévesztett vélemény alapján diesérje vagy kifogásolja működésűnket. És éppen hivatásunk nagy jelentőségénél fogva nem szabad megelégednünk azzal, hacsak általában és nem minden téren fejtünk ki kellő igyekezetét; ha csak a §-okban foglalt kötelességek teljesítésére szorítkozunk. Lelkesedés, a hazáját igazán szerető szív minden nemes érzése kell ide, mely mig egyrészről gyönyörűségessé teszi nehéz munkánk igájának hordozását és fölül ragad bennünket minden gáncson, kicsinyességen ; másrészről biztosítja számunkra az érdemet, mit tudvalevőleg a betűkben megszabott kötelesség száraz teljesítése meg nem adhat Az eddig tapasztalt eredmény záloga azon édes reménységemnek, hogy a tanítóknak az idővel növő lelkesedésük igazolni fogja a haza sorsán aggódó nemes kebleknek nemzeti művelődésünk jobb jövőjébe vetett hitét. E reménységemet erősítette a szatmárm. ált. tanitó-egyesület szinérváraljai körének ápril 27-én, Szinér vár alján tartott értekezlete is egy részben. Mert a gazdag tárgysorozat első kilenc pontjánál kimutatott komoly érdeklődés és vitatkozás nemcsak engem, de minden érdeklődőt igazán boldog megelégedéssel tölthet el. Sajnálattal kell azonban megemlítenünk, hogy a tisztujitás alkalmával egyesek erőszakoskodása következtében olyan botrány keletkezett, mely a botrányos gyűlésekről hires Zágrábnak is szó- gjmnére válnék. Ha a jó oldalakról emlékezem, igazságosnak tartom bemutatni az érem másik oldaiát is. Az eset ez: A tisztikar megbízatása lejárt, uj választás következett. A korelnök megválasztásánál az elnök, Marosán Kornél, nem hogy meggyőződött volna arról, hogy ki a legidősebb, vagy ha ezt ki nem tudhatta, kit választ meg a gyűlés, egyszerűen kijelölt egy tagot, akinél szánandóbb tagja kívülem talán az egész körnek nincs. Ez aztán befutott az elnöki széknek. így kezdte: „Én, mint körelnök (korelnök helyett) üdvözlőm és megnyitom és öt perezre felfüggesztem.“ Lámpással sem lehetne még egy ilyet találni! Indítványozta, hogy maradjon a régi tisztikar. A kör többségének csak az elnök ellen volt (nem ! vitatom, jogos és móltányos-e) kifogása és sza- , vazást követelt. Marosán Viktor (az elnök öcs- cse) pár jó hangú társával tulharsogta a jogaikat gyakorolni akaró kartársakat, mire a kor elnök (talán a rémitő hangoktól megijedve) leugrott az emelvényről, miután már — állítólag — kihirdette az eredményt, hogy t. i. a régi tisztikar egyhangúlag megválasztatott. Ilyen abszurdum hallatára a jogos alapon állók az alapszabályzatra hivatkoztak, mely világosan előírja, hogy a választás titkos szavazás utján történik s azt kérni szükségtelen ; sőt — hogy rendes mederbe tereljék a választást — írásban is kérték a titkos szavazás elrendelését, j A korelnök elpárolgott, Marosán Viktor és tsai pedig „nem engedték meg a titkos szavazást.“ El- í felejtették, hogy Magyarország nem Törökország s ők sem nem szultánok, sem nem basák. ; De lemondok a továbbiak ecseteléséről, mert valóban szégyenlem azokat leirni. Szégyenlem az ő nevűkben. Óriási zür-zavar között oszlott szét a gyűlés. Nemszeretem a szemetet a piaczra vinni; J de ahol más eljárás nem segít, kénytelen vagyok \ a nyilvánosság előtt tiltakozni az olyan minősíthetetlen eljárás ellen, mely magát az indítót mocskolja ugyan be legjobban, de árnyékot vethet az ártatlanokra is Nőm hiszem, hogy Ma- j rosán Kornél, a volt elnök, örülne, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ellene mond az ilyen választásnak, mely — akaratán kívül — ily osztrák — cseh módon lett keresztül erőszakolva, de amelyet én és társaim elismerni sohasem fogunk. Bocsásson meg az ellenpárt, ha e kérdést i nem tekintem házi ügynek és a közérdek szempontjából bírálom el. A bizalmat, a tiszteletet kierőszakolni nem lehet s aki mégis kiakarja erőszakolni, az önmagát jellemzi. Ismétlem: Kárhoztató szavaim nem az elnöknek, hanem a botrány okozójának, Marosán Viktornak és gyarló eszközének, Krespai Ágoston korelnöknek szólnak. Még egyet. Nem tudom eléggé kérni Szat- mármegye kir. tanfelügyelőjét, miszerint bokros teendői mellett legyen szives annyi időt szakítani, hogy a gyűléseken megjelenhessen, vagy magát képviseltesse. Kérem erre annyival is inkább, mert — ha jól tudom, — a tanítóegyesületek működését figyelemmel kisérni, irányítani a tanfelügyelőségekuek kötelességévé is tétetett. A tanfelügyelő bölcs tapintata és be- folyásolhatlan erólye talán csak elejét tudná venni az ilyen szégyenletes botránynak. Nagyon nehezemre esett e kínos ügyet nyilvánosságra hozni; de nem bírtam elhallgatni. Egyébiránt hiszem, hogy más alkalommal minden tekintetben dicséröleg szólhatok a sziuér- váraljai tanitói kör gyűléséről. Legyen hitem szerint ! Fábián István. HÍRROVAT. * Személyi hírek. A budai ragyogó királyi palotában kedden este udvari bál volt, a melyre dr. Chorin Ferencz városunk országgyűlési képviselője is hivatalos volt. — Dénes Lajos kir. ügyész szabadságáról hazaérkezett s hivatalvezetósót tegnap már meg is kezdte. * Bérmálás. Meszlónyi Gyula püspök június hónapban Mármarosban fog bérmálni. A püspök már több év óta volt Mármarosban s azóta egész nemzedék serdült fel. A főpásztor megillető fogadására már folynak az előkészületek. * Esküvő. Faragó Gyula a salgó-tarjáni kőszénbánya tisztviselője és R. Nagy Ilonka kisasszony esküvője holnap lesz az ev. ref. templomban. Zavartalan boldogságot kivárnunk frigyökre. * Kinevezés. Balázs Zoltán erdődi kir járásbirósági albiró a f.-gyarmati kir. járásbiró sághoz járásbiróvá neveztetett ki. Gratulálunk * Katonai kinevezések. Ö felsége f. év április hó 27-én Budapesten kelt legfelsőbb el határozásával május 1-vel kinevezte alezredessé Brabócz Gyula őrnagyot létszám felett a szatmári 12. honvéd gyalog ezrednél, a honvéd Ludovika Akadémia tanárát. II. osztályú századossá M edgy esi Sándort, a szatmári 12. gyalog ezrednél. A többi kinevezésekről már megemlékeztünk. * Ügyészségi megbízott. Az igazságügyminiszter Schneller Károly a szatmárnémeti kir. ügyészséghez beosztott bírósági aljegyzőt, az itteni kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul rendelte ki. * Lelkész beiktatás. A majtisi ev. ref. egyház uj lelkészét, Horváth Imrét ápril. hó 28-án iktatták be hivatalába. Beiktató lelkész Lengyel Sándor e. m. tanácsbiró volt. Az egyház a legszebb remónjmkkel fogadta uj lelkészének beköszönő beszédét. csodálatos, hogy tiz napig egyetlen hajót sem láttak. Végre egy nagy German gőzös találkozott velük, s mivel szintén hajótörötteknek gondolta, — mint az előbbieket — a kapitány fel akarta venni őket, de szives ajánlatát visz- szautasitották. Eddig semmi nevezetes nem történt a „Fox“ utasaival, hanem most a szél előírói kezdett fújni nagy erővel. Nem lévén vitorlájuk, csupán az evezőkre voltak utalva. Julius 10-én éjjel egy óriás hullám felkapta a kis jármüvet s egy pár pillanat alatt felforditotta. A két merész vállalkozót pedig messzire elcsapta csolnakjuk- tól. A csolnak építésénél fogva elsülyeszthetetlen lévén, fenmaradott a viz színén. A két tengerész egy pár órai kemény úszás után újra elérte rozoga, az az a nagy hullámoknak nagyon is gyenge csolnakot, s azt újra felfelé fordítva, — mely nem kis dolgba került — újra bele mászott. Ezen művelet után nagy nehezen kilapátolták a vizet s erősen hozzá láttak az evezéshez, hogy némileg melegedjenek. Az éj folyamán ezen felfordulás többször ismétlődött, de szerencséjükre mindannyiszor feltalálták csónakjukat. Ezen vihar nagy kárt okozott a két utasnak, mivel legtöbb készletük elveszett. Ezek között több hajózási eszköz is. Mindkét utas bőrig volt ázva, s kitéve a hideg, sötét éjnek, bizonytalanságnak, halálnak! Száraz ruhára, vagy megszáradásra nem is gondolhattak; az eső keményen esett. Hullámra fel, hullámról le egész éjjel, a vihar dühöng, óriás hullámok között a sötétben, 1—2000 mértföldnyire minden irányban a legközelebb eső száraztól egy kis törékeny csolnakban, ugyan szabad kérdeznem, kik szeretnének Önök közül lenni?! Tengerész nem fél ettől! 1897 augusztus 1-én érte el a „Fox“ két megtörhetetlen utasával „St. Mary“ kikötőt a „Scilly“ szigetén, Anglia délnyugati részén, hol a két utas partra szállt. Furcsa látványt nyújtott a kikötő lakóinak a két tengerész, midőn kiszállt. Majdnem két hónapig nem tettek mást, mint ültek és eveztek, igy nagyon nehezen esett nekik az első járás a szárazon. Kezeiken a bőr megkeményedett, tenyerük taplóhoz hasonlított. De más változás nem látszott rajtuk. * * * Ugyancsak a legnagyobb utak egyikét tette meg, három ember, szintén egy kis csolnakban, mely csak húsz láb hosszú volt, „Port- Natal“-tói (Dél-Afrika) egész Doverig. „Homeward Bound“ volt a neve ezen kis hajócskának, mely ezen tiz hónapi utat megtette. Tiz hónap alatt csupán két kikötőt érintettek élelmi szert beszerezni. Útközben nagyon sok viharon ment keresztül a két utas és sokat nélkülöztek. De azért még is vidáman folytatták utjokat. Sokszor ki voltak téve a felfordulás veszélyének, de hidegvérüsógük s elszántságuk mindannyiszor megmentette mindhármukat a végveszedelemtöl. 1887. márczius 26-án, hétfőn érkeztek meg Dowerbe, honnan a „Homeward-Bound“-ot két vagonra téve rögtön elvitték a „Cristal Palaceu-ba a kiállításra. * * ❖ Mindezen merész utazók közül, kik nevetséges kis csolnakokon hosszú és veszedelmes útra kelnek, a legvakmeröbb s leghosszabb útra, melyhez hasonlót még senki sem tett, az öreg Slocum kapitány vállalkozott, a .Spray“ nevű kis hajócskán. Slocum kapitány Bostonba való s körülhajózta teljesen magában a szárazföldet egy 40 láb hosszú, 14 láb széles és ö1/^ láb mély bárkában. 1895-ben indult el Bostonból (É.-Amerika) s csak egy nehány hónapja, hogy visszaérkezett. Minden segítség nélkül a legprimitívebb eszközökkel, Slocum kapitány a legcsinosabban fel- diszitó kis jármüvét, mely ha nem is épen a legszebb, de a legerősebb kis hajók egyike. Nem is valami gyorsjáratú, mivel egy hónapig tartott utazása a „Maghellán“ szoros egyik végétől a másikig (Dél-Amerika). Az ut, melyet ezen kitűnő, öreg tengerész tett, a következő : Bostontól le délre, a braziliai partok hosszában egész a Maghellán szorosig ; itten át- menvón, átszelte a csendes oczeánt s megállott Ausztráliában ; azután Mauritius szigetét érintve via Cap-Town (Dél-Áfrika) fel Bosztonig. Több kötetet lehetne irni Slocum kapitány utazásáról, mely érdekes olvasmányul szolgálna a nagy közönségnek Ké/di-albisi Bakcsy Károly, __________________quartermaster united states navy. Legjo bb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a 5zolyVai, £#ki Erzsiket is polettai gyógyvizei;. Feltűnő gyögykatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hőlyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszerüzletekben és az uradalmi ásványvizbérlőségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
