Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)

1901-05-23 / 41. szám

kereskedők azon válaszát, hogy ő mint arankamentest és mint belföldi magot kapta, lessék megnézni, de ő semmiféle garan'int nem vállal. A törvény megköveteli: a mag eredetének határozott megjelö­lését ; a mag tisztaságának °/„-ekban kifeje­zett megjelölését; a csiraképesség számokban kifejezett gavantiáját; a feltétlen arankamentesség biztosítását; végül az adatokat tartalmazó törvény előírta igazolvány kiadását, mely a gazdát a próba vizsgálatra figyelmezteti. Ne nyugodjék bele a gazda abba hogy blombozott heremagot vett. a blomb legyen csak arra való, hogy a kereskedő magát fedezze a törvény előtt. A lóhermag keres­kedés legtöbb hitvány áruja, amit a nagy kereskedő direkt eladni nem mer, a kis keres kedők utján kerülnek a gazda kezébe, akik maguk sem ismerik áruikat. Ha a gazda a fenti kellékeket akár blombozott, akár nyitott zsák vételnél a kis kereskedőtől is megköveteli, s minden vétel­ből egy kis mintát megvizsgáltat nem lesz oka panaszkodni, hogy lóherése ritka maradt s arankával van teli! E szigor a kis kereskedőkre nézve meg­nehezíti a lóhermag kereskedést, a termelő biztonsága előttünk azonban előbbre való kérdés, s amelyik kereskedő a termelőt fel­tétlenül biztosítani nem tudja, az ne áruljon lóhermagot. Poszvék. Tanítók értekezlete. Nem mint tanító, de mint a sajtó egyik szerény munkása, a „Szamos'1 36 ík számában méltó felháborodással emlékeztem meg a szinér- váraljai tanítói kör értekezletében előfordult sajnálatos botrányról. Az eset súlyosságához mérve nagyon enyhén bíráltam egymsek, külö­nösen Marosán Viktor viselkedését, melylyel a külömben nagyon tevékeny kört blamirozta Nevezett ur jónak látta nyilatkozni. A saját érdekében nagyon roszul tette. Mert ha hallgat, legalább arra nem kényszerít rá, hogy újabb, nem valami dicséretes, talán inkább takargatni való oldaláról ismertessem meg. Én bennem a felebaráti szeretet él, de —nagyon sajnálom — a történtek után abban M. V. ur nem részesül­het, és amit számára keblemben tartogatok, az nagy érzéssel finomsággl adta vissza a keringő bájos részleteit és óhajtjuk, hogy ö nagysága bravúros énekében a jövőben is minél többször gyönyörködhessünk. Befejezésül hallottuk a 100 tagból álló vegyeskar és a zenekar által előa­dott „Zene“ czimü szerzeményét a művész-gróf­nak, melyben az egyes szólamokat Galba Lajosné úrnő, dr. Vajay Imre és Orosz Lajos urak ki­tűnő dispozicióban énekelték. A függöny föllebbenésekor már óriási ha­tást keltett az előadók impozáns csoportosítása és ez a hatás a darab előadása közben folyton növekedett, úgy hogy a végén a lelkesedés és a Zichy gróf iránt megnyilatkozott o váczió valóságos existazissá emelkedett. A szólók közül megra­gadó volt a „Bölcsődal“ (Galbáné önagysága szó­lója) továbbá szépen énekelték a szerenádot dr. Vajay és a búcsút Orosz Alajos. Az együttesen előadott részletek közül a népdalt, amely Zichy Géza gróf feldolgozásában csakugyan elragadó — a közönség megismételtette. Dicsérettel kell kiemelnünk végül opera­házunk hárfását Mooshammer Ottót, aki a gróf iránti szívességből jött le a zenekar kiegészíté­sére és akinek gyönyörű játékával közönségünk alig tudott betelni A dalegyesület büszke lehet a Zichy-con- cert sikereire és most már csak arra kel­lene törekednie, hogy a mi büszkeségünk is folyvást fokozódjék dalosaink iránt. Hópehely. nem lehet más, mint a szánalom. Ha hallgat, megmaradt volna minden nagyobb érték nélkül j való és reklám, humbug által nagygyá lett em­bernek ; de nyilatkozata után szépségesen ki­pottyant az igazmondó emberek sorából is. Nem akarok vastag kifejezést használni, azért, mon­dom csak úgy enyhén : Marosán Viktor ur ez egyszer szándékosan tévedett. Egész irka-firkája, melyben a dolog lénye­gét a személyem ellen intézett apró csípések özönébe igyekszik sülyeszteni, a valótlanságok és rósz akaratú ráfogások egész halmaza. Hát valami nagy igazságszeretetet eddig sem tételez­tem fel. nem nagyon tisztelhető ellenfelemről; de hogy egy’ ember, egy tanító, ilyen nyilt.au merjen valótlanokat állítani; ilyen nyíltan merje az igazságot arczul csapdosui: azt nem gon- 1 doltam. Hogy valótlanság az egész handa-bandázás, arra nézve teljesen elég lenne annyit felemlite nem, hogy a szatmármegyei ált. tan. egyesü­let e hó 15-én, Nagy-Bányán tartott közgyű­lése a hírhedt elnökválasztást, mint törvény­telent megsemmisítvén, uj választás lesz, mely titkos szavazás utján ejtendő meg; azonban — tekintettel M. V. ur utáTlozhatlan hangjára, nem térhetek ki minden állításának egyenkint megczáfolása olől így lesz a kép nagyon szép. Ajánlom, nézze ezt meg M. V. ur minél gyak­rabban ! Tanulni nem szégyen! 1. Az egész közleményen végig vonul az önhittség, a ritka velejü gőg. Az üresség, bár­minő nagy is, előttünk tekintélyt senkinek sem biztosit, s aki tiszteletünkre számit, az csak lelkiismeretes, becsületes munka árán lehet annak birtokosa ; de a nagyképűsködést, a dobolást és porhintést nem respectáljuk. 2. Azt állítja M. V. ur, hogy én a kör elnöke vagy legalább is jegyzője akartam lenni \s nem kaptam egy szavazatot sem. Szavazatot, csak akkor kaphat valaki, ha szavazás van. — Szavazás nem volt, szavazatot nem kaphattam. Régen, a gyűlés előtt jóval kinyilatkoztattam, hogy a sz in érv ár aljai körben soha semmiféle tisztséget nem vállalok. E kijelentésemről tudomása van legalább 10 — 15 embernek, de tudomása van M. V. urnák is. De ha megbiz- hatlan emlékező tehetsége nem bírja ki a meg­erőltetést, megnyugvás végett ismét megujitom e kijelentésemet. Nem szeretném azonban, ha elhitetné magával M. V. ur. hogy az elnökségre csak mi hárman születtünk. Vannak itt igen derék, arra alkalmas és minálunk sokkal érde­mesebb emberek és én őket már a zágrábi gyű­lés előtt ismertem ! 3. Azt állítja, hogy az én rábeszélésemre foglaltak állást némelyek Marosán Kornél volt korelnök ellen. Ezennel ünnepélyesen felszólli- tom a kör minden tagját, miszerint nyilatkozzék arra nézve, hogy szóltam-e én ily őzéiből vala kinek egyetlen szót is ? Borzasztoau gyarló ! 3. Azt állítja, hogy Marosán Kornéllal együtt a teljes tisztikar újra megválasztatott, Választás nem volt. Hogy az elnököt a bizalom- nyilvánitás tekintetében a tisztikar köpenymge alá bujtassa valaki, az ellen az igazság és tör­téneti hűség nevében tiltakozom. A tisztikar többi tagjait szeretettel marasztjuk, ha tetszik nekik maradni; de az elnök ellen protestálunk. Hiába: nekünk is többe van, olcsóbban nem adhatjuk. 5. Azt állítja, hogy Krespay Ágoston, kor­elnök, a bizalomnak tisztességesen és becsü­letesen eleget tett. A tisztességet és becsületet Krespaitól megtagadni nem akarom ; de hogy a bizalomuak és ezzel kötelességének megfelelt volna, azt minden jó akaratom mellett sem mond­hatom. Az alapszabályzat 24-ik §-a szerint kö­telessége lett volna a titkos szavazást elrendelni. Ennyi kötelessége volt, ezt sem tette meg. És az egész ügy ezen sarkallik, amiről M. V. ur bölcsen hallgat, ezért kapta Krespai a megrovást. M. V. úrtól kitelik, hogy még ezt is letagadja. 6. Azt állítja, hogy a tisztikart marasztó nyilatkozatot ellenmondás nélkül általános éljenzés követte. Leghívebb embereitől kérde­zem meg; Igaz ebből csak egy betű is? Nem tiltakoztunk a minösithetlen eljárás ellen csak­nem mindnyájan, még Marosán szavazói közül is? Nem hivatkoztunk az alapszabályzatra? Ne éljünk vissza a közönség hiszékenységével, ne téveszszük meg a közvéleményt, becsüljük a sajtó tisztességét! Ez jóakaratu tanácsom. 7. Azt állítja, hogy az elnök elrendelte a névszerinti szavazást, amikor társaim látva, hogy ők csak 6-an, mig az ellenpárton 12-en vannak, eltűntek a teremből. Kérdem; melyik l, elnök rendelte el a szavazást ? Marosán Kornél vagy Krespai Ágoston ? Hiszen M. V. ur szerint be volt fejezve a tisztujitás ténye, már pedig a a szavazást csak a korelnök rendelhette el, a ki p'dig akkor már a teremben sem volt, ami­kor M. V. ur (sic!) egyiket-másikat szavazásra akarta kényszeríteni. Szavazásról» szó sem lehet. Mi különben titkos és nem névszerinti szavazást kértünk. Ne tessék fogalomzavarban lenni! Társaim tün­tetőleg kivonultak a teremből, de ezzel nem gyengeségüket, hanem a törvénytelen eljárást akarták dokumentálni, Hogy barátaim mennyire nem hagyták el — nem engem ■— elhatározá­sukat, azt reménydem, be fogják igazolni a leg­közelebb megejtendő választáskor. 8. Azt állítja M. V. ur, hogy én őt laká­sán felkerestem, a hol társaim előttem kije­lentették, hogy ők a régi tisztikar mellett foglaltak állást. Lakásán ? . . . Szent Isten! Ugyan kérem, hol tetszik lakni ? Felsőfaluban sohasem jártam életemben. A vendéglő eg' szo­bájában szóba álltam (és ezt nagyon bánom) M. V. úrral, hol barátaim közül Kolumbán Berta­lan és Ember Sándor volt jelen. Fülek! Ide hallgassatok! Ez a két ur épen az ellenkezőjét nyilatkoztatta ki annak, a mit M. V. rájok merészel fogni. Megjegyzem itt is, hogy csak az elnökségről beszélünk. A botrány tehát megvolt és — szerintem — a botrányt szégyenleui kell. Hogy előbbi közle­ményemben foglalt azon állításomat, miszerint botrányms és szégyenletes dolgok történtek, nem erősítem még nyomosabb tényekkel, azt az egye­sület tekintélyének megóvása érdekében teszem. Marosán Kornél férfia;s nyilatkozatát tu­domásul veszem, Krespai Ágoston úrral eleget foglalkoztam. Ezek után nincs, mit mondanom. Az igen tisztelt olvasó most már beláthatja, hogy kinek vau szüksége a felebaráti szeretetböl származó szánalomra. Midőn még M. V. urnák az igaz­mondás tárgj'ából magáuleczkék vételét ajánlom, azon kijelentésem mellett, hogy a köztéren ta­lálkozhatunk, de a magán életben vele szóba sem állok, tisztelettel maradok a Tekintetes Szerkesztő urnák kész szolgája : Fábián István. Útmutatás a Háposztapillatigó hcrttyójánaH irtására. Életmódja és kártétele. A káposztapillangó hernyóját falánkságáról egyaránt jól ismeri a falusi gazdaaszony, a ki zöldséges kertjében maga gondozza a házhoz szükséges káposztáié léket,, meg a gazdaember is, a ki eladásra nagy­ban táblaszámra term-eszti a káposztát. A káposztapillangó hernyója kisebb-na- gy'obb számmal minden évben akadhat, egydk- másik esztendőben azonban oly nagy mértékben szaporodhatik el, hogy nem elégszik meg csu­pán a káposztával, a melyet a hernyók serege egész a torzsáig pusztára letarol, hanem a ká­poszta fogytával neki esik a kalarábénak, sőt ennek hiányában a tormaleveleknek is. így tör­tént az elmúlt 1900. esztendőben is, a melynek Őszén a káposztahernyó roppant kártétele miatt mindenfelől felhangzott a panasz. Ezek a kártékony hernyók a káposztapil­langó tojásaiból fejlődtek, a melyet nyár elején a fehér lepke a kalarábó, torma, de különösen a káposzta leveleire rak le. A lepke ezeket a tojásokat szép sárgaszinü csomócskákban ta­pasztja oda egymás mellé a levelek fonákjára. Úgy két hét múlva ezen tojások mindegyikéből egy piczi hernyó bújik ki. A hernyók ilyenkor még igen aprók, eleinte fehéres-zöld színűek, egyideig egymás mellett egy csomóban veszte­gelnek és nem igen látszik meg, hogy nagy kárt tennének, mindössze a levelek fonákját hámozzák meg itt-ott Néhány nap múlva azon­ban elszélednek a káposztaleveleken, hogy mind egyikük a maga szakállára szabadon garázdál- kodhassék s a milyen mértékben nőnek, híznak a zsenge levelek árán, olyan arányiban növeke­dik a kártételük is: kikezdik a leveleket a szé­lükön és lyukakat rágnak azok közepén, úgy hogy utoljára semmit sem hagynak meg a le­velekből az ereken kívül. A hernyók őszre rendesen a káposztaszü­ret idejére teljesen kifejlődnek s a káposztáról stb vándorútra indulnak. Ilyenkor látjuk a kö­vér hernyókat a szomszédos fákon, a kerítése­ken, a falakon mászkálni, sőt egynémelyik la­kásunkba is betolakodik, hogy alkalmatos helyen,

Next

/
Thumbnails
Contents