Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)

1901-05-23 / 41. szám

kereskedők azon válaszát, hogy ő mint arankamentest és mint belföldi magot kapta, lessék megnézni, de ő semmiféle garan'int nem vállal.

A törvény megköveteli:

a mag eredetének határozott megjelölését ;

a mag tisztaságának °/„-ekban kifejezett megjelölését;

a csiraképesség számokban kifejezett gavantiáját;

a feltétlen arankamentesség biztosítását;

végül az adatokat tartalmazó törvény előírta igazolvány kiadását, mely a gazdát a próba vizsgálatra figyelmezteti.

Ne nyugodjék bele a gazda abba hogy blombozott heremagot vett. a blomb legyen csak arra való, hogy a kereskedő magát fedezze a törvény előtt. A lóhermag kereskedés legtöbb hitvány áruja, amit a nagy kereskedő direkt eladni nem mer, a kis keres kedők utján kerülnek a gazda kezébe, akik maguk sem ismerik áruikat.

Ha a gazda a fenti kellékeket akár blombozott, akár nyitott zsák vételnél a kis kereskedőtől is megköveteli, s minden vételből egy kis mintát megvizsgáltat nem lesz oka panaszkodni, hogy lóherése ritka maradt s arankával van teli!

E szigor a kis kereskedőkre nézve megnehezíti a lóhermag kereskedést, a termelő biztonsága előttünk azonban előbbre való kérdés, s amelyik kereskedő a termelőt feltétlenül biztosítani nem tudja, az ne áruljon lóhermagot.

Poszvék.

Tanítók értekezlete.

Nem mint tanító, de mint a sajtó egyik szerény munkása, a „Szamos'1 36 ík számában méltó felháborodással emlékeztem meg a szinér- váraljai tanítói kör értekezletében előfordult sajnálatos botrányról. Az eset súlyosságához mérve nagyon enyhén bíráltam egymsek, különösen Marosán Viktor viselkedését, melylyel a külömben nagyon tevékeny kört blamirozta Nevezett ur jónak látta nyilatkozni. A saját érdekében nagyon roszul tette. Mert ha hallgat, legalább arra nem kényszerít rá, hogy újabb, nem valami dicséretes, talán inkább takargatni való oldaláról ismertessem meg. Én bennem a felebaráti szeretet él, de —nagyon sajnálom — a történtek után abban M. V. ur nem részesülhet, és amit számára keblemben tartogatok, az

nagy érzéssel finomsággl adta vissza a keringő bájos részleteit és óhajtjuk, hogy ö nagysága bravúros énekében a jövőben is minél többször gyönyörködhessünk. Befejezésül hallottuk a 100 tagból álló vegyeskar és a zenekar által előadott „Zene“ czimü szerzeményét a művész-grófnak, melyben az egyes szólamokat Galba Lajosné úrnő, dr. Vajay Imre és Orosz Lajos urak kitűnő dispozicióban énekelték.

A függöny föllebbenésekor már óriási hatást keltett az előadók impozáns csoportosítása és ez a hatás a darab előadása közben folyton növekedett, úgy hogy a végén a lelkesedés és a Zichy gróf iránt megnyilatkozott o váczió valóságos existazissá emelkedett. A szólók közül megragadó volt a „Bölcsődal“ (Galbáné önagysága szólója) továbbá szépen énekelték a szerenádot dr. Vajay és a búcsút Orosz Alajos. Az együttesen előadott részletek közül a népdalt, amely Zichy Géza gróf feldolgozásában csakugyan elragadó — a közönség megismételtette.

Dicsérettel kell kiemelnünk végül operaházunk hárfását Mooshammer Ottót, aki a gróf iránti szívességből jött le a zenekar kiegészítésére és akinek gyönyörű játékával közönségünk alig tudott betelni

A dalegyesület büszke lehet a Zichy-con- cert sikereire és most már csak arra kellene törekednie, hogy a mi büszkeségünk is folyvást fokozódjék dalosaink iránt.

Hópehely.

nem lehet más, mint a szánalom. Ha hallgat, megmaradt volna minden nagyobb érték nélkül j való és reklám, humbug által nagygyá lett embernek ; de nyilatkozata után szépségesen kipottyant az igazmondó emberek sorából is. Nem akarok vastag kifejezést használni, azért, mondom csak úgy enyhén : Marosán Viktor ur ez egyszer szándékosan tévedett.

Egész irka-firkája, melyben a dolog lényegét a személyem ellen intézett apró csípések özönébe igyekszik sülyeszteni, a valótlanságok és rósz akaratú ráfogások egész halmaza. Hát valami nagy igazságszeretetet eddig sem tételeztem fel. nem nagyon tisztelhető ellenfelemről; de hogy egy’ ember, egy tanító, ilyen nyilt.au merjen valótlanokat állítani; ilyen nyíltan merje az igazságot arczul csapdosui: azt nem gon- 1 doltam.

Hogy valótlanság az egész handa-bandázás, arra nézve teljesen elég lenne annyit felemlite nem, hogy a szatmármegyei ált. tan. egyesület e hó 15-én, Nagy-Bányán tartott közgyűlése a hírhedt elnökválasztást, mint törvénytelent megsemmisítvén, uj választás lesz, mely titkos szavazás utján ejtendő meg; azonban — tekintettel M. V. ur utáTlozhatlan hangjára, nem térhetek ki minden állításának egyenkint megczáfolása olől így lesz a kép nagyon szép. Ajánlom, nézze ezt meg M. V. ur minél gyakrabban ! Tanulni nem szégyen!

1. Az egész közleményen végig vonul az önhittség, a ritka velejü gőg. Az üresség, bárminő nagy is, előttünk tekintélyt senkinek sem biztosit, s aki tiszteletünkre számit, az csak lelkiismeretes, becsületes munka árán lehet annak birtokosa ; de a nagyképűsködést, a dobolást és porhintést nem respectáljuk.

2. Azt állítja M. V. ur, hogy én a kör elnöke vagy legalább is jegyzője akartam lenni

\s nem kaptam egy szavazatot sem. Szavazatot, csak akkor kaphat valaki, ha szavazás van. — Szavazás nem volt, szavazatot nem kaphattam. Régen, a gyűlés előtt jóval kinyilatkoztattam, hogy a sz in érv ár aljai körben soha semmiféle tisztséget nem vállalok. E kijelentésemről tudomása van legalább 10 — 15 embernek, de tudomása van M. V. urnák is. De ha megbiz- hatlan emlékező tehetsége nem bírja ki a megerőltetést, megnyugvás végett ismét megujitom e kijelentésemet. Nem szeretném azonban, ha elhitetné magával M. V. ur. hogy az elnökségre csak mi hárman születtünk. Vannak itt igen derék, arra alkalmas és minálunk sokkal érdemesebb emberek és én őket már a zágrábi gyűlés előtt ismertem !

3. Azt állítja, hogy az én rábeszélésemre foglaltak állást némelyek Marosán Kornél volt korelnök ellen. Ezennel ünnepélyesen felszólli- tom a kör minden tagját, miszerint nyilatkozzék arra nézve, hogy szóltam-e én ily őzéiből vala kinek egyetlen szót is ? Borzasztoau gyarló !

3. Azt állítja, hogy Marosán Kornéllal együtt a teljes tisztikar újra megválasztatott, Választás nem volt. Hogy az elnököt a bizalom- nyilvánitás tekintetében a tisztikar köpenymge alá bujtassa valaki, az ellen az igazság és történeti hűség nevében tiltakozom. A tisztikar többi tagjait szeretettel marasztjuk, ha tetszik nekik maradni; de az elnök ellen protestálunk. Hiába: nekünk is többe van, olcsóbban nem adhatjuk.

5. Azt állítja, hogy Krespay Ágoston, korelnök, a bizalomnak tisztességesen és becsületesen eleget tett. A tisztességet és becsületet Krespaitól megtagadni nem akarom ; de hogy a bizalomuak és ezzel kötelességének megfelelt volna, azt minden jó akaratom mellett sem mondhatom. Az alapszabályzat 24-ik §-a szerint kötelessége lett volna a titkos szavazást elrendelni. Ennyi kötelessége volt, ezt sem tette meg. És az egész ügy ezen sarkallik, amiről M. V. ur bölcsen hallgat, ezért kapta Krespai a megrovást. M. V. úrtól kitelik, hogy még ezt is letagadja.

6. Azt állítja, hogy a tisztikart marasztó nyilatkozatot ellenmondás nélkül általános éljenzés követte. Leghívebb embereitől kérdezem meg; Igaz ebből csak egy betű is? Nem tiltakoztunk a minösithetlen eljárás ellen csaknem mindnyájan, még Marosán szavazói közül is? Nem hivatkoztunk az alapszabályzatra? Ne éljünk vissza a közönség hiszékenységével, ne téveszszük meg a közvéleményt, becsüljük a sajtó tisztességét! Ez jóakaratu tanácsom.

7. Azt állítja, hogy az elnök elrendelte a névszerinti szavazást, amikor társaim látva, hogy ők csak 6-an, mig az ellenpárton 12-en vannak, eltűntek a teremből. Kérdem; melyik

l,

elnök rendelte el a szavazást ? Marosán Kornél vagy Krespai Ágoston ? Hiszen M. V. ur szerint be volt fejezve a tisztujitás ténye, már pedig a a szavazást csak a korelnök rendelhette el, a ki p'dig akkor már a teremben sem volt, amikor M. V. ur (sic!) egyiket-másikat szavazásra akarta kényszeríteni.

Szavazásról» szó sem lehet. Mi különben titkos és nem névszerinti szavazást kértünk. Ne tessék fogalomzavarban lenni! Társaim tüntetőleg kivonultak a teremből, de ezzel nem gyengeségüket, hanem a törvénytelen eljárást akarták dokumentálni, Hogy barátaim mennyire nem hagyták el — nem engem ■— elhatározásukat, azt reménydem, be fogják igazolni a legközelebb megejtendő választáskor.

8. Azt állítja M. V. ur, hogy én őt lakásán felkerestem, a hol társaim előttem kijelentették, hogy ők a régi tisztikar mellett foglaltak állást. Lakásán ? . . . Szent Isten! Ugyan kérem, hol tetszik lakni ? Felsőfaluban sohasem jártam életemben. A vendéglő eg' szobájában szóba álltam (és ezt nagyon bánom) M. V. úrral, hol barátaim közül Kolumbán Bertalan és Ember Sándor volt jelen. Fülek! Ide hallgassatok! Ez a két ur épen az ellenkezőjét nyilatkoztatta ki annak, a mit M. V. rájok merészel fogni. Megjegyzem itt is, hogy csak az elnökségről beszélünk.

A botrány tehát megvolt és — szerintem — a botrányt szégyenleui kell. Hogy előbbi közleményemben foglalt azon állításomat, miszerint botrányms és szégyenletes dolgok történtek, nem erősítem még nyomosabb tényekkel, azt az egyesület tekintélyének megóvása érdekében teszem.

Marosán Kornél férfia;s nyilatkozatát tudomásul veszem, Krespai Ágoston úrral eleget foglalkoztam.

Ezek után nincs, mit mondanom. Az igen tisztelt olvasó most már beláthatja, hogy kinek vau szüksége a felebaráti szeretetböl származó szánalomra. Midőn még M. V. urnák az igazmondás tárgj'ából magáuleczkék vételét ajánlom, azon kijelentésem mellett, hogy a köztéren találkozhatunk, de a magán életben vele szóba sem állok, tisztelettel maradok a Tekintetes Szerkesztő urnák kész szolgája :

Fábián István.

Útmutatás

a Háposztapillatigó hcrttyójánaH irtására.

Életmódja és kártétele. A káposztapillangó hernyóját falánkságáról egyaránt jól ismeri a falusi gazdaaszony, a ki zöldséges kertjében maga gondozza a házhoz szükséges káposztáié léket,, meg a gazdaember is, a ki eladásra nagyban táblaszámra term-eszti a káposztát.

A káposztapillangó hernyója kisebb-na- gy'obb számmal minden évben akadhat, egydk- másik esztendőben azonban oly nagy mértékben szaporodhatik el, hogy nem elégszik meg csupán a káposztával, a melyet a hernyók serege egész a torzsáig pusztára letarol, hanem a káposzta fogytával neki esik a kalarábénak, sőt ennek hiányában a tormaleveleknek is. így történt az elmúlt 1900. esztendőben is, a melynek Őszén a káposztahernyó roppant kártétele miatt mindenfelől felhangzott a panasz.

Ezek a kártékony hernyók a káposztapillangó tojásaiból fejlődtek, a melyet nyár elején a fehér lepke a kalarábó, torma, de különösen a káposzta leveleire rak le. A lepke ezeket a tojásokat szép sárgaszinü csomócskákban tapasztja oda egymás mellé a levelek fonákjára. Úgy két hét múlva ezen tojások mindegyikéből egy piczi hernyó bújik ki. A hernyók ilyenkor még igen aprók, eleinte fehéres-zöld színűek, egyideig egymás mellett egy csomóban vesztegelnek és nem igen látszik meg, hogy nagy kárt tennének, mindössze a levelek fonákját hámozzák meg itt-ott Néhány nap múlva azonban elszélednek a káposztaleveleken, hogy mind egyikük a maga szakállára szabadon garázdál- kodhassék s a milyen mértékben nőnek, híznak a zsenge levelek árán, olyan arányiban növekedik a kártételük is: kikezdik a leveleket a szélükön és lyukakat rágnak azok közepén, úgy hogy utoljára semmit sem hagynak meg a levelekből az ereken kívül.

A hernyók őszre rendesen a káposztaszüret idejére teljesen kifejlődnek s a káposztáról stb vándorútra indulnak. Ilyenkor látjuk a kövér hernyókat a szomszédos fákon, a kerítéseken, a falakon mászkálni, sőt egynémelyik lakásunkba is betolakodik, hogy alkalmatos helyen,