Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)
1901-04-07 / 28. szám
a halálból, hiábavaló minden ti hitetek ! Ha a halhatatlanságot kivennők a kér. anya- szentegyház fudamentumából, összeomlanának a kér. templomok, összedőlne a kér. kultúra, amit két ezredév arra fölépített. Ezt a szegletkövet ne bántsátok. Szikla alapja az a kér. műveltségnek, világitó tornya a hajótörötteknek s az élet tengerén hánykódóknak, remény horgonya a haldoklóknak. biztos révpartja kikötőié a halottaknak . . . A Husvét a halhatatlanság ünnepe. Jézusunk egy ily napon támadott lel a halálból, hogy az életet világosságra hozza, hogy a lelki világ titkait velünk megértesse. Ezt a tudományt nem eszünkkel, de szivünkkel keli íölfognunk. Ez nem a tudománynak, hanem a hitnek tárgya. A hit tárgyai pedig sokkal magasabban vannak, mintsem elménkkel elérhetnők. És: boldogoka kik hisznek, mert övék az Istennek országa! Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk t. olvasóinknak ! B. K A Társaskör múlt évi történetéből. A Társaskör LXVIII. évf történetéből a következőket emeljük ki : Amennyiben a Társaskör Rákóczy-utcza 15. szám alatti telkén fennállott régi épületen vállalat utján végrehajtott átalakítási és kiegészítő építkezési munkálatok már régebben felülvizs gálva vannak, sőt azok felett ez év elején az utófelülvizsgálat is megtörtént s ennek eredményeként megállapittatván, hogy Fogarasi Sándor vállalkozó szerződésbeli kötelezettségeinek eleget tett, őt a választmány a vállalatot illetőleg a további jótállás alul felmentvén,: visszatartott biztositékára nézve is kielégítette nem lesz érdektelen az építkezés legfőbb adatait kurta szabásokban emlékezet okáért itt röviden egybefoglalni. A munkálatokat a vállalkozó 1899. évi junius 26-án vette át s köteles volt volna azokat, ba tudniillik, pótiómunkák és változtatások közbe nem jönnek, d szerződés értelmében bárom hónap alatt teljesen befejezni és átadni. Azonban a pótépitkezések és munkák tárgyában júliusban is történvén még intézkedés, sőt több irányban, különösen a fűtési berendezés tekintetében csak szeptember végén létesülvén megállapodás, nem különben a helyiségek festése ügyeben is csak október közepén hozatván határozat: bárba a szerződésnek szorosabban tárgyát képező munkálatok a határidőn belül befejezést is nyertek, az építkezés teljes végrehajtásának ideje november végére esik. Az építkezés után kibontakozott formák szépsége és terjedelme azt mutatja, hogy az egészen sikerült újjáépítés legalább is egy boszu emberöltőre a legkényesebb igényeknek is meg fog felelni. Tagjaink egy részében aggodalom élt az iránt is, hogy az építkezési költségek fedezése okvetlenül tagdíjemeléssel fog járni, azonban az építési hitelművelet teljes végrehajtása után ma már tisztán áll, hogy a Budapest-belvárosi takarékpénztár 40-000 K. és a helybeli takarék- pénztár 10,000 K. kölcsöne után fizetendő évi tőke- és kamatjáradék mindössze 124 koronával múlja felül ama 2560 K. összeget, melyet a Kör régebbi jelzálogos tartozása után évenkint fizetett. Ez a csekély járadék többlet pedig any- nyival inkább nem jöhet tekintetbe, mert, mint alább ki fog tűnni, tagjaink száma az utóbbi időben örvendetes módon négyszázan felül emelkedett. Egyébiránt az építkezés részletes adatai a j következők : Leszámolás. A vállalati szerződés szerinti átalány-összeg 8900 frt. Azon munkálatok, melyeknek eszközlését időnkiut az építkezési bizottság vagy az elnök sóg, illetőleg a választmány elrendelte, a következők: külön illemhelyek, a régi folyosó alapfalainak újbóli épitése, aláfalazás a Bartha-féle telek felől, az ebédlői ablakközöknek román ezémentbe falazása, alátéti lemezek alkalmazása, falmagasitás és tüzfalrakás, keritósfal meghagyás miatt órtékmegtéritós, utczai homlokzat, ablakok, kapu, közfalvastagitás, villamos szellőző bádog fedelek, vendéglősi pinczelakás átalakítása és kifestése, szobrászmunka az ajtótetőzők felett, a központi fütő berendezéséhez kőműves muhka, végül a harmadik melegítő kamara készítése. E munkák pénzben kifejezve 2649 frt j 06 kr. A végrehajtott összes munkák értéke 11549 frt 06 kr. Miután az utófelülvizsgálat megállapította, hogy az építkezésen semmi figyelembe vehető I hiány nem mutatkozik, s a munkálatok általa ban úgy anyag, mint minőség tekintetében jók és elfogadhatók, miért is megállapittatván, hogy a vállalkozó szerződésbeli kötelezettségeinek eleget tett: őt a választmánynak a vállalatot , illetőleg bentartott- biztosítékának kiadása mellett a további jótállás alul felmenteni kellett. Könnyebb hozzáférhetés szempontjából elrendelte a választmány, hogy a Kör tulajdonát képező magyar és németnyelvű Lexikonak, valamint a Magyarok Történetének összes kötetei szabadon az olvasóteremben álljanak, mint a mely munkákra közönségünk legtöbbször van rá utalva. A Kazinczy-alapot utolsó közgyűlésünk meghagyása folytán a helybeli két főgimnáziumnak pénztárunk kifizette s az erői szóló elismervényeket f. évi számadásának mellékle ■ tei közt őrzi. A választmány, ez évre a kert felújítását és tagjaink kívánságához képest egy kuglizó építését elrendelte. Gondoskodott a fűtőkészülék rendbehozataláról s általában a házi és vendéglői ügyek rendes menetéről. Az 1901. évi február 2-iki társasköri táncz- vigalom ,ugy erkölcsi, mint anymgi tekintetben méltán sorakozik az előzök mellé. A tiszta jövedelem pénztárunkat 517 K 36 fillérrel gyarapította s az elért szép eredményért a választmány B a r t h a Kálmán felügyelőnek, mint rendezőnek jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A lefolyt évben termeinknek vendégei voltak : a helybeli dalegyesület, tanítói kar, az ezredévi asztaltársaság, a jótékony nőegyesület, a villamos vasút megnyitását és a németi gk. egyház felszentelését ünneplő közönség, végül a Lndmann Gyula m. kir. honvéd ezredesnek elbúcsúztatására összejött tisztelői. A választmány tagjaink számának emelése végett a Körnek e czélra felkért tisztviselői és választmányi tagjai által a kiszemeltek sorából gyűjtést eszközölt, mely végeredményében negyvenkettővel gyarapította tagjaink számát. E növedók azonban, bár a folyó év számlájára esik, de a kép teljessége végett már most lesz felsorolva. A katonaság és polgárság között fennálló jó viszony állandósítása és ápolása végett üléseire a választmány a közös és honvéd helyőrség rangidősb parancsnokait egy régi köz- g};ülési határozat szerint a múlt évben is meghívta és jövőre is meg fogja hívni. Az 1900. évi pénztári számadás szerint bevétel 10754 K 84 f; kiadás: 9595 K 51 f; maradvány 1159 K 33 f. A vagyonmérleg főösszegei : vagyon 86592 K 43 f; teher 49715 K 59 f; tiszta vagyon, mint egyenleg 36876 K 84 f. Az 1901. évi költségelőirányzat szerint bevétel: 8736 K 33 f; kiadás: 8367 K 60 f; pénztári maradvány : 368 K. 73 f. Tagjaink száma: rendes 282, vidéki 25, ideiglenes, kik közt a közös és honvéd tisztikar tagjainak, valamint a kataszteri felmérés tisztviselőinek hullámzó száma is benne van : 78, féldijas 29, tiszteletbeli 3, alapitó 4. — Együtt 421. Olvastak 5797 kötetet. A könyvtár állomáuya, nem számítva a lapokat és folyóiratokat, 2280 kötet. Eltávoztak : Balogh Mihály, Elbel Tibor, dr. Fodor Ferencz, Kádas László, Markovics Elemér, Maruska Mihály, Nádpataky Gusztáv, dr. Paál István, Sarmaságh Géza, Szoboszlay Sándor, dr. Vityi József, Walton Róbert, Ho- dossy Lajos. Kiléptek: MándyElek, Habrovszky József. Uj tagok : Leiter István, dr. Makár Károly, Einta Lajos, dr. Hantz Jenő, Borsos Benő, Bakcsy Gergely, Majthényi András, Szabados Ede. Juhász Endre, dr. Dómján dános, Frőchlich Róbert, Nagy Imre, Tóth József, Makay Kálmán, Rohrlich Sámuel, Szeőke Béla, Haraszthy Futó Jóska első szerepe. , (Egy vén színész naplójából) Irta: Pallos Árpád. Valahol a délvidéken jártunk. A ki ismeri e vidék színi viszonyait mostanság, az fogalmat alkothat magának arról, hogy minő állapotok uralkodhattak e téren akkortájt, ezelőtt har- mincz éve. Nem tudom miféle szerencsétlen idea vezérelte direktorunkat e vidékre. Talán kultur- missiót akart teljesíteni e szláv vidéken?! Mert annyi tény, hogy soha még annyit nem koplaltunk, mint akkortájt. De ez nem is volt nagyon csodálatos, mert annak a vidéknek lakossága nagyobbrészt szerbekből állott, kik a magyar nyelvről, magyar színészetről még azt sem tudták, mi fán termett. Sokszor voltunk már abban a stádiumban, hogy beadjuk a kulcsot és a magyar nyelv érdekében kitűzött lobogónk elbukik a küzdelemben. De a ki a madarakat felruházta és élelmet ad a tehetetlennek, az minket sem hagyott éhen veszni. Rendeztünk olyan színi előadásokat, hogy egész estén nem tettünk egyebet, mint magyar és szerb népdalokat énekeltünk és hozzá majd a csárdást, majd pedig az egyhangú szerb szolót lejtettük. Ilyenkor azután volt is publikumunk, mely sűrű áthatlan füstfellegbe burkolta a helyiséget, rekedt hangjával, széles jókedvében, bele-bele kurjantott nótáinkba. S akkor hullott az áldás ezüst és rézpénz képében, mert belépődíjat ugyan senkifia nem fizetett. így azután kis időre megint csak helyre zökkent pénzügyi mérlegünk félrebillent serpenyője. Most is egy szerb városkában tartózkodtunk. De itt már direktorunk élve a politikával, minden másod este ilyen vegyes előadásokat rendezett és csak a rákövetkező napokon áldoztunk Shakespeare, Szigligeti és Katona szellemének, természetesen üres padsorok előtt. De mi azzal nem törődtünk, ép oly hévvel játszottuk szerepeinket, akárcsak a „Nemzeti Színház“ közönsége hallgatta volna Volt a városkában egy becsületes szabómester és annak, ha ugyan lehetséges, még becsületesebb legénye. Futó Jóskának hívták, jó magyar legény, ki vándorlásai közben került ez istentől elrugaszkodott szerb városkába. Ez a Futó Jóska volt a mi leghívebb és legkitartóbb közönségünk. Ott volt az minden előadásunkon, akár szép idő volt, akár hónaljig érő sárban kellett oda küzdenie. Egy-egy érzékenyebb jelenetnél otyan könyzápor omlott szépen ivezett szemeiből, hogy sokszor még a szereplő színészeknek is megesett a szivük rajta. Fizetni persze nem fizetett, mert a pénz nála is a legkevesebb volt, hanem a műélvezetért viszont ő varrta meg lerongyolódott jelmezeinket és ő készített annak, a kinek újat is. így azután szépen megfértünk egymással és rövid ott tartózkodásunk alatt annyira megkedveltük öt, ő meg színtársulatunkat, hogy valóban nehezen búcsuzkodtunk, mikor ütött a válás órája. Otthagytuk a szerb városkát, hogy másutt is terjeszszük a magyar szót. Ép javában ábrándoztam egy elnyűtt mente felett, hogy be jó volna, ha most itt lenne Futó Jóska, mindjárt kireperálná rongyos mivoltát, hát uramfia, akárcsak szellem- idéző szavára betoppant a mi Jóskánk. — Adjon Isten, művész uram, e szókkal köszöntött.-- Hát kend mit keres itt minálunk, — kérdem csodálkozó arczkijezéssel — mi jó szól hozta erre felé ? Arcza piros volt a szégyenkezéstől és nehézkesen tört elő a szó torkából. — Nagyon megszerettem én magukat és nem tudtam belenyugodnia abba, hogy én már többé ne gyönyörködhessem szép szavukban. Azért is fordulok kegyelmedhez, aki mindig jó indulattal volt iráuyomban, pártoljon be engem a direktornál, hogy vegyen be a társulatába.
