Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)

1901-04-11 / 29. szám

nem látja, hogy az eszméket nem a divatból, de a saját testén fakadó sebek gyógyítását követelő szükségből kell meritnie, a mig be nem látja, hogy nem ellentétes irányok légiója, hanem egymást kiegészítő, tovább fejlesztő egészséges eszmék biztosítják számára a haladást, a boldogulást.

Jegyzőkönyv

felvétetett Szatmáron, 1901. április 3-án a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület rendes tavaszi közgyűléséről.

Jelenvoltak: Domahidy Sándor, Szerdahelyi Ágoston alelnökök, Böszörményi Zsigmond, Cholnoky Imre, gróf Dógenfeld Sándor, Doma- hidy Ferencz, Domahidy István, Hermán Mihály, Kohányi Zsigmond, Kölcsey Antal, Papp Lajos Béla, Pethő György, Szentpály Jenő, Szeőke Barna, Szeőke Ödön, Szoboszlay Sándor, Szu- hányi Lajos, Sz. Tróger Albert és Poszvék Nán dór titkár.

Domahidy Sándor I. alelnök Br. Vécsey József elnök ur távolléte következtében elfog lalja az elnöki széket, üdvözli a jelenlevőket s amennyiben a jelen közgyűlés a márczius 20-ára először hirdetett s a megjelent tagok kevés száma miatt határozatképtelen közgyűlés terminusa után 14 nappal lett meghirdetve, jelen közgyűlés határozatképességét ugyanazon tárgyiakban az alapszabályok 23. §-a értelmében kimondja.

I. A jegyzőkönyv hitelesitésére felkéri Domahidy Ferencz és Pethő György urakat.

II. Az igazgató választmány az egyesület múlt évi működéséről egy kiadott s az összes tagoknak megküldött évkönyvben részletesen beszámolt s igy az elnök kéri az ülést, hogy az abban foglalt jelentést tudomásul venni szíveskedjék.

Az ülés az egyesület fejlődéséről tanúskodó részletes jelentést örömmel veszi tudomásul.

III. Az elnök beterjeszti az igazgató választmány által helyben hagyott számvizsgáló bizottsági jelentést, mely szerint ugyancsak az évkönyvben közzétett vagyon leltár szerint az egyesület vagyona az 1900-ik év végével 43706 K 63 f. s igy az 1899-ik évi zárlatban kimutatott 42141 K 06 f. összeggel szemben az 1900. évben a csikólegelő berendezéséből 1000 K. leltári eszközök értékéből 33 K, végre tagdij hátralékból 354 K. leírása után is 1565 K. 57 f. vagyon gyarapodás mutatkozik.

Az igazgató választmány kéri a pénztárnoknak a felmentvény megadását.

Közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és a felmentvónyt megadja.

IV. Az Elnök ezután bejelenti, hogy az ig. választmány 3 éves mandátuma lejárt, s igy az elnökség és igazgató választmány nevében beadja lemondását, kéri a közgyűlést, hogy az uj választások megejtésóre elnököt válaszszanak; ezután elhagyja elnöki szókét.

V. Közgyűlés a választások megejtésóre

megválasztja elnökül Domahidy Ferenczet, ki elfoglalja elnöki székét s a közgyűlés ne- i vében köszönetét fejezi ki a most lemondott választmánynak azért a szép eredményért, amit az utolsó 3 évi cyklus alatt az egyesület fej lesztése tekintetében felmutatni képes volt.

VI. Ezután felkéri a gyűlést, hogy a tiszt- ujitás megejtósével 1 elnököt és 3 alelnököt választani szíveskedjék.

Elnökül nagy lelkesedéssel egyhangúlag megválasztja az ülés Br. Vécsey József urat, az eddig is volt elnököt, ez által is kifejezést adván törhetlen ragaszkodásának, melylyel eddigi elnökük iránt mindenkor viseltetnek, s midőn az ülés e határozatáról a távollevő megválasztottat értesíteni elhatározza, egy szivvel és lélekkel kívánja, hogy az Ég kegyelme őt Egyesületünk, vármegyénk, hazánk és főúri családja boldogitására az emberi kor legvégső határáig jó egészségben tartsa meg.

Megválasztják továbbá alelnökül I. Domahidy Sándort, II. Nagy Lászlót és IIL. Szerdahelyi Ágostont.

VII. Domahidy Sándor első alelnök ismét elfoglalja az elnöki széket, a közgyűlés bizalmát az elnökség nevében megköszöni és felkéri az ülést, hogy az igazgatóság megválasztására térjenek át.

Konstatálja, hogy az alapszabályok 7. §-a értelmében legalább 200 koronás alapítványuknál fogva minden választás nélkül az igazgató választmány tagjai: Cholnoky Imre, Daróczy Endre, gróf Dógenfeld Sándor, Domahidy Ferencz, Meszlényi Gyula, dr. Schlauch Lőrincz, Szatmárnémeti sz. kir. város, Szentiványi Zoltán, Szerdahelyi Ágoston, Szoboszlay Sándor, gróf Teleky Géza, gróf Teleky László és báró Vécsey József.

Minthogy a választmányt az alapszabályok 27. §-a értelmében a közgyűlés jogosítva van 80 ra kiegészíteni, s minthogy az alapítványuknál fogva választmányi tagok közül 2 en az elnökségben is bent vannak, 1 elnök, 3 alelnök,

1 titkár, 1 pónztárnoks 11 alapítványuknál fogva választmányi tagokon kívül 63 igazgatósági tag választását kéri.

Egyhangúlag megválasztatnak igazgatósági tagokul:

Antal Dániel, Bay Mihály, Beszedits Vilmos, Boér Endre, dr. Böszörményi Emil, ifj. Böszörményi Sándor, Böszörményi Zsigmond, Csaba Adorján, Domahidy Elemér, Domahidy István, dr. Farkas Antal, dr. Fekete Sámuel, Fried Emil. Govrik Ödön, Gyene Károly, Hermán Mihály, Horváth János, Isaák Dezső, Jakó Kálmán, Jákó Mihály, Jákó Sándor, Jókey Mór, Jókey Zsigmond, Kende Elemér, Kende Zsigmond, dr. Keresztszeghy Lajos, bér. Kovács Béla, bér. Kovács Gyula, bér. Kovács Jenő, Ko vásznay Zsigmond, Kölcsey Antal, Lengyel Endre, dr. Lengyel Márton, Losonczy József, Luby Lajos, Luby Béla, Madarassy Dezső, Ma- darassy Gyula, Madarassy Zoltán, Mayer Károly, Mándy Géza, Mándy Zoltán, Maróthy Sándor, Nagy Bála, Papp Lajos, Pethő György, Péterffy Imre, Rébav Dezső, Dr. Serly Gusztáv, Stoll Béla, Svaiczer Gábor, Szarka Andor, Szentiványi Gyula, Szentpályi Jenő, Szeőke Barna, Szeőke Ödön, Sz. Tréger Albert, Szuhányi Ferencz, Szuhányi Ödön, Szuhányi Lajos, dr. Ta- nódy Márton, Tóth Mór, Vállyi Árpád.

VIII. A titkári állás betöltése válván kérdésessé, ülés elhatározza, hogy a titkár annak idején 1 évi próbaszolgálat mellett lett alkalmazva s igy méltányos, hogy állásától 1 évi felmondással legyen elmozdítható, ennélfogva a 3 évenkénti rendes tisztujitás alá nem esik.

IX. Az eddigi pénztárnok gyöngélkedő egészsége folytán állásától visszalépvén, ülés uj pénztárnokul 200 kor. évi fizel őssel Walkovits Jánost, az Északkeleti vármegyei szövetkezetek ügyvezetőjét választja meg.

X. A közlegelő felügyeletével járó állatorvosi állásra Netter Kálmán m. k. járási állatorvos választatik meg.

Állandó jeliegü bizottságok a következőképpen állíttatnak össze :

XI. Számvizsgáló bizottság: Domahidy Sándor, dr. Keresztszeghy Lajos és Poszvék Nándor.

XII. Lóversenyrendező bizottság: Domahidy Sándor elnök, dr. Böszörményi Emil, Domahidy István, Hermán Mihály. Kende Zsigmond, bér. Kovács Jenő, Kovásznay Zsigmond, Nagy László, Pethő György, Svaiczer Gábor, Szerdahelyi Ágoston és Poszvék Nándor titkár.

XIII. Kimondja a közgyűlés, hogy a szakosztály az alapszabályok intézkedése szerint szervezeudők volnának. Az eddigi 4 szakosztály mellett egy közigazgatási szakosztály felállítását határozza el. Megbizatik a titkár, hogy az összes rendes tagok nyilatkozatát kérje be arra nézve, hogy melyik szakosztályban kívánnak működni, hogy igy az egyes szakosztályok összehivatván, szervezkedjenek.

Ezzel a tárgysorozat kimerittetvón elnök a jelenvoltak érdeklődését megköszönve berekeszti az ülést.

Gazdasági házi ipar kiállítás Szatmáron.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a tél folyamán a vármegye területén négy házi ipar tanfolyamot rendezett. Különösen e tanfolyamok eredményének bemutatása, de ezzel kapcsolatban a SzatmármegjAben általánosabban elterjedt házi ipar ismertetése volt a kiállítás tervének czólja.

S hogy a sablonoktól eltérjünk, az összes házi ipar munka közben is be lesz mutatva.

Á kiállítás a következő nagyvásár idején lesz megtartva 4 napon keresztül. Ápril 29-én vasárnap, lesz a megnyitása s május 1-én záródik.

A kiállítás helye a Kossuth-kerti kioszk nagyterme, hol a háziipar egyes czikkei fognak közszemlére kitétetni, a munkatermek pedig

bennük. Mig sokan éppen ellenkezőleg minden lelkűkből szerelmesek voltak kedvencz írójukba Nos ! mondja meg mi oszlatná el illúzióját, ha ilyen két vérbeli iró emberrel beszélne?

— Ugyan ! S maga veti most szememre? Hiszen maga beszélt nekem annyit az aranyos Sipuluszról. Maga beszólt annyit s oly szépeket, hogy soha sem ismertem volna, látatlanba beleszerettem volna. De úgy látszik maga nem ezt akarta, mert most, a mikor talán mái meg- sokalta az elért eredményt: kezd féltékeny- kedni.

— Korántsem! Én kontár iró! De különösnek találtam magukat hölgyeket ezen érzelmeikben. Lássa! Bohémek vagyunk. Kiváltságosán mi újságírók. Mi éjjel dolgozunk, a mikor maguk édes álmokat szőnek a jövendőbeli személyéről. Mi akkor dolgozunk a mikor más ember pihen.

— De nem dolgoznak akkor, a mikor más ember dolgozik.

, — Ne higyje. Nem magamat számítom.

Én úgy sem vagyok hivatásosan az. Én nappal hivatalnok vagyok. De másokat említek. Itt van a kritikus Keszler, a Róna, a Heltai s maguk e maestrok: Rákosi Jenő és Viktor, Vészi. Nincs az a mozgalom, a hol részt ne vennének. Távol az újságírók körén : nem-e mindenben ők az elsők.

— Jó! Én sohasem kicsinyeltem a maguk

munkáját. Hiszen magam is elolvasom naponta az összes lapokat.

— De csak elolvassa! Ez az, a mi némelyikünknek fáj. Mert lássa Clariss : az újságokat nem a könyvtárak részére írjuk. Azokat a nagy közönségnek szánva nehány percznyi időtöltésül csináljuk. Ámde a folytonos lázas munka felemészti a lelkünket. Maga például elolvassa a Budapesti Hírlapot. Talál benne érdekes tárczát. Végig olvassa. Talán meg is könyezi a hősöket: De vajmi ritkán jut eszébe kutatni annak az embernek lelki állapotát, a kinek agyában az ige megfogamzott. Mert nincs más czólja az írónak — mondják — mint, hogy gyönyörködtessen. Azért bújnak sokan az álnév leple alá, hogy saját személyük teljesen kívül maradjon az olvasó gondolatkörén.

— S ezzel még jobban felcsigázzák kíváncsiságunkat.

— Lehet. De azt akarom ezzel kihozni, hogy ne engedjék szerte szállani az olvasottakat, hanem keressék benne az iró lelkét, vizsgálják a szivét. Hiszen ismerte maga is Köllőt. Nos ez a szobrász fiú mintája volt a jóságnak. Enni való íiu volt. De bohém. Elpazarolta a szivét. Elpazarolta a lelkét. Megtért a terem- tőjéhez. Sokan voltak, a kik azt mondották reá: lump volt. Pedig hát csak bohém volt. Bohém: a ki megosztotta a lelkét mindenkivel, élt, halt a barátjaiórt, mig nem- az utolsó leheleté is elhagyta . . . De csitt! húzzák a füg

gönyt és ismét csak engedjük át magunkat a „Kaczagó Temisnek“.

I.

A vidámság elült, a közönség eloszlott s mi szokás szerint az Emkében hallgattuk a Zöldi Marczi czigány főhadnagy nótáit. A poharak csengenek, a társaság hangulata meglehetősen közeledik a forrpont felé. Túlról a Közúti szöglet ablakából neki durálja egy jóképű atyafi a hangját s amúgy szamosmentiesen neki ordít a czigánynak:

— Húzd! nekem húzd, Marczi czigány. Most én kommandirozok neked. Pedig öt évvel ezelőtt önkéntes koromban te kommandiroztál nekem. No csak: az újvárosit. Nem vérbeli czigány, a ki a pajtásáét nem tudja.

Clariss egészen neki melegedett a zenének. Méltóságos papája váltig takargatta shawljával a hátát : csupa tűz volt. Majd amikor az utolsó refraint húzta a czigány, oda kapott a kezemhez s erősen megszorította.

— No mondja: és ne legyen szerelmes az ember ebbe a czigányba ! ?

A méltóságos ur talán kissé túl őszintének találta leánya kifejezett érzelmeit, mert neheztelő pillantást vetett reá.

— Lássa édes öcsém uram! ilyenek ezek leányok. A muzsika, a táncz úgy felheviti őket, hogy képesek lennének minden meggondolás nélkül a nyakába ugrani.