Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-31 / 26. szám
XXXIII. évfolyam. TW' Szatmar, 1301. vasárnap márczius hó 31. 26-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMAfiMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Szinmüvészetünk. Virágvasárnapkor megindul a fővárosban a szinészvásár és ilyenkor az összes vidéki színigazgatók összegyűlnek, hogy meghányják-vessék sorsukat s elintézzék ügyes-bajos dolgaikat. Aktuális tehát a magyar színművészeinek ilyentájt nehány sort szentelni, mert nagyon fontos az a szerep, a mit Thalia papjainak kultúránk terén be kellene tölteni. Mi tűrés tagadás, valljuk be őszintén, a magyar vidéki színművészet, egynémely társulatot kivéve, nagyon is züllött állapotban van és erős reformra volna szükségünk, hogy megszűnjenek azok a viszás állapotok, melyek jelenleg szinügyünk terén uralkodnak. Egyes lelketlen, egoista igazgatók már annyira aláásták a színészet tekintélyét, hogy sok helyt már rettegve látják mindazt, ami színészethez tartozik. Minduntalan felhangzik a panasz, hogy ez vagy amaz a társulat a közönség részvétlensége következtében a nyomorral küz- ködik. Am nem emlitik ugyanakkor, hogy csapni való, rósz és hanyag színészek, kopott ruhatár, dísztelen díszletek természetszerűleg maguk után vonják a közönség nemtörődömségét. A vidéki közönség már beleunt az egymásután következő rósz színtársulatok pírtolásába és igy bizony az is megesik néha, hogy a mások hibájáért, lelkiismeretes, a közönség pártolását megérdemlő társulatok is kénytelenek üres házak mellett megtartani előadásukat. A hol a közönség bizalma egyszer megingott, ott azt visszaszerezni valóban sysi- phusi munka Hogy a színészet a legtöbb vidéki vá rosban nem lészesül kellő méltányolásban, annak okát abban is kell keresnünk, hogy vidéki direktoraink repertoirja vagy a régi elavult mindenki által látott müveket, vagy az ujabbkori könnyű zsánerű férczelménye- ket tartalmazzák. Már rég elmúlt az az idő, mikor a jó vidéknek mindent be lehetett adni. Azóta változtak az idők s vele az Ízlések is. A vidék intelligentiája ma oly fokon áll, hogy megtudja Ítélni azt mi méltó és mi méltatlan arra, hogy pártlogásába részesítse. A szűkös gazdasági viszonyok is természetesen nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség érdeklődése a legutóbbi években a színművészet iránt annyira megcsappant. Ám semmiesetre sem ez játsza a a főszerepet, hanem a már fenntemlitet okokban keresendő a magyarázat. Hasztalan gyüléseznek a fővárosban a színigazgatók, mert gyülésezéssel nem fogják ez áldatlan állapotokat megszűntetni, hanem igenis komoly munkával, törekvéssel és avval a szent meggyőződéssel, hogy ők nemcsak azért papjai a színművészeinek, hogy a közönséget úgy ahogy mulattassak, hanem igenis, hogy műveljék, tanítsák, oktassák és ott, a hol szükséges a hazafias érzelmeket erősítsék. Mindig a kormánytól kérnek és várnak segítséget bajuk orvoslására és nem gondolják meg azt, hogy e bajok előidézésében a főszerepet ők maguk játszották és semmiesetre sem szabad nékik a külső körülményeket nyomorúságok okául felhozni. Most olyan állapotok uralkodnak, hogy virágvasárnapkor 300 szinész lesz szerződés és kenyér nélkül. Hová fog ez vezetni? Az erkölcsi élet amúgy is oly gyenge lábon áll színészeinknél, hogy ez az utolsó csapás a végső katasztrólához vezethet. Azért nagy feladat hárul az Országos Szinészegyesület működésére, hogy tagjait az által, hogy nem tud nékik működési tért nyújtani, a legnagyobb nyomorúságba dönti. Meg kell szüntetnie pedig különösen azt az óriási inváziót, mely most a színművészet berkeiben keres boldogulást. Ne engedjék, hogy tehetségtelen, elzüllött egzisztencziák még jobban aláássák a színészek már amúgy A gvardián biine. — Irta: Marosán János. — Túlozza városka a Gfiraldorini hegyek aljában terül el. A városkát egy kis csörgedező patakocska szeli át, mely a felhőkig nyúló Griraldonni hegyekből ered. Tulozzától északra, a patakocska mentén, az óriási hegyek között, egy szép, kies völgyecske nyúlik be. E völgyben a városkától körülbelül 2 -3 kilométer távolságban emelkedik a Lucziánisták ósdi kolostora, melyhez annyi sok és kiváló történelmi neve zetessóg fűződik. A százados kolostorban csak nem régen ritkán előforduló ünnepélyesség folyt le. A szerzetesek ugyanis az elhunyt perjel helyébe újat választottak, ki őket és rendűket kormányozza és mindenben valóságos elöljárójuk legyen. A választás sok nehézségnek nézett elébe, mert a szerzetesek közt sok kiváló és gvardiám állásra „dignus“ egyén volt. A választás napján azonban valamennyi párt egygyé olvadt és lelkesen kiáltották ki egyhangúlag a Lucziánisták túlozzál gvardiánjává pater Theophi lt. Az uj gvardián aránylag fiatal ember volt, de kiváló magas tudása, származása, megjelenése és modora predestinálták ezen állásra, melyre megválasztották ; és ellenjelöltjei is szívből örvendtek a szerencsés választásnak. A fiatal gvardián ezelőtt egy pár évvel lépett be a Lucziánisták szerzetébe. A belépés előtt jogi pályán volt, de ott hagyta és szerze tes lett. A belépésre megszokott, régi motívumok késztették. Szerelmes lett és imádottját hiába szerette, mert szülői hallani sem akartak az egybekelésről. Az ideális, rajongó lelkületű ifjút ez annyira elkeserítette, hogy búcsút véve a világi örömöktől, a Lucziánisták zárdájába vonult, hol szive sebeire az áhítatban, imádságban és dogmák titkaiban keresett enyhítő balzsamot. Imádottját látszólag kezdette feledni és egész nap a tudományos szent könyveket bújta és tanult. Tanult folyton, tanulta az emberi élet rövidségét, az emberi élet gyarlóságát; tanulmányozta a bűnbeesést, a bűnök nemeit, a lélek halhatatlanságát, az isteni kibékülést és a —■ halált. Csak az élet örömeiről nem akart tudni semmit, hisz ő már a világra nézve meghalt. Neki már az ima a tápláléka, a rend vezetése a, kötelessége és az önsanyargatás az öröme. És ez az élet látszólag boldoggá tette a gvardiánt, ki egész megadással folytatta a sanyarú életmódot. Túlozza városkában egy régen bevett szokás uralkodott t. i. az, hogy úgy a vasárnapi valamint ünnepi predikácziókat a katbolikus templomban egy a Lucziánisták közül szokta végezni és a Lucziánisták a szónoklat terén nem voltak utolsók. Egyik vasárnapon épp páter Tbeopbil gvardián volt a szónok. Á templomot, mint rendesen, zsuffolásig töltötte meg az áhitatos nép-sokaság. Lekötött figyelemmel hallgatta az áhitatos publikum a magasan szárnyaló és kiválóan szép egyházi beszédet. A gvardián pedig ma oly remekül szónokolt, hogy igy talán mé^[ soha. De mi az ? A cicerói hanggal rendelkező gvardián nem tüzes . . . kezd mindinkább sá padni és hangja is lassul, fátyolozott és reszkető. Tekintete merev és folyton egy pont fSíó irányult, azon a tájékon egyik padban egy feltűnő szép és elegánsan öltözött nő ült, ki midőn a szónokló gvardián predikácziója közben zavart árult el, elhagyta a templomot, és a szónok csakhamar rendbeszedve most már összekuszált gondolatait, folytatta tovább a szent igék fejtegetéseit. A gvardián nemsokára befejezte a szent beszédet, mely után lázas sietséggel igyekezett a kolostor felé. Lázas agyában eg3rmást kergették a különböző gondolatok. Izgatott volt, végtelenül izgatott. Félt. még a maga árnyékától is páter Tbeophil és igyekezett lépteit meggyorsítani. — Vájjon ö volt — morfondírozott útközben — lebetsóges-e ? Nem, nem, teljesen ki van zárva az eshetőség. De mit is keresne ő itt? Talán üdülni, nyaralni, avagy a fürdőn? Lehetséges. De eddig nem itt nyaralt, különös, hogy épp most Tulozzát választotta. Mindegy, ő rám nézve meghalt, nem különben ón. 0 boldog, mit tudom ón kinek a karján? Van szerető férje, gyermekei, vagyona, boldogsága, szóval mindene. És én, ón? Ah! No én is boldog vagyok, tömjén füstös kis magányos czei- lám nekem is nyújt boldogságot. A szent feszület, a melyen a Megváltó függ, a szenveLegjotob, leg üdítőbb és legolcsóbb ásványvizek Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak : köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerüzleteiben és az uradalmi ásványvizbérloségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
