Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)

1901-03-31 / 26. szám

XXXIII. évfolyam. TW' Szatmar, 1301. vasárnap márczius hó 31. 26-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMAfiMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Szinmüvészetünk. Virágvasárnapkor megindul a főváros­ban a szinészvásár és ilyenkor az összes vidéki színigazgatók összegyűlnek, hogy meghányják-vessék sorsukat s elintézzék ügyes-bajos dolgaikat. Aktuális tehát a ma­gyar színművészeinek ilyentájt nehány sort szentelni, mert nagyon fontos az a szerep, a mit Thalia papjainak kultúránk terén be kellene tölteni. Mi tűrés tagadás, valljuk be őszintén, a magyar vidéki színművészet, egynémely tár­sulatot kivéve, nagyon is züllött állapotban van és erős reformra volna szükségünk, hogy megszűnjenek azok a viszás állapotok, me­lyek jelenleg szinügyünk terén uralkodnak. Egyes lelketlen, egoista igazgatók már annyira aláásták a színészet tekintélyét, hogy sok helyt már rettegve látják mindazt, ami színészethez tartozik. Minduntalan felhangzik a panasz, hogy ez vagy amaz a társulat a közönség rész­vétlensége következtében a nyomorral küz- ködik. Am nem emlitik ugyanakkor, hogy csapni való, rósz és hanyag színészek, ko­pott ruhatár, dísztelen díszletek természet­szerűleg maguk után vonják a közönség nemtörődömségét. A vidéki közönség már beleunt az egy­másután következő rósz színtársulatok pír­tolásába és igy bizony az is megesik néha, hogy a mások hibájáért, lelkiismeretes, a közönség pártolását megérdemlő társulatok is kénytelenek üres házak mellett megtar­tani előadásukat. A hol a közönség bizalma egyszer meg­ingott, ott azt visszaszerezni valóban sysi- phusi munka Hogy a színészet a legtöbb vidéki vá rosban nem lészesül kellő méltányolásban, annak okát abban is kell keresnünk, hogy vidéki direktoraink repertoirja vagy a régi elavult mindenki által látott müveket, vagy az ujabbkori könnyű zsánerű férczelménye- ket tartalmazzák. Már rég elmúlt az az idő, mikor a jó vidéknek mindent be lehetett adni. Azóta vál­toztak az idők s vele az Ízlések is. A vidék intelligentiája ma oly fokon áll, hogy meg­tudja Ítélni azt mi méltó és mi méltatlan arra, hogy pártlogásába részesítse. A szűkös gazdasági viszonyok is ter­mészetesen nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség érdeklődése a legutóbbi években a színművészet iránt annyira meg­csappant. Ám semmiesetre sem ez játsza a a főszerepet, hanem a már fenntemlitet okok­ban keresendő a magyarázat. Hasztalan gyüléseznek a fővárosban a színigazgatók, mert gyülésezéssel nem fog­ják ez áldatlan állapotokat megszűntetni, hanem igenis komoly munkával, törekvéssel és avval a szent meggyőződéssel, hogy ők nemcsak azért papjai a színművészeinek, hogy a közönséget úgy ahogy mulattassak, hanem igenis, hogy műveljék, tanítsák, ok­tassák és ott, a hol szükséges a hazafias érzelmeket erősítsék. Mindig a kormánytól kérnek és várnak segítséget bajuk orvoslására és nem gon­dolják meg azt, hogy e bajok előidézésében a főszerepet ők maguk játszották és semmi­esetre sem szabad nékik a külső körülmé­nyeket nyomorúságok okául felhozni. Most olyan állapotok uralkodnak, hogy virágvasárnapkor 300 szinész lesz szerző­dés és kenyér nélkül. Hová fog ez vezetni? Az erkölcsi élet amúgy is oly gyenge lábon áll színészeinknél, hogy ez az utolsó csapás a végső katasztrólához vezethet. Azért nagy feladat hárul az Országos Szinészegyesület működésére, hogy tagjait az által, hogy nem tud nékik működési tért nyújtani, a legnagyobb nyomorúságba dönti. Meg kell szüntetnie pedig különösen azt az óriási inváziót, mely most a színművészet berkeiben keres boldogulást. Ne engedjék, hogy tehetségtelen, elzüllött egzisztencziák még jobban aláássák a színészek már amúgy A gvardián biine. — Irta: Marosán János. — Túlozza városka a Gfiraldorini hegyek al­jában terül el. A városkát egy kis csörgedező patakocska szeli át, mely a felhőkig nyúló Griraldonni hegyekből ered. Tulozzától északra, a patakocska mentén, az óriási hegyek között, egy szép, kies völgyecske nyúlik be. E völgyben a városkától körülbelül 2 -3 kilométer távolság­ban emelkedik a Lucziánisták ósdi kolostora, melyhez annyi sok és kiváló történelmi neve zetessóg fűződik. A százados kolostorban csak nem régen ritkán előforduló ünnepélyesség folyt le. A szer­zetesek ugyanis az elhunyt perjel helyébe újat választottak, ki őket és rendűket kormányozza és mindenben valóságos elöljárójuk legyen. A választás sok nehézségnek nézett elébe, mert a szerzetesek közt sok kiváló és gvardiám állásra „dignus“ egyén volt. A választás napján azon­ban valamennyi párt egygyé olvadt és lelkesen kiáltották ki egyhangúlag a Lucziánisták túloz­zál gvardiánjává pater Theophi lt. Az uj gvardián aránylag fiatal ember volt, de kiváló magas tudása, származása, megjelenése és modora predestinálták ezen állásra, melyre megválasz­tották ; és ellenjelöltjei is szívből örvendtek a szerencsés választásnak. A fiatal gvardián ezelőtt egy pár évvel lépett be a Lucziánisták szerzetébe. A belépés előtt jogi pályán volt, de ott hagyta és szerze tes lett. A belépésre megszokott, régi motívu­mok késztették. Szerelmes lett és imádottját hiába szerette, mert szülői hallani sem akartak az egybekelésről. Az ideális, rajongó lelkületű ifjút ez annyira elkeserítette, hogy búcsút véve a világi örömöktől, a Lucziánisták zárdájába vonult, hol szive sebeire az áhítatban, imádság­ban és dogmák titkaiban keresett enyhítő bal­zsamot. Imádottját látszólag kezdette feledni és egész nap a tudományos szent könyveket bújta és tanult. Tanult folyton, tanulta az emberi élet rövidségét, az emberi élet gyarlóságát; tanulmányozta a bűnbeesést, a bűnök nemeit, a lélek halhatatlanságát, az isteni kibékülést és a —■ halált. Csak az élet örömeiről nem akart tudni semmit, hisz ő már a világra nézve meg­halt. Neki már az ima a tápláléka, a rend ve­zetése a, kötelessége és az önsanyargatás az öröme. És ez az élet látszólag boldoggá tette a gvardiánt, ki egész megadással folytatta a sa­nyarú életmódot. Túlozza városkában egy régen bevett szo­kás uralkodott t. i. az, hogy úgy a vasárnapi valamint ünnepi predikácziókat a katbolikus templomban egy a Lucziánisták közül szokta végezni és a Lucziánisták a szónoklat terén nem voltak utolsók. Egyik vasárnapon épp páter Tbeopbil gvardián volt a szónok. Á templomot, mint rendesen, zsuffolásig töltötte meg az áhitatos nép-sokaság. Lekötött figyelemmel hallgatta az áhitatos publikum a magasan szárnyaló és ki­válóan szép egyházi beszédet. A gvardián pedig ma oly remekül szónokolt, hogy igy talán mé^[ soha. De mi az ? A cicerói hanggal rendelkező gvardián nem tüzes . . . kezd mindinkább sá padni és hangja is lassul, fátyolozott és resz­kető. Tekintete merev és folyton egy pont fSíó irányult, azon a tájékon egyik padban egy fel­tűnő szép és elegánsan öltözött nő ült, ki mi­dőn a szónokló gvardián predikácziója közben zavart árult el, elhagyta a templomot, és a szónok csakhamar rendbeszedve most már össze­kuszált gondolatait, folytatta tovább a szent igék fejtegetéseit. A gvardián nemsokára be­fejezte a szent beszédet, mely után lázas siet­séggel igyekezett a kolostor felé. Lázas agyá­ban eg3rmást kergették a különböző gondolatok. Izgatott volt, végtelenül izgatott. Félt. még a maga árnyékától is páter Tbeophil és igyeke­zett lépteit meggyorsítani. — Vájjon ö volt — morfondírozott útköz­ben — lebetsóges-e ? Nem, nem, teljesen ki van zárva az eshetőség. De mit is keresne ő itt? Talán üdülni, nyaralni, avagy a fürdőn? Lehetséges. De eddig nem itt nyaralt, különös, hogy épp most Tulozzát választotta. Mindegy, ő rám nézve meghalt, nem különben ón. 0 bol­dog, mit tudom ón kinek a karján? Van sze­rető férje, gyermekei, vagyona, boldogsága, szóval mindene. És én, ón? Ah! No én is bol­dog vagyok, tömjén füstös kis magányos czei- lám nekem is nyújt boldogságot. A szent fe­szület, a melyen a Megváltó függ, a szenve­Legjotob, leg üdítőbb és legolcsóbb ásványvizek Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak : köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerüzleteiben és az uradalmi ásványvizbérloségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents