Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-21 / 23. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök márczius hó 21. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők ben legféltettebben őrzött, annak az egyenes tiszta tükrén birált el tényeket és embereket. És ezeknek elbírálásában, irányításában éles esze, részletező megfigyelése, komoly megfontolása és oly tiszteletreméltó tárgyi- lágossága segítette, mely személye iránt kevés számú ellenfelében is tiszteletet ébresztett. Azok, kik városunk fejlesztését gyorsabb tempóban óhajtották s ennek érdekében merészebb eszközök igénybevételét sürgették,— konzervatív álláspontját nem egyszer tuls igoruan Ítélték meg; ő azonban a mérséklet elvénél fogva ezekkel szemben mindig egyéni temperamentumában talált védelmet és megnyugvást Hosszú eredménydus pályáján a népszerűséget külső tetszetős eszközökkel sohasem kereste; s a midőn ezt bennső egyénisége, a közügyek iránt állandóan tapasztalt éber gondoskodása megszerezték neki, az ünnepeltetés, valamint a népszerűség külső nyilvánításai elől mindig bizonyos nemes cynizmussal igyekezett elzárkózni, mely vonás puritán jellemében gyökeredzett. Éz az egyszerűsége," ez az élet külső kényelmei iránt tanúsított csekély igénye jellemezte a a megboldogultat, mint magán embert is. A takarékos, gondos családapa elveit a város háztartásának rendezésében is érvényre juttatta. A tanácskozások vezetésében vagy az azokon való részvételében a legutolsó időkig Meghívás. A Szatmarmegyei Gfazd. Egyesület f. hó 20-ára hirdetett rendes tavaszi közgyűlése a tagok kevés számbani megjelenése folytán határozatképes nem volt, ' azért a közgyűlés az alapszabályok értelmében ápril hó 3-án fog megtartatni d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében, melyre az Egyesület összes tagjait azzal a figyelmeztetéssel van szerencsém meghivni, hogy e gyűlés a megjelenő tagok számára való tekintet nélkül határozatképes. Szatmár, 1901. márcz. 20. Az elnök helyett: Domahidy Sándor egyl. alelnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2 2 jegyzőkönyvhitelesitő kijelölése. 3. Igazgató választmány beszámolója. 4. Pénztári számadások jóváhagyása és fel- mentyény megadása. 5. Általános tisztujitás. 6. Állandó bizottságok megválasztása. 7. Szakosztályok ügyei. | Böszörményi Károly | ^z^!822. f 1901. márczius 19^ Ismét egy férfiú dőlt sírjába 79 évének súlya alatt, ki élete alkonyán jogosan mondhatta el a nagy prófétával: „ Fíitásomat elvégeztem, ama nagy harczot megharczoltam, hitemet mindvégig megtartottamé Egy férfiú hunyta le örök álomra szemeit, kit sorsa arra hivott el. hogy hosszú időn keresztül embertársainak vezére, tanácsadója, egy város lakosságának sorsa-veze- tője legyen. Szép és magasztos hivatás, mi az egyéni és erkölcsi kiválóság magasabb mértékét teljes súlyával kell, hogy a közéletbe vigye hogy gondolkozásának, érzelmének s cselekvésének irányát a közügyek vezetésébe belé- leheije s a társadalomnak, a közérzületnek arczulalán karakterét visszatükröztesse. Böszörményi Károly azzal a megnyugtató gondolattal közeledheted az enyészet sírja felé. hogy „ama nemes harczot“ híven megharczolta. Abban az időben emelte őt a közbizalom a polgármesteri székbe, midőn a minden téren előretörő nemzeti haladás a városokat is a rohamos fejlesztés áramába sodorta. Az ő bölcs mérséklete s majdnem a konzervativizmusig menő takarékosságára volt szükség, hogy városi háztartásunk rffeg ne rendüljön. Ez a vonás az, mely gazdasági politikáját úgy a magán, mint a közéletben jellemezte. Mint ember ahhoz a régi gárdához tartozott, mely a puritán jellem jegyében születetett s a közszolgálati tevékenységet ebből a szempontból Ítélte meg másoknál is. Vonzalmát és szeretetét is az az egyenes jellem nyerte meg, a mit a maga egyéniségéRománcz. Sajkám repül a végtelenbe, Csobogva hordják a habok, Sürü sötét az ég peremje És rajt' egy csillag sem ragyog. Sikongva száll a vész sirálya, Vihar közéig, dübörg az ég . . . . . , S zengjen bár száz orkán danája Rád gondolok, szeretsz-e még ? ! Emlékszel-e még az első csókra, Ott bennt a füzek erdején Suttogva sirt a régi nóta A ringó nádas rejtőkén, Suttogva sirt a ringó ének, Napfényben úszott a vidék . . . ... A bűvös álom szerteszóledt, Szeretsz-e még, szeretsz-e meg ? Ott van-e még a kis lugasban A régi mohtakarta pad, A jegenyék szép hosszú sorban Állnak-e még a kert alatt, Csillan e még a tájt taréja A csermelyen, mint egykor rég ? Gondolsz-e még rám néha-néha ? Szeretsz-e még, szeretsz-e még? Szilágyi Ferencz m Sántít a kétszerkettő. Elmélkedés Lénárd István szamos-dobi ev. ref. lelkész „Mikor is kezdődött hát az uj század“ ez. tárczaczikke fölött. Nem akarom a dolgot csalafintasággal kezdeni, de úgy a mint van, lehetetlen észre nem vennem, hogy tisztelt kartársam czikkét 1900. január 12-ről keltezi és a „Szamos“ 1901. január 17-én hozza. E szerint tehát a czikk egy évet és öt napot várt a redakezióban a festókes hajnalhasadásig. (Lehet, sőt úgy kell lennie, hogy a kollegám keltezésében toll, vagy nyomdahiba lett!) És ezt nem azért hozom fel, hogy a dolog genezisét keressem, hanem azért, mivel igy két évszám áll előttünk, 1900 és 1901. A kollegám időszámítása szerint ezt igy kellene fogalmaznunk: írva lett a czikk az 1900. év után január hó 12-ón, kiadatott az 1901. év után január 17-ón. Legyen szabad kérdeznem: mikor is irta czikkét? hányadik évben? Ugy-e bár, az ő számítása szerint már az ezerkilenczszázegye- dik évben — eltelvén az ezerkilenczszázadik, a mikor leírta ? ! S mikor adta ki a szerkesztőség? hányadik évben? Az ezerkilenczszázkettő- dik évben, eltelvén az ezerkilenczszázegyedik, mikor kiadatott. (Emlékeztetőül ide iktatom, hogy kollegám azon alapon, hogy „minden szám záró természettel bir“, ezt proponálja: „a naptári évszámoktól törölni kell az ik ragot, mert az évszám befejezett évet jelent“-) Igen ám! Csak az a kérdés : rávezetéssel, vagy levezetéssel kell-é megkezdenünk az idő tagolását, illetve számolását ? A kollega ur rávezetéssel kezdi: „Az időt a számítás szempontjából felvagdaljuk és ré- [ szekre osztjuk mi, felosztván azt perczek, órák. napokra és évekre“. (Ma már nem hagyhatnók el élűiről a másodperczeket sem, mivel azokkal is biztosan tudunk számolni.) így számítani azonban az időt valóságos merénylet s ha valamelyik népiskolai tanító az időszámítást a másodperczeken kezdené, méltó volna úti lapot kötai a talpa alá. Az idő, édes kollegám, a maga teljeségó- ben, mint örökkévalóság állott elő, különösen nekünk papoknak. Azt nem a másodperczeken kezdte el felszámittatni az idők ura, hanem tudtunkra adta, hogy van örökkévalóság. Abból aztán lettek a mi gyarló számításunkban ezre- dek, századok, évek, hónapok, napok, urak, perczek s másodperczek, mint a számításnál idáig egyetemesen használt időrószletek. Ez a levezetés, a deductio. A Krisztus születése után megindult az első év, annak első hónapja, illetve az első hónap első napja a maga első perezének első má- sodperczóvel. S eltelt az év, az első deczember hónap huszonnegyedik órája hatvanadik perezó- nek hatvanadik másodperczóvei. Aztán a múlté lett. S ha könyvet vezettek a kereskedők, vagy épen matrikulát a papok, vájjon hogy nyitották meg az első lapon ? A Krisztus utáni második ívben január hó elsején bevettem-kiadtam ; a HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.
