Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-03 / 18. szám
Egy íelvilágosodott tapasztalt és czéltudatos fő százakat, ezreket képes a sötétségből kiemelni s önön maguk és az emberiség javára hasznosan foglalkoztatni. Hogy ez mielőbb bekövetkezzék, szakit- nunk kell még pedig az egész vonalon a teoretikus neveléssel. A sötétben botorkáló főbe értelmet, a tudásba lelket kell öntenünk. Ne legyen itt senki, aki a mindennapi- asságon felüli képességekkel no rendelkezzék. Ne legyen senki, aki a képességeket értékesíteni is ne tudja és ne akarja. Hazafias szellemben és kenyérkeresetre nevelt nép alkalmas consolidálódni. Az ész hatalma tette az embert a föld urává. A józan gondolkodás és munkásság tömöríti az együve tartozókat egy czél felé. Hogy ezen gondolkodás csakugyan consolidáló hatású legyen, nem sokra van szükség: Mindennapi munkájában kérje Isten segedelmét ki-ki, a hogy leghatékonyabbnak képzeli, de egyet és ezt mindnyájunk érdekében jogosan követelhetjük : e földet, e szent hazát mindenki magyar szívvel szeresse. Marosán Kornél. A felekezeti békétlenkedés. A felekezeti türelmetleukedés lehetett élesebb, de oly széles mederben folyó, mint jelenleg. — soha sem volt hazánkban. Ma nem két felekezet vívja egymás ellen az élet-halál harczot, hanem a rokon felekezetek egymásközti egyenetlenségét is bele számítva, tiz vagy tán ennél is több bevett és beuemvett felekezet hive áll egymással szembe a küzdelem porondján. Csak távolról nézve is a fogak éles csikorgatását, borsódzik az ember háta Miért vau ez igy, miért kell ennek igy lenni, annak Isten a megmondhatója. Azaz, hogy a békétlenkedők is mondanak valamit. Mit mondanak ? Azt-e, hogy a menyországba csak egy ut vezet (ki-ki a maga útját tartva az igazság utjának) s aki azon nem halad megvetendő, kigunyolandó lénye a földnek ? O nem, nem a dogmák körül forog ma az ösz- szeférhetetlenség nagy kereke. A dogma csak másodrangu, illetve ennél is későbbi kérdés. A hon, a haza védelme, boldogitása, nagygyá, hatalmassá tétele itt az a kérdés, a mely sorompóba lépni készteti a felekezeti türelmetlenke- dőket. Egek ura! Vájjon igazán igy volna-e ez? Igazán e, tessék csak megfigyelni a békótleuke- döket, hogy hezitálják túl egymást a hazafiság- ban ! Ha az országok jövő nagyságának sarkkövét a katholikus, protestáns, zsidó stb. felekezeti hazafiság képezné, úgy bizonyára a boldog nak, kétséggel nézve elébe a bizonytalan jövőnek. De bízik magában. Szive még hőn dobog, kacagja az idő hatalmát s büszkén kiált fel : Mit nekem évek, fiatal vagyok, fiatal leszek még sokáig, addig mig szeretni tudok ! E szózat a harmincz éves nő talizmánja. Élni, szeretni, még forróbban, lángolóbban, mint azelőtt: az a czél. Sokan elérik, sokan kidőlnek a harezban, de meg nem adja magát egyik sem. Valami csodás kellem rejlik a harmincz éves nőben! Már az iskola padján róla ábrándozunk, mikor szép Helena világraszóló bubájáról olvasunk az öreg Homerosnál, arról a fenséges, tiz éves háborút előidéző asszonyról, kinek láttára az aggastyánok szive is hangosabban kezd dobogni, vissza vágyva a rég letűnt ifjúkor idejét, elsóhajtva az aggkor nyomasztó terhét. így szokott ez lenni. Az ellen tétek keresik egymást, mohón vágyakoznak egyesülni. Hisz a kis iskolás leány is megvetéssel szól a hóna alatt könyvekkel bandukoló nebulóról, az csak gyerek neki, mert ő maga is gyerek. Bezzeg más ember az első szerelmes szinész vagy annak hiányában a hitoktató. Ezekért már érdemes epedni, hisz oly varázs rejlik mindig az elérhetetlenben ! Közfelfogás szerint minden nőben van valami az angyalból, meg az ördögből. Ha ez igaz, úgy bizonyára több rész esik az angyalés hatalmas országok fényes lisztáját hazánk nyitná meg. No de hát mindenki láthatja és tudhatja, hogy ilyen felekezeti „fából készült vaskarika“ — hazafiság nincs, nem létezik e földön. Bizony, látják és tudják ezt az egyenetlenkedést szitok is — csak nem akarják látni. Tudják ők jól, hogy az olyan törekvésekkel, a melyek az egészséges, egységes társadalmi élet kialakulására zavarólag hatnak, a melynek nem a közérdek szolgálatában állók, nem alkotni csak rombolni lehet — de nem akarják tudni. — És még mit nem akarnak tudni ? Azt, hogy a felekezeti 9gyenetlenkedós mesterséges szitása ta- lán-talán egyéni szempontból is rósz üzlet lehet Hja, az megtörténhetik, hogy valamikor igy lesz, de jelenleg nem igy van s ez a fő. Ha jelenleg az egyenetlenkedők malmára bő vizet hajt a közös támadás, védekezés, az igazi közérdek szolgálatban levő produktiv tevékenység helyett az egymás elleni szervezkedés, a gyöngék támogatása helyett azoknak sarokba szorítása : akkor miért élnének békességben az ösz- szeférhetlenek, ha még hozzá ezt a haza érdeke is úgy kívánja!'? Legyünk az egyenetlenkedők véleménye szerint ez egyezer egy pillanatra gyerekesek s mondjuk ki : hogy hazánknak az ilyen honmentőkre legkevósbbé vau szüksége. Az egyes társadalmi osztályok között folyó küzdelem is kiszámíthatatlan kárára van egy egy ország egyetemes érdekeinek. Pedig ez a küzdelem egészen más természetű, mint a felekezeti türelmetleukedés, a hol tiz kalapács csak azért ütközik össze, hogy a kalapácsforgatók vérkeringésében rendellenesség ne álljon be. Az igaz, hogy a kalapácsforgatók aztán jó egészségnek örvendenek; használ nekik ez a nem épen tekhnikai foglalkozás; jó étvágyuk van s a mi lényeges, enni is van mit bőven. A ka lapács azonban minden összeütközéskor kopik valamit. Ej, ha kopik hadd kopjék, majd meglehet azt rádaltatni. Meg bizony azt, csakhogy az már igazán rébus, hogy ki lesz a mestere. És azok a népmilliók, a melyek igen gyakran rá vannak szorulva a hitnek megnyugvást, vigasztalást és bizodalmát nyújtó nagy áldására, mittevők lesznek, ha a kalapács rósz mester kezébe kerül? Elvesztik mindenüket, a legszánan- dóbb helyzetbe jutnak Ha ma nincs kenyér, de már holnap lenibe, nem lesz a mi erőt adjon nekik a holnapi nap bevárására; millió és millió torok kiáltja, elvettétek egyetlen támaszomat a hitemet, nem várhatok holnapig ! A felekezeti békétlenkedők mindezek után aztán mit tesznek? Mossák a kezüket . . . Szinér-Váralja 1901. márcz. hó Homo párvus. Színház. A Gésákban lépett föl másodszor Halmay Margit kisasszony szerdán és a szép számú közönség egész estén át zajos tapsokkal jutalmazta a szép Molly ügyes tánczait és játékát. A 3. felvonásban betétül előadta a kisasszony a San Toy egyik szép tánczát valóban bájosan, őszinte és általános tetszést aratván a változatos figurák ; temperamentumos előadásával. Molly szerepében ! már kevésbbó trémázott és küzdött azindispozi- j cióval, mint a Kis szökevény előadása alkalmá- | val, s azt hisszük, hogy ha a kisasszony meg- ] szokja a közönséget, — teljes otthoniassággal fogja tehetségét érvényre juttatni. Bakó László, a Nemzeti színház művésze, városunk fia, vendégszerepelt csütörtökön a „F a 1 u r o s s z á“-ban és pénteken Schiller gyönyörű drámájában az „Ármány és szere- I e m“-ben. Az első estén kevés közönség jelent meg a színházban, de pénteken már telt ház tapsolt és gyönyörködött immár Bakó teljesen megizmosodott művészetében. Pedig a Göndör Sándor alakítása minden tekintetben nagyobb, jelentékenyebb volt, mint a Ferdinand szerepének ábrázolása, bár ez is a tökéletes színművész munkája volt. Bakó az ő hatalmas temperamentumát, művészetének tüzes, féktelen hevét sokkal jobban hozta felszínre a Göndör Sándor jellemének festésében, mint az epekedő lyrai szerelmes olvadékony játékát Schiller érzelmes darabjában. Valóban élvezet volt nézni ezt a gyönyürü alakkal és hanggal, orgánummal rendelkező fiatal művészt, aki nekünk nem idegen, aki egészen a mienk és akire mi büszkék lehetünk és vagyunk is. Csak azt sajnáljuk, hogy Bakó vendégszereplése ilyen rövid ideig tartott. ból a nő első időszakára, mint a másodikra. Van valami kedves öntudatlanság a fiatal leány szerelmében, mely önzés, számítás nélkül hódol egy felsőbb hatalomnak. Okoskodás nélkül szeret, tisztán a szívvel ; szeret, mert szeretnie kell s nem törődik azzal, hogy miért. A har mincz éves nő szerelme önzőbb, nagy része van benne az észnek. Mennyivel veszedelmesebb ez okoskodó szerelem ama másiknál, mely imádásra méltó logikátlansággal engedelmeskedik feltétlenül a szív törvényeinek. Shakespeare, ki Isten után legtöbbet teremtett, mind a két fajtából alkotott női jellemeket. Ott vannak Julia, Ophelia, Desdemona, a szívvel szeretők, a „charitas“ vértanúi, olt másfelől Kleopátra, Tamora, Helena, az érett okoskodók, az „amor“ felkent papnői. Amazok önzetlenek, rószvétteljesek, áldozatkészek, ezek számítók, kegyetlenek, irigyek. Isten mentsen, hogy minden harmincz éyes nőben az utóbb említett tulajdonságokat akarjam felfedezni! Eddig csak typusról szólottám, már pedig tudvalevő dolog, hogy a typikus jellemzés messze áll attól, a mit valóságnak szoktunk nevezni s az egyed tulajdonságai gyakran homlokegyenest ellenkeznek a fajéval, bizonyítékául annak, hogy a semper idem - féle elv csak úgy állhat meg alapigazság gyanánt, ha hozzáteszszük függelékül a séd aliter-t. (Vége köv.) hírrovat. * I)r. Cliorin Ferenc/, jubileuma. A Salgótarjáni Kőszénbáuya Rószvénytársulat évi rendes közgyűlésén lelkes ováczióban részesítette Chorin Ferenczet, ki 20 év óta vett részt e nagy magyar iparvállalat vezetésében. Ez alkalommal leplezték le Chorin arczkópét és két szónok: Burchard-Bélaváry Konrád, az igazgatóság —, dr. Szántó Lajos a részvényesek nevében ecsetelték ez esemény nagy jelentőségét. Chorin Ferencz dr. hosszabb beszéddel felelt, melyben háláját fejezte ki az elismerésért és rámutatott a Társulat 20 évi működésére. Király ó felsége a fehérgyarmati róm. kath. hitközségnek, még a nyáron leégett temploma felépítésének költségeire 200 koronát adományozott. ° A püspök adománya. Meszlényi Gyula püspök a helybeli tűzoltó egyesületnek a farsangon tartott tánczmulatsága költségeinek fedezésére 40 koronát adományozott. ö Gyászmise volt tegnap d. e. 9 órakor a székesegyházban I. Ferencz királyért, mint a szatmári püspökség alapítójáért. A gyászmisét Szabó Norbert apátkanonok mondotta, melyen az összes katholikus tanintézetek növendékei resztvettek tanáraik s tanítóik vezetése mellett. A templom közepén gyászravatal volt felállítva királyi koronával és égő gyertyákkal ékesítve. * Házasság. Kallós Pál Ignácz szigorló orvos tegnap kötött házasságot Hiesz (Holéczy) Ilona úrnővel, színtársulatunk szép^ és általánosan kedvelt drámai színésznőjével. Áldást és szerencsét kívánunk frigyükhöz. * Az aranyos-megyesi választó kerületben a vármegyei bizottsági tagságra a szerdán megtartott választáson Marosán Kornél ar -megyesi lakos 2 szavazata, Tóth Móricz patóházi birtokos 111 szava .ata ellenében —, Rhédey István apai lakos 145 szavazattal vármegyei bizottsági taggá választatott. * Iskolalátogatás. Kovács Béla, kir. tanácsos, tanfelügyelő és Bodnár György s. tanfelügyelő pénteken Szaniszlón jártak a gazdasági ismétlő-iskola ügyében. Nagy Károly tanfel- ügyelőségi tollnok a hót elejétől fogva Bánya vidékén jár, hol az iskolákat látogatja. * Bucsuestély. Majláth Ferencz az erdődi uradalom érdemes ispánja, kinek rokonszenves egyénisége városunk összes köreiben számos tisztelőt s barátot szerzett, valamint szeretetreméltó neje, aki kulturális egyleteink nem egy hangversenyén gyönyörködtette közönségünket bájos énekével, itteni tisztelőik meghívására február 28-án este a Sörcsarnokban búcsúztak el azon alkalomból, hogy Majláth a tótmegyeri uradalomhoz helyeztetett át. Megjelentek az estélyen Hármán polgármester, Ratkovszki fő- gimn. igazgató, Rábai urad. intéző, s a városiak, valamint az uradalmi tisztikar részéről összesen mintegy ötvenen A szép táblát hölgyek is díszítették. A bucsuzás meleghangú s komoly, másrészt elmés és humoros felköszöntőkbeu nem
