Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-07 / 11. szám
nem vonatkozik és amint kérelem nélkül tagositani nem lehet a bíróságnak hivatalból, úgy annak jogalapját sem köteles hivt- talból kinyomozni. De még ha hivatalból volna köteles eljárni, még akkor sem lett volna joga a kifejezett kérelem ellenére és daczára úgy rendelni el a tagosítást, amint és amily alapon már nem is kiván- tatott. IV. A szatmári tagositási ügyben az első szavazást a polgármester és íőszámvevő által szerkesztett kimutatás alapján a bíróság foganatosította, ezt senki sem vonta kétségbe, sőt épen azt állítottam, hogy azon kimutatás alapján szavaztatja le (t. i. a biróság által) a városi hatóság a birtokosokat és önmagát is. Nem is az a lényeges e pontnál, hogy ki szavaztatott, hanem az, hogy a városi hatóság, mely az ügyben egyik fő érdekelt fél, saját kimutatását vétette alapul a szavazásnál, ami perrendellenes annyira, hogy a perrendtartás legelemibb szabályaiba ütközik. Nem okirat hamisítással való gyanúsításról van itt szó, hanem arról, hogy senki saját kimutatásait, szóval okiratait saját maga ügyeiben és maga javára nem használhatja semmiféle peres ügyben, mihelyt az ellenfél az ellen kiíogást emel, amint az jelen esetben is történt. V. Az összesítés oly értelemben, hogy csak a határ egy része tagosittatik, másrésze pedig részint törvény, részint keresz- tülvihetetlenség okából nem tagosittatik, saját külön szatmári tagositó párti műszó, melyet már első czikkembenis ily értelemben adtam elő. Nincs tehát sem ráczió abban, sem törvény arra, hogy oly határrcszek, melyek tagosítás alá sohasem kerülnek, a tagosítás elrendelésének kérdésében megtartott szavazáson tekintetbe vétethessenek. Ha tehát a szatmári határrész tagosítás alá alá nem eső részei a tagosítás megengedhetősége melleti nem szavaztak volna sez irányban az ügygondnok sem érvényesítette volna szavazatát, akkor a tagosítás ma sincs elrendelve. Sehol sincs az megírva, hogy az ismeretlen tartózkodásu, vagy meg nem idézhető birtokosok részére kirendelt ügygondnoknak, a tagosítás mellett kell szavazni. Az ügygondnok azonban jelen esetben látva az óriási többséget, szintén a tagosítás mellett adta le szavazatait, mit aligha tett volna meg oly esetben, ha a szavazás kimenetele legalább is kétséges lett volna. Azok a tények, melyeket legközelebbi czikkemben előadtam, a szatmári tagositási per irataival beigazolhatok, amint ezt a már általam megtett feljelentés alapján bűnügyi eljárás folyamán a bíróságnak is konstatálni módjában lesz. A következtetések melyek ugyanazon tényállásból levonhatók, lehetnek különbözők, de sohasem szabad senkit legjobb meggyőződésének nyilvánításáért egyéni becsületében senkinek sem támadni és sérteni, annálkevésbé rágalmazni.*) Ezt akarom és ezt fogom a czikkem elején jelzett feljelentéssel elérni s annak idején a Szamos tisztelt olvasóközönségének a tagositási ügy kapcsán felmerült ezen bünügy befejezéséről is számot adni. Budapesten, 1901. febr. 2 Dr Nagy Elek. Válasz. Szives volt a „Szamos* szerkesztője dr. Nagy Elek ur czikkéc, velem előzetesen közölni, hogy az észrevételeimmel együtt jelenjen meg. Köszönve a figyelmet, lehető röviden kívánok csak pár megjegyzést tenni. A sajtóügyi feljelentést — mit a czikkiró elég darabosan bűnügyinek mond, holott sajtó pert nem szoktunk igy említeni — természetesen tudomásul kell venni ; remélem ép bőrrel menekülök, mert nem képzelem, hogy azokban, mit írtam, rágalom vagy becsületsértés lenne. Szándékom, s ennek kijelentésével tartozom önmagámnak, erre nem irányult, nem szokásom sértegetni. A szatmári alperesek közt bizonnyára vaunak értelmes emberek ; de hogyan kívánja czikkiró, hogy a legnagyobb részben minden jogiismeretet nélkülöző birtokosok megbírálhassák, hogy helyesen vagy hely telenül állitja-e czikkiró, hogy a bíróságok törvényt sértve rendelték el a tagosítást. Tessék szaklapban elmélkedni e felöl s szakemberek* előtt argumentálni, nem pedig olyan közönség előtt, mely szakismeret hiányából elhiheti, hogy czikkirónak igaza van. Mindenesetre érdekes jelensége a mai kornak, hogy az iskola porát alig lerázott ifjak leczkéztetik oly jogi kérdésben a kúriát, mely felöl fogalmuk se lehet, mert tankönyvekből tagositási perekben jártasság nem szerezhető, ahoz gyakorlat kell. És czikkiró mégis többet tud, mint azok a bírák, kik egy életen át foglalkoztak birtokrendezési ügyekkel. *) Ilyet jogosan kimutatni a dr. Keresztszeghy ur válaszából a legérzékenyebb felfogás sem képes. Szerk. segédtitkár kifejezte a közóhajt ebben az egy szócskában : „És ?“ — És ? . . . Nos hát ott voltam nála. Elegáns szobában találtam magamat. Az ajtó kinyílott és belépett rajta Ő, a legigézőbb ponyolában. Én elébe futottam, hogy karjaimba zárjam és ő egy cseppet sem ellenkezett . . . de ebben a pillanatban nyílik a szemközti ajtó és egy golyóalaku test gurult a szobába. A férj volt. Elhültem. Ám őnagyságát nem hagyta el hidegvére, nyugodtan szólt férjére mutatva : Csuka Flóris dr. ügyvéd, a férjem ! . . . A férj arcza irtózatos düht árult el. Majd szólott: — Mit keres itt ez az ur? Az asszonyka válaszolt: — Téged keres! . . . Valami pőre van és reád akarja bízni. E szavak után az igéző szép asszonyka a távozás terére lépett. Én pedig egyedül maradtam az ügyvéddel, kinek vérben forgó szemei mi jót sem sejtetlek. — Miben lehetek szolgálatára ? — Semmiben ... — hebegtem ón — azaz hogy • • • igen • • • egy pöröm lenne, ha elvállalná? — Oh igen szívesen. És arezvonásai kezdtek kissé megenyhülni. — Tegnpp pofon ütöttem egy urat, folytattam óu már bátrabban, mert ráhágott a czi- linderemre. Az nyilván be fog perelni és azért jöttem, hogy felkérjem, vállalja el védelmemet. — Most már úgy hazudtam neki, akár egy délibáb. Az ügyvéd miután komoly képpel meghallgatott elfogadta a védelmet, de előleges költségekre azonnal húsz korona erejéig kopasztott meg. Én pedig mit tehettem mást, — fizettem, mint a köles. — Holnap legyen ismét szerencsém! — szólott és én sietve hagytam el a vesztett csata színhelyét, magamban még örültem, hogy ily könnyű szerrel kikerülhetnem egy féltékeny férj dühét. Bámultam az asszonyka eszét. Milyen zseniálisan húzott ki engemet a páczból. így mór fondiroztam magamban, midőn a ház előtt Csi bér Palival találkoztam. — Honnan jössz ? kórdó. A fejemmel a ház felé bólintottam Csiber PJi irtózatos kaczagásba hompergett. — Hát te is? . . . Hahaha . . . Csuka Eló- risnál voltál ? . . . Hihihi . . . Téged is megfogott azaz asszony . . . Bruhaha . . . Vigasztalódj, ón is úgy jártam . . . Hahaha . . . Barátom, ez az asszony igy szerez klienseket a férjének . . . Bühühü . . . Mikor Csiber Pali abba hagyta a röhgör- csöt úgy ütöttem nyakon, de önmagamat, hogy' a bőgőt is majdnem égnek néztem. No fiuk, mit szóltok ehez ? fejezte be Péter bácsi elbeszélését és akkorát ütött az asztalra, hogy valamennyi pohár, tányér, evőeszköz, mind tánezra kerekedett. A csörömpöléstől az egész hallgatóság a rémület karjaiba rogyott. A bus segédtitkár szemöldökei pedig ijedtükben fennragadtak a homlok közepén. Sztankay Sándor. Olyan jogászszal, ki azt állítja, hogy tagositási perekben a birtokosok fejszerinti, s nem biitokarány szerinti túbbsógóuek kellene dönteni, s csak törvónyrontó (!) gyakorlat az, hogy birtokmennyiség szerint történik a szavazás, — ép oly meddő dolog ily kérdésekről vitatkozni, mint a vakkal a színekről. Azt, hogy a tagosítás hivatalból volna megiuditandó, nem állítottam ; lényegesen különböző ettől az az állításom, hogy ha valamely érdekelt megindította az eljárást, hivatalból kell kinyomozni a megengedhetőség előföltóte- leit ; ez mindenkor igy is történt Másként a czikkiró első közleményét nem lehet érteni, minthogy azt állította, hogy a város maga szavaztatta le önmagát s a többi érdekelteket. De ép oly valótlan az is, mit mo3t állít, hogy a biróság utján szavaztatta meg a város önmagát s az érdekelteket. Mert a város alperes volt, ő a szavazás iránt semmi kérelmet se terjesztett elő, s nem a város, hanem a felperesek kérelmére, illetve a kúria rendele- letérő ejtette meg a törvényszék a szavazást. Mily bölcsesség, hogy czikkiró még azt is tudja, hogy az ügygondnokok — nem egy volt, mint az ügyet alaposan ismerő czikkiró mondja, hanem kettő — miért szavaztak a megengedhetőség mellett. Nem tudom, minő jogon tesz a czikkiró az ügygondnokok nézete felől kijelentéseket, mert tudtommal erre tőlük felhatalmazása nincs ; a mennyiben nekem alkalmam volt az ügygondnokok nézetét megismerni, nem a czikkiró által rájok fogott okból, hanem azért szavaztak a megengedhetőség mellett, mert közérdekből kívánatosnak tartották a határrendezését. Hogy az ügygondnok szabad meggyőződése szerint szavazhat, annak ellenkezőjét senki se állította, az történt ezúttal is, senki reájok pressióc nem gj’akorolt. Ha annyira jártas a czikkiró a tagositási ügyekben, úgy mutasson csak egyetlen pert, melyben a rendezni kívánt területen fekvő minden terület (belső, kert( temető, erdő stb.) nem szavazott volna ; mig azonban ilyet nem mutat, bele kell nyugodnia, hogy fenntartsam azt a véleményemet, hogy nem jártas tagositási perekben. Czikkiró szemrehányásaira csak annyit felelek hogy ha ő jogosítva érezte magát minden bizonyíték nélkül egy 20 éve működő s talán nem épen rósz nevű ügyvédről azt állítani, hogy oly keresetet adott be, melyből nem érthető meg, hogy mit kér tulajdonkópen, úgy nekem is jogom van oly hangon nyilatkozni czikkiró tagositási tudományáról, mint a hogy azt tettem. A külömbség az, hogy én bizonyítom is állításomat, mig czikkirónak legfelebb saját személyéről van joga azt mondani, hogy nem érthette meg annak a keresetnek a tartalmát, melyet a szakbiróságok megértettek. Orvendek rajta, hogy legalább az osztályozásra nézve belátta czikkiró, hogy nem volt igaza ; legalább ezt kell abból következtetnem hogyr erről jónak látja hallgatni. Részemről különben ezen ügyben a polémiát be is fejezem. Dr. Keresztszeglijr Lajos. Keadergyárunk ügye. Kendertermelésünk érdekében indított mozgalmunk jóleső visszhangjaként mind többen fordulnak a Szatmármegyei Gazd. Egyesülethez tájékozásért az ügy állásáról. Azért, hogy e jogos érdeklődést kielégítsük, kötelességünknek tartjuk e helyütt állandóan beszámolni az előkészületek miben létéről. Hogy a tervbenlevő gyár kérdése a vállalkozó részéről is komoly terv, igazolják a vállalkozó részéről tett előkészületek. — A szegedi kendergyár igazgatója, a ki a fióktelepek kérdésével meg van bízva, a múlt hó végével volt lent Szatmáron a létesítendő gyár hetye iránt tájékozni magát. Miután a gyár helj'ónek feltétele, hogy az vasút és vízhez közel legyen, ily pont a vár- megyóben csak kettő jöhetett számba, egyik Gilvács mellett, ott, a hol a fővonal a Krasz- nát átszeli, a másik Szatmáron. Újabban a Kraszna nyári csekély viz ellátási képességéről szerzett informatiók egészen Szatmár felé irányítják a tervet. A gyárnak mintegy 30 kát. hold területre van szüksége, a mi ez idő szerint alkalmas helyen — a kisajátítást költségességénél fogva a számításból kizártnak tekintve — két helyütt
