Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-03 / 10. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap február hó 3. 10 SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak vzatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. A mérleg. Minden esztendőben ilyentájt szokták a kereskedelmi intézmények lezárni a vagyonmérleget. Ilyenkor derül ki aztán, hogy a íőkönyvek minő eredményt mutatnak ki a múlt esztendei üzletévről. A mérleg a kereskedőnél ugyanazt a szerepet játsza, mint az időjárásnál a hőmérő, mert a mérleg eredményei mutatják meg, hogy a vállalatok bevételei tulhaladják-e a kiadásokat és mennyivel s vájjon nem veszteséggel kell lezárni az ó- esztendőt. Az idei mérlegek nem sok örömet szereznek tulajdonosaiknak, mert a bankok és egyes biztositó társulatokat kivéve, melyek ugyan szintén szenvedtek az általánosan uralkodó rósz viszonyok behatásától, nem találkozunk talán egy vállalattal, vagy kereskedő czéggel Magyarországon, mely ne panaszkodna az 1900-as év mérlegének j eredménye fölött. Már általános szokás lett, hogy mindenki sopánkodjék azon szokatlan állapotok lelett, a melyek jelenleg úgy a kereskedelem, mint az ipar minden terén, oly súlyosan éreztetik nyomasztó hatásukat. A pénz szűke valóban egészségtelen helyzetet teremtett különösen Magyarországon, mely tudvalevőleg idegen lökével dolgozik. Miután íz idegen tőkék nagy része más elhelyezést nyerve, kivonult az országból, a hitelviszonyok is alaposan megrongá- j lódtak. Pedig a hitel játsza a legfőbb szerepet a kereskedelem háztartásában, az pótolhatatlan akár a só a főzésnél. A kereskedelmi, ipari pangás határozottan a szűkös hitelviszonyoknak köszöni nagyobbrészt eredetét. A hiteltől megfosztott kereskedő, még mocz- czani sem képes. Ehhez járulta c még az építési válság okozta nagy mennyiségű munkaerőnek a parlagon hevertetcse, a mely sok embert fosztott meg a megélhetés lehetőségétől, a munkától, a kenyértől. így nem kell csodálkoznunk azon, ha az idei mérlegek nem tüntettek fel oly kedvező eredményeket, s a kereskedő és iparos egyaránt panaszkodik a megélhetés nehézségein. A silány bevételekhez járult még a kiadások nagyobbodása. Mert csodálatosképen a nyers anyagok, a fogyasztási czikkek általában az elsőrendű szükségleti eszközök terén erős áremelkedés állott be, így tehát kevés pénze mellett, még drágábban kellett mindent vásárolnia a kereskedőnek, mi természetesen nagyban hozzájárult a mérleg serpenyőjének felbillentéséhez. Mindenkinek reménye most már abban csúcsosodik ki, hogy a nemzetközi kompli- kácziók, a háborúk megszűnésével, e hosz- szantartó gazdasági és pénzügyi válság is véget fog érni. Igen ám. de nagy kérdés az, hogy mikor tér minden a rendes kerékvá- j gásba. Add'g a hiteltvesztett kereskedő parányi kis tőkéje, melylyel a rósz év eredményeit kipótolhatná, ellogy és nem marad más resultátum részére, mint hogy bemondja a csődöt. Nem a legkedvezőbb auspicziumok azok, melyekkel az uj üzletével megkezdjük és tudjuk jól, hogy az igazság kíméletlen feltárásával némelyeknek fájdalmat okozunk, de szei intünk egészségesebb a sebeket nyíltan megmutatni, semmint eltitkolni, mert gyógyu- ! lásra csakis igy számíthatunk. Mindamellett nem szabad reményünket egy jobb jövendőben elveszítenünk, mert hiszen az idők periodikus mozgásából is kitapasztalhattuk, hogy minden tulprodukezió válságot idézett elő, de viszont a válságos idők, mindig kedvező, rendezett viszonyok beálltának előhírnökei. Ä népszámlálás eredményei. Immár befejeződtek mindenütt a népszámlálási munkálatok, biztos adatok állanak előttünk. Az adatok pedig fényesen beigazolták reményünket, mert Magyarország népesedése az utolsó évtized alatt valóban bámulatos elég »agy. Valóban meglehetünk elégedve az ered- ményuyel. Mint ahogy a körülbelül egybevetett számadásokból kiderül. Magyarország jelenlegi népessége a húszmillióhoz nagyon közel jár. így Az óriási siker. — Humoreszk. — Irta: Marosán János. Roppant nagy poéta-lólek lakozott Lsnozi barátomban, akkora, mint egy malomkerék. (Ez talán egy kissé erős hasonlat, de már nem vonom vissza.) Ne igen, utolérhetetlen költő akart lenni s azt bebizonyítandó irt, nagyon sokat irt; prózát, elbeszélést, verselt is ódákban és balladákban, jambuszokban és trocheusukban, meg a hogy tudott. Csakhogy roppant peches ember volt. Az elbeszélésekben, prózákban megelőzte Jókai és mások, a verselésben Petőfi, az ódákban Vörösmarty, Bajza stb. így Lenczi barátom háttérbe szorulva megmaradt a „fűzfa“ mellett. Különben jó fiú volt, soha sem haragudott, ha azt mondtuk neki, hogy „fűzfapoéta“, sőt némi öröm sugárzott le épp nem költői arozáról. Csak, ha a szerkesztőket, kiadókat emlegettük előtte, homloka ránezot vetett és keserű csalódással jegyzé meg : — Ne beszéljetek, nincs e kigömbölitett és mindenféle anyagból összetákolt, ezudar világon lelketlenebb ember, mint egy redakteur, egy kiadó. (Ez is költői frázis.) Végtelenül haragudott mind azokra, kik költői produkezióit figyelemre nem méltatták. Megtudtam később aztán még azt is, hogy Lenczi „titkos dráma iró“ is s igy a sziniroda- lom terén szintén próbált szerencsét, de nem | tehetek róla, hogy nála nem vált be a közmondás : „Próba szerencse“. Eme felfedezésre I a véletlen vezetett reá. Egy nap ugyanis meglátogattam Lenczit, cl nem kaptam bent a | : szobában és asztalán találva egv felbontott le- ! i velet — véletlenül elolvastam. Igaz, hogy rezt egy jó nevelésű embernek tilos, de ha, nők Evaj | leányainak szeretik magukat titulázni, mi fór- J fiák bátran felvehetjük az Ádám fiai czimet és . I és jelleget díjmentesen s hol bűnt követett Éva, | ott Ádám is és ha megbocsátanak Éva kiváncsi leányainak, miért ne kapnának büubocsánatot Adám unokái is. (Különben ez a logika is Lenczi I szüleménye.) Bejött Lenczi is és hozzáfogtunk a diskurzushoz. Nemsokára áttértünk az irodalom himes mezéjére és pedig a szinirodalomra. — Bizony-bizony Lenczi, rósz idő jár a költőkre — mondám. — Igazad van pajtás, hálátlan egy kenyérkereset. — Hallom, hogy eredeti népszínművedet is visszavetették. — Ezer millió bomba és rakéta, hát ezt már honnan tudod, hisz ez titok. S e perezben egy gyors pillantást vetett az asztalon heverő levélre, mely mindent megmagyarázott. — Nyomorult! — orditá kezét ökölbe szorítva — megöllek, szóttiporlak, agyonzuzlak ha,—ha,—ha, bírok veled. — Égy, úgy barátom, ezt már szeretem, ebben van igazságod. De még talán jó, hogy megnéztem leveledet, talán tehetek valamit érdekedben ? — Grondo lód ? — Remélem, hogy ez esetben a költők istennője homlokon csókol végre-valahára ? — Kérlek mindenre, a mi keltői, áruld el a titkot nekem is, hadd uszszam én is a boldogság tengerében. — A dolog úgy áll édes barátom, hogy tisztes községünket legközelebb egy nagy színtársulat fogja felkeresni, mely társulat a vidék legjobb erőiből áll és vaunak számsz érint —- hárman. ÁH egy direktorból, ki minden, csak direktor nem, egy primadonnából, ki ha a körülmények úgy kívánják, eljátsza Rómeót, Don Jüant, vagy épp egy szöktető katonatisztet, sőt Gonosz Pistát és czigány prímást is alakit kifogástalanul, továbbá egy segódszinészből, ki mindent tesz csak nem segit; a részeget az életből merített tapasztalatok kapcsán kitünően adja, de ha természetesnek akarod látni tárczáKevös gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már huszonöt év óta használatban levő miről a négy világrészben nyert 1U aranyérem tanúskodik. A Ferencz József kese- rüvizből, mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. Ferencz József keserű viz, Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL.
