Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-06 / 2. szám
csoportokban kóborolnak az ország belsejében. Csoda-e aztán, ha a nők a véginségtől szabadulni óhajtván, erkölcstelen életmódra adták magukat, gyermekeiket elhagyták, kiket az ültetvényesek vettek magukhoz, hogy belőlük olcsó munkaerőt nyerjenek. Ilyen sors vár a magyar állampolgárokra, kik minden felvilágosítás és lebeszélés daczára, a csalfa Ígéretektől elvakitva az előreláthatólag biztos romlásba rohannak. Nem nézhetjük tovább tétlenül saját honfitársaink érdekében sem azokat a szédelgéseket, melyeket e kívánd óriási ügynökök hirdetményeikkel és egyéb fogásaikkal űznek. Nem csak a hatóságoknak, de mindnyájunknak kötelességünk, kik ilyesmiről tudomást szerzünk, a följelentést megtennünk s a népet fölvilágosítanunk, megmentve a kivándorolni készülőket elsősorban önmaguknak. Egy másik módja pedig a kivándorlások megakadályozásának abban áll, hogy a telepítések kérdését mielőbb meg kell oldanunk. Saját vármegyénkben is nagy teladat várakozik e részben a hatóságokra. Csak a minap mutattunk rá, hogy mig egyes helyeken a lakosok egymástól élni nem tudnak, más helyeken, mint p. o. az Ecsedi-láp te rűletén és az ennek környékén levő községekben alig lehet kellő számú munkaerőt nyerni, hogy a földet megművelhessék. Egyes községek határa két annyi embernek is tudna megélhetést biztosítani, mint a mennyi jelenleg van. Ha egyes hajózási vállalatok Braziliáig tudnak kitelepítéseket eszközölni a nyomo ruságos viszonyok közé, miért ne tudnók mi elvezetni saját határainkon belül a lakosságot azon területekre, hol kellő munkaerő hiányáról panaszkodnak s hol a munkás nehány hónap alatt még mindig képes volna magának és családjának egész évi élelmét megszerezni! Meggyőződésünk az. hogy a kivándorlókat egyéb intézkedések mellett csupán a telepítési kérdés helyes megoldásával lehet megakadályozni. meke mezítláb járhat. Olyan javadalom az nála, mint a korpótlók. A papnál mind a kilencz gyermek illemtudó, szegényes egyszerűséggel öltözött, de tiszta. Nem tudom, honnan teremti apjuk a reájok szükséges kiadások fedezetét, de nem lopja, még is van mindnek czipöcskéje, ruhácskája, télen téli, nyáron nyári, Mert a pap gyarmekének illetlen rongyosnak, lenni, vagy épen mezitláb járni. A képviselőnek három fiát télen át sohasem látjuk, mivel Pesten farsangolnak, nyáron át mind a három kalap nélkül, czipő és harisnya nélkül futkározik, egy szál feher ingecskó- ben, a mi délelőtt, délután újra váltva, mindég hófehér, ha ugyan véletlenül a juhfürösztöbe nem dobálják egymást idő előtt. A kántortanitónak nem telhetik, a papnak nem tudom, miből telik, a képviselőnek telnék, ha akarná. S megeshetik, hogy a papnak a fia is pap lesz, mert az ősi mesterség mellett maradni náluk családi nyavalya, a tanító fiából lehet miniszter, még a képviselő fiaiból talán rektor sem telik annak idején. Mindez pedig, szeretett szép öcsém, azt teszi, hogy a vagyont ne nézd — mindenek előtt. Az nem kelléke a boldogságnak, de igenis az a sorsunkkal való megelégedés. A másik pedig, amit láttam, az, hogy a kántortanitónál, meg a papnál kót-három gyermek jut éjszaka egy ágyra, ebédkor egy tányér ételhez; a képviselőnél pedig 3—8 ágy jut egy gyermekre, sőt hat tányér, ha ebédelnek. S mégis a kántor-tanitó, meg a pap minden pere- putytyával összebújik, a képviselő pedig különSzinház. A hót újdonsága Rákosi és Guti bohózata, a „Tartalékos férj“ háromszor került színre elég szép számú hallgatóság előtt. A budapesti újságok hasáb számra foglalkoztak ezzel a bohózattal, amely franczia mintára készült — úgy szerkezetében, mint sziupadi technikai beosztásában és mondhatjuk, talán túlságosan is dicsérték a népszerű szerzők e munkáját Kétségtelenül mulattató ügyes darab, jobb, mint a szerzők első bohózata: a Napoleon öcsém, — de eltekintve az idegenből átvett formáktól, — nem nevezhető irodalmi sikernek már azért sem, mert intenciója tisztán csak megnevettetni a közönséget — bármily képtelenségekkel és fonákságokkal. Van benne sok jó Sipulusz- szójáték és egy alak, mely egészen uj kreatúra és igen erős knmikummal rendelkezik. Ez az ugynezett pof-ember, akit Hetényi játszik — meglehetősen, a harmadik felvonásban kitünően. A többi előadók közül pompásan játsza szerepét Szálkái, a nők közül Holóczy és Cathryné. Gyöngék az alakításban Cathry és Molnár Gyula, akik pedig az első rangú szerepeket játszák. A bohózat még több teltházat fog vonzani. Csütörtökön Markovits Margit jutalomjátékául Shakespeare kitűnő vigjátéka „A lliak- ranczos hölgy“ került színre félház előtt. A közönség meglehetősen hidegen viselkedett úgy a darabbal, mint a jutalinazandóval szemben, amit nem is csodálhatunk, ha tekintetbe vesz szűk az előadás menetének neuézkességét, von- tatottságát. A műnek mindazon jeles tulajdonságai, melyeknek a színpadon való megjelenítés által hatásosabbakká kellett volna válniok, a szereplők kezében elhalványodtak, elerőtlened- tek; már pedig gyorsaság és elevenség nélkül a játék sokkal csekélyebb értékű a holt betűnél. Markovitson észrevehető volt a törekvés, de ezzel együtt nagy fokú kedvetlenség is. Egyres helyeken, mint a III. felvonás megérkezési jelenetében, felcsillanik tehetsége és hangulata, de hogy Katalin jellembeli átalakulását elhitesse velünk, erre a szerep aprólékosabb kidolgozása lett volna szükséges, ü. makranczos hölgy miden tette és szava egj'-egy fejlettebb j mozzanata azon változásnak, mely őt zsörtölődő, haragos természetétől a szelídségig és engedelmességig vezeti. Ezt a fokozatos előrehaladást Markovits csak általánosságban jelezte, részleteiben azonban elhanyagolta. Különben is inkább szenvedélyes volt, mint makranczos, pedig a zsémbesség, különösen mint női tulajdonság, nem igen fér meg a pathoszszai. Cathn oly szerepet kapott, mely nem illet sem temperamentumához, sem orgánumához. Hangban és kifejezésben egyaránt több eróly kell ahhoz, hogy egy férj aszgyermekszobát tart, s abban is macska asztalt — a fiuknak. És annak a képviselőnek még sincs több öröme, mint a papnak, vagy a kántor-tanítónak. Pedig a kettőnek éjjel-nappal fülébe sikoltoz az apróság, mig a képviselő jobban ismeri a macska nyávogását, mint a gyermek sírását. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki jó előre le tud számolni azzal, hogy ifjúkori zavartalan magánosságáért lármás otthont cserél, úgy' nyugton igába adhatja fejét. Hát a szerelem? kérdezed. Hagyjunk békét neki. Okosabb emberek sem mentek vele semmire. A szivét jól kormányozni csak a vak ember tudja. Hidd el, hogy ahoz nem ért a legöregebb ember sem, mig a két szeme fel nem mondja a szolgálatot! Hogy pedig megnősűlj-e hát ? Szeretett szép öcsém, az a te dolgod. Én csak azt tudom, hogy ha elérnek az öregség bajai, főbe durrantom magam, mert nem volna, aki azért adná az orvosságot, hogy meggyógyuljak tőle. És ha úgy ér el halálom, hogy nem kell előbb gyötrelmeket szenvednem, lopva megyek ki a világból, s megteszem azt a tréfát, hogy fagyasztó lehelletótől elpirulok. Most pedig Isten veled ! Tövis Józsi lerakta a szekérről a szénát, megyek megtanítom reá, hogy a földön nagyobb ur a pulykakakas, mint a varjú. Ölel szerető bátyád Tamás. Utóiratul még papírra vetette a szerető bácsi: mégis talán jobb, ha megvónitik s meg- őszitik az embert, mintha megvénül és megkopaszodik. szonya jellemében akkora változást hozzon létre. — Nem nyomhatunk itt el még egy megjegyzést, mely nemcsak a szóban levő, hanem általában minden nagyobb méretű dráma előadására vonatkozik. Társulatunk még legjobb tagjai sem tudnak szabadulni egyr, a régi művészi iskolából maradt rossz szokástól, t. i. a szavalástól, Amint verses fajta kerül ajkukra, többé a szöveget nem el, — hanem valósággal felmondják. E hajlam a költőibb próza előadásakor szónoklásban nyilatkozik. Vagy tán természetes beszéddel nem lehetne ugyanazon hatást elérni ? A nagy színészek sikerei az ellenkezőt bizonyítják. Az idegen szavak kiejtésére szintén nem ártana több gondot fordítani (Petruchiót például nem Petrucsiónak, hanem Petrukionak kell kiejteni. C—a. Szalóczy Irén szabadsága után pénteken lépett fői először a „Kis szökevényben.“ A színházat félig töltötte meg a közönség, mely a kitűnő operett énekszámait — majdnem valamennyit — megismételtette. Szalóczy, Hetényi, Kemény zajos tapsokat kaptak. HÍRROVAT. Az 1900. év lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Gyűlés elnapolás. A „Szamos“ múlt csütörtöki számában jelzett Szatmármegyei Gazdasági Egyesületi lóversenybizottság, valamint az ezzel egyidőre hirdetett Szatmármegyei Lóversenyegydet alakuló gyűlése az időközben ugyanenapra tett vármegyei gyűlés folytán január 16 ára halasztatott. Szatmár, 1901. január 5. Domahidy Sándor a lóversenybizottság elnöke. * Gróf Zichy Géza jubileuma. Emlitettük már lapunkban, hogy' az országos zeneakadémia gróf Zichy Géza elnökének, aki 25 éve áll az intézet élén, nagyszabású jubileumot rendez, holnap Budapesten, a Vigadó nagytermében. Ezen jubileumi ünnepségből, a helybeli dalegym- sület is — a melynek a nemes gróf diszelnöke — méltóképen óhajtja kivenni a maga részét, amennyiben Jaskovics Ferencz, dalegyesületi alelnök vezetése alatt, Tankóczi Gyula s Janko- vics János tagokból álló küldöttséget bízta meg képviseletével. A küldöttség már szombaton a székesfővárosba utazott. * Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla főispán az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság polgári védnökségéről lemondván, a honvédelmi miniszter a polgári elnöki teendők vitelére be- renczei Kováts Jenő nagybirtokost nevezte ki. * Eljegyzés. Gorboszlói Dr. Bereczky Sándor m. á. v. titkár a kolozsvári üzletvezetőségnél és Maros-torda megyei földbirtokos eljegyezte S -M.-Bcrkeszen görgényi Pap István deósi ev. ref. egyházmegyei esperes és neje domokosi Molnár Berta leányát Arankát. * Kinevezés. A földmivelósügyi minisztérium Kovács Ferencz városunk szülöttét, id. Kovács Sándor fiát számtisztté kinevezte. * Eljegyzés. Ifj. Bossin József gyógyszerész eljegyezte Póka Leona kisasszonyt, Póka Kálmán volt nagykőrösi polgármester, jelenleg ügyvéd, kedves leányát. ‘ Gyászliir. Csomay Imréné született Val- kovszky Máriát súlyos csapás érte. Valkovs zky János hites ügyvéd, Szatmárnémeti sz. kir. városnak egykori törvszóki tanácsosa és városi főbírája január 1-ón, este 7 órakor 77 éves korában elhunyt. A megboldogult tetemei január 3-án tétettek a g. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra. * Diliestély. A f. hó 14-ére kitűzött dalestélyt a választmány elhalasztotta, mert már több olyan mulatság van kitűzve, a melyeknek a dalegyesület ártani nem akar és igy a dalestély csak a farsang utolsó napjain fog megtartatni. * Esküvő Tóth Sándor m. kir. államva- suti hivatalnok tegnap tartotta esküvőjét Po- povits Gizella kisasszonynyal. * Házvétel. A Molnár örökösök-féle Eöt- vös-utezai 2-ik sz. házastelket megvette Rácz József és neje Tornai Terézia örök áron 22000 koronáért. * Dalegyesületi közgyűlés. A dalegyesület választmánya f. hó 3-án tartott ülésében elhatározta, hogy rendes évi közgyűlését folyó hó 27-én d. e. 11 órakor a városháza nagytermében megtartja.
