Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)

1901-01-13 / 4. szám

fogva, de különösen azért, hogy a virtuóz Zichy Géza egész lelkét öntötte belé. A Vigadó óriási terme — 2000 hallgatóval — tán sohsem zúgott annyira a frenetikus tapstól, éljenzéstől és lel­kesedéstől, mint ez alkalommal. Hogy az igazi művészet színvonalán álló nagyszabású concert mily sikerrel és hatással folyt le, arról a fővá­rosi lapok a legnagyobb elragadtatással Írtak, itt csak annyit akarok megemlíteni, hogy a hangversenyen a közélet, művészvilág és iro­dalmi körök legkitűnőbbjei jelentek meg; az első padsorban Wlassics Gyula közokt. minisz­ter bájos nejével, mellettük gróf Hugonnai Béla főispánunk neje, gróf Zichy Jenő, a főváros polgármesterei foglaltak helyet, majd a külföld legkiválóbb zeneszerzői, a fővárosi arisztokratia, a Kisfaludy és Petőfi társaság tagjai, az opera és színházak művészei. A szatmári küldöttség tagjainak nóvszerint: Jaskovics Ferencz alelnök vezetése alatt Jankovics János és Tankóczi Gyula tagoknak is igen előkelő helyet adott a rendező bizottság. A küldöttségek tisztelgése a hangverseny alatt a magas emelvényen elhelye­zett 400 tagból álló ének- és zenekar között történt, s mindegyik küldöttség díszes emlék­tárgyat, vagy koszorút nyújtott át az ünnepelt- nek. Az óriási számú közönség hol nagy figye­lemmel, hol kevesebb érdeklődéssel hallgatta meg az egyes beszédeket, s az azokra adott vá­laszt; mi szerencséseknek éreztük magunkat hogy Jaskovics alelnök üdvözlő szavait teljes csendben hallgatták végig, minek okát egyrészt talán abban találhattuk, hogy tiszteletbeli elnö­künk már a hangverseny elején észrevett s fel­tűnően barátságos mosolylyal köszöntött minket, másrészt abban, hogy az egymásután következő 15 fővárosi küldöttségen és a kolozsvári vala­mint a kecskeméti zenedén kívül mi egyedül képviseltük a vidéki dalegyesületeket. Az üdvözlő beszéd, igy hangzott : Nagyméltóságu Gróf Ur ! A szatmári dalegyesület nevében hódoló tisztelettel üdvözlöm Nagy méltóságodat mai ün­nep napján. Üdvözöljük, mint hazánk hírneves művészét, ki a magyar dal és zene dicsőségét egész Európában elterjesztette, elismeréssel adó­zunk Excellentiádnak, hazánk költőjének, kit a múzsa homlokon csókolt s ihlettséggel ajándé­kozott meg gazdagon, — de szeretettel vesszük körül, mint a szatmári dalegyesület ragyogó fényét és tiszteletbeli elnökét, fenkölt lelkének ama nemes tulajdonságaiért, mezekkel minket 15 éven át hálára kötelező jóindulatában és támogatásában részesíteni kegyeskedett. Mi, a dal művelői, legjobban tudjuk és érezzük, hogy a magyar dal szívből jő és szív­hez szól, — a szatmári dalegyesület szivét hozta ma Nagyméltóságod elé, s a magyar kebel őszinte­ségével mond áldást drága életére. Mert büszke öntudat tölti el lelkünket, hogy a „Szerenád“ világhírű szerzője falaink között irta meg mű­vészi darabját, s Szatmár-nómeti sz. kísx. város egész társadalmának hálás érzelmei nyílnak meg ma ajkamon, midőn dalegyesületünk a legköze­lebb lefolyt 25 éves j u b i 1 e u m i ünnepé­lyének Nagyméltóságod személyes vszetése alatt elért fényes sikeréért e magasztos; pilla­natban is legmélyebb köszönetét mondok. A mindenható Gondviselés kegyelme kísérje Nagymóltóságodat dicsőségteljes pályáján,, s a magyar dal Géniusza áldja és óvja Excellentiá- dat szeretett hazánk boldogitására, művészi ze­nevilágunk dicsőségére, s a szatmári dalegyesület büszkeségére és örömére. A gróf igy válaszolt: Büszke vagyok a szatmári dalegyesületre; mindenkor örömmel tapasztaltam buzgalmát és nagyra törekvését. Jól esik érezuem önök szeretetét és barátságát, s Ígérem, hogy legközelebb ismét el­jőve gyönyörködni fogok e kitűnő egylet mü ködösében és virágzásában. Szives megemléke­zésükért fogadják mindnyájan köszönetemet, s tartsanak meg továbbra is jóindulatukban és barátságukban.“ Ezután a küldöttség átadta a Szatmár- város színeit viselő feliratos szalaggal ellátott hatalmas babérkoszorút, s azzal a boldog érzet­tel vált el szeretett tiszteletbeli elnökétől, hogy rövid időn belül falaink között tisztelhetjük nemeslelkü grófunkat. Jaskovics Ferencz. HÍRROVAT. Az 1900. év lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíves­kedjenek. * Személyi hirek. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán holnap reggel városunkba érkezik, de már este visszautazik székhelyére. — Dr. Váradi L. Árpád, miniszleri osztálytanácsos kedden és szerdán városunkban időzött, s Meszlónyi Gyula püspök vendége volt. * Kanauoki beigtatás. P e m p Antal ka- j nanoknak tegnap volt a hivatalos beigtatása. Délben Szabó Norbert kanonok az uj kanonok j tiszteletére fényes ebédet adott, melyen a káp­talan tagjai vettek részt. * Adománj. Kaufmann Gyula, rahói plé­bános Hám János püspök szobrára 100 koronát adományozott. * Kinevezés. A pénzügyminiszter Fölöp Béla fehérgyarmati adóhivatali díjas gyakorno­kot a huszti kir. adóhivatalhoz ideiglenes mi­nőségű adótiszttó nevezte ki. * Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Hor- vay Károly szatmárnémeti kir törvényszéki ír­nokot az itteni járásbírósághoz helyezte át. * Kinevezés. Az igazságügyminiszter Ba- razsu Endre szatmárnémeti törvényszéki és Nuridsán Emánuel szamosujvári járásbirósági irnokiíka-t a itag.ybárnyas járásiiiróságlnazi írno­kokká nevezte' ki. Alapítvány.. Soltész Imre kálm&ndl rk. plébános, a magyar- kereszténység 900-oa^emíéke megörökítésére- két ezer korona alapítványt tett, melynok kamatait a kálmándn rk. iskcdäi Opel­jaira kell fordítani. * Szerencsétlenség. Papp Aranka*, úrnőt csütörtökön a szerencsétlenség érte, Hogy a borszeszlámpa. melyet hajsütóshez használt fel­j borult, s- az égői borszesztől ruhája tüzet, fogott, melyet sikerült ugyan rögtön eloltani, dé azért í igen, érzékeny égési sebeket szenvedett. * A szatmár-németi ügyvédi kamarának a legutóbb összeirott jegyzéke szerint összesen 91 tagja van. A tagok közül Szatmár-Németi- ben 37, Nag.y-Károlyban 13, Nagy-Bányán 9, Szinórváralján 7, Máté-Szalkán 7, Halmiban 4, Fehér-Gyarmaton 3, Hodászon. 1, Yezenden 1, Kraszna-Bélteken 1, Nagy-Somkuton 4^ Felső- Bányán 2, Érkörtvólvesen 1,. Erdődön 1. A szatmárnémeti ügyvédi kamaránál vezetett ügy­védjelöltek száma 39. * Kinevezés. A m. kir. államvasutak üz- letvezetősóge Suszter Ado. 1 f o t a brezovai-állomásra, díjas állomási felvigyázó gyakornokká nevezte ki. * A szatinár-németi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Dr. Vityi József ügyvéd, Erdőd székhelyijei, e kamara névjegyzékébe folytatólag fölvétetett. * A gazdasági szakbizottságnak f. évi január 10-ón tartott ülése négy ügyet tárgyalt, le, a melyek közül csupán egy bir kiválóbb fontossággal és pedig a 15-ik huszárezred pót­keretének ide helyezése. Egy vegyes bizottság megállapította, hogy a régi honvéd laktanya e czélra nem alkalmas ; sőt a terület sem elegendő ; evógből szükséges alkalmas helyről gondos­kodni. A szakbizottság a régi téglaszini földek­ből kisajátítás utján véleményezi a szükséges te­rületet megszerezni s arra a szükséges férheljm- ket mintegy’ 80000 kor. költséggel felépíteni és tekintve, hogy a megtérítési bér összeg hozzá­vetőleg 8100 koronát tenne, az elhelyezést a városra kedvezőnek tartja. A Ferencz József laktanya udvarán levő betegápoló házról lefolyó esővíz felfogására viztartványok építése java­soltatok, mert a viz a szenyviztartályba folyik. Azonban a szakbizottság ezt el nem fogadta, hanem javasolta, hogy a mérnök és a gazda­sági tanácsos az esővíz czélszerü elvezetéséről gondoskodjanak. A méntelepen levő két jégve­rem már két Ízben volt átalakítva és még most sem felel meg rendeltetésének. A mérnök az újabb átalakítást 850 korona költséggel eszkö- zölhetőnek tartja, azonban a szakbizottság ezt el nem fogadta s javasolta, hogy csak az egyik készíttessék el a mérnöki hivatal felelőssége j mellett. Végül a városi italmórósi üzlet száma- I dását a szakbizottság a közgyűléshez azon vó­kápráztató tűzijáték gyanánt ragyogják be a köznapiság fekete éjszakáját. Erre ő elővette a már említett elveszett s visszanyert kulcsot, kinyitotta vele a gép fiók­ját, kivett abból egy nagyobb kulcsot, melylyel a fehérnemüszekrénv rejtelmeit tárta fel. Aztán egy nagy halom battisztzsebkendő alá rejtett kisebb kulcscsal felnyitott egy kaszettát, melynek mélyén különböző alakú, nagyságú és szinü szal- lagok társaságában egy kék plüsehbe kötött könyvecskét pillantottam meg. Ez volt legtit­kosabb gondolatainak őrzője. A miket azon az emlékezetes délutánon olvasgattunk belőle, azokból akarok egyet-mást önök előtt elárulni. De ne adják tovább kérem, mert ha megtudná barátnőm, hogy indiszkrét vol­tam, a legközelebbi találkozás alkalmával bizo­nyosan mollskálában fejezné ki előttem föltót- len nagyrabecsülésének érzelmeit. De térjünk át a könyv tartalmára! Bevezetéskópen az erősebb meg a gyön­gébb nem tulajdonságait bonczolgatja. Meglepő tudással párosult ügyességgel dönti el nemünk fölényét, a férfinemmel szemben. A legmegkapóbb részleteket leirtam ma­gamnak szóról-szóra ; engedjék meg hogy idézzek belőlük. „Még ők akarnak az erősebbek lenni ! Ne­vetséges ! Mikor lépten nyomon csak végtelen gyengeségüket árulják el a szerencsétlenek. Már a táncziskolában s a házasság végállomása felé robogó bálokon is rabszolgák gj’anánt lesik parancsszavunkat. S ha néha-néha erélyes lá­bunkralépóssel fitogtatni akarják is erejűket, az nekünk nem imponál. Ok legfeljebb csak a tyúkszemünkre vakíthatnak meg, de mi a szi­vükre lépünk s e merész föllépéssel mindkét látószemükre vakokká teszszük őket s a szere­lem sötét verméből ember legyen aztán, a ki ki tud lábolni. A szerelmi előjáték után következik a há­zasság nagy drámája, melynek első felvonása részünkről egy elhaló sóhajként elsuttogott „igen“ szóval kezdődik az anyakönyvvezető hivatalos helyiségében. Ez az elhaló igen lassanként, de mindinkább erősbödő „nem“-mó fokozódik odahaza, egy szó­val a nyárspolgárias jellegű „igen“ csakhamar „nem“-esül. S akadna-e halandó, a ki azt merné állítani, hogy ez a mi „nem“-ünk gyengébb a férj igenénél ? — De azért tartogatunk mi is rezervában egy-egy igent; igaz, hogy vajmi ritkán rukkolunk ki vele, a minek természete­sen a férfiak szükkörü leleményessége az oka, noha mindegyik azt képzeli magáról, hogjr a 7 görög bölcs közül ő a 8-ik. — Bezzeg ha tudná­nak okos kérdésekkel előállani, pl. „Parancsolsz-e lelkem egj>- vadonatúj duchesse-selyemruhát va­lódi brüsszeli csipkékkel s a gyémánt ragyogá­sával vetélkedő gyöngyökkel! olyat a mely há­romszor annjúba kerül, mint Lola barátnődé és százszor Ízlésesebben van kiállítva?“ Vagy: „Légy oly kegyes és engedd meg, hogy a konyha pénzt havonként 200 koronával fölemeljem, mert igazán nem tudom, hová rakjak el annyi pénzt. Nézd csak, a tárczám majd magpukkad dühé­ben, hogy annyi bankót préselek mindig belé !“ Vagy végül: „Egy igen nagy szívességre kérlek, de előre is könyörgök add beleegyezé­sedet ! Ugy-e nem fogsz ellentmondani tubuskám ? — Menjünk el a 12-ón tartandó nőegyleti jelmezbálra!“ Akadna-e önök között, tisztelt hölgj7eim, oly kőszívű lény, ki megtudná tagadni e kérelmeiket s igen helyett nem-mel felelne a legforróbb esdeklés szózatára ? A magukat erősebb nemnek nevező férfiak gyöngeségünkül rójják fel azt is, hogy kiván­csiak vagyunk, s hogy a titok addig sem ma­rad meg bennünk, mint a lágyra főzendő tojás a forró vízben. Tagadom, tagadom mind a kettőt s bizo­nyítékokkal is szolgálhatok. Soha életemben nem ismertem még nőt, ki kiváncsi lett volna meg­tudni, honnan veszi férje mindazt a pénzt, me­lyet nélkülözhetetlen toilettczikkeire kell ki­szúrnia, sem olyat, ki valaha elárulta volna mennyasszonykorában vőlegényének azt a tit­kot, hogy úgy ért a főzéshez, mint az utcza- seprő a programmbeszédek tartásához. Szóval, a férfiaknak nincs igazuk soha és semmiben . , . az az hogy pardon! Egy alkalommal, szégyen­kezve bár, de be kellett vallanom férjem előtt, hogy neki volt igaza. A dolog igy történt : No nézzék csak kérem! En ugyan megjár­tam ! Felolvasásomból sehol sem lelem az utolsó lapot, melyre barátnőm ez őszinte vallomása szószerint le volt Írva.

Next

/
Thumbnails
Contents