Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-13 / 4. szám
A a Ain. eriuijaiii. WfcUIIIIUI I ■ V V ( I * MVMI UM J SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A!SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — A V Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Valódi művész, isteni lánggal, ihlettség- gel, s végtelenül gyöngéd, érző szívvel megáldva ! Magyar mágnás, férfias vasakarattal, bámulatos szorgalommal s óriási munkaerővel megajándékozva: gazdag főur büszkeség nélkül, legne* - s érzelmekkel keblében. Egyénisége vonzo, Charaktere tiszta gyémánt, s szeretetreméltósága hódolatra gerjesztő. Szemeiben van valami varázs, mely lebilincseli a hozzá közeledőt, van valami örökös mosoly, mely leköti az embert, s bizalmat gerjeszt és fokoz mindenkiben. S e jóságot sugárzó mosoly sohasem tűnik el arczárói, még akkor sem, a midőn átszellemülten íélkezével mennydörgést csal ki a hurokból, vagy midőn a vezér pálczá- jával vihart támaszt a százakramenő zenekarban ezerféle instrumentumból. „Magyarnak születtem, s az is maradok“ szokta mondani, — s ő magyar művész gondolatban, érzésben, legnagyobb s legkisebb compositiójában. Mindenütt és mindenben finom érzék, tisztult ízlés, s legszebb harmónia egyesül lényében és müveiben. Mély vallásossága, tiszta erkölcsi világa, s hatalmas tevékenysége tette őt a férfi jellem csodás alakjává; szeretetreméltósága, áldozatkészsége, s jótékonysága, melylyel ezerek- nek könyeit felszáritá, s a bánatot enyhítette, tette őt legnépszerűbb emberré, s nagy tehetségével, alapos tudásával és bámulatra méltó kitartásával Európának legtüneményesebb művészévé lett. Egy német inasa öltözködés közben — alig, hogy íélkezét elvesztette — embertelenül mosolyog tehetetlenségén; ő kikergeti őt s három óra hosszat próbál egyedül felöltözködni, mig végre sikerült. Ekkor ébred fel benne akaratereje, félnapokon át ül zongorája mellett s herkulesi erővel, sokakat megszégyenítő igyekezetével munkába fogja Istennek adományát — nagy tehetségét —- s lesz a világ hírneves zenésze. És csodákat müvei, Európa fejedelmei tapsolnak neki, s a szegények és szerencsétlenek áldják áldásos kezét, s a művészvilág mesterét ismeri fel benne. Mert Zichy Géza gróf nemeseik művész, de költő a szó szoros értelmében, legképzettebb zeneszerzőnk, kinek Alár és Roland mester operáit a lélvilág méltányolja, s kinek egyéb kitűnő alkotásaiban mindenki határtalan elismeréssel gyönyörködik. Büszkeséggel ünnepelt hát Magyarország, midőn f. hó 7-én a Nemzeti Zenede Csevegés. Irta: Szabados Ede. A Külcsey-kör január 6-iki matinéján felolvasta: dr. Hatftz Jenőné. Tisztelt hölgyeim és' uraim! Mielőtt felolvasásomba fognék, előre is felkérem önöket, hogy a legszerényebb várakozással nézzenek elébe e még szerényebb követelményekkel föllépő matinéé tölteléknek, melynek példátlan igénytelenségét napnál fényesebben igazolja már az a körülmény is, hogy még czime sincs. Ritka szép erény ebben a mai czimkór- ságos világban, hol boldog, boldogtalan minél több s hangzatosabb titulusra áhitozik, melyeknek mennyisége a leggyakrabban forditott arányban áll a felezimezett egyéniség belső tartalmával. A bemutatkozás nehézségein tehát szerencsésen általestünk volna, s önök előre is megvannak róla győződve, hogy felolvasásom nem szenved czimkórságban, tehát valószínűleg lesz egy kis tartalom is benne. Őszinte szivemből kívánom, hogy ne csalódjanak, vagy legalább is várják be türelemmel csevegésem végét, a mikor még úgyis elég idejük lesz csalódni. Csevegést említettem. — Ez már maga is enyhítő körülmény, tudván magamról, kedves asszonytársaim, hogy egy semmiről szívesebben elcsevegünk órák hosszat, semhogy egy valamiről csak 5 perczig is értekezzünk. Ugyebár megbocsátanak, hogy ezúttal ma-I gam csevegek, s megajándékoznak egy parányi kis türelemmel. A jelenlevő urakat meg arra kérem, vegyék fontolóra, hogy nő olvas fel s ne csodálkozzanak rajta, ha helylyel közzel a szokottnál ele- mentárisabb erővel törnek maguknak utat női jogaink a férfiak zsarnoki önkényén keresztül, A múltkor meglátogattam egy jó barátnőmet. Jó barátnő ! Mintha lehetne a barátnő rósz is. Bizony lehet, tisztelt uraim, de ehez önök nem értenek, csak mi asszonyok. Ha jobban tudnának megfigyelni, bizonynyal rájöttek volna már, hogy a nő kétféle hanglétrán tud beszélni t. i. durban és mollban, akárcsak a legügyesebb zene virtuózok. Nos hát, az a nő, a kivel durská- lában beszél, jó barátnő, de minél mollabb az ajkán elröppenő hangok hullámzása, annál jobban óvakodjék tőle az a nő, a kit barátnő elnevezéssel tisztel meg. Pardon e kis kitérésért, folytatom ! Jó barátnőmet nagyon le vertnek találtam. Annyira le volt verve, mint egy etruriai virágváza, melyet a szobaleány takarítás közben a konzolról leporolt. Résztvevő arczczal közeledtem feléje, gyöngéden megszorítottam kezét s egyúttal meleg, őszinte csókkal tapadtam ajkára. „Mi lelt drágám?“ kérdém tőle a leglágyabb érzelemmel. Mire ö igy válaszolt 25 perezenttel busábban, mint a kecskeméti öreg templom nagy harangja: „Engem semmi sem lelt, kedvesem, de én nem lelem a helyemet, meg a varrógépem fiókjának a kulcsát. Amazt már egy hét óta, emezt már nagyérdemű elnökének, gróf Zichy Gézának, huszonötéves elnöki jubileumát ülte. És szive mélyéből s meghatottan ünnepelt a szatmár-németi dalegyesület s vele érzett Szatmár város egész társadalma, midőn e nagyszerű alkalomból őt, mint egyesületünk tiszteletbeli elnökét üdvözölte. A magyar ember megtudja becsülni nagyjait, nem fér hozzá többé a hálátlanság vádja, — hogyan maradt volna ki dalegyesületünk oly férfi ünnepléséből, kihez a tisztelet és szeretet legőszintébb kötelékei fűznek minket, ki 16 év alatt öt Ízben fordult meg közöttünk, a jótékonyság oltárán áldozott, minket barátsággal megtisztelt, s legutóbbi jubiláns ünnepségünk fényét és sikerét nemcsak magas jelenlétével, de fáradhatatlan művészi vezetésével is oly ritka módon előmozdítani kegyes volt? „Mert meghívásuk igaz és őszinte, ezért eljövök szeretett dalárdámhoz“ igy szóltak szavai, melyeket rögtön az aiel- nökhöz intézett, ki őt a jubileumra meghívni bátorkodott. S hogy mit éreztünk és élveztünk ittléte alatt s velünk az egész város társadalma, azt szivünkbe zárva drága kincs gyanánt fogjuk hálával eltelve mindenkor őrizni. A fővárosi Vigadóban tartott diszhaug verseny fénypontja gróf Zichy Géza balkézre irt zongora-hangversenye volt, metyet maga az illustris szerző adott elő teljes zenekari kiséret mellett. E zongora-hangverseny unicum a zeneirodalomban nemcsak tartalmánál és alakjánál hét óra óta keresem. Amannak olvasztót drága - látos férjemnek köszönhetem, ki a minap egy he- veslezajlásu családi jelenet alkalmával elég vakmerő volt kijelenteni, hogy az idei farsangon tánczolni tiz bál közül csak kilenczre fog elvinni. Hallottak már ilyet? No de majd beszélünk róla még! A kulcs elvesztőt is bizonynyal neki köszönhetem, mert roppantul rendetleu a lelkem, soha semmit sem tesz a helyére. Ezt is kerestem már mindenütt: a spájzbau, a pinezében, a kredenczeu, még a piczi lányom konyha kószle ■ tei közt is és seholsem találom! Mialatt barátnőm beszélt, a keresett kulcsot megpillantottam, ... el nem képzelik, hogy hol ? a kulcstartón ! Mosolyogva nyújtottam át a kis haragosnak. „Itt van ni ! Ez megint teljesen rávall az én kedves uramra. Éppen ide kellett neki eldugni ezt a szerencsétlen jószágot, csak azért, hogy engem jól megszekirozzon vele! Eh de miért is boszan- kodom miatta? Igazán nem érdemes reá. Tudod mit, szivem? . . . Eszembe jutott valami . . . Vegyük elő még mindig kiadásra váró jegyzeteimet s olvasgassunk beunök. Jó lesz?“ „Ezer örömmel!“ feleltem ón s igazán megelégedéssel fogadtam az ajánlatot. Mert megjegyzem, hogy barátnőm nagyon szellemes, különösen a mikor ir. Oly találó megjegyzései vannak a férfiakról általában, különösen pedig azok egy bizonyos fajáról, melyet a „férj“ elnevezéssel szokás iiletni, hogy az ember azt sem tudja, hova legyen bámulatában, mikor elmés aforizmáinak sziporkái Gróf Zichy Géza.
