Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-03 / 1. szám
kath., 9,632 relormátus és 3427 izraelita volt. Érdeklődéssel várjuk az uj adatokat s kivált azokat, melyek a vagyon megoszlásra vonatkoznak, hogy következtetéseinket belőle levonhassuk. Érdekesnek találjuk ez alkalommal egy kis statisztikával szolgálni arra nézve, hogy egy egyén, mit és mennyit fogyaszt el átlag, és ruházatára mennyi nyers anyag szükséges Évenkint kell egy embernek 181 kiló buza- szem, 25 és */2 kiló hús, 360 liter tej, 60 tojás, 1 és 710 kiló gyapot, 4 méter vászon, 12 és 7* méter gyapjuanyag. Ha már most megszorozzuk e számokat a szaporodási külömbözet számával, a nagy eredmény- számok beszédesekké fognak válni s meg fogják mondani, mennyivel kell a föld termőképességét fokozni s egyéb tápláló és ruházati anyagokat nyújtó foglalkozásokat eredményesebbekké tenni, hogy a nép szaporodásáról gondoskodva legyen, nem is említve a lakás viszonyokat, a bútorokhoz, világításhoz, fűtéshez és sok más életszükséglet kielégítésre szolgáló anyagot. A népszámlálás eredményeiből érdekes tájékozást fognak szerezni erre nézve is, de ezenkívül minden tudós és közgazdasági kérdés számára való feldolgozásra is, mert nincs olyan ága a közéletnek, melyre nézve a nyerendő számok beszélni ne tudnának. A népszámlálási ügynökök és a lakosság pontos és lelkiismeretes munkájától függ, hogy az eredmények a valóság alapján épüljenek ; teljesítsék azért e munkát azzal az ambiczióval és lelkiismeretességgel, mit e fontos ügy mindnyájunktól jogosan elvár — megkövetel. Uj adók az uj esztendőben. Nem régen olvastam, hogy a tiszti ügyész szabályrendeletet készített a szikviz és ásványvizek fogyasztási adó alá vonásáról. Közben pedig a városi közgyűlés már meg is szavazta a községi adó egy uj nemét, amikor pro és contra számos figyelemre méltó érvet hoztak fel, melyek mérlegelése után az az elv jutott győzelemre, hogy ha valamit még meg lehet adóztatni, az nem más, mint az ingatlan utáni jövedelem. Itt azonban — legalább egyidőre — jó lenne megállani. Hiszen már általánosságban sem lehet helyeselni a már is sokféle adók szaporítását, mert a közterheket nem növelni, hanem inkább apasztani kellene, mit a városi vagyon okszerű kezelésével, körültekintő gazdálkodással és takarékossággal idővel el is lehet érni. Hogy pedig a szódavíz megadóztatása olyan jövedelmet hozzon a városnak, melyért a szegényebb nóposztály ezen egyedüli üdítő italát drágábbá tenni érdemes volna, — alig hiszem. Különösen nem szabad megdrágítani nálunk, ahol bizony jó ivóvizekben nem igen bővelkedünk ; ahol egesz nyáron át a hetivásárokra beözönlő vidékiek sem a piaczon, sem a piacz közelében nem juthatnak egy pohár kutvizhez s igy utalva vannak rá, hogy s/.ódavizet igyanak. Nem szabad megadóztatni továbbá azért sem, mert kívánatos, hogy a szódavizgyártás fejlődésével a forgalomba hozott szikviz tisztaság és jóság tekintetében a Ii3'gieniku3 követelményeknek minél nagyobb mérvben megfelelhessen. Igaz, hogy vannak városok, ahol a szódavíz már meg van adóztatva. De ne kövessük mi a többi városokat — ezen a téren. Ejtsük el ez adótervet, melylyel csak a szegényebb uéposztály lenne sújtva. Az ásványvizek megadóztatását is csak akkor tudnám helyeselni, ha a hazai ásványvizek a fogyasztási adó alul kivétetnének és csak a külföldiek után kellene adót fizetni, melyek a mi édes hazánk földéből fakadó s hasonló jó ásványvizeink kelendőségét, forrásaink fejlődését megbénítják. De egy fajta fogyasztási czikk- nek kettéválasztását úgy, hogy egy része megadóztassák, a másik pedig nem, — magam sem tartom egy könnyen kivihetőnek. De ha már városunk háztartásának egyensúlyban tartása követeli az uj jövedelmi fórrá sok megnyitását s uj adók kivetését, keressünk e czólra olyan czikkeket, melyeknek piaczunkra hozatala városunk ipari-forgalmának hátrányára van. Adóztassuk meg akár fogyasztási adóval, akár magasabb kövezetvámmal a másfelől behozott ipari termékeket és fogyasztási czikkeket, Debr czenben pl a városba hozott liszt után lényegesen nag)-obb kövezetvámot fizetnek, mint más czikkek után s abból jelentékeny jövedelme van a városnak. Miért ne lehetne ezt és ehhez hasonló módokat nálunk is alkalmazni? Miért ne védjük az il)7en vámok áU.J. városunk iparosainak és iparvállalatainak érdekét, mikor özek osztoznak közterheiuk viselésében, mig az idegenek itt csak egészségtelen versenyt csinálnak s pénzünket rakják zsebre. Ezelőtt nehány évvel néhai Boros Bálint indítványára bizottságot küldött ki a közgyűlés módozatok keresésére, melyek által a nag)7 pótadót csökkenteni lehet. Most pedig már újabb adók behozatala iránti javaslatokra van szükség. Lehetetlen, hogy e jelenség felett komol)7 gondolkozásba ne merüljenek a városunk érdekét szivükön viselő férfiak. S lehetetlen, hogy meg ne lássák azt a helyes utat, amelyen hatóságnak és közönségnek eg)retórtve haladni kell, hogy a polgárok minden újabb megterhelése nélkül is a város fejlődésében ne álljon be stag- náczió, hanem ez uj óv is vigye közelebb a várost a virágzáshoz s lakosait a jóléthez r D K. Kender feldolgozó telep Szatmárvármegyében. Múlt számunkban közölt terv nyomán oly élénk érdeklődés mutatkozik a kender termelése iránt, hogy szükségesnek tartjuk a tervnek, illetőleg a vállalkozóval kötendő szerződésnek részleteire is e helyütt hívni fel a figyelmet, A gyárral kötendő szerződés mintáját jövő csütörtöki számunk fogja hozni, ez úttal az alábbiakban közöljük a vállalat által kiadott termelési útmutatást, melynek betartására a szerződés kötelezi a termelőt : Kendertermelési útmutató. Irta: Gerő Ármin. a Salzmann és társa magyar vitorlavászon- és kendergyár igazgatója Szegeden. Talajmegválsztás. A kender, daczára annak, hogy a tajjal szemben nagyon igényes, abban nem igen válogatós. A székes, sekély homok, hideg agyag és gyenge termő erőben levő talajok kivételével, jól megterem minden földben. Humusgazdag talajokon, régi beiszapolt ártereken, folyó- s tófenéken, kövéi gyeptöréseken, erdőirtásokon, melyeken tudvalevőleg más növény túlbujaság folytán nem termelhető, a kender óriási termést fog adni, ha egymásután több évig is vetjük, de vethető a kender bátran oly talajba is, a hol jó búza és kukoricza terem, melyeket — ha a termést fokozni akarjuk, — jól meg kell trágyáznunk. Talajkészités, trágyázás. Jó erőben levő talajra 20—25 szekér gyengébb talajra 30—40 szekér jól érett istálló-trágyát alkalmazzunk kát. holdanként (1600Q0). A trágyázást minden körülmények között még őszszel alkalmazzuk és szántsuk a trágyát azonnal alá. Későbben — tehát télen trágyázva, mely ekként csak tavaszszal szántatik alá. — nem kapunk megfelelő termést, azért csakis annyit trágyázzunk, a mennyit még őszszel alá tudunk szántani. A Bácskában már augusztus hó elején trágyázzák a tarlót, a trágyát leszántják és ha még van idő, november táján másodszor is szántanak. Ha a trágyát előveteménynek adtuk, semmi esetr. sem mulasztandó el az őszszeli mély szántás. A szerint, a milyen a talaj, azt szeptember vagy október hó folyamán 25—30 cmt. mélyen szántsuk fel és hagyjuk azt úgy érdesen, darabosan tavaszig, hogy7 igy a hideg kellően kifejthesse hatását. Tavaszszal, a mint a talaj megszikkadt, tanácsos azt megfogasolni, mert az őszi és tavaszi esőzések után a föld felülete többnyire összeálló és sima, a mely állapotban homály, vagy valami tragikus eset oltotta ki elméje szövétnekét ? Másokról mesébe illő történetet regélnek a fonókban, hosszú téli estéken. Az a szerencsétlen ember, kiről mindenki csak annyit tudott: „bolond Jánosi“, nem elátkozott várban vesztette el eszét, a kísértetektől megrémülve, hanem kegymtlen vakmerőségének lett áldozata, tanúságul az utódoknak. * * * Pásztor Jancsi úgy nőtt fel, mintha nem is embernek született volna. Apja nagyobb gondot fordított malaczaira, mint reá; azoknak legalább kijutott a táplálék bőven, hogy szépen fejlődjenek, mig neki a száraz kenyérből sem nagy adagot adtak kezébe, ha reggelenkint kihajotta a nehány malaczocskát. Ezekben nőtt a pénz, melyre apjának nagy szüksége volt, hogy a pálinka kontót letörleszthesse. Jancsi az iskolának felé se nézett soha, templomba is ritkán járt el sátoros ünnep alkalmával, ha volt ugyan tisztességes ruhája, de ekkor sem sokat épült. Apjától a pálinka ivásnál s káromkodásnál egyebet sem tanult, de ebben kellőn tökéletesítette magát. Annyi tény, hogy midőn a 18 éves kort elérte, a korcsmában duhajabb legény nem volt ö nála vasárnaponkint, mikor a heti keresmény nagyobb részét a torok garatján lejáratták. Történt pedig, hogy Jancsi is a gyászos felek közé került, midőn özvegy asszony nénjo, alig félévre követte elköltözött urát eg)7 csendesebb világba, a temetőbe. Különös természet az az ősmagyar természet ! Ha öröme van, — lakodalmat, keresztelőt tart — iszik ; ha gyászol, kedves halottja van : ismét iszik virrasztóban, halotti torbau. Jancsi sem tette fel kalapját attól a percz- től fogva, midőn a szomszéd öreg asszonyok nagy sírással konstatálták, hogy elszállt a lélek a halandó testből s tél hidegében, hajadon fővel hordta a résztvevő virrasztóknak a pálinkát. Bu felejtőül ivott ő is jócskán reggelig, midőn az erőteljesebbek megindultak sirt ásni a temetőbe. Ez megint oly gyászos foglalatosság, melyet nyáron sem lehet pálinka nélkül teljesíteni, télen meg épen megvenné őket a nélkül az Isten hidege. Folyt a munka hatalmas erővel s mivel úgy illik, hog)7 a jó házastársak holtuk után is egymás mellett pihenjenek, csakis a jó szokásnak tettek eleget, hogy a fél évvel azelőtt be- hantolt férj sírját felásták, hogy mellé tehessék az utána költöző feleségét. A kegyelet és pálinka ilyenkor felidézi a holtak emlékét, főleg kinek korhadozó koporsója ott van újból előttük. Jancsi a sógora élettörténetéből egyébbre sem emlékezett már, mint arra a fontos mozzanatra, hogy a pipa soha ki nem esett szájából, csak mikor meghalt. Pokoli gondolat villant meg mámoros agyában. Fiuk, ne hagyjuk koplalni tovább a sógort, elég volt neki fél évig nem pipázni, hadd adom szájába ezt a pipát, szívja tovább, mig benne tart, ne szűkölködjék a más világon! Jót nevettek a sirt ásók a tréfás beszéden s nem vevén komol)rra Jancsi mókázását, sze d ték ásó-kapáikat, indulva a megásott sírtól. Még ki sem értek a temető kapuján, midőn egy rémületes orditás hangzott feléjök. Sietve rohantak vissza, bol fólholtan találták Jancsit, eltorzult arczczal, kezében görcsösen szorítva pipáját, mig a feltört koporsóból egy feloszlott hulla beesett szemüregei irtózatos kifejezéssel meredtek a kegyeletien vakmerőre. * * Azóta van a falunak szánalmas alakja : bolond Jancsi. Bolyong esőben, sárban, utczáról-utczára, csak a temetőt kerüli ösztönszerüleg. Irgalom atyja, kön)rörülj rajta ! Berey József.
