Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-03 / 1. szám
XXXIII. évfolyam. V Ufv 32. te. Szatmár, 1901, csütörtök január hó 3. Ji fa. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. ^2 v-/ * A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Rákóczy-utcza 0. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívás. A Szatmárm. Gazd. Egyesület lóversenybizottsága f. január 9-én szerdán d. e. 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében ülést tart, melyre a bizottság tagjait meghivom. Egyúttal az alakitaudó Szatmármegyei Versenyegylet iránt érdeklődőket is kérem hogy az alakuló gyűlésre ugyanott és ugyanakkor megjelenni szíveskedjenek. Szatmár, 1901. január 2. Doniahidy Sándor egyl. aleluök, mint az állandó lóversenybizottság elnöke. Népszámlálás. Javában íoly mindenütt a népszámlálás, mit a minisztérium az egész országra ki- terjedőleg elrendelt. Nálunk is serényen dolgoznak a 28 kerületbe osztott népszámlálási ügynökök s néhány hónap múlva már feldolgozva fognak rendelkezésre áilani a statisztikai adatok, azok a számok, melyek hivatva vannak arra, hogy a nemzet demográfiái, gazdasági és közművelődési viszonyai tekintetében a letelt 10 évről felvilágosítást nyújtsanak. Ezek a számok jóllehet első sorban az ország általános viszonyainak kitüntetése szempontjából jönnek tekintetbe, de igen tanulságosak lesznek egy megye, egy város népesedési és egyéb viszonyait illetőleg is; a mostani népszámlálás még nagyobb mértékben, mint az eddigiek, mert több szempontra terjeszkedik ki s érzékeny fokmérője lesz a hanyatlásnak vagy emelkedésnek, a mi egy megyében vagy városban 10 év eredményeképen mutatkozik. A modern szocziológiai tudománynak nincs is megbízhatóbb eszköze a statisztikánál. S ha az egyes embernek gazdálkodási rendszerében is annyira íonto;, hogy számot vesen koronkint magával, kiadásait a főbb szempontok szerint osztályozza, — itt emeljen, ott redukáljon, s életmódját ehhez képpest rendezze: mennyivel fontosabb egy város, egy megye, egy egész ország háztartásában, hogy a legfoniosabb életfeltételek viszonyairól alapos tájékozást nyerjünk. Szoros kapcsolatban dl e kérdés többek közt a telep,..á k.dos czéljával, mert e s atisztikábói tűnik ki, hogy egy országban, egy megyében hol van a kelleténél több lakó, hol kevesebb s az egyik helyről a másikra való áttelepítés, e nézve a leghelyesebb utat mutatja m g. Némely határolt téri etünkön p. o. a a lakosság száma c'ér’o. cár azt a maximumot, melyen túl az egyes egyén táplálkozási módja, a löld termőképességét tekintve már majdnem lehetetlen, kivált, ha számba veszszük, hogy a műveltség alacsonyabb fokán álló nép néhol nem is tudja a földet kihasználni úgy, mint a hol raczio- nálisan gazdálkodnak. Ellenben másutt, mint p. o. az Ecsedi- láp területén és ennek környékén a legkedvezőbb feltételek mellett is alig lehet kellő munkaerőt találni, jóllehet e területen félannyi munkaerővel kétszer annyi eredményt lehet elérni. E területeken bízvást mondhatjuk, hogy kétannyi lakosság is megtalálná táplálékát, mint a mennyi jelenleg ott lakik s bár ujjal mutat minden körülmény a telepítés szükségletére, ez irányban semmi nagyobb akcziót sem észlelhetünk. Érthető érdeklődéssel várjuk a statisztika eredményeit, hogy a számok minden kétséget kizáró alapon mutassák meg megyebeli viszonyainkat, mert a statisztikának abban lesz igazi haszna, ha okulni tudunk belőle s ehhez mérve a cselekvés terén is eredményeket tudunk elérni. Nem kevésbé fontos a helyes statisztikai adatgyűjtés városunkra nézve is, mert a lakosság gyarapodása mutatja meg, hogy nyuji-e e terület a megélhetésre normális életviszonyokat, avagy nem. Egy leiszázad lefolyása alatt városunk lakossága majdnem megkétszereződött. Ez idő kétségkívül kedvező volt városunk fej- 1 !ődésé'-e; de kérdés, hogy azok a feltételek, melyek a népességi szaporulatot előidézték, megvannak-e ma is, s nyujtanak-e kilátást a fokozott emelkedésre? Szatmár-Németi lakosságának száma 1850-ben volt 12,874 1870-ben „ 18,353 1891-ben volt 20,736. A lakosok közt a legutóbbi népszámlálás alkalmával nemzetiségre nézve 19,857 magyar, 267 német, és 717 oláh, hitíeleke- zetre nézve 3,948 rom. kath., 3614 gör. Drágfy Tünde*) Zord magányban áll magában Pusztuló vár omladéka; Akik lakták, rég itt hagyták Rég el mentek ... a csatába. Csendes éjben, néma csendben Jámbor ember úgy elnézi; Néma csendben, csendes éjben Hej ! ki merne oda menni ? Nyári éjjel, Enyhe széllel Ott kisért egy fehér szellem. Arany haja Hó ruhája Enyhe szellőn lágyan lebben. Elnéz arra Napnyugotra Kincsé felhő ló lábától? Nem jönnek-ó Hős leventék Diadallal a csatából ? * * * Elment messze . . . Szeretője; Réges-régen ... a csatába. *) E költemény tárgya az erdőéi várhoz fűződő mondából van meritve. Es azóta Haj mióta! Nem fáradt el a munkába. Patyolatból Ezüst szálból Varr tizenkét fehér inget Édes gonddal Gondolattal Egy öltésre száz csókot vet. Minden öltés Mennyi tűrés, Várakozás O utána, Szeretője Arra kérte, Készen legyen akkorára. Akkorára ? . . . Mikorára Diadallal jő csatából; Akkorára Mikorára Koszorút hoz . . . myrtuságból. S ha nem jönne ? Mást szeretne ? Ei nem hiszi — mert nem tudja. Ha megölték ? Eltemették ? Megörülne, — úgy gondolja. * + * Fehér Tünde Fehér leplét Édes gonddal varrogatja. Tündér testét, Fehér leplét, Enyhe szellő lobogtatja. Csendes éjjel, jámbor ember Fehér Tündét ha meglátja . . . Úgy megborzad, úgy elszalad, Szent keresztet vet magára. Scliik Elemér. m A falu bolondja, Alig van község, melynek nem volna meg a maga szánalmas alakja ; legtöbbször jámbor teremtés, hiányos ruházattal, ki ezáltal anul bolyong. Kiváncsi gyermekek csoportja követi ; in- cselkedenek vele, gúnyt űznek belőle, mit fel sem vesz, nyugodtan megy tovább, mintha mi sem történnék körülötte. A szánakozók dobnak neki pár fillért, vagy egy karaj kenyeret, a mi az éhenhalástól megmenti. Némelyekről azt sem tudni már, vájjon születósöktől kezdve borult-ó lelkökre az örök