Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)

1900-12-20 / 102. szám

XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök deczember hó 20 SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 102-ik szám.y V Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak 5 zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Ä társadalom hivatása. (F.) A müveit társadalom tagjai a szel­lemi haladás vagy testi fejlődés szempont­jából társaságokba tömörülnek. Az egyéntől ki kiveszi részét a közügyek intézésében és mint az állam polgára, jogaival él, megkö­veteli e szövetkezést az a társadalmi osz­tály, melyhez tartozik. Ránézve e szövetke­zés a szükség kényszerítő erejével hat. És ha a társaság alapja a romlatlan erkölcs, támasza a szilárd nemzeti érzés, úgy mű­ködését siker koronázza. Őszinte örömmel látjuk, hogy a magyar közéletben mind sűrűbben bukannak fel apró társaságok, melyek tagjai kellemesen, szívesen töltik idejö cet egymás körében. Különféle elemek rendszerint ritkán egyelednek ugyanazon társadalmi kaszthoz tartozók közé. E jelen­ség élénk bizonyíték ugyan a mellett, hogy hazánkban a demokratizmus eszméje még nem bevégzett mü, bár azzá fejlődhetik, idők folyamán. De a magyar faj hivatott- ságát, rátermettségét árulja el a magasabb kultúra fejlesztésére. Mert az összetartásban erő rejlik és a szellemi versenyből, ha meg­tisztul a ferde nézetek, téves előítéletek salakjától, diadalmasan kerül ki az anyagi igazság, mely hatalmas lendülettel viszi előre ama kor műveltségét, melyben ío- ■ gamzott A tudomány a nemzetek közkincse ; nincs és nem akadhat nemzet, mely annak valamelyik ágát pl. a bakterologiát vagy a csillagászatot szűkkeblűén a maga szellemé­ben törekednék előbbre vinni. Ez utópia, nagyképü ábránd lenne, mely rut elbizako­dott tajgőg vagy korlátolt elme szülötte. De a nemzetek életében rátermett tehetségek és a kitartó szorgalom alkotásai, termékei az irodalom és művészet is, melyeket kell, hogy szigorúan nemzeti szellem lengjen ke­resztül, Sőt a szokásokban, erkölcsökben is nyilvánulhat a nemzeti szellem és ama nemzet közéletében, mely dicső elődjeinek hagyományához hü akar maradni, leltétlenül megköveteljük, hogy ez kirivó, szembeszökő legyen, E jelenségeket a magyar társadalom­ban hiába keressük. Az a téves nézet, mely nemzetünket, a magyar faj gazdag, termé­keny szellemének megnyilvánulásait úgy akarta belésodorni a nyugati kulturnemzetek szellemi haladásába, hogy idegen sallangok­kal ékesítette tel, jórészben vétkes, mert a közszelíemet nemzetietlenné tette. Kiölte a nemzetből ősei hagyományának szeretetét, meghamisította a közszelíemet, évszázadok erkölcseit, melyekre, ha való az átöröklés theóriája, még a természet, behatása is j kényszeríti a magyar fajt. Télviz idején a munkás tevékenységre j rövidek a nappalok és a. hosszú éjszakák emésztő unalma társaságba űzi az embert. Hamis bor és vig kártyaszó mellett pislá­koló mécsvilágnál tölti idejét a vidéki ma­gyar és közelhuzódik a kemencze mellé. Vakító villamfénynél, keleti kényelemmel berendezett logadótermekben cseveg a sza­lonbetyár és a nagyvilági hölgy. Amazok „tüzet“ játszanak (egy szál masinát térit meg a vesztes fél), emitt suttogva áldoznak a szenvedélyek hamis bálványának. És amott épugy pusztul a magyar szellem, miként kiirtották emebből. Hol a fonó vonzó költé szele, mikor pörög az orsó, dalolnak a ha- jadonok, kurjongatnak a nyalka legények ? Emlékén ne merengjünk. A tűnődés lehan­gol, megsemmisítette a nagyipar telhetetlen molochja. A mélán csendülő dalnak elmo­sódó árja tengerihántáskor, tollfoszíogatás- kor olykor visszarezdül. Amott az ördög bibliáját leste el az uraktól a szegény löldmivelő elem, emitt nem változhatott úgy a divat hóbortja és nem kaphatott lábra téves erkölcsi nézet, melyet ne követett volna a tömeg. Es hogy az alsóbb nép­osztály az előkelőket utánozza, ez csak az érvényesülést szomjazó lelki tulajdonság, Hozzá . . . Hazug szavát a világnak, Ne hidd el angyalom! Beszélget az „fűnek-fának,“ De én csak azt vallom, Hogy téged imádlak. Van nekem egy hü tolmácsom, Neked is van : szived. Amit ez mond, csak azt látom S érzem, hogy ö hived — Mind a két világon. Csakis ez mondja meg nékem. S vallja meg igazán: Hogy való lesz a reményem, Való mindkét hazán, Földön es az égen. Ne hallgass hát a világra, Mert én tied vagyok ; Irigy nyelv száll ágról-ágra; Tisztán csak e csillag ragyog Mind a két világra. Lénárd Ede. Csevegés. — Párbeszéd. — Ur. Kezeit csókolom Nagyságos asszonyom! Tovább élek egy évvel. Hölgy. Hogy-hogy? U. Azt mondják ugyanis, hogy minden édes kaczagás egy perczczel toldja meg az élet idejét. H. Nem értem mit akar mondani. Mert azt meg feltételezni sem merem, hogy ön — mivel egy évben 425600 perez van — ennyit kaczagott volna két nap alatt mióta nem volt nálam. U. Meghajtok nagys. asszonyomnak a mat- hematikai tudása előtt, mely megerősíti bennem ama régi mondást, hogy az asszonyok csak szá- mitani tudnak, de számolni nem. De egyszers­mind ama szerénytelen kijelentést kell tennem, hogy önnek sincs nagys. asszonyom, mint a többi asszonyoknak — logikája. Nem tud kö­vetkeztetni. H. De kérem beszéljen világosan, mert ki- kaczagom. U Azt is megteheti; de jegyezze meg, hogy mig az édes kaczaj egy perczczel toldja meg az ember életét, addig a gun3;os mosoly — a mellett, hogy a legjobb soványitó kúra — két perczet von le abból. Természetesen nem az elmúlt, de a következő évekből. Mert ha az el­múlt évekből vonna le, úgy a legtöbb nő so­vány és fiatal lenne. Hogy azonban türelmét ne veszítse, elbeszélek egy mulatságot, s majd ráté­rek, hogy mért élek tovább egy évvel. H. Mulatságot? Hol? Mikor? U. Névestét. M .................Andrásnál szom­ba ton decz. 8-án. H. Kezd érdekes lenni. Most már beszéljen mindent. U. Kelet ékesszóló virágnyelvét kellene segítségül hívnom, hogy annak a felejtbetlen estélynek minden kedves részletét abban a ró­zsás világításban tüntetném fel nagjTs. asszo­nyom előtt, melylyel a jelenlevők emlékezetében öröklődött meg az Nyolcz órakor oly vendégkoszoru volt együtt, melynek szemléletében élvezhetett a szem, gyönyörködhetett a lélek. Öröm s jókedv sugár­zott minden szemből, de senkiéből sem ragyo­gott oly tündöklőn, mint a ház kedves urnöjéóből, ki az estélyen kedvességben felülmúlta önmagát. — Azokban a barátságos szobákban, — melyek egyike (előre megsúgom) tánezteremmé volt át­alakítva — a virágillattal telt levegő s a női öltözetek se^emsuhogása, a legjobb érzésben ringatta az embert. O__________________________________________ az érték: arányában a lehető legmagasabbat földbirtokra és városi bérházakra, továbbá függő gabona és gyapjú terményekre ; ka­tonatiszteknek és államhivatalnokoknak igen előnyösen lehetőleg gyorsan eszkö­zöltetnek. 20 fillér válaszbélyeg melléklendő. Hoffman Jakab kölcsönközvetitőTab Somogym. Kisebb nagyobb birtokok leg­alább is 200 holdtól felfele bérbe és eladásra is elfogadtatnak. Készpénzes jelzálog kölcsönt

Next

/
Thumbnails
Contents