Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)
1900-11-22 / 94. szám
tézte hozzá: „Na, valaliára Ítélethirdetésre megyünk, készüljön!“ Papp Bíla e szavak hallatára összeborzadt s egyre faggatta a felügyelőt: Mondja meg igazán, — ugy-e helybenhagyták a halálos ítéletet ? — Midőn a felügyelő azt felelte, hogy nem tudja, ismét kifakadva szólt: „Eh, ne ámítsanak, máskülönben miért hívnának ily korán Ítélethirdetésre. Most már tudja meg, hogy az Istennek sem megyek“, — miközben erős izgatottságban járt fel és alá szobájában. — Végre is csak a legkomolyabb eszközökkel volt rávehető, hogy az itéletkihirdetésre menjen. Ezután Z s o 1 d i c s Mihályt hívták fel a megjelenésre. Zsoldics a mint értesült a hírről, megremegett, sápadt arcza még halványabbra változott. Levette kalapját s e szavakkal indult a nagy pillanatra: „Oh Uram Teremtőm, segíts meg!“ Papp Zoltán a hirt egykedvűen, az őt jellemző cynizmussal fogadta. A foglyok a tárgyalási terembe vezettetvén Galba_ Lajos, kir. tszéki elnök kihirdette az Ítéletet. „Őfelsége a kegyelmet nem adta meg, a királyok-királya még megadhatja, — szólt Papp Bélához, hogy imádsággal töredelmes lélekkel bocsánatot nyerjen.“ Papp Béla az Ítélet kihirdetésekor összerezzent s úgy' látszik a teljesen váratlan eredmény annyira kimerítette, hogy a mellette levő székre kellett leülnie. Dr Kelemen Samu a következő sürgönyt küldötte Ö felségének ; Kegyelmi sürgöny. Ö cs. és kir. Apostoli kir. Felségének I. Ferencz Józsefnek, Bécs. „Ma hirdette ki a szatmári törvényszék Papp Béla bünpöróbena halálos Ítéletet, holnap hajtják azt végre. A borzadalmas kivégzésnek ezekben az elöperczeiben, az irgalomnak és kö- nyörületessógnek nevében, melyre Urunk Istenünk előtt mindnyájunknak szüksége van: esedezem Felséged előtt, osszon kegyelmet a töredelmes bünbánatban vergődőnek. Ne a bűn nagyságát tekintse, hanem a tőre delem mélységét. Jóságos szemeivel necsak a bűnöst nézze, de tekintse ártatlan gyermekét is, mert az apa bitófája, bitófája e gyermek egész jövendő életének. Adja meg Felséged a lehetőséget, hogy7 a bűnös lélek örök vezeklésben tisztulhasson meg itt e földön, mielőtt Istenhez térve előtte imádkozhatnék az ő kifogyhatatlan irgalmáért Felséged kegyelméért könyörgöm védenczem részére dr. Kelemen Samu védőügyvéd.“ A siralomházban. Papp Bélát az Ítélet kihirdetése után nem a cellájába, hanem egy földszinti nagyobb helyiségbe vitték, mely az elitéit számára siralomházul szolgált. A siralomház jellege ma az uj törvények rendelkezéséhez képpest nem olyan, mint aminö régen volt. Elvesztette romantikáját: csak nagyon korlátolt számban, majdnem csak az elitéit rokonaira és hirlapirókra kiter- jeszkedőleg bocsátottak be látogatókat. Papp Bélától is megkérdezték, mik az utolsó kívánságai, mert ha teljesíthetők, eleget fognak tenni. Először is Egry orvost kérette magához, hogy a kir. ügyésznél közben járjon az iránt, hogy ne kelljen rabruhát váltania. Midőn ezt teljesítették, utolsó kivánságaképeu azt fejezte ki, hogy a mikor felakasztják fényképezzék le s e fényképet küldjék el atyjának. Majd dr. Kelemen Samu védőügyvédjét kérette, ki előtt kijelentette, hogy végrendelkezni óhajt. Midőn ügyvéde tanuk jelenlétében megjelent s engedtek kívánságának, hogy végrendeletet tegyen, leirhatlan szarkazmussal mondta, hogy az csak egy pontból fog állani s ez az, hogy azt a kötelet, melylyel fölakasztják, mutassák meg az atyjának. A lelki vigasztalás teljesítésére B á c z István szatmári ref. lelkész kapott utasítást. A lelkész és az elitéit közt végbement jelenet után méltán nyilatkozhatott úgy a lelkész, hogy Papp Béla valóságos typusa legmegrógzóttebb gazembereknek. Midőn Bácz István lelkész ugyanis ez utolsó órákban szeretettel s a vallás lelki enyhülést ígérő vigaszszávai közeledett a bűnös leikéhez, utóbbi azzal a példátlan kijelentéssel fogadta, hogy nincsen rá szüksége; tisztában van ő testével leikével egyaránt. „Testével a világi törvén/ szerint tisztában lehet, de nincs keresztyén ember, ki leikéről ugyanazt elmondhatná“, fejtegetve tovább menőleg a pap a vallás szükségét, vigaszát és enyhítő erejét. „No hát csak arra kérem, tiszteletes urat, hogy ne erőszakoljanak !“ Végre, midőn a lelkész fölvilágosította, hogy itt erőszakról szó siucs s ilyesmi már magával a keresztyén elvekkel sem egyezik, — azzal az eredménynyel távozott el, hogy este 7 órára magához kérette, mint a mely ideig az úri szt. vacsora fölvételéről is határozni fog. Délben Papp Béla három budapesti lap tudósítót fogadott, kik hozzá több általános kérdést intéztek. Az erre adott rövid válaszok után azonban a tudósítók csakhamar távoztak. A halálra itélttel hosszasabb ideig beszélt aztán dr. Kelemen Samu, ügyvédje, majd Egry Károly orvos. Ebédre kevés sonkát és kenyeret evett. Délután heves főfájásról panaszkodott s dr. J é- ger orvosától csilapitó szereket kórt. Eközben Berta János őrmester Takácsi Józsefnek egy imakönyvét nyújtotta át, azzal a kéréssel, hogy imádkozzék belőle. A mint a könyvet Papp Béla kezébe vette, fütyörószve lapozgatott benne s azon megjegyzéssel tette le : Hja ! minden hiábavalóság Majd ismét fölvóve annak tisztalapjára a következő szavakat irta: „Holnap ilyenkor már levegőben lógok De csak testileg. Lelkem száll . . . száll . . . száll hozzátok, Kiket szerettem. — Tarts meg emlékezetedben életedben gondolj reám. 1900. nov. 21. Papp Béla s k A délután folyamán dr. Hantz Jenőt, mint a „Szamos“ szerkesztőjét kérette magához, ki 5 órakor el is ment hozzá s 7 óráig volt ott. Ez idő alatt jelentek meg nála Kovács és Vadász debreczeni laptudósitók is. Azért kérettem szerkesztő urat, hogy lapjában búcsút vegj'ek s a következő saját kézirásu levelét adta át: Isten veletek !! A hosszú kínoknak és szenvedéseknek, miket elviselnem kellett, — mire ezt a pár sort olvassátok — már vége. Nagyot vétkeztem ; megbocsáthatatlant mindazok ellen, kik szerettek, kik velem barátságban, voltak; de mindnyájatokhoz vau egy kérésein most, midőn a könyörülő halál eljött (bármily rut alakban) s megszabadított. Emlékeitekben egy kicsinyke kis helyist hagyjatok s ha lehetséges, bocsássatok meg s ne engem, sajnáljon az, a ki közületek talán sajnál, hanem azt a szegény áldott jó Anyámat. Isten veletek! Már ezt a más világból küldöm. Papp Béla, s. k. (E levél eredetijét szerkesztőségünkben elhelyeztük.) A „Szamos“ szerkesztője előtt aztán elmondta, hogy már nem érez fájdalmat, mert teljesen belezsibbadt. A halál félelme néha átborzongatja, de azért belenyugodott, mert ez egyetlen megváltás. Azzal az egy gondolattal nem tud kibékülni, hogy közel álló rokonai közól egy sem látogatta meg e nehéz órákban. Ez iránt a kir. ügyésznél is gyakran tudakozódott. Kérte a szerkesztőt ne menjen el, hogy az idő borzasztóságát rövidítse. Ezután élénken beszélt az életről a halálról, atyjához, anyjához, volt feleségéhez és gyermekéhez való viszonyáról. Nem védelmezte magát, de jellemzően motiválta azokat a körülményeket, melyek a bűnbe sodorták. Közbe kitért tanárjaira. Bizonyos hu mórral beszélte el azokat a dolgokat, melyek vele néh. Kovács István tanár idejében történtek. A jelenlevők előtt sehogysem tette azt a benyomást, mintha halálra icélttel beszélnének, sőt a beszéd megszakított fonalát is mindig megtalálta és visszatért reá. A Papp Béla látszólagos nyugalmában, szabályos viselkedésében, a mint ezt észlelhettük, bizonyára legnagyobb része volt Márton Lázár fogh. felügyelőnek, kinek bánásmódja, tapintatos körültekintő módszere s általában a látogatók iránt is tanúsított előzékenysége a legnagyobb elismerésre tarthat igényt. Bácz István lelkész 7 órakor megjelent, mely idő után senkit sem bocsátottak többé a siralomházba. 1/211 órakor fölvette Papp Béla az Úrvacsorát miután Bácz István lelkészszel a vallásról, az ember eredetéről, származásáról élénken vitatkozott. A kivégzés. Másnap reggel fél 6 órakor Bácz Istvár lelkész az elítéltnél ismét megjelent, kit teljeser megtörve, elfásulva talált. Dr. Kelemen is megjelent nála, ki előtt sírva fakadt, de azért a kivégzés iránt teljes elszántságot tanúsított. Már 6 órakor a törv. palota előtt óriási nóptö- meg verődött össze. Az eső ritka csöppekben esni kezdett, de azért a térről senkisem távozott. 'Ifi órakor bocsáttattak be, a kikuek jegyük volt, mintegy 200 an. A börtönudvaron a szomorú aktusra már minden készen állott. Az udvar északkeleti szögletében a halottas kamra előtt volt felállítva a 2 m. magas akasztófa; előtte 4 lépcsőzsámoly. A katonaság Dienes kapitány vezénylete alatt jelent meg és képezett belső sorfalat; a katonaság mögött a közönség foglalt helyet. V27 óra után pár perczczel megjelent Báli Mihály pribékjeivel s a rendeletre várakoztak. A rend fentartásáról Péchy Antal rendőrkapitány gondoskodott. zjfl órakor megjelent Dr. Yajay Imre orvos, ki rövid szemlét tartott az előkészületek felett. Pont 7 órakor megjelent Dénes Lajos kir. ügyész, s a következők jelenlétét igazolta: Morvay Károly, Oláh Miklós, Péchy Antal, Bácz István, dr. Vajay'Imre, dr. Göbl Alajos. Ezután a fogházfelügyelőhöz szólt: „Fogházfelügyelö ur! elítéltet vezettesse ki!“ A közönség néma hallgatással várta az elitéit megjelenését. Papp Béla az utasítást megkapván, maga tette fel kalapját, s nem rabruhába, hanem fekete öltönybeu tántorogva karon vezetve jelent meg Bácz István lelkész és a börtönőrök kíséretében. A kijelölt helyen zsebbe dugott kézzel megállott, hol az ítéletet még egvszer meghallgatta Ennek elhangzása után oda szólt Bácz Istvánhoz : Mi lesz már ezután? A szomorú magyarázatét azonnal megadta a két pribék, kik a zsámolyra emelték s kezét lábát összekötözték. Papp Bála szó nélkül engedelmeskedett. Ezalatt majdnem észrevétlenül Báli Mihály az akasztófa hátuljához támasztott létrán fölment s teljes gyorsasággal a kőtelet az elitéit nyakába akasztotta; szemét befogta, állát felszoritotta s egy perez múlva a fejére fehér kendőt borított. Az elitéit mellén nehány zihált rángatódzás volt észlelhető. Az orvosok e közben szívverését figyelték meg. 9 perez múlva dr. Vaj ay Imre a halál beálltát konstatálta, mely után a halott lefényképezése következett. — Az egész jelenet alatt siri csend volt a nézőtéren. A fényképészt a közöns ég már nem láthatta, mert a kir. ügyész a megjelenteket távozásra szólította fel. A kivégzettet a család megbízásából dr. Egry Károly a lehető legegyszerűbben fogja eltemettetni. Indítvány a községi faiskolák felállítása s berendezése ügyében. i — A n.-bányai ev. ref. egyházm. tanító gyűlése. — (Folytatás és vége.) Indokok. A községi faiskolák felállításáról ugyszin- ! tén a befásitásról hasztalanul intézkednek a régebbi törvények, hiába lelkesednek érette egyesek, sőt hasztalanul sürgeti és rendeli azt | el a mezőgazdaságról megalkotott 1894. évi XII. t.-cz. is, mert ezek daczára alig tapasztal- j ható némi csekély mérvű megmozdulás. Mi ennek az oka ? Kétségkívül az, hogy a törvény végrehajtásánál nem nyilatkozik meg az az erős akara’ j az a gyakorlatilag is számon kérő száz szeme őrködés, mely nélkül valódi eredményhez jutn soha sem lehet. A papiros rendszer, az akti i szerinti ügykezelés itt valósággal halotti csende (teremt; hiszen a statisztikai- adatok bekerülnek I azokból látható, hogy nagyon sok helyen „van1 ! és „czéljára“ fordittatik a faiskola, s ezze ; aztán megelégszünk; pedig a gyakorlatban ug I áll a dolog, hogy tulajdonképen a mi van, a | sincs meg, mert többnyire távol az iskolátó I bekeritetlen helyen, elvadult állapotban találhat j a faiskola, s igy czóljának meg nem felelhet. Sok helyen azonban még terület sind j erre kijelölve. El kell azonban ismerni, hogy a törvén végrehajtásának igen nagy, sok esetben legyő: l hetlen akadálya a községek szegénysége i i A községek nem képesek a saját háztartásuk: ■ rendben tartani, a felmerülő szükségek fedez
