Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)
1900-10-14 / 83. szám
szólalásáról igy nyilatkozik : „Először is Farkas; Antal jelentkezett szólásra. Fiatal kor iban maga is tehetséges forgatója volt a tolinak, most azonban erősen megvágja a sajtónak magatartás á t, me^ semmi képen sem akart vigadni az adófizető polgárság rovására, s A igen szomorúnak találta a varosatyák splendid eljárását“ stb. — Ennek olvasására vettünk tollat kezüukb- — mert: sünt certi denique fines! Ily lelkiismeretlen és t endencziózus tudósitást agyon nem hallgathatunk, mert azok előtt, kik dr. Farkas Antal egyéniségét nem ismerik, alkalmas arra,hog3' őt a sajtószabadságnak s általában az eszmék szabaduyiivánitásá nak korlátozójául, elleuséfteül tüntesse fel. Igazán klaszszikuspéldájae teudencziózus tudósitás annak, hogy az elfogultság mikép csavarhatja ki a nyakát a legtisztább igazságnak is ! Hiszen a kik a dr. Farkas Antal felszólalásának tanúi voltak, valamennyien egyértelműen ismerték el azt a nemes objektivitást, azt a szenvedélyek füstjén jóval felülemelkedett nemes kritikai álláspontot, mel3' felszólalásában mint egyébkor, úgy most is klasz.kus erővel megnyilatkozott. Az az insinuáczió, mi e tudósításban lappang, leginkább bizonyítja, hogy a sajtószabadságnak bizony meg vanuak a maga kinövései s mi azt hisszük, hogy az, a ki e kinövéseket nyesegeti, magának a szó nemesebb értelmében vett sajtószabadságnak az ügyét védelmezi. Úgy látszik, ott tartunk már, hogy az elfogultság — hogy ne mondjuk rósz akarat — attól sem riad vissza, hogy közpályánk iegön- zetienebb, legnemesebb alakjainak szereplését is szándékosan oly ferde látószög alá helyezze, hogy ezzel a közönség látását megtéveszsze s a tudósitó a maga elejtett álláspontja számára az igazolás látszatát megnyerje. De hát ide vezet az irói függetlenség az irói lelkiismeret nélkül ! Most már tessék kiszámítani, hogy a ki fiatal korában ily tehetséges forgatója a tolinak, mi lesz belőle, mire megvénülünk ! Színészet. F. hó 10-éu „A kis szökevény került harmadszor szilire, megltftetős számú közönség előtt. A darabról ős zenéjéről már megemlékeztünk. Az előadás elevenség tekintetóbón most sem maradt mögötte az eddigieknek, sőt azt a mértéket érte el, a melyet már fokozni nem lehet. Okt. 11-én Meilhao és Halévy világhírű drámája, „Frou-frou“ került színre csekélyszámu közönség jelenlétében. A főszerep Markovics Margit kezébe volt letéve, ki gondos tanulmányon alapuló készültséggel oldotta meg feladatát, kellő közvetlenséggel juttatta érvényre Gilberte csintalan, csapongó jellemét a két első felvonásban s lassankónti komolyra változását a darab befejező részleteiben. Holéczv I. (Louise) kifogástalan alakítással s helyes lélektani festéssel játszott. Kalmár, mint Sarteris és Molnár mint Valréas mindketten derekasan megfeleltek feladatuknak s ezúttal is tehetséges, törekvő erőknek bizonyultak. Cathry (Brigard), Hetényi (Cambri), Pálfi M. (Báróné), Göőz A. (Pauline), Virág (Piton) és Jászay M. (Zaretto) ügyes játékkal vettek részt az előadás sikerében. 12-én leszállított hetyárakkal „Szulamith“ adatott. A népszerű opera a mainapig sem veszített vonzó erejéből, a minek bizonyítékául szolgált, hogy a színház csaknem megtelt. Maga az előadás teljesen kielégítette az igényeket. Úgy az egyes szereplők, mint az ensemble di- csóretreméltó igyekvésfc és sikert tanúsítottak. Szalkayné a czimszerepben lépett fel s természetes játékával, precziz énekével általános tetszést aratott. Ugyanez áll Szalóczy Irénre nézve is, ki Abigail szerepében szintén kitünően ját szott, énekelt és tánczolt. Kemény (Absolou) éneke korrekt volt, csak arra kellene törekednie, hogy a szöveget érthetőbben ejtse ki Virág (Zingitand) nagy derültség mellett mókázott. Szepessi (Monaoch), Hetényi (Avidonoch), Csőreg (Belizár), Szegedy Zelma (Ziborah), Jászai M. (Rebeka), Pálfi M. (Eszter) s a mellékszereplők a karral együtt jál működtek közre. A rendezés semmi kívánni valót nem hagyott. HÍRROVAT. Az utolsó negyedév lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán szombaton reggel a fővárosba utazott, honnan két-három nap múlva hosszabb tartózkodásra visszajön székhelyére. * Kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Perényi János képezdei igazgatót a németi állami óvoda felügyelő bizottságába rendes tagnak nevezte ki. * Kinevezés. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Pászkán Sándort és Kállay Antalt a helybeli kir. törvénysaékh'ez díjtalan joggyakornokokká nevezte ki * Eljegyzés. Legeza Gábor huszti telekkönyvi hivatalnok közelebb jegyezte el, Nevet- lenfalubau özv. Köncs Sándorné úrnő kedves leányát, Klárika kisasszonyt. * Tanítói kinevezések. Olty Antal oki. tanítót a székesfőváros oz helyettes tanítónak nevezték ki. — A vallás- és közokt. miniszter Kovács Jolán oki. tanítónőt a hodosáni népiskolához nevezte ki. * Eljegyzés. Kosinszky Károly rahói kir. járásbirósági albiró eljegyezte Medveczky Antal toronyai g. k. lelkész kedves és művelt leányát Emma kisasszonyt. * Dalárhir. A n.-károlyi dalárda érdemes és buzgó elnöke Demidor Ignácz, tekintettel rendőrfőkapitanyi állásával járó nagymérvű elfoglaltságára, úgy elnöki, valamint működő tag sági tisztéről lemondott. A választmány nagy meglepetéssel vette az egyleti elnök ezen bejelentésé , s a legnagyobb sajnálattal vAte tudomásul a lemondást. Miután azonban a választmány szerint az elnöknek úgy is mint működő tagnak az egyesületből való kiválása egyenlő volna az egyesület felbomlásával, az elnöki állást megtartani, kötelességének ismeri el, ha a választmány illetve a közgyűlés bizalma őt újból megtiszteli. Ezen kijelentés után a hangulat megnyugtatóbb lett. * Gyászkir Alólirottak úgy a maguk, mint a rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a feledhetlen jó feleség, édes anya, anyós, nagyanya és rokonnak U r a y J á n o s n é szül. vehéczi és kisfaludi Révész Erzsébetnek, f. évi október hó 11-én délután 4 órakor életének 69-ik, boldog házasságának 47-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunyták A megboldogult hült tetetni folyó hó 13-án dálután 3 órakor a róm. kath. egyház szertartásai szerint tétettek Viz utcza 5. számú háztól a hidoutuli sirkertbeu örök nyugalomra. Az engesztelő szent mise áldozat pedig folyó hó 15-én reggel 7 órakor fog az egek Urának fel- ajáultatni. Béke lengjen hamvai felett! Uray János mint férje. Uray László, Uray Izabella Uray Erzsébet, Uray Árpád mint gyermekei, Gubits Kornélia férj. Uray Liszló mint menye. Ifj. Uray László, Uray Edith, Uray Lehel, Uray György mint unokái. * Kongnia megállapítás. A t.-becsi lelkész kougruája 1600 koronáig való kiegészítés mellett 197 kor. 22 fillérben, a n.-szekeresi lelkészé 1200 koronáig 422 kor. 61 fillérben, a uábrádi lelkészé 222 kor. 47 fillérben megálla- pittatott. * Hűvös van. A gyönyörű, verőié nyes meleg őszi napok pénteken véget értek. Az őszi kabátok előkerültek a szekrón37ekből. (?) „A vén asszonyok nyará“-nak vége. A szép és I tartós meleg őszt komor őszi hangulat váltotta fel. A fák levelei, melyek lassú sárgulással hullottak alá, most egyszerre terítve van a föld lehullott falevéllel. A hőmérő rohamosan sülyedt s mindenki a melegebb helyre vágyott. A szüreti hangulaton is meglátszott a hirtelen légváltozás. * Jegyzői felfüggesztés. L a s k a y Miklós, ököritói körjegyző ellen Ököritó és Rápolt községek fegyelmi panaszt emeltek többrendbeli hivatali mulasztás és az adókezelés körül felmerült visszaélések miatt. Laskay ellen a fegyelmi vizsgálat megindittatott s állásától fölfüggesztetett. • fátyolozott keresztet, hogy mielőbb imádkozhassanak a drága halottért ; de a hideg hullámok mélyén süppedni érzik lábaik alatt a talajt és meg kell állniok, mialatt a halászok menete lassan közeledik. Mindenkit meghat a bravourmű, az első benyomás varázsa rendkívüli, s kivált virtuóz technikája révén kiváló helyet érdemel a modern kópirás történetében. Kitűnő, de borzalmas kép a Casadey „hueskvi harangja“ is. II. Rainiró arragoniai király a XII. században, mint királyi atj'jának második fia, a papi pályára lett szánva, s csak bátyja halála után jutott a trónra. Kolostori szokásai miatt, országnagyai kigunyolták s Ramiro bosszúra határozta el magát. Az ország- nagyokat hamngöntós ürügy alatt Hueskva városába bivta. Itt tizenhetet közülük egy pin- czébe csábútatott, s ott lefejeztetett. A nagy kép azt a mozzanatot mutatja, midőn Ramiro többi udvaronczainak a kegyetlenség borzasztó müvét bemutatja. Ivezetes, homályos pincze nyirkos talaján, 16 levágott véres fő ; egy a 17-ik lecsüngő kötélen horogva akasztva ; a baloldali háttérben sötét boltozatos folyosó s előtte a hóhér, kezén lánczolt véreb. A király a lépcső legalső fokán áll ; földult arczáu a kielégített bosszú s a nyugtalan lelkiismeret sötét kifejezésével. Mellette a nagyok, arczukon a méltatlankodás haragja, az iszony, borzadály és a fájdalom. Szinben, rajzban, kivitelben egyaránt nagyszabású remekmű ez, a mellett történelmi hűségével imponáló alkotás. Itt van még Rochegrossetól „Egy furcsa bál“ czimü kép, melynek tárgya szintén történelmi ; ez a roppant nagyságú festemény a legkülönösebbeknek egyike, melyeket valaha láttam. Isabeau királyné egyik bálestélyén nehány főur kedveskedni akarva a királynénak, eredeti eszmét valósított meg, vesztükre s ezért vadállatok jelmezében tánczohak a szép Isabeau előtt. Ez az eszme nem igen volt szellemes és az emberi vadállatok ugráudozása nem igen volt szép látvány. De egy szerencsétlen véletlen következtében az egyik álarcz meggyűlt s a tűz gyorsan tovább terjedt; a szerencsétlen áldozatok nem menekülhettek, mert egymáshoz voltak fűzve szorosan vékony lánczokkal. Odavesztek egytől-egyig, A királyt, ki szintén nézte az ünnepélyt, az ifjú Berny herczegné mentette meg, ki saját ruháiba burkolta őt. Borzalmas idegrázó jelenetet ábrázolt Rocheg- rosse; a nézők borzalma, akik elfutnak s a terem sarkaiba visszahúzódnak, a szerencsétlen áldozatok kíntól eltorzult arcza, a menekülésért való hiú küzdelem, roppant drámai jelenetet alkotnak. Művészi Ízlés vezérelte abban a festőt, hogy túlzás nélkül dolgozott. Minek ott túlozni, a hol a valóság is túlhaladja a borzasztót. Iszonyú tragédiái jelenet ez. Az egymáshoz lánczolt emberek otromba jelmezruhájukban, roppant szánandó képet nyújtanak s noha arczuk csak részben láthatók,-egész skáláját olvashatjuk ki belőlük a halálfélelemnek s rettegésnek. Különösen sikerült az áldozatok testtartása és mozdulata. Kileste ezekben Roehegrosse a természet szavát s művészettel festette a sze- renc-étlenek egész lelkiállapotát. Ennek pendantja „A keresztény üldözés“ Revieuxtől, mely képen először is megpillantunk négy befödött alakot, kiknek arczaikból csakis a szemek kísérteties világát látjuk. Ezek a bírák. Az előtérben a földön kis deszkaemelvényen fekszik egy halálra kiűzött ifjú leány leplezetlen teste; hosszú szőke haja lehull a földre, teste véres, szemei lecsukvák, az arczon szenvedés, kimondhatatlan fájdalom vonásai ; eszméletét elveszte, de lelke mintha önkéuytelenül vágyódnék az örök nyugalom után. Egy szolga vizes borogatással akarja enyhíteni a sebes helyek roppant fájdalmát, de ez a könyörület is csak kínzás, hiszen jobb volna már neki pihenni a föld alatt De nem ! életre keltik, kigyógyitják sebeit s aztán újra kezdik a kínzást. Vörösruhás két hóhér bámul a szegény megkínzott teremtésre ; nincs arczukon a részvétnek nyoma sem, ez ismeretlen fogalomnak látszik előttük. Megvallom egész lényem megrendült, lelkem megindult e kép látára. Fájdalom, részvét, iszon}7, borzalom töltöttek be eg3Tszerre. Van e képnek erkölcsi hatása is ; örülünk, hogy ma jobb korban élünk. E kép bármily iszonyatos is, de csoportosítás, rajz, festés és jellemzés tekintetében eg3’aránt a legkiválóbb munkák egyike. (Folyt, köv.)
