Szamos, 1900. szeptember (32. évfolyam, 71-79. szám)
1900-09-20 / 76. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök szeptember l:ó 20. 76 ik szám. í Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.-JjL Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A városi Yillamteleo eladásának kérdése. Ez a kérdés is azok közé tartozik, melyeknek megoldása mennél tovább késik annál több akadályokba íog ütközni. Mi már évek óta azt az álláspontot hangsúlyoztuk, hogy mielőtt a város toldo- zással-íoldozással, bátortalansággal és bizonyos el nem tagadható aggodalommal az üzemet tovább fejlesztené, ha megfelelő tisztességes ajánlat kínálkozik — adja el az egész villamtelepet, összes berendezéseivel együtt. Álláspontunkat már sokszor megokoltuk. Mindannyiszor rámutattunk, hogy városunk hivatali személyzetétől jogosan nem várható, hogy e téren tel es szakszerűséggel és megfelelő üzleti érzékkel rendelkezzék. Ennek hiányát bizonyítja az a sok toldozás- foldozás is, mely kezdettől fogva hijjáv il volt annak a szakszerű eljárásnak, ami az egységes alkotást és kivitelt jellemezni szokta A las>u fejlesztésnek az az elve,'melyet a város követett, csak akkor lehetett volna némileg indokolt, ha az a haszon arányos emelkedésére s annak újabb befektetésére, nem pedig újabb és újabb kölcsönfelvételekre lelt volna alapítva. Elismerjük, hogy ez a gazdálkodási elv is csak a kezdő, bátortalan s a fejlődés té nyezőivel eléggé számot nem vető spekulá- czió módszere, de a maga kezdetleges kalkulusa szerint is czélszerübb, mintha valaki folyvást toldoz, fejleszt, újabb kölcsönökre támaszkodva, a helyett, hogy a szükséges kölcsönt egyszerre venné fel s üzletével hosszabb időre és előre rendezkednék be. Ezt a visszás üzleti eljárást mindig konstatáltuk s ajánlottuk a telep eladását. Most már megint ott állunk, hogy a telepet fejleszteni kellene, de a mostani szervezet mellett majdnem lehetetlen, az átalakítások kivitele igen nehéz, vagy épen kivihetetlen. S ezt az a bizottság is elismeri, mely a telep ügyével legközelebbről foglalkozott. Annak idején arra is rámutattunk, hogy a városi admimsztratiótól oly eleven üzleti érzék, oly szakszerű ellenőrzés, minőt ily fontos vállalat megkívánna, eo ipso nem várható -A Ez észrevételünkért aju^tiban az eladást ellenzők részéröl megtámadtatásban részesültünk, sőt némi elmejákékkal szemünkre vetették, hogy a városi a^Viinisztratió hivatását a kelleténél k-jre rebbre értékeljük. Akkor is, mint most, csak konstatáltunk. Hiába akarjuk magunkkal az ellenkezőt elhitetni : a tények beszélnek. Üzleti kérdéseknél pedig a tényekkel keli számolnunk. Most már az eladást ellenzők is belátnak annyit, hogy a villamtelep üzletkezelése a városi adminisztratió retortáján keresztül igen nehézkes; nem lévén pedig megíelelő intéző és kezelő személyzet a villamvilágitás a város házi kezelésébe czélszerüen bele nem illeszthető. S mi több, olyan üzleti és szakember, kire e nagy felelősséggel járó vállalat rábízható volna, nem igen található. Mi következik mindezekből ? Az, hogy a jelenlegi állapoton változtatni kell. Változ- t?ini pedig kétfélekép lehet: bérbeadással. "agy eladással. Hindikét irányban jelentkezett ajánlattevő. Á „Magyar vasúti forgalmi részvény- társaság“ olyan bérleti ajánlatot tett, hogy a város kiadásait, melyeket eddig a vállalatba fektetett, lekötve tartaná s bérfizetés alakjában biztosítaná a kölcsön törlesztését. E bérleti vállalat 45 év letelte után a telepet és vezetékhálózatot ingyen adná vissza a városnak, de azokat a beruházásokat, melyek a 20-ik űzemév után eszközöltettek, a város volna köteles megváltani. Az évi bérleti összeg ez ajánlatban nincs kitéve, de ha nem csalódunk, alig volna valamivel több, mint a mennyit az eddig befektetett kiadások törlesztése igényel. Az üzem hasznából a városra hára- rnulható 1%-ra csak akkor lehetne számítani, ha az évi bruttó bevétel a 70 ezer koronát elérné. Maga a vállalati szerződésminta egyéb részeiben pedig oly komplikált, hogy úgy az üzem gyakorlása, mint az üzem fejlesztése tekintetében a város részéről teljesen szakszerű ellenőrzést igényelne s Így is számos kibúvó ajtó nyílik a vállalat részére minden oldalon. Szóval a bérleti ajánlat elfogadásával a helyzet nemcsak, hogy nem javulna, de még A Bodóék reménye. Irta: Szabados Ede. (Folytatás.) Pista pedig megölelte az édes anyját, keblén pihentette a fejét hosszasan s zokogva re- begte: — Jaj, ne szóljon igy lelkem anyáin, mert mindjárt megszakad a szivem. — Én egyetlenem te, mennyire szeretlek ! Isten tudja, hogy leszek el nélküled egy napig is. Úgy rohant az idő, alig vették észre, már iqt volt a keserves nap: a bucsuzás napja. István gazda szekér elé fogta a két csikót — Készen vagy-e már, Pista? Siess ! Egy óra múlva indul a gőzös. Nehogy lekéssünk ! A Pista még mindig ott függött az anj^ja nyakán. De nehéz is volt onnan elszakadni, először, oly hosszú időre. — Legyen már vége a pityergésnek — dünnyügött az öreg félrefordulva s egy kőnyet törölt le bő ingujjával szeméből. — Vigyázz magadra, lelkem egy fiam, ir jál mindjárt s el ne feledj bennünket! A íiu apja mellé felugrott a szekérre, aztán tovarobogtak. A szegény asszony sokáig j nézett nég utánuk. Úgy érezte, mintha kettészakadt szive felét magával v'tte volna messze földre az az egyetlen drága Pista gyerek Amikor a vasút megérkezett a stáczióhoz, István gazdának is kijutott a bánatból. Csak most kezdte érezni, milyen nehéz is megválni attól, aki mindig körülöttük forgplódott, aki most hosszú időre hagyja el őket. Én istenem, milyen nehéz lesz beletörődni ebbe az uj álla pótba,, Áldjon meg az Isten. fiam. Nálad van a tanító ur czédulája ? No jó! Hát csak oda menj, ahová mondta. Mondd meg nekik, fogy tisztelem őket, ismeretlenül is, Vigyázz a pénzedre, aztán, ha fogytán lesz, hát csak ird meg, majd küldünk megint. Be kellett szállani. Élesen , füttyentett a a gőzös, aztán • akatolva indult meg s viite magával a szegény Pista fiút isméi etlen állomás felé. Hazaérve, szomorúan integetett István gazda elé a házikó. Mintha halottat kisértek volna ki onnan, olyan csöndes volt minden. Az anyjuk a lóczára borulva zokogott, csak akkor ocsúdott fel, amikor egy kéz érintette meg a vállát. — Mire való az a sirás ? Majd beletörődünk, meglásd. A fiúnak boldogulása forog szóban. Hadd szenvedjünk meg érte egy kicsit, ha azt akarjuk, hogy egy napon büszkék lehessünk reá. Az anyjuk szomorúan csóválta fejét.-- Én nem tudom, de úgy érzem, belehalok, ha az a gyerek vissza nem kerül a házhoz ! * Hogy várták azt az első levelet! Mikor végre megjelent a Pali gyerek a háznál s egy nagy levelet tartott fel kezében, mindaketten egyszerre nyúltak utána, hogy olvassák. Egész este azon gyönyörködtek. Végig mentek rajta tizszer is, csakhogy minden szavát minél mélyebben véssék emlékükbe. De szépen is irt az a fiú! Tanulni fog sokat, nagyon sokat, hogy hires ember váljék belőle s hogy egykor istápolója legyen az ő édes drága szüleinek. Egymást érte a sok levél. Egyik szebb volt a másiknál Az öregek sorba vitték mindegyiket a jó ismerősökhöz s minél többször hallották tartalmit, annál jobban gyönyörködtek benne. Nem is csoda, tele volt az forró hálával, végtelen szeretettel. A vakácziókat mind ott töltötte a Pista a szülei háznál. Mit bánta István gazda, hogy minden utazás pénzbe került. Oda adta volna a vagyonát is, csakhogy az ő kedves fiát minél gyakrabban láthassa. _ Le gjobb, legüditőbb és legolcsóbb ásványvizek ®'Mi : ’«** W ’ Feltűnő gjőgjhatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerüzietekben és az uradalmi ásványvizbérlőségtiél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és béimentve. mi, telt fimétM m Mtasl iiüF/tekt
