Szamos, 1900. augusztus (32. évfolyam, 62-70. szám)

1900-08-26 / 69. szám

XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap augusztus hú 26, 69 ik szám. \ / í \ vCv,í Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. A rendőrségről. Egyetlen intézményünk sincs a nyilvá­nosság kritikájának annyira exponálva, mint a rendőrség. íMegszokott dologgá vált, hogy mihelyt a legcsekélyebb kihágás történik megtorlás nélkül, a közönség azonnal a rend­őrséget vonja felelősségre, tekintet nélkül arra, hogy vájjon ez az intézmény a rendel­kezésére álló eszközökkel kiterjesztheti-e karját mindenfelé, hol a kihágások létre,ö- hetnek. A közönségnek s általában a nyilvá­nosságnak ébersége kétségtelenül igen dicsé­rendő dolog, mert igen becses anyagot nyújt­hat a rendőrségnek; de viszont az is kívá­natos, hogy az igazság és méltányosság szempontjából, lehetőleg minden körülményt számba vegyünk, mielőtt a kritika L; dó, fegyverét lépten-nyomon a rendőrség ellen irányoznék. Ebből a szempontból legyen szabad e lap hasábjain az olvasó figyelmét egynémely körülményre ráirányítanom. Szeret mindenki dicsekedni, hogy szereti a rendet, de hogy nem sokan tartják be, az bizonyos. Valljuk meg őszintén, a magyar — számos jó tulajdonságai mellett — nem barátja a szigorúan fegyelmezett rendnek. — Sem munkájában, sem házi sem egyéb ' ügyeiben nem tartja be azt a pedáns ren­det, mint például a német. Ennek a körülménynek tulajdonítandó, Mindennemű dijak fczatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. hogy hazánkban a rendőrség dolga kénye­sebb is nehezebb is, mint másutt Ha még e mellett tekintetbe vesszük, hogy rendőrségi intézményünk még sokkal fiatalabb, mint más európai országoké és ennélfogva még nem is lehet olyan kifejlő­dött: nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a rendőrség épen nem tartozik dédelgetett kedvenczeink közé. A helyett, hogy a rendőrség fogyaté­kosságait jó indulattal javítanék, a közön­ség minden alkalommal erősen rátámad, mert virtusnak tartja, hogy olyan hatósággal szem­ben, mely bizonyos hatalmat gyakorol, fen- sőbbségét megmutassa. Hogy rendőrségünk még nem áll azon a színvonalon, melyen állania kellene, nem tagadhatja senki. Oka ennek első sorban a szűk költségvetési kor­lát, melyen belül kell mozognunk, másfelől nem konszolidálódott még annyira, hogy ideális követeléseinknek meglelelhetne. A magyar közönség nem pótolja ezt a hiányt azzal, hogy önmaga is elősegítené a rendet. És itt látszik legjobban, hogy ott, a hol a czivilizáczió régebben meghonosodott már, a^ emberek érintkezésének külseje mennyire finomabb, mint nálunk, a hol sok buzgósággal és sok, de mégsem kielégitő eredménnyel igyekeztek pótolni azt a kul- turmunkát, melyet temérdek viszontagsá­gaink közepette elvégezni elmulasztottunk és csak alig nehány évtizeddel kezdhettünk meg. A mostani világkiállítás alatt bizonyára Nyilttér sora 20 fillér. sok magyar fordult meg Párisban és tapasz­talhatta, hogy a párisi lakosság minő udva­rias, előzékeny és hogyan engedelmeskedik a rendőrség intézkedéseinek. Érdekes meg­figyelni ezt a népet különösen akkor, a mi­dőn czivakodik ; még czivakodás közben is a legudvariasabb módon beszélnek egymás­sal s csak a gúny, a maliczia hangja mu­tatja a harag árnyalatait. Oly annyira hoz­zászokott ez a nép az udvarias szólásfor­mához, hogy még akkor is, mikor gorom- báskodni akar, nem beszédkifejezésekben, hanem csak a tónussal tud sérteni. — A „s’ íl vous piait“ (tessék) kifejezést például a legnagyobb perpartvar alkalmával sem tudja elhallgatni. A közönség fegyelmezettsége képezi a rend alapját. A rendőrség nyers ereje soha : sem lehetne elég arra, hogy féken tartsa a közönséget, ha maga a közönség nincsen áthatva a rend sükségének érzetétől, ha nem tudná, hogy a rendőrség’ az ő kedvéért dolgozik, az ő érdekeit tartozik megvédeni. Ne felejtsük el ezt soha és a mikor hi­bázik a rendőrség, ne mentsük ugyan fel súlyos felelősségének terhe alól de ne ront­sunk neki ügy, hogy elveszítse kedvét a további működéshez és javításhoz. Eszünk ágában sincs magasztalni rend­őrségünket, a melyről tudjuk, hogy nem a világ legelső rendőrsége. Am ha elolvassuk azokat a gyakran igen naiv felfogásokra valló „furcsa dolgok“-at, a melyeket ellene emelnek, sajnálnunk kell azt a rósz szokást, Egy találkozás.. Sürgő forgó vásári nép közt, Előre nem is sejtve, nem is tudva Egymásba fut két valakinek útja ; Férfi az egyik, a másik nő . . . Szemök megvillan : ez 0, ez O! ... A vásári nép közt. Honnan, kitől jössz?. . Csak egy szót, egy Vagy egy betücskét árulj el csupán: [szót, Ő tőle jössz-e, kiről oly szépet, Meséset álmodám ? ! Nem kézvonás irt, sem toll; lelketlen Gép rótta betűd egytől-egyig mind; De lelkem lelke szól belölök, és Szereznek édes kint. S ha nem tőle jössz kicsiny kis levél Áldom akkor is azt a jó szivet, Mely általad borongós egemre Uj fónysugárt vetett. Majtis. 1900. aug. 13. F. Varga Lajos. m Hej !, ha szivükre hallgatnának. Ott egymás karjail a repülnének; De tiltja nagy, erős előítélet, Hát csak a lelkök elvad egybe S válnak s mennek tovább, epedve ... A vásári nép közt. m Egy kis levél. MOTTÓ : . . ■ S most tép a kétely, Hogy többé nem látom . , . Mindent elmondasz, kicsiny kis levél A mi engemet lángba hozni bir; Csak egyről nem szólsz, arról hallgatsz, mint A süket, néma sir. Mézzel rakott mellként jövel, hivém: Megédesíted fanyar éllemet, S fulánkszurástól ón szegény szivem Lám meg nem menthetted. Szédülve járok, kérdem, kutatom : Kit téphet kétely, hogy többé nem lát ? . . Sóhajtva tűnő napom sirató Egyik dalom sorát. Óh, ha onnan jössz, hogy ha O küldte, Kit reményt vesztve már-már feledek : Szállj, szállj el hozzá hajnali szellő S űzd el, iizd kételyét. Öleld körül, simulj az arczához S csókold helyettem hosszan, édeseu Súgjad fülébe: tenger mély öröm Éeszketteti szivem. • Fürdő levél.. Máriavölgyi (turvékonyi) fürdő 1900. aug 19. Tekintetes Szerkesztő ur! A folyó hó 2-án a „Szamos“ lapjában közölt fürdő levelemben tett Ígéretemhez képest ismételten fölkeresem levelemmel, a mennyiben azóta több szép és nevezetes dolog adta elő magát. E kies és kedvessé vált fürdőben az üdü­lésre és gyógyulásra vág.yakozók e hó folya­mán gyakran váltakoztak. Sokan örvendve javulásuknak s igazán váltakozó kedélyes szó­rakozásuknak elismerésök közepette távoztak el innen. Eme szórakoztató mulatságok királya volt az Ö Felsége 70 éves születés napjának örö­mére rendezett úgynevezett „Mária-bál“. A modern therapiában az or vosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek kö­zött kőlönösen a maga nemében Síi páratlan Ferencz József keserű vizet Ajánlják. A Ferencz József ke- serüviz már 25 óv óta van hasz­nálatban s egy családban sem szabadna annak hiányozni. -Kapható Lővinger Józsefnél.

Next

/
Thumbnails
Contents